Csepet sem akarom elbagatelizálni a dolgot, mert nem az és megjegyzem tisztelllek, becsüllek azért amit csinálsz és még fogsz is. Nem vagy "általában" könnyű helyzetben. Viszont vannak szempontok ami igenis előnyös a számodra (minden rosszban van valami jó), hiszen a te még otthon vagy a babáddal és szerintem minden időt vele töltöd.
Gondolom, hogy azt a 10-12 éltelféleséget már kitapasztaltad, így könnyebb a helyzeted egy újjal. A kicsi babáknak egyébként sem kell még túl variálni az ételeket, tehát te többször is oda tudod adni neki ugyanazt az ételt és így méginkább ki tudod tapasztalni, hogy a kis szervezete, hogyan reagál. Hétről-hétre újjabbakat tudsz bevezetni és megfigyelni.
Így a babóddal együtt nő a tudásod is. Én az első hónapban igyekeztem minél többet olvasni a betegségről. Itt is és külföldi oldalakon is. Sok tanulmány van fönt a netten, amit érdemes elolvasni. Megvettem szinte az összes könyvet ami a cukorbetegséggel foglalkozik. Na jó volt aminek nem láttam értelmét, azt nem.
Alapvetően amit én mint veled együtt "kezdő" tudok mondani, hogy nekem a legkisebb gondom az, hogy így főzzek. Szerintem egy ilyen kisbabának sem kell máshogy főzni mint egy nagynak, (az én kicsit 1 évesen már vegyes koszton volt, nem körömpörköltön, de vegyes koszton)természetesen nem annyira füszeresen meg hasonló, de egy idő után ugyis eljönn annak az ideje, hogy teljesen vegyes koszton legyen. És ehhez feltétlenül tudnod kell egy csomó mindent.
Ne vedd zokon kérlek amit irtam, nem rosszándékból tettem, csak azt szerettem volna veled tudatni, hogy úgy tudtok előrébb lépni, ha próbálkozol egyre több és több étellel, mert tényleg csak ez a járható út és ez vissz előrébb benneteket.
Aztán majd idővel meglásd, ha egy receptre ránézel, egy pillanat alatt át tudod variálni úgy az ételt, hogy az a cukorbeteg babódnak és nektek is jó legyen. Ha így szokja meg az ízeket és azt ételeket és azt látja, hogy anyag és apa is azt eszi, akkor hidd el szerintem később sem lesz belőle baj.
Én sem tudok még mindent, sőtt... és szerintem a "régi motorosoknál" - bocs mindenkitől - is vannak mindig új információk vagy új megoldásra váró problémák, de csak a folyamatos tanulással tudunk tovább lépni, az egyhelyben topogásnak nincs értelme és eredménye sem.
Somcsika!
Nem vettem zokon, amit írtál, egyáltalán nem, mindent elfogadok, amit írtok, mert nektek nagyobb és több a tapasztalatotok! Sőt köszönöm mindenkinek, aki ír és segíteni próbál!!!
Most tartunk ott (így 4 hónap után), hogy kezdjük "megszokni", "felfogni" a helyzetet és nem azzal töltöm minden éjszakámat, hogy a neten a megoldást keressem a betegség gyógyítására.
Éjjel netezés, VC mérés sűrűn,
nappal alig látok a fáradtságtól, elkeseredettségtől, idegességtől....
Már pszichológuson is gondolkoztam....
Még egy tisztábatétel vagy etetés is kiborít néha... (megrángatja szereléket, elmászik, ordít, stb...)
Sokszor gondolkodom, hogy jobb lenne a pen és akkor nem lógna az oldalán a pumpa, még pizsiben sem tud egy jót hancúrozni fürcsi után, de akkor rájövök, hogy akkor meg szúrni nem lenne szívem.
Szóval, először magamban kell helyre rakni a dolgokat és testileg-lelkileg koncetrálni.
DE: én nem lehetek néha fáradt? Nem tud mindig az agyam toppon lenni és állandóan azon agyalni, hogy mennyi bólust adjak. Mire a cukimérő kimutatja az értéket, az egy végtelenségnek tűnik és teljesen beleőszülök és gyomorideget kapok, hogy most milyen értéket fog mutatni!
Szóval eddig így teltek a napjaim, mostanában kezd "letisztulni" a dolog és most kell hozzáfognom az igazi "MUNKÁHOZ", mert eddig minden nap csak egy tűzoltás és kapkodás volt.
(Tudom, közben halad az idő és a gyerekem egészségével játszok!)
Továbbá egybe esik azzal is, hogy 1 éves lesz és lassan mindent ehet, ahogy már korábban írtam.
Jajj, az evésről volt szó, én meg elkezdek itt lelkizni, bocsi érte.
Na megyek, mert elcsúsztunk a fürcsivel, mert "anyuka a neten lelkizik".
Üdv.
umbra