Szia Szolnok!
Minket sajnos nagyon érint az óvi kérdés, ill. mostmár szerencsére nem kérdés. Amikor a kisfiamról kiderűlt hogy cukibeteg, nem is vették vissza a bőlcsődébe, igaz én se tudtam volna vinni, nem volt stabil az állapota, kicsi volt, és nem ismertük még se , még nem is tudtuk, és fogtuk fel hogy mivel állunk szembe. Ettől függetlenűl rosszúl esett. Aztán 4 éves kora felé vándorólva, már nagyon szerettem volna ha közösségbe megy, 3 évesen kezdtem neki ovit keresni. Mi Pest megyében lakunk, a környékünkön 15 ovi van, a szomszéd VÁROSBAN csak 5 egy vezetővel, és azt mondta nagyon készségesen, hogy persze beveszi, hoszen ez a gyerek érdeke, de csak délelőttre és nem bízhatom ovónénire a mérést. Na puff neki, adtam is meg nem is. Most szeptemberben kezd egy katolikus oviba járni, most töltötte a 4 évet, itt agyon rendesek, segítőkészek volta, mérik vállalták a méréseket, igaz 15 km re van az otthonunktól, és nekem is ebben a városban kellett munkát talállno, de szerncsére nekem már júniusban sikerűlt elhelyezkednem és két percre leszek az óvodájától, így az együttműködés nem akadályozott az óvonénikkel. De ahogy látod ezt megszervezni, és kivitelezni nem volt egyszerű, nagyon össze kellett hangólni a dolgokat, munkahely, ovi stb.. és még azt is mertem szempontnak választani hogy az ovi jó legyen, pedagógiailag is, ne csak örizzen. Na szóval nem egyszerű, de sikerűlt, csak idegileg egy kicsit felőrli az embert, és ha te nem oldod meg, a kiskutya se segít benne, legalábbis a szakemberek nem. Nyugodtan taníthatnának már az ovónőképző főiskolán belgyógyászatot, egészségügyi tantárgyat, legalább az alapvető betegségekre, és itt nem a náthára gondolok, hanem asztma, cukibetegség, és még sok más. Volt olyan ovi ahol azt mondták beteszik őt a speckós csoportba, a sérűlt gyerekekhez, mert az a csoport kislétszámú. Semmi bajom a beteg gyerekekkel, és együtt érzek a szüleikkel, de így ahogy mondtad az én gyerekem nem ilyen módon beteg, nincs szüksége gyógypedagógusra, és diab ovira, sem hogy ápolónők őrizzék. Na szóval ez a téma megérne egy konferenciát, és végre tehetnének valamit ezen a téren. A dr. nő is azt mondja ugyan már anyuka a pumpa kezelése nem egy ördőngős dolog, tessék megtanítani ovónéninek, hát örülök ha a mérést csinállja egyenlőre aztán ha látja hogy hogy mi is ez, és érdekli, és van késztetés benne, akkor megtanúlja, ennél többet nem kérhetek. Lassan lépniük kell, mert most mi úttörők vagyunk ezen a téren, ha jövőre szeretne cukros kisgyerek oviba jönni, ide ahová most mi megyünk, biztos könnyebb dolga lesz, mert már ismerni fogják, és nem fognak félni tőle. De nekünk most ki kell ezt járni, de sajnos egyre többen fognak ilyen és hasonló problémával kelentkezni.
rrba-szájba nyomatni.Csak az elég erős presszúra nyerhet!Az én részemről már csak egy kérdésem lenne,mibe tellik egy ilyen szervezet létrehozása?Vagy mibe tellne már meglévő diabos alapítványoknál kezdeményezni és ha az ötletre vevők önkénteseket toborozni?