Csak egy apró pici megjegyzést fűznék ehhez a témához

Azt hiszem, nem mindegy, mekkora gyerek(ek)ről van szó. Egy pelenkás, enni nem tudó, beszélni nem tudó, totyogó mellett, aki még a nap 24 órájában kizárólag tőlem várhat mindent, ami az élet fenntartásához kell, ebben az esetben speciel én nem tudtam annyira a cukraimra figyelni. Pl, nekikészülök ebédelni, beadom az inzulint és a gyerek bekakil és ordít, mert csípi a kaki vagy visszabukja az ebéd felét, ezért ruhát kell rajta cserélni, meg még sok ilyen hirtelen dolog adódik egy kb 1-1.5 éves életében, ami azonnali Anyát követel, hát ilyen helyzetekben mit teszek? Nyilván nem hagyon a kakiban a gyereket, amíg bekanalazom az ebédet, mert sír, mert csípi, vagy nem hagyom abban a bodyban, amire rábukta a fél ebédjét, mert hasraesett ebéd után etc.... Bár nem durvult el a helyzet, de lényegesen nagyobb gondot okozott a második terhességemben a cukromra figyelés. És azt hozzáteszem, hogy az igazán nehéz rész a 20. hét után indult el, hiszen akkor kellett hol emelni a bázist, hogy csökkenteni, de akkor indul el a nagy emelkedés, ami sokkal nehezebben volt nekem kezelhető, mint az első harmad alacsony cukijai. Ha újra kezdhetném, minimum 3-4 évet várnék a 2 gyerek között. Azt gondolom, hogy a 3 évesnél nagyobb gyerekek messze nem terhelik le fizikailag a nap minden percében az anyát, ezért a nagyobb gyerekeknél talán könnyebb egy picit terhesnek lenni. Na, ezért tervezek kb 3.5 év korkülönbséget a harmadik és a második gyerekem között

Bár egyelőre ez még mindig csak álom szinten van, a korom, a cukrom kora túl sok lesz már...