C-peptid

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Én a kórházi 4 napos CH mentes diétából tudom milyen a majdnem 0 CH diéta.
Ehettem husikát, sajtot, rágcsálhattam 4-5 karikányi répát, és pici káposztát, meg csalamádét.
A paleo szerint ehetnék több zőccséget, gyümölcsöt, de nem hinném hogy abszolút 0 C-peptiddel megúsznám az inzulinmentességet.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy inzulin nem csak étekhez kell, hanem az étkezések közötti időszakra, valamint éjszakára, amikor a máj glukozt bocsát a véráramba. Márpedig a cukorbetegeknél (jó esetben) minden élettani funkció működik, így a glukoz elválasztás is. Ahhoz pedig inzulin kell.

Ezért nem hiszem én azokat a nagy szavakat, hogy a valakinek a valakije, találkozott már olyan emberrel, akinek nagybátyjának a szomszédja elhagyhatta az inzulint.

Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy emberek olyan energiával próbálnak megszabadulni az inzulintól, mintha az egy mérgező károsanyag lenne vagy egészségkárosító hatása lenne.

Mi a baj az inzulinnal? A nem diabos embernek is van inzulinja, mi miért akarunk megszabadulni tőle, akár még éhezés árán is?
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Ha kezdő diabos az illető teljesen érthető, hogy a kezdeti sokk után még bízik, keresi a lehetőséget. De megfelelő tájékoztatással segíteni lehet neki megérten ia folyamatot, és ezzel könnyebben elfogadhatóvá tenni a diab tényét.
Akkor áll fel a szőr a hátamon, ha több éve diabos valaki "találja" ki, hogy ő elhagyja az inzulint. Brrr. Aki pedig ilyen ígéretet tesz, arról ne is beszéljünk.

Itt a fórumon diabos társainktól tudjuk, hogy akinek van valamennyi saját inzulinja, az vigyáz rá, mint a szeme fényére, és a megfelelő dózisú inzulinnal támogatja a szervezetét, hogy ez minél tovább így is maradjon. Ha elhagyná az inzulin beadását, akkor azt a maradék inzulinelválasztást is megsemmisítené.

És hogy a topik címénél maradjunk, C-peptid vizsgálatot (ami megmutatja, hogy mennyi saját inzulinelválasztás van) nem csinálgatnak csak úgy a páciens kérésére.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Mi a baj az inzulinnal? A nem diabos embernek is van inzulinja, mi miért akarunk megszabadulni tőle, akár még éhezés árán is?
Namost erre én válaszolok neked itten :)
Hát nem az inzulin a baj, hanem az, hogy a kívülről adagolt inzulinnal sosem tudunk olyan egyenletes vc értékeket elérni, amik nem vezetnek hipókhoz sosem és magas cukrokhoz sem (ja, tudom, BLaci tud ilyet, de ő túl ügyes!;)), minél kevesebb inzulint ad valaki, annál könnyebb kordában tartani a cukrát (a kevesebb is relatív, mert kg-ra is megy ugye a dolog, tehát egy 200kg-os embernek a 3 egység bolus marha kevés, nekem meg marha sok). Szóval, aki inzulin nélkül is megvan, annak egész valószínű, hogy nincsenek hipói és ezért kilengései sem, somogyijai sem (hm, a helyesírás ellenőrző simán elfogadta a somogyijai szót, ez vicces..., bezzeg a bolust nem :)).
A lényeg, hogy nem maga az inzulin, ami probléma, az nem az, hanem az, hogy még pumpával sem lehet úgy adagolni, hogy kizárjuk a hipókat és a kilengéseket. Szóval az egyenletes vércukor sokkal valószínűbb, minél kevesebb inzulinnal működik valaki (nyilván vannak ellenpéldák, de általánosságban ez elmondható a cukorbetegekről).
 

borka

Őstag
A szervezet sejtjei (az agysejtek kivételével) csak inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt. Tehát CH-ra mindenféle képpen szükségünk van,mert a sejtek ebből táplálkoznak az insulin segítségével.A teljes CH mentes életmód a szervezet teljes leépüléséhez vezet.:cool:
 

blaci

Őstag
...
Hát nem az inzulin a baj, hanem az, hogy a kívülről adagolt inzulinnal sosem tudunk olyan egyenletes vc értékeket elérni, amik nem vezetnek hipókhoz sosem és magas cukrokhoz sem (ja, tudom, BLaci tud ilyet, de ő túl ügyes!;)), minél kevesebb inzulint ad valaki, annál könnyebb kordában tartani a cukrát...
...

Szia Molli!
Ez igazán kedves volt tőled, köszi, de sajna én sem tudok ilyet, szoktam hipózi én is, igaz elég ritkán…;)

Én is gondolkodtam ezen az inzulin dolgon és magam is arra a következtetésre jutottam, hogy a cél igazából az lenne ebben az esetben, hogy ne kelljen kívülről inzulint adagolni. Az "inzulinmentes élet" valószínűleg ezt jelenti.
De ehhez az elmélethez mindenképpen kell lenni valamennyi saját inzulinnak, hogy működjön a gyakorlatban is a dolog…
Mivel viszont a szervezet már nem termel eleget belőle, a kevéske (még) megmaradt inzulinhoz csökkentik az elfogyasztott szénhidrátok mennyiségét. Ezzel fenntartható az egyensúly…valameddig.

Nekem is volt olyan időszakom pár éve amikor simán el lettem volna a kívülről adott inzulin nélkül is, mert akkoriban az étkezési bólus és a bázis inzulinom is 1NE volt mindössze, vagyis napi össz. 3+1NE. A dokim azt mondta, hogy meg lehetne ezt próbálni de nem javasolja mert ezzel a csekélyke rásegítéssel is kitolható, meghosszabbítható ez az időszak…igaza volt!:D
Most is kevés a napi inzulin szükségletem, hogy ettől van-e vagy nem azt nem tudom, de ha nem volna szükségem a kívülről adott inzulinra és beadnám akkor folyton hipóznom kéne tőle, ez viszont nincs, szóval mégiscsak kell.
Azzal teljesen egyetértek és a tapasztalatom is az, hogy minél kevesebb az inzulinszükséglet annál egyenletesebb a cuki, vagyis kisebb mértékű az esetleges ingadozás de ehhez is nagyon fontos a "játékszabályok" pontos betartása...sőt!
Üdv.,
Laci …aki azért :dr_24: !
 

somcsika

Aktív tag
De az mitől függ, hogy mennyi valakinek az inzulin szükséglete? Tudom, hogy a testalakttól, a fizikai aktivítástól, az életkortól stb. De arra gondolok, hogy ha rásegítünk külső inzulinnal, akkor mitől függ pl. hogy a meglévő sejtek meddig termelnek inzulint és hogy mennyit.
Itt arra gondolok, hogy olyan sok mindenkitől hallottam már, hogy pl. mennyi volt az éhgyomri vércukra és a Hba1c-je amikor kiderült a diabja. És mégis itt van pl. BLaci aki nagyon kevés inzulin pótlásra szorul, és itt van az én lányom akinek többszöröse már most. Nem Lacitól irigylem, mert tudom, hogy ő mindent megtesz azért, hogy ilyen legyen az eredménye. Csak egyszerűen nem értem.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Én is gondolkodtam ezen az inzulin dolgon és magam is arra a következtetésre jutottam, hogy a cél igazából az lenne ebben az esetben, hogy ne kelljen kívülről inzulint adagolni. Az "inzulinmentes élet" valószínűleg ezt jelenti.
Laci, te jársz a legközelebb a valósághoz ezzel a gondolatmenettel. Én is agyaltam, hogy hogyan is fogalmazzam meg a sokak által áhított inzulinmentességet, ill. azt, hogy ő el akarja hagyni az inzulint, és erős a hite abban, hogy ezt meg is tudja tenni.

Szóval azt úgy gondolják, hogy valami praktika által elérik, hogy meggyógyuljanak, és ezáltal nem kell beadni az inzulint. Azt hagyják ki a számításból, hogy jelenleg nincs ilyen praktika, és nincs olyan szer, ami az inzulint helyettesítené.
A csökkentésre van praktika, de az is korlátozott. Ha viszont nem lehet teljes mértékben elhagyni, és szúrni kell naponta 4x, akkor az a kezelés fizikai részétől teljesen lényegtelen, hogy az egyszerre beadott mennyiség 2 egység, vagy 6 egység. A kezelés terápiás részénél már persze nem mindegy, de itt nem erről van szó, hanem hogy akinek feltett szándéka, hogy bebizonyítsa, hogy el tudja hagyni az inzulint, annak azzal a 2 egységgel is baja van, hogy be kell adni.
Ha az inzulin hiányzik, akkor azt pótolni kell, a gyógynövény főzetből és a csodapirulákból nem fog inzulin "születni".
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
De az mitől függ, hogy mennyi valakinek az inzulin szükséglete? Tudom, hogy a testalakttól, a fizikai aktivítástól, az életkortól stb. De arra gondolok, hogy ha rásegítünk külső inzulinnal, akkor mitől függ pl. hogy a meglévő sejtek meddig termelnek inzulint és hogy mennyit.
Az alaptézis az, hogy mennyi a szervezet alapinzulin szükséglete. Ez nagyjából mindenkinél egyforma. Ez ttkg/h, vagyis testsúlykilogrammra óránként. Ez a bázis. Emellett az úgynevezett pandriális inzulin szükséglet, vagyis az étkezési inzulin szükséglet az elfogyasztott CH-nak megfelelően.

A nem diabos szervezet ennek megfelelően állítja elő a szükségletet. A diabos szervezet, ha termel valamennyit, akkor a hiányzó mennyiséget kell kívülről pótolni, a totális inzulin hiányos diabos pedig a teljes szükséges mennyiséget kell, hogy kívülről bejuttassa.

Azt, hogy kinek mennyi a napi alapinzulin (hány egység összesen) szükséglete, az már a testtömeg függvénye, az étkezési inzulin nála is CH függő.
Ezen túl, amit írtál, hogy fizikai aktivitás, stb. az ezt az alapszükségletet növeli vagy csökkenti. Hogy életkortól függ-e, azt nem tudom, szerintem te arra gondolsz, hogy egy idős ember talán kevesebbet ad, de azért, mert ő már kevesebbet eszik, mivel az anyagcseréje is lelassult, és az ő szervezete már hoz létre annyi új sejtet, tehát eleve kevesebb energiát használ fel az élete fenntartásához.

Még gondolhatsz arra is, hogy egy túlsúlyos ember akár napi 100-150 egységet is kénytelen beadni magának. Az való igaz, hogy a nagy testhez több inzulin szükséges, de nála is ttkg határozza meg a szükségletet. Akkor miért is ad olyan sokat magának? Többet, mint a testtömege igényelne.
A túlsúlyos ember testét zsírdepók töltik meg, ami a beadott inzulin nagy részét felszívja, az el sem jut a kapillárisokba, ahonnan továbbjutna a véráramba, vagyis nem hasznosul, mint inzulin. Talán úgy tudod elképzelni, hogy egy beadott 30 egységből 20 egység hasznosul, és annyira is van szükség.
Egészen biztos, hogy van még egyéb tényező is, ami meghatározza, hogy valakinek mennyi a szükséglete.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Somcsika, ha valakinek be van állítva egy inzulin adag, de az illető hízik, vagy fogy 4-5 kg-ot, akkor az orvosa ennek megfelelően állítja át a dózist. Persze ez így túl egyszerű, mert ezer más dolog miatt lehet/kell dózist módosítani, ezek közül csak egy, a testsúly változás.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
De az mitől függ, hogy mennyi valakinek az inzulin szükséglete? Tudom, hogy a testalakttól, a fizikai aktivítástól, az életkortól stb.
Igazad van, az életkor is nagyban játszik szerepet, ezt csak most gondoltam át, ill. jutott eszembe.
A tinédzsereknek a pubertás időszakban egészen hihetetlen módon akár duplájára is nőhet az inzulin szükséglet, de ez is a szervezet gyors ütemű növekedésével van összefüggésben. De tény, hogy az életkor is lényeges tényező, jól tudtad. Köszi, hogy eszembejuttattad, mert kiment a fejemből.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
A csökkentésre van praktika, de az is korlátozott. Ha viszont nem lehet teljes mértékben elhagyni, és szúrni kell naponta 4x, akkor az a kezelés fizikai részétől teljesen lényegtelen, hogy az egyszerre beadott mennyiség 2 egység, vagy 6 egység. A kezelés terápiás részénél már persze nem mindegy, de itt nem erről van szó, hanem hogy akinek feltett szándéka, hogy bebizonyítsa, hogy el tudja hagyni az inzulint, annak azzal a 2 egységgel is baja van, hogy be kell adni.
Tegnap, még a te hszed előtt írtam ezt:
"Hát nem az inzulin a baj, hanem az, hogy a kívülről adagolt inzulinnal sosem tudunk olyan egyenletes vc értékeket elérni, amik nem vezetnek hipókhoz sosem és magas cukrokhoz sem (ja, tudom, BLaci tud ilyet, de ő túl ügyes!;)), minél kevesebb inzulint ad valaki, annál könnyebb kordában tartani a cukrát (a kevesebb is relatív, mert kg-ra is megy ugye a dolog, tehát egy 200kg-os embernek a 3 egység bolus marha kevés, nekem meg marha sok). Szóval, aki inzulin nélkül is megvan, annak egész valószínű, hogy nincsenek hipói és ezért kilengései sem, somogyijai sem (hm, a helyesírás ellenőrző simán elfogadta a somogyijai szót, ez vicces..., bezzeg a bolust nem :)).
A lényeg, hogy nem maga az inzulin, ami probléma, az nem az, hanem az, hogy még pumpával sem lehet úgy adagolni, hogy kizárjuk a hipókat és a kilengéseket. Szóval az egyenletes vércukor sokkal valószínűbb, minél kevesebb inzulinnal működik valaki (nyilván vannak ellenpéldák, de általánosságban ez elmondható a cukorbetegekről). "
<!-- google_ad_section_end --><!-- / message --> <!-- controls -->

Szerintem ez választ ad a kérdésedre, de lehet, hogy ennél továbbmentél már a gondolatmenetedben...
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Tegnap, még a te hszed előtt írtam ezt:
"Hát nem az inzulin a baj, hanem az, hogy a kívülről adagolt inzulinnal sosem tudunk olyan egyenletes vc értékeket elérni, amik nem vezetnek hipókhoz sosem és magas cukrokhoz sem "
<!-- google_ad_section_end --><!-- / message --> <!-- controls -->

Szerintem ez választ ad a kérdésedre, de lehet, hogy ennél továbbmentél már a gondolatmenetedben...
Igen köszi, olvastam, én valóban arra gondoltam, hogy valaki teljesen el akarja hagyni az inzulin beadását, az rosszul ítéli meg a gyógyulás fogalmát. Azzal, hogy nem adja be az inzulint, azzal nem gyógyul meg. Ha pedig valami praktika által drasztikusan le tudja redukálni a dózist, az sem gyógyulás. Ha szerencséje van, akkor van annyi maradék saját inzulinja, ami elegendő az életben maradáshoz. De lehet, hogy rosszabbul jár, mert kimeríti azt a keveset is, ami a rendelkezésére áll.

Eddig csak azt olvashattuk, hogy a valakinek a valakije elhagyhatta az inzulin injekciót (amit nem nagyon hiszek), arról már nem olvashatunk, hogy ugyanezek a személyek bevallanák, hogy elérték a totális inzulin hiányos állapotot, és nem napi 0-10 egységet kell beadniuk, hanem napi 30-50 egységet.
 

borka

Őstag
Igen köszi, olvastam, én valóban arra gondoltam, hogy valaki teljesen....

Eddig csak azt olvashattuk, hogy a valakinek a valakije elhagyhatta az inzulin injekciót (amit nem nagyon hiszek), arról már nem olvashatunk, hogy ugyanezek a személyek bevallanák, hogy elérték a totális inzulin hiányos állapotot, és nem napi 0-10 egységet kell beadniuk, hanem napi 30-50 egységet.


Sajnos olyanokról viszont tudok,hogy elhagyták a gyógyszereket és a csodafüvekbe bíztak,de Ők nagyon hamar megvakultak,amputálták a lábukat,ill. pár hónapon bellül elhaláloztak.:(
 

somcsika

Aktív tag
Ha pedig valami praktika által drasztikusan le tudja redukálni a dózist, az sem gyógyulás. Ha szerencséje van, akkor van annyi maradék saját inzulinja, ami elegendő az életben maradáshoz. De lehet, hogy rosszabbul jár, mert kimeríti azt a keveset is, ami a rendelkezésére áll.

Akkor most adjak a gyereknek gyógynövény teát vagy sem? Nekünk azt tanácsolták, hogy kiegészítő kezelésként kaphat, persze ez nem helyettesíti az inzulint és azt nem is szabad elhagynunk. Az orvosunk tapasztalatból mondta, hogy volt már ilyen esete, azért is szokta így kiemelten felhivni a szülők figyelmét rá.

Mi kipróbáltunk egy terméket, aminek most, hogy másfél hete nem szedi látom, hogy sokkal jobban ingadozik a cukra.

Az viszont szerintem is a szúrások szempontjából tényleg mindegy, hogy ha már valakinek inzulint kell beadni akkor 2E-t vagy 12E-t ad be. Viszont a külső inzulin terhelés szempontjából nem mindegy. Mert a kevesebb külső inzulinnal jobban kordában lehet tartnai a vércukrot, mint a többel. Bár nekem még másmilyen tapasztalatom nincsen.
 

kmolli

Moderátor
Fórumvezető
Az viszont szerintem is a szúrások szempontjából tényleg mindegy, hogy ha már valakinek inzulint kell beadni akkor 2E-t vagy 12E-t ad be. Viszont a külső inzulin terhelés szempontjából nem mindegy. Mert a kevesebb külső inzulinnal jobban kordában lehet tartnai a vércukrot, mint a többel. Bár nekem még másmilyen tapasztalatom nincsen.
Somcsika, ezt írtam tegnap:
"...A lényeg, hogy nem maga az inzulin, ami probléma, az nem az, hanem az, hogy még pumpával sem lehet úgy adagolni, hogy kizárjuk a hipókat és a kilengéseket. Szóval az egyenletes vércukor sokkal valószínűbb, minél kevesebb inzulinnal működik valaki (nyilván vannak ellenpéldák, de általánosságban ez elmondható a cukorbetegekről). "<!-- google_ad_section_end --><!-- / message --> <!-- controls -->
Hát ezért nem mindegy a mennyi az annyi. Sokáig én sem értettem, ha visszanézném a hszeimet, 3-4 éve még tuti olyasmikről írtam,hogy szerintem mindegy az annyi. Ma már tudom, hogy nem mindegy és, hogy ezért nem mindegy, amit beidéztem neked.

A gyógyteákkal az a baj, hogy hozzászokik a szervezet és csak ideig óráig hatnak. Én adnám, amíg használ. Ha nem használ, akkor el kell fogadni, hogy ennyi ideig tartott és kész. Mindig jó, ha csak ideiglenesen is, ha kevesebb inzulinnal, stabilabban működik a dolog. Mindenkinek megszokja egy idő után a szervezete (nem tudom a fiziológiás okát, biztos van olyan szakértő, aki el tudná magyarázni, hogy ez milyen folyamatoknak köszönhető). De addig is jó, amíg hatnak a növények. Aztán újra lehet kezdeni később, szünet után, de az már nem lesz olyan hűde hatékony többedszerre. Én már sokmindent ittam-ettem, sőt, a legdurvább - és ezt komolyan mondom - az agykontroll tanfolyam volt. Amíg tartott az a két hét, meg utána pár hétig még (merthogy lusta voltam és nem gyakoroltam) olyan gyönyörű cukraim voltak, 2-3 egységgel kevesebb bázis és gyors kellett végig, pedig nemhogy többet, hanem kevesebbet mozogtam. Ha nem velem történik, biztosan nem hiszem el ezt senkinek. De most pl elkezdtük inni a búzafűlevet (Szendi agyonlőné magát ennek hallatán :)), ami enyhe méregtelenítő hatású, sok vitaminnal. Már a második nap nem értettem, mitől hipózom folyton, pedig kevesebb bázist is adtam, mikor otthon ülök és még arcüreg gyulladásom is van (ami nem az alacsony cukroknak kedvez). Aztán leesett, hogy a búzafű. De ez is el fog múlni, mármint a vc csökkentő hatása, talán még 1-2 hét és újra vissza fogom emelni a bázist.
 

zsuzsa

Új tag
Nálunk ugyanez volt a tapasztalat a biolaborral. Ezt nem is tudtam, hogy minél kevesebb az inzulin annál jobban állítható stabilan a vc szint. De ezt nem nagyon tudjuk befolyásólni, ha levenném az inzulin szintet iszonyú módon megugrana cukra.
 
Oldal tetejére