Óvoda- iskolakezdés / Óvónők, tanárok edukálása

[christina]

Mi az oviban 5 gyerekkel egyetemben várólistán vagyunk jelenleg.
A vezető szerint 20-30 % az esély, hogy felvesznek csak napi 2-3 órára is.
25-30 fős csoportok indulnak ugyanis, annyi a gyerek a lakóhelyünkön.
De Csigut olvasva nem biztos, hogy 30 fős csoportba nagyon akarnám az oviba járást. :-(
Vagy egyáltalán nem biztos, hogy akarom az ovit!:mrgreen::roll:

 

[tímeácska]

De Csigut olvasva nem biztos, hogy 30 fős csoportba nagyon akarnám az oviba járást. :-(
Vagy egyáltalán nem biztos, hogy akarom az ovit!:mrgreen::roll:

Jaj, most nehogymár a mi gyökszi óvónéniink miatt ne vidd Gergőt oviba! Lehet, hogy az ottani ovi a pedagógusainak a szürke állományának nagyobb a befogadóképessége, mint Nálunk... Ha igen, szójj, már pakolunk is, és lóstúl költözünk hozzátok! De jó lesz, Máté és Gergő együtt járhatnak majd a zóvodába! (Vagy zoo-óvoda?!:mrgreen

 

[christina]

Jaj, most nehogymár a mi gyökszi óvónéniink miatt ne vidd Gergőt oviba! Lehet, hogy az ottani ovi a pedagógusainak a szürke állományának nagyobb a befogadóképessége, mint Nálunk... Ha igen, szójj, már pakolunk is, és lóstúl költözünk hozzátok! De jó lesz, Máté és Gergő együtt járhatnak majd a zóvodába! (Vagy zoo-óvoda?!:mrgreen

Nem emiatt nem fogom nem vinni az óvodába, hanem mert nem vesznek fel!
Ha mehetünk, majd beszámolok nektek óvonéni agyi állapotáról.:-D

 

[vighkata]

Nem emiatt nem fogom nem vinni az óvodába, hanem mert nem vesznek fel!
Ha mehetünk, majd beszámolok nektek óvonéni agyi állapotáról.:-D

Hát pedig tenni kellene valamit. Mondjuk szétcsapni köztük.

 

[kmolli]

Hát, tegnap meggyűlt a bajunk az ovival...
Mátém 5,3 mmol/l-es cukival ment reggel oviba, ebéd után hívott az óvónéni, hogy 12,8 a gyerek cukra, most mit csináljon? Én dolgoztam, Gyula pedig éppen akkor ment haza, előtte beszéltünk. Mondtam az óvónéninek, mivel az ovi 1 utcával arrébb van tőlünk, hazaviszi Mátét Gyula. Kb. 10 perc sem telt el, már otthon volt a gyerkőc. 17,2-es cukija lett addigra! Nem értette Gyula, mitől lehet annyi (3-szor visszamérte, és ugyan annyi volt.), így behozta hozzám a munkahelymre. 2 E-t adott be előtte Neki, átnéztem a szereléket, kicserélte Mátém a kanült (micsoda munkamegosztás...). Sehol nem találtunk problémára utaló jelet. 1 óra múlva még mindig 17 volt a cukra, újabb 3 E-t kapott Szőr Trottyvard, és kb. 3 óra múlva visszament 10 alá a cukra. Este mesélte Mátém, hogy szerinte nem szabadott volna megennie az ebédet, ezt mondta az óvónéninek is, (diabos ebédet csinálnak Neki -elvileg- a konyhán :roll, mert darástészta volt, de jó sok porcukorral, lekvárral... Na, ekkor felhívtam az óvónőt, Ő azt mondta, kizárt dolog, nem kapott a gyerek porcukrot az ebédjére... Mindegy, ennyiben maradtunk... Én persze nem kételkedem benne, hogy Mátém valótlant állítana, azt pedig el tudom képzelni, hogy az óvónő "mentette volna a helyzetet" a porcuki tagadásával... De, hogy ez esetlegesen mire jó?! És miért nem lehet meghallgatni egy 5 éves gyereket, akinek még így is sokkal nagyobb tapasztalata van, és több tudása a diabéteszről, mint annak a felnőtt óvónőnek... :roll::twisted:

Hű, vazze, ez nem semmi. Darás tészta... még én sem merek ilyet enni, mert nincs annyi inzulin a hűtőben, ami elég lenne hozzá, még lekvár és cukor nélkül is. Tényleg, azt nem mondtad az óvónőnek, hogy cukor nélkül sem szabadna ilyet ennie? Én el tudom képzelni, hogy nem rakott rá az óvónő cukrot, vagy mondjuk "csak egy kicsit" (ez még egy jó duma a tök laikusnál, komolyan elhiszi, hogy a csak egy kicsit olyan, mint a semmi), de már ez is éppen elég lenne egy 17-es cukihoz.
Hát én nagyon parázom az ovi miatt, pedig az én gyerekem nem diabos (még), de én az ilyesmi eseteken olyan szinten fel tudom rántani magam, hogy szívem szerint fityiszt mutatnék az ovinak. A férjem unokatesójának a felesége óvónéni és róla például el nem tudnám képzelni, hogy ilyesmit megtesz, de pont ez az, hogy van aki, megteszi, van aki nem, előre senki sem tudja, hogy milyen lesz az óvónő.

 

[Zsu77]

Hát, tegnap meggyűlt a bajunk az ovival...
Mátém 5,3 mmol/l-es cukival ment reggel oviba, ebéd után hívott az óvónéni, hogy 12,8 a gyerek cukra, most mit csináljon? Én dolgoztam, Gyula pedig éppen akkor ment haza, előtte beszéltünk. Mondtam az óvónéninek, mivel az ovi 1 utcával arrébb van tőlünk, hazaviszi Mátét Gyula. Kb. 10 perc sem telt el, már otthon volt a gyerkőc. 17,2-es cukija lett addigra! Nem értette Gyula, mitől lehet annyi (3-szor visszamérte, és ugyan annyi volt.), így behozta hozzám a munkahelymre. 2 E-t adott be előtte Neki, átnéztem a szereléket, kicserélte Mátém a kanült (micsoda munkamegosztás...). Sehol nem találtunk problémára utaló jelet. 1 óra múlva még mindig 17 volt a cukra, újabb 3 E-t kapott Szőr Trottyvard, és kb. 3 óra múlva visszament 10 alá a cukra. Este mesélte Mátém, hogy szerinte nem szabadott volna megennie az ebédet, ezt mondta az óvónéninek is, (diabos ebédet csinálnak Neki -elvileg- a konyhán :roll, mert darástészta volt, de jó sok porcukorral, lekvárral... Na, ekkor felhívtam az óvónőt, Ő azt mondta, kizárt dolog, nem kapott a gyerek porcukrot az ebédjére... Mindegy, ennyiben maradtunk... Én persze nem kételkedem benne, hogy Mátém valótlant állítana, azt pedig el tudom képzelni, hogy az óvónő "mentette volna a helyzetet" a porcuki tagadásával... De, hogy ez esetlegesen mire jó?! És miért nem lehet meghallgatni egy 5 éves gyereket, akinek még így is sokkal nagyobb tapasztalata van, és több tudása a diabéteszről, mint annak a felnőtt óvónőnek... :roll::twisted:

Máténak még az eddigieknél is több erőt!!!
...az ellenálláshoz...
Gyerekek olyan frankón otthagyják a spenótot,aztán óvónéni mit tehet?...Ő is nyugodtan az ilyent...és esetleg egy ebédhelyettesítő állandó tartós csomagja lehetne,az ilyen diétás ebédek helyett,ha az akárhogy megoldható és főtt kajci legfeljebb este otthon,de Máté kösse csak nyugodtan az ebet a karóhoz.Vagy az óvónénit...
Nagyon durva.Ahogy olvastam,szinte biztosra vettem,hogy be lett etetve,de ahogy a végére ki is derült,hogy tényleg,hát ezt nem mertem volna TÉNYLEG hinni.Tényleg nagyon durva...És őszintén sajnálom...

 

[vighkata]

Csigu!
És mondtad másnap az óvónéninek, hogy a 12-es cukiból délutánra 17-es lett? Úgy egyenesen a szemébe???? Csak hogy biztos legyen benne, hogy a "csak egy pici" nem egyenlő a "semmivel", mármint porcukorilag, lekvárilag.
Talán a megtapasztalt szitu jó lecke volt az óvónéninek, hogy ez tényleg komoly dolog. Talán rá is jön, ha odafigyel, rendben van a cuki, akkor neki is kevesebb dolga van.

 

[Szepy]

Sziasztok!

Nem szeretem hallani ha valakit ennyire élpengére állítanak.Ne felejtsük el mi nap mint nap a betegséggel élünk szinte tudásunk vetekszik az orvosokéval.Akkor miért itélkezünk és ítélünk el egy olyan embert aki ennek nem részese.Jelen estben az óvonőt.Amíg mi nem voltunk betegek mi sem tudtunk semmit erről a betegségről.Az óvonőt erre nem képzik ebbe a helyzetbe bele van kényszerítve, mindemelett másik 28 vagy több gyerekre kell még felelőségteljesen vigyáznia.Előfordulnak hibák annak kell örülni hogy ritkán.Gondolom meg lehetsz elégedve az ellátással ha nyugott szívvel még dolgozol is mellette.Szerintem inkább pozítivan kellet volna azt értékelni hogy annyi eszük volt hogy szóltak neketek és nem vártak délutánig.Kérdem én hányszor köszönted meg hogy nap mint nap 8 órában a gyerekedre vigyáznak gondozzák?És ne mond azt hogy ez a kötelességük mert a mi vagy a te esetetekdben az óvonő a kötelességén felűl teljesít.
Gabi

 

[kmolli]

Sziasztok!

Nem szeretem hallani ha valakit ennyire élpengére állítanak.Ne felejtsük el mi nap mint nap a betegséggel élünk szinte tudásunk vetekszik az orvosokéval.Akkor miért itélkezünk és ítélünk el egy olyan embert aki ennek nem részese.Jelen estben az óvonőt.Amíg mi nem voltunk betegek mi sem tudtunk semmit erről a betegségről.Az óvonőt erre nem képzik ebbe a helyzetbe bele van kényszerítve, mindemelett másik 28 vagy több gyerekre kell még felelőségteljesen vigyáznia.Előfordulnak hibák annak kell örülni hogy ritkán.Gondolom meg lehetsz elégedve az ellátással ha nyugott szívvel még dolgozol is mellette.Szerintem inkább pozítivan kellet volna azt értékelni hogy annyi eszük volt hogy szóltak neketek és nem vártak délutánig.Kérdem én hányszor köszönted meg hogy nap mint nap 8 órában a gyerekedre vigyáznak gondozzák?És ne mond azt hogy ez a kötelességük mert a mi vagy a te esetetekdben az óvonő a kötelességén felűl teljesít.
Gabi

Gabi, ha ilyen előfordul egy oviban egy cukros gyerekkel, akkor az szót érdemel. Nem feltétlenül azért, hogy szapuljuk az óvónénit (bár kétségtelen, hogy az ember első felindulásból mond nem szépet is az óvónénire, de lássuk be, hogy akárkinek a gyerekével tenné ezt meg akárki, mégha rokon vagy barát is, akkor is haragudnánk rá, főleg, ha olyan valaki teszi ezt meg akira nap mint nap rá van bízva a gyerek!). Erről beszélni kell, ezzel foglalkozni kell, hogy esetleg ebből a hibából (az óvónéni hibájából) okulva más elkerülhesse az ilyen helyzetet, ha ez lehetséges. Az, hogy a gyerek cukra egy ilyen baki miatt felment végül 17-re, szerintem nagyon durva. Ezzel veszélyezteti a gyereket az óvónő és ezt nem lehet azzal elfedni, hogy az eddigi 3 hónapban, amióta Máté ovis még nem csinált ilyet és inkább ennek örüljünk. Felelősségteljes munka az óvónői munka és éppen ezért nem engedhető meg ilyen eset! Persze, nem tudunk utólag mit tenni, de lenyelni semmiképpen nem tanácsos, én ezt megbeszélném az óvónővel (kedvesen persze, segítve), elmondanám neki, hogy ilyen kaját egyszerűen nem ehet a gyerek.
Azt is úgy gondolod, hogy a súlyosan allergiás gyereknél is, ha véletlenül elnézi az óvónéni és ad neki olyat, amit elvileg nem ehet és erre megfullad a gyerek vagy kórházba kerül, akkor hát egye fene, a másik 364 napban nem tett ilyet, ezért nem mondhatunk rá rosszat? :?: Ez nem olyan, minthogy elfelejtett inni adni az egészséges gyereknek például. Itt nincs olyan, hogy egyszer-egyszer lehet nagyot mellélőni, mert akár a gyerek életébe is kerülhet!

 

[napocska]

Tényleg, Timi, a bólusbeadást hogy oldjátok meg az oviban? Gondolom Máté nyomogatja a pumpát, de a mennyiséget ki állapítja meg? Egy-egy étkezéshez mindig ugyanannyit kap az óvodában, vagy függ a mennyiség attól, hogy mennyi a cukor evés előtt? Ill. a szénhidrát mennyiségét is meg kell határozni, gondolom. Írd meg légyszi, hogy csináljátok!
Jövő hét hétfőn megyünk be Danival a kórházba pumpaügyileg, és utána ki kell találnunk, hogy pumpával hogyan működhet az oviba járás.

 

[vighkata]

Sziasztok!

Nem szeretem hallani ha valakit ennyire élpengére állítanak.Ne felejtsük el mi nap mint nap a betegséggel élünk szinte tudásunk vetekszik az orvosokéval.Akkor miért itélkezünk és ítélünk el egy olyan embert aki ennek nem részese.Jelen estben az óvonőt.
Gabi

Tökéletesen igazad van, az egyik oldalról. Csakhogy ez kétélű dolog. Ha mindjárt az első alkalommal szemet húnyunk a téma felett, netán még bájosan mosolyogva meg is dícsérjük az óvónénit, akkor esze ágában sem lesz komolyan venni a dolgot.
Ahogy nem lett baj a 17-es cukorból, ugyanúgy akár történhetett is volna komolyabb következmény.

És mielőtt az anyuka reagálna az üzidre, leírom, hogy a szóban forgó kissrác hasonló cukrokkal már nem egyszer megjárta a kórházat.

Az anyukát nem féltem, mert meg tudja magát védeni, sőt, nem árulok el titkot, a kisfiát egyedül ő tudja megvédeni, és tudja is hogy hogyan kell.

Ne érts félre, itt mindenki elmondhatja a véleményét, és szívesen is vesszük, mert tanulhatunk belőle.
Csakhogy te úgy keltél az óvónő védelmére, hogy a "szereplőket" nem ismered.

Én biztos vagyok benne, hogy az anyuka meg fogja találni a módját, hogy milyen módon rendezze le az eseményt az óvodával. Abban is biztos vagyok, hogy minden segítséget meg fog adni az óvoda dolgozóinak, de emellett biztos maximálisan a gyermeke egészségét fogja szem előtt tartani.
Senki sem vitatja, hogy egy óvónőnek ne lenne elegendő dolga és feladata, itt erről szó sem volt.

 

[kmolli]

Még eszembe jutott, hoyg Christina ovikererő blogjába is írtam már, hogy szerintem tökéletesen elfogadható, hogy a cukros gyerekeket nehezen veszik fel, főleg ekkora túljelentkezés mellett. Pontosan ezért, mert nem lehet hibázni és ez túl nagy felelősség az óvónőn. Én, ha óvónő lennék és nem értenék a cukorbetegséghez, biztosan én is csak akkor venném fel a cukros gyereket, ha nincs éppen másfélszer annyi gyerek a várólistán és nem kellene a 20 helyett eleve 30 gyerekkel foglalkoznom. Igy túl nehéz egy cukros gyerekre figyelni úgy, hogy semmit sem tudnék a betegségről és akkor kéne megtanulnom. Az más, ha már az óvónő tisztában van sok szabállyal.

 

[vighkata]

Írtak itt már olyan hozzáállást (Zsuzsa), hogy az óvónők egy kisebb fajta képzésen vettek részt, amit a szülők rittyentettek össze, hogy a betegséget, és a kezelést illetően tájékozottabbak legyenek.
Ez egyszerűen hozzáállás kérdése. Van egy mondás, nem akarásnak nyögés a vége. Ha az óvónő nem akar, akkor a szülő sarokba van szorítva.

 

[dg]

Sziasztok!

Nem szeretem hallani ha valakit ennyire élpengére állítanak.Ne felejtsük el mi nap mint nap a betegséggel élünk szinte tudásunk vetekszik az orvosokéval.Akkor miért itélkezünk és ítélünk el egy olyan embert aki ennek nem részese.Jelen estben az óvonőt.Amíg mi nem voltunk betegek mi sem tudtunk semmit erről a betegségről.Az óvonőt erre nem képzik ebbe a helyzetbe bele van kényszerítve, mindemelett másik 28 vagy több gyerekre kell még felelőségteljesen vigyáznia.Előfordulnak hibák annak kell örülni hogy ritkán.Gondolom meg lehetsz elégedve az ellátással ha nyugott szívvel még dolgozol is mellette.Szerintem inkább pozítivan kellet volna azt értékelni hogy annyi eszük volt hogy szóltak neketek és nem vártak délutánig.Kérdem én hányszor köszönted meg hogy nap mint nap 8 órában a gyerekedre vigyáznak gondozzák?És ne mond azt hogy ez a kötelességük mert a mi vagy a te esetetekdben az óvonő a kötelességén felűl teljesít.
Gabi

Írtak itt már olyan hozzáállást (Zsuzsa), hogy az óvónők egy kisebb fajta képzésen vettek részt, amit a szülők rittyentettek össze, hogy a betegséget, és a kezelést illetően tájékozottabbak legyenek.
Ez egyszerűen hozzáállás kérdése. Van egy mondás, nem akarásnak nyögés a vége. Ha az óvónő nem akar, akkor a szülő sarokba van szorítva.

Most nem kezdem felsorolni azt, hogy hol nem elvárás, hogy bizonyos alapvető információkkal tisztában legyenek az adott munkakörben dolgozók. Inkább csak azt a néhányat, ahol igenis elvárható. Így az egészségügyben résztvevő összes dolgozó, a patikustól az asszisztensig, meg a pedagógus, bármely korosztállyal foglalkozzon is.
Az óvónő, tanítónő, tanár. Ők azért, mert mindennnapos eseményként könyvelhetjük el, hogy lisztérzékeny, tejcukor érzékeny, tejfehérje érzékeny, diabos, epilepsziás, autista gyerekkel találkoznak, így nem mehetnek el süketen és némán a probléma mellett. Ez a valóság része!Szánjanak egy órát az életükből arra, hogy általánosságban képbe kerülnek atekintetben, hogy mivel állnak szemben!
Valóban él az a szemlélet, hogy túljelentkezés esetében hátrányba kerül az a gyerek, aki több törődést igényel. De ennek nem földöntúli okai vannak, csupán a kényelem, és nem akarás. Ez a könnyebb út. Helyhiányra pedig mindig lehet törvényesen hivatkozni, így nem sérülnek azok az írásba foglalt alapelvek, amiket az egyenlő bánásmód és egészséges környezethez való jog magában foglal.
Nem lehet elvárni a kellő figyelmet 24 másik gyerek mellett??? Ugyan kérem. Dehogy nem! Az, hogy gyógyszert nem adnak be az óvónők, az tiszta, érthető, megértehető és világos. De hogy mit ehetnek meg a diabosok és mit nem, valamint, hogy mi a teendő hypoglikémia esetén, az nem egy bonyolult és betarthatatlan elvárás. A szülővel közreműködve, megsegítve általa, könnyűszerrel megtanulható. Már ha van akarat hozzá...

Örömömre, egyre több óvónővel találkozok az utóbbi időben, akik hasonló elveket vallanak, és a minden tekintetben integrált nevelés hívei. Még nincsenek elegen, de remélem és kívánom, hogy számuk egyre nőjön! S azt is szívesen adom hírül, hogy a helyi diab gondozó főorvosasszonya összehívta a helyi óvópedagógusokat, és tartott egy előadást a diabról, a kívánatos megoldási lehetőségekről. Remélem, más orvosoknak is eszébe jut tenni valami hasonlót!

 

[Szepy]

A szülő nem háríthatja át a felelőséget soha senki másra.Mindenki a saját gyermekéért felelős.Az nagyon jó dolog hogy vannak lépések atéren hogy óvónőket, pedagógusokat megismertetnek olyan betegségek kezelésével amiket nem ismernek.Mindez nagyon kezdetleges cipőben jár és nagyon ritka.Az óvónő odafigyel a gyermek étkeztetésére de azért mert most hibázott miért kell így értékelni egy nagy nyílvánosság előtt? Nem azt írta az anyuka hogy odaált az óvónő elé és igy meg úgy megmondta neki ahogy a fórumba kifejtette véleményét.Erre mondják mifelénk hogy háta mögött jól kibeszélik az embert.Félfeértések elkerülése végett nem az óvónőt védem hanem a szülő részéről úgy gondolom nem bizos hogy a legdiplomatikusabb megoldás volt részéről hogy odamondta mennyi lett a fia cukra.Ez nekem olyan megvetéssel volt teli,és én úgy vélem ahoz hogy egy bizalmi és szinte baráti kapcsolatot tudjunk kialakítani a gondózóval akire gyermekünket bizzuk nem ez a stílus a megfelelő.
Gabi

 

[dg]

A szülő nem háríthatja át a felelőséget soha senki másra.Mindenki a saját gyermekéért felelős. ...
.... a gondózóval akire gyermekünket bizzuk .
Gabi

Az óvoda felelősséget vállal a gyerekért, akit oda bevisznek. Lelki, értelmi fejlődéséért felelős, nomeg testi épségéért. Nem hagyják azt sem, hogy egymást szájba rúgják és gyöngyöt egyenek ebédre.
A szülőnek pedig (erkölcsi) kötelessége ehhez támogatást adni, szellemi és tárgyi értelemben. A pedagógusnak meg (erkölcsi) kötelessége ezt elfogadni és legjobb tudása szerint felhasználni.


A pedagógus nevét nem tudom, mert nem írta ki Tímeácska. Így kit sért?
Ő önmagukról, sorsukról írt, és mint ilyen, itt a személyes érzelmeknek van helye.

 

[Szepy]

Még visszaolvastam egy oldalt.
Az étkeztetésről az a meglátásom hogy a szülőnek napra késznek kell lennie én előre egy hónapra elkérem az étlapot a diákélelmezéstől és az alapján napra tudom az étkezéseit a lányomnak ha van amin változtatni kell írásban reggel átadom az óvónőnek amit nehéz nem észre venni.Nem tudom ez esetbe tudtad hogy mi lesz az ebéd?Nem készítettél másik ebédet mert lássuk be eleve a darázstészta hagyományos elkészítése nem cukorbeteg diétáda való.
Gabi

 

[dg]

Még visszaolvastam egy oldalt.
Az étkeztetésről az a meglátásom hogy a szülőnek napra késznek kell lennie én előre egy hónapra elkérem az étlapot a diákélelmezéstől és az alapján napra tudom az étkezéseit a lányomnak ha van amin változtatni kell írásban reggel átadom az óvónőnek amit nehéz nem észre venni.Nem tudom ez esetbe tudtad hogy mi lesz az ebéd?Nem készítettél másik ebédet mert lássuk be eleve a darázstészta hagyományos elkészítése nem cukorbeteg diétáda való.
Gabi

Ez így helyes.
Én is így fogom csinálni.

 

[kmolli]

Valóban él az a szemlélet, hogy túljelentkezés esetében hátrányba kerül az a gyerek, aki több törődést igényel. De ennek nem földöntúli okai vannak, csupán a kényelem, és nem akarás. Ez a könnyebb út. Helyhiányra pedig mindig lehet törvényesen hivatkozni, így nem sérülnek azok az írásba foglalt alapelvek, amiket az egyenlő bánásmód és egészséges környezethez való jog magában foglal.
Nem lehet elvárni a kellő figyelmet 24 másik gyerek mellett??? Ugyan kérem. Dehogy nem!

Grácia, ezeket kivéve, amiket ide bemásoltam mindennel egyetértek azzal, amit írtál.
Lényegében ezzel is, csak egy picit másképp. A kényelem és a nem akarás sokszor valóban igaz, de sokszor tényleg nem erről van szó. Nem az óvónő tehet róla, hogy nem oktatta őt senki ki a cukorbetegség kezeléséből, neki ez egyelőre kínai (többnyire). És, ha ennyi tudással mégis bevállalja a cukros gyereket, akkor ez azt jelenti, hogy neki kötelessége megtanulni kezelni valamelyest, tehát ez plusszmunkával jár. Nagyon kevés fizetésért dolgoznak ők, képzeljük el, hogy otthon várja két kis lurkó az óvónőt, plussz a háztartás, főzés, egy mindig dolgozó, rá nem érő férj. Elég átlagos helyzetet írtam itt le. Ha én ilyen helyzetben lennék, nem biztos, hogy arra vágynék a legjobban, hogy továbbképzésre kelljen mennem egy olyan gyerek miatt, aki helyett 20 másik, várólistás egészséges gyerekből választhatnék. DE, félreértés ne essék, én is sokat filózom azon, hogy mit kellene tenni ezellen, mert tényleg nem kellene, hogy megkülönböztetés érje a diabos gyerkőcöket. De az én véleményem az, hoyg ezt feljebbről kell elkezdeni változtatni, az óvónő áll a sor legvégén abban az értelemben, hogy kinek kell tenni ezellen. Több óvóda kell, több óvónő, kisebb leterheltség, továbbképzések (kötelezően, amit nem az óvónő választ, esetleg a óvónői képzés részévé kellene tenni az ilyen dolgokat, amikről te is írtál, ilyen előadásokat). Amilyen most a rendszer, ebbe nem fér bele az, hogy ennél is többet tegyünk az óvónők vállára, mert hasonló következményük lesz, mitn Timiéknél. És ahogyan nem minden orvos tette fel az életét a gyógyításra (de attól még járunk hozzájuk és meg is tudnak gyógyítani, ha odamegyünk), nem várható el minden óvónőtől, hogy önszorgalomból tanulja meg a betegségek kezelését és az így is jóval nagyobb létszámban működő csoportjába azért vegyen fel cukros gyereket az egészséges helyett, mert az ő erkölcse, értékrendje ezt diktálja. Ez az ország ettől a mentalitástól borzalmasan messze van, nem az egyéneknél kell elkezdeni a változtatást.

 

[napocska]

Szerintem semmi kár nem ért senkit az által, hogy Timi leírta, amit gondolt. Biztos vagyok benne, -őt ismervén- hogy az óvónénivel is megbeszélték a dolgot, mint ahogy abban is, hogy ha valamiért köszönet jár, az sem marad el! Ami pedig a hozzászólásokat illeti, mindegyik hasznos, hiszen tanulunk egymás hibáiból, egymás jó megoldásaiból pedig profitálunk.