Cukorbeteg gyermek

[somcsika]

Kedves Umbra !

Lehet ,hogy nagyon drasztikusnak tartod,de ki kellene próbálnod a hiszti ellen, talán egyetlen módszert.
Fogsz 1 tálkát amibe belefér az öklöd,és engedsz bele jó hideg vizet. Belemarkolsz a vízbe,és Tökmag arcába spriccelsz amikor csinálja hisztit,és ez meghozza a hatást.Egy-két hét múlva már a tálka láttán is abbafogja hagyni a hisztizést. Ha mégsem, akkor tévedtem. ( Lakáson kívül használj valami kisebb flakkont amin van egy pici lyuk. )

Sándor

Ez nálunk is bevállt, nem pontosan így, de az elv az ugyanez volt.

 

[umbra08]

FIgyi! Ha 9,7-ről 3-4-kor behipózik, akkor nagyon gáz a bázisa!

Van úgy, hogy mérek 8,0-9,0 körüli értéket 23:00-0:00 körül, aztán 4:00 körül hipo, de aztán egy másik nap szintén ugyanebben az időben, ugyanennyi cukit mérek, de akkor felmegy 10 fölé. Két egyformának gondolt nap és mégis különböző éjszakai cukik. Ilyenkor persze leülök agyalni, hogy valószínű a vacsoránál rontottam el valamit, vagy ki tudja.
Éjjel 0,10 E/ó a bázisa, ha úgy ítélem meg, hogy talán le fog esni, akkor leveszem a bázist 0,05-re, de van hogy 1-2 órára teljesen elveszem a bázist és akkor lesz jó reggelre a cuki. Szóval éjjel sokszor kénytelen vagyok belenyúlni a bázisba.

 

[umbra08]

Kedves Umbra !

Lehet ,hogy nagyon drasztikusnak tartod,de ki kellene próbálnod a hiszti ellen, talán egyetlen módszert.
Fogsz 1 tálkát amibe belefér az öklöd,és engedsz bele jó hideg vizet. Belemarkolsz a vízbe,és Tökmag arcába spriccelsz amikor csinálja hisztit,és ez meghozza a hatást.Egy-két hét múlva már a tálka láttán is abbafogja hagyni a hisztizést. Ha mégsem, akkor tévedtem. ( Lakáson kívül használj valami kisebb flakkont amin van egy pici lyuk. )

Sándor

Szia Sándor!

Volt két hasonló próbálkozásom, csak lehet, hogy túl drasztikusra sikerült az egyik, hirtelen felindulásból és szerintem azt hitte a gyerek, hogy az anyja megőrölt.

Az első light-os volt, nem használt. Egyszerűen lelocsoltam a fejét vízzel a cumisüvegből. Meg sem hatotta, igaz pár csepp ment a fejére. Nem is egy említésre méltó eset volt.

Második eset kb. 2 hete történt.
Tudni kell, ahogy öltözni sem akar, úgy a kádból sem akar kijönni esténként fürcsi után. Nagyon jól eljátszik a kiskádban (abban fürdik még, mert zuhanyzónk van) kisautóval, műanyag poharakkal. Ül benne vagy fél órát, mikor megunom, már teljesen kihűl a víz (meleg vízzel pótolgatom), már a langyos vagy hideg vízben ücsörög. Ok, mondom neki, ki kellene már jönni, nem, belekapaszkodik a kád szélébe, nem engedi el, ordít. Néha hívom apát, gyere segíts, de apa nem tud belenyúlni a hóna alá, mert a kezeit a kis testéhez szorítja. Próbálunk neki magyarázni, aztán néha sikerül, apa a hóna alá kap és kikapja a vízből....... és ez megy minden este!!!! Néha a hiszti miatt, meg mert az új lakásban hidegebb van, mint ahol korábban laktunk, néha kihagyjuk a fürdést. Szóval egyik este már meguntam, késő is volt már, sokadik próbálkozás után, hogy kivegyem, elszakadt a cérna. Üvöltöttem vele és lefröcsköltem vízzel, de úgy Istenigazából. Olyan voltam, mint egy őrült nő, a gyerek csak kapkodta a levegőt, úgy lefröcsköltem. Húúú, látom magam kívülről, durva volt. Bejött apa, a gyerek: "Apa, apa!!!!"
Nem engedte, hogy megtöröljem, csak apa, nem engedte, hogy ráadjam a pizsit, csak apa, pedig apa előtte sose csinálta. Szabályosan félt tőlem a gyerek! Apa fektette le, amihez ugye máskor mindig anya kell. Aztán éjjel, mikor a cumit kérte: "Apa, apa!" Úristen, ilyen még soha nem volt, mindig csak "Anya, anya!" éjjel is. Én vagyok mellette éjjel-nappal 21 hónapja.
Most meg apa! Emlékszik, nem felejt, haragszik rám a babám!
Hajnalban aztán megtört a jég, hajnalban már anyát hívta. Hú, ez lelkileg nekem kemény volt.

 

[umbra08]

Szia Sándor!

Volt két hasonló próbálkozásom, csak lehet, hogy túl drasztikusra sikerült az egyik, hirtelen felindulásból és szerintem azt hitte a gyerek, hogy az anyja megőrölt.

Az első light-os volt, nem használt. Egyszerűen lelocsoltam a fejét vízzel a cumisüvegből. Meg sem hatotta, igaz pár csepp ment a fejére. Nem is egy említésre méltó eset volt.

Második eset kb. 2 hete történt.
Tudni kell, ahogy öltözni sem akar, úgy a kádból sem akar kijönni esténként fürcsi után. Nagyon jól eljátszik a kiskádban (abban fürdik még, mert zuhanyzónk van) kisautóval, műanyag poharakkal. Ül benne vagy fél órát, mikor megunom, már teljesen kihűl a víz (meleg vízzel pótolgatom), már a langyos vagy hideg vízben ücsörög. Ok, mondom neki, ki kellene már jönni, nem, belekapaszkodik a kád szélébe, nem engedi el, ordít. Néha hívom apát, gyere segíts, de apa nem tud belenyúlni a hóna alá, mert a kezeit a kis testéhez szorítja. Próbálunk neki magyarázni, aztán néha sikerül, apa a hóna alá kap és kikapja a vízből....... és ez megy minden este!!!! Néha a hiszti miatt, meg mert az új lakásban hidegebb van, mint ahol korábban laktunk, néha kihagyjuk a fürdést. Szóval egyik este már meguntam, késő is volt már, sokadik próbálkozás után, hogy kivegyem, elszakadt a cérna. Üvöltöttem vele és lefröcsköltem vízzel, de úgy Istenigazából. Olyan voltam, mint egy őrült nő, a gyerek csak kapkodta a levegőt, úgy lefröcsköltem. Húúú, látom magam kívülről, durva volt. Bejött apa, a gyerek: "Apa, apa!!!!"
Nem engedte, hogy megtöröljem, csak apa, nem engedte, hogy ráadjam a pizsit, csak apa, pedig apa előtte sose csinálta. Szabályosan félt tőlem a gyerek! Apa fektette le, amihez ugye máskor mindig anya kell. Aztán éjjel, mikor a cumit kérte: "Apa, apa!" Úristen, ilyen még soha nem volt, mindig csak "Anya, anya!" éjjel is. Én vagyok mellette éjjel-nappal 21 hónapja.
Most meg apa! Emlékszik, nem felejt, haragszik rám a babám!
Hajnalban aztán megtört a jég, hajnalban már anyát hívta. Hú, ez lelkileg nekem kemény volt.

Olyanok vagyunk mint a Mézga család, vagy csak nem nőttünk fel a gyerekneveléshez és még mi is gyerekek vagyunk? Nem tudom, anyukám azt mondja, hogy ez nagyon gáz, amiket művelünk.

 

[tímeácska]

Olyanok vagyunk mint a Mézga család, vagy csak nem nőttünk fel a gyerekneveléshez és még mi is gyerekek vagyunk? Nem tudom, anyukám azt mondja, hogy ez nagyon gáz, amiket művelünk.

A túrót gáz! Egyszerűen csak egy "élet-szagú" család vagytok, semmivel sem kevesebbek!
Tudod, az lenne gáz, ha nem akarnál a helyzeten változtatni, és felvennéd a nemtörődöm viselkedést, avagy beletörődnél, hogy ez van és kész!
Úgyhogy, én egy cseppet sem aggódom Miattad/Miattatok, alakulni fog ez, csak türelem!

 

[dg]

Egy dolgot nem szabad elfelejteni ebben a korban, mint Tökmag: a gyerek hisztizése munkaköri kötelessége!!!! Csínján a lefolytásával!
Igen, ha a víz kihűlt, végül kikapjuk a fűrdőből.... És sorolhatnánk: van egy ésszerű határ. Kb az, ami nem megy a gyerek (fizikai) rovására.
A lesprickelős verziót én nagyon nem szeretem... Tekintve a fentieket! Nincs mit tenni: idegrendszerük fejlődik, éspedig így!
Arra kell vigyázni, hogy következetessen ne engedjünk az irreális követeléseknek! Vagy: maradjunk következetesek.
Így, pl bolt előtt előre megbeszéljük: ma nem lesz édesség, játék meg pláne nem. Kabátban akarsz maradni? Oké. Én viszont leveszem... Stb...
A gyerek utánoz.
Ez, előbb-utóbb sikeres lesz: ha anya így, akkor én is!
S az őrjöngés?
Az marad, minden nap.
Szükséges időnként az ún. a "büntetés", de ezzel a fogalommal csínján bánni!!!

Barátnőm lányának az arcát mosták meg hideg vízzel, zabolátlan hiszti miatt, oviban. Vége is ennek a pályafutásnak: nem ide jár már a kisgyerek. Nem ez a mód. Hogy mi? Acél idegzet és sok info ennek a korszaknak a sajátosságairól. Nem könnyű, én is naponta verejtékezem és harapom a szám szélét.

 

[umbra08]

Úgyhogy, én egy cseppet sem aggódom Miattad/Miattatok, alakulni fog ez, csak türelem!

Hát nagyon remélem!

 

[tímeácska]

Hát nagyon remélem!

Én meg tudom! És vita nincs!

 

[tímeácska]

Nem ez a mód. Hogy mi? Acél idegzet és sok info ennek a korszaknak a sajátosságairól. Nem könnyű, én is naponta verejtékezem és harapom a szám szélét.

Hajjaj! De ismerős nekem is ez a szám szélet harapdálás... De meg kell próbálni, egyet értek Veled Gráci!
Akik ismernek engem, azok nem is gondolnák rólam - a temperamentumom miatt -, hogy milyen türelmes tudok lenni a gyerekekkel! Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent megengedek Nekik, vagy soha nem szólok rájuk!
Pár példa: amikor Mátém "tűzoltósat" játszott, és belottyantott egy vödör o) vizet a szoba kellős közepére (este!), mondták/írták többen is, hogy Ők nem tudták volna olyan higgadtan lekezelni a dolgot. Hát, végül is, Mátém megkért, hogy kiabáljak, hogy "tűz van, tűz van, segítséééég!", na, én ezt meg is tettem, Ő pedig csak "segített", "eloltotta" a "tüzet"... Ha úgy nézzük, akkor Mátém voltaképpen a segítőkészségét mutatta meg, és azt, hogy megnyugodhatok, számíthatok Rá, ha tüzet kell oltani...
Viccet félretéve: elmagyaráztam Neki, hogy viccből egy vödör vizet beborítani csak Neki vicces... És, hogy legközelebb ne... Meg hasonlót se: pl. ha anya azt mondja otthon, hogy fázik, nem kell tüzet gyújtani a szoba közepén, stb.!rohog
Aztán, amikor nyáron a visegrádi talin többször is kértem Mátét, hogy most már jöjjön ki a vízből, illetve ne menjen vissza, Ő pedig ezt meg sem hallván, gyakorlatilag tetetvén a hülegyereket (süket-hülegyerket...), csak azért is visszament, csak annyit mondtam Neki, hogy jól van Máté, majd otthon megbeszéljük... Nem álltam Neki ordítani vele (pedig de megettem volna...), haraptam a szám szélét én is... És otthon meg is beszéltük: ha legközelebb is tojik arra, amit mondok, akkor nem jön velünk sehova, nekem és másoknak sincs szüksége arra, hogy egy ilyen neveletlen rosszcsontnak könyörögjünk! Ettől azért megszeppent, összekapta magát... Persze, még előfordultak utána hasonló esetek (mint minden gyermeknél!), és csak-csak rájött arra, hogy néha jobb lenne, ha leordítanám inkább a fejét, mint hogy otthon elbeszélgessünk... Mert szembesülnie Magával a beszélgetések alkalmával sokkal rosszabbul esik Neki! Rosszabbul esik Neki, ezért igyekszik elkerülni: próbál viselkedni!
Ugyanakkor, hagyom, hadd legyen gyerek! Puff egy pocsolya, hopp egy hasas a sárba - az sem baj, ha kutyagumi... Nagy kaland! Majd kimossuk! És itt a mossuk-on is hangsúly van: a sáros - nem ritkán kutyavégtermékes bakancsát - Neki kell kimosnia... Segítek Neki, ott állok mellette, de Neki kell aktívan csinálnia! Ergo, a sárban és mindenben trutymózásnak is vannak következményei, de ettől még lehet trutymózni!

 

[kmolli]

Szia Sándor!

Volt két hasonló próbálkozásom, csak lehet, hogy túl drasztikusra sikerült az egyik, hirtelen felindulásból és szerintem azt hitte a gyerek, hogy az anyja megőrölt.

Az első light-os volt, nem használt. Egyszerűen lelocsoltam a fejét vízzel a cumisüvegből. Meg sem hatotta, igaz pár csepp ment a fejére. Nem is egy említésre méltó eset volt.

Második eset kb. 2 hete történt.
Tudni kell, ahogy öltözni sem akar, úgy a kádból sem akar kijönni esténként fürcsi után. Nagyon jól eljátszik a kiskádban (abban fürdik még, mert zuhanyzónk van) kisautóval, műanyag poharakkal. Ül benne vagy fél órát, mikor megunom, már teljesen kihűl a víz (meleg vízzel pótolgatom), már a langyos vagy hideg vízben ücsörög. Ok, mondom neki, ki kellene már jönni, nem, belekapaszkodik a kád szélébe, nem engedi el, ordít. Néha hívom apát, gyere segíts, de apa nem tud belenyúlni a hóna alá, mert a kezeit a kis testéhez szorítja. Próbálunk neki magyarázni, aztán néha sikerül, apa a hóna alá kap és kikapja a vízből....... és ez megy minden este!!!! Néha a hiszti miatt, meg mert az új lakásban hidegebb van, mint ahol korábban laktunk, néha kihagyjuk a fürdést. Szóval egyik este már meguntam, késő is volt már, sokadik próbálkozás után, hogy kivegyem, elszakadt a cérna. Üvöltöttem vele és lefröcsköltem vízzel, de úgy Istenigazából. Olyan voltam, mint egy őrült nő, a gyerek csak kapkodta a levegőt, úgy lefröcsköltem. Húúú, látom magam kívülről, durva volt. Bejött apa, a gyerek: "Apa, apa!!!!"
Nem engedte, hogy megtöröljem, csak apa, nem engedte, hogy ráadjam a pizsit, csak apa, pedig apa előtte sose csinálta. Szabályosan félt tőlem a gyerek! Apa fektette le, amihez ugye máskor mindig anya kell. Aztán éjjel, mikor a cumit kérte: "Apa, apa!" Úristen, ilyen még soha nem volt, mindig csak "Anya, anya!" éjjel is. Én vagyok mellette éjjel-nappal 21 hónapja.
Most meg apa! Emlékszik, nem felejt, haragszik rám a babám!
Hajnalban aztán megtört a jég, hajnalban már anyát hívta. Hú, ez lelkileg nekem kemény volt.

Nálunk történek ilyen dolgok. Teljesen átérzem, amit írsz. Írtak sok jó dolgot a többiek, én csak a magamét szeretném hozzátenni, mert nálunk például nem működött, amit Timi és Grácia írt, ellenben Borka ötlete bejött.
És eleinte én is magamat hibáztattam, pontosan addig, amíg meg nem született Brúnó, azaz kicsit nagyobb nem lett. Isten a tanúm, hogy semmit nem csináltam másképp Brúnóval és nála működik az, amiket írtak Timiék, az elmagyarázás, a megbeszélés, a következetesség. (ha egyedül van, mert ha Nimróddal van, az elmúlt fél évben már egész más a szitu, ha ketten rosszalkodnak, akkor csak büntetés segít, mert egymást spannolják) De Nimródnál semmi következetes magyarázás, beszélgetés nem használt és regényeket írhatnék, milyen helyzetekbe keveredtünk már és senki nem hiszi el (kívülálló), hogy neki nem használt az elmagyarázás. Pedig ő a különösen okos gyerek, nem Brúnó. Most is volt ilyen, hogy idegen bácsihoz mentek, aki jó, hogy nem rúgott beléjük, nagyon nem akart barátkozni a bácsi és nem akartak eljönni tőle (mert volt nála 1 tollasütő és azzal akartak játszani, azaz Nimród, Brúnó csak követte) és minden lehetséges módon elmagyaráztuk, hogy miért nem lehet ettől a bácsitól elkérni a tollasütőjét, de Nimród csak folytatta és az lett a vége, már többedszer, hogy Apa megfogta és a rúgkapáló, ordítozó 4 évest átcipelte máshová. Itthon is beszéltem vele erről, de ez már a 20. hasonló eset volt és mindig megbeszéltük, azaz beszéltem én,mert a gyerek ilyenkor egyszerűen nem figyel, rám néz, de nem figyel, elismétli a szavakat, amiket mondok, de nem fogja fel, mert máshol jár az esze. És ismétlem, egy különleges agyi képességekkel megáldott gyerekről beszélek De ebben kezelhetetlen. Míg az öccsével tökéletesen működik az elmagyarázom, következetesen viselkedem vele dolog,nincs szükség büntetésre sem, ha egyedül van (persze, ha összefirkálja direkt a hűtőt, pedig tudja, hogy nem szabad, akkor megyünk büntibe, azaz székre ül vagy fürdőszobában áll 1 percet). És nálunk van arcmosás is, mert bizony vannak szituk, amikor a két gyerek úgy felhergeli egymást, hogy senki nem képes másképp leállítani a balhét.

Én azt gondolom, hogy gyerekfüggő, hogy kivel mit és hogyan kell csinálni. Én pl sosem csapok még a kezükre sem, de ez az arcra spriccelés van néha (ahogyan Borka írta, vagy Sanyi? ), vagy a székre ülős bünti. Ha ezek nem lennének, már lettek volna esetek, amikor itt felfordult volna a lakásban a világ vagy az utcán. Ha nem lenne Brúnó, akivel alapvetően működik a megbeszélés, akkor én is most azt hinném, hogy én vagyok a hibás Nimródnál, de én csak Brúnó miatt tudom, hogy nem én tehetek erről.

 

[tímeácska]

...Ádám (11 éves lesz áprilisban) tavaly nyáron kissé "felturbózta az agyát": meg kellett írnia egy nyári élménybeszámolót, amit kifejezetten csúnyán írt meg (de úgy nagyon!), és visszaküldtem, hogy írja meg még egyszer, mert ebben az írásban inkább egy EKG görbét találok felfedezni, de bötűt azt nem!
Na, ezen jól felhergelte Magát, felment a szobájába, és szó szerint csapkodta magát a földhöz! Ilyet még soha sem csinált (és azóta sem...)! Csak lestem én is, hogy ez meg mi!? Aztán közöltem Vele, hogy engem nem zavar, egészen nyugodtan csinálja csak, a földszinten úgy sem hallani, úgyhogy: szevasz! ...és becsuktam az ajtót magam után. Aztán 10 perc múlva jött le, és csodálkozva kérdezte, hogy engem miért nem zavart, hogy hisztizik?! Közöltem Vele, hogy de zavart, csak bíztam abban, ha nem lesz "nézőközönsége" és eljövök, akkor uncsinak fogja találni, és abbahagyja... És tényleg ez történt! Megunta!

Igen, valóban mások a gyerekek, két ugyan olyan nincsen! Hála annak a Magasságosnak!

 

[kmolli]

...Ádám (11 éves lesz áprilisban) tavaly nyáron kissé "felturbózta az agyát": meg kellett írnia egy nyári élménybeszámolót, amit kifejezetten csúnyán írt meg (de úgy nagyon!), és visszaküldtem, hogy írja meg még egyszer, mert ebben az írásban inkább egy EKG görbét találok felfedezni, de bötűt azt nem!
Na, ezen jól felhergelte Magát, felment a szobájába, és szó szerint csapkodta magát a földhöz! Ilyet még soha sem csinált (és azóta sem...)! Csak lestem én is, hogy ez meg mi!? Aztán közöltem Vele, hogy engem nem zavar, egészen nyugodtan csinálja csak, a földszinten úgy sem hallani, úgyhogy: szevasz! ...és becsuktam az ajtót magam után. Aztán 10 perc múlva jött le, és csodálkozva kérdezte, hogy engem miért nem zavart, hogy hisztizik?! Közöltem Vele, hogy de zavart, csak bíztam abban, ha nem lesz "nézőközönsége" és eljövök, akkor uncsinak fogja találni, és abbahagyja... És tényleg ez történt! Megunta!

Igen, valóban mások a gyerekek, két ugyan olyan nincsen! Hála annak a Magasságosnak!

Ez aranyos sztori Egyébként én is ezt tettem volna, első körben ugyanígy ráhagytam volna Csak ilyenkor jön a második kör Nimródnál... Ami viszont nagyon bejön, ha velünk van valaki, nem vagyunk egyedül és a másik valaki is megkéri valamire, na akkor mint a kisangyal, akármit megtesz mosolyogva Még eszik is más kérésére akármit...

 

[dg]

Á, nem Molli, én azért nem azt mondtam, hogy birkatürelmű vagyok, csak azt, hogy az "elfolytással" vigyázni kell.
Ahogy a gyereknél természetes a hiszti, úgy a felnőttnél is természetes, hogy frászt kap.
Nálunk is hasonló a helyzet: Hanna élete első 3 évét gyakorlatilag végigordította, s azóta is olyan frekvencián tud vonyítani, ami számomra elviselhetetlen. Természetesen, 500-adszorra felemelem a hangomat, és mikor piros alkoholos filccel végigkente a világos falakat, vagy tesómék kocsijába belekarcolta kaviccsal a "H" betűt, nem harabdáltam a szám szélét és a szomszéd utcában is tudták, mi a szitu!
Szóval, van egy határ (na, ez a kényes rész: hol is van ez?)amíg hagyom, igyekszem nem tudomást venni róla, s ha fokozódik a helyzet, fokozódik a szülői reakció is.
Igen, Hanna is ugyanúgy megcsinál mindent újból és újból, én a fejem tetejére is állhatok.
A kis Hedvig pedig ellentettje az egésznek. Nyugodt vérmérsékletű, s én nem is vettem észre ezt a bizonyos dackorszakot nála. Volt-e? Elvileg biztos, de semmi extrém nem történt.
Igen, az, hogy melyik gyerekünk mit hozki belőlünk, nagyban függ a személyiségüktől. Nem egy bonyolult megállapítás, de átélni ezt, főleg nagy különbségekkel, elég tanulságos és sok kérdést vet fel.

 

[kmolli]

Á, nem Molli, én azért nem azt mondtam, hogy birkatürelmű vagyok, csak azt, hogy az "elfolytással" vigyázni kell.
Ahogy a gyereknél természetes a hiszti, úgy a felnőttnél is természetes, hogy frászt kap.
Nálunk is hasonló a helyzet: Hanna élete első 3 évét gyakorlatilag végigordította, s azóta is olyan frekvencián tud vonyítani, ami számomra elviselhetetlen. Természetesen, 500-adszorra felemelem a hangomat, és mikor piros alkoholos filccel végigkente a világos falakat, vagy tesómék kocsijába belekarcolta kaviccsal a "H" betűt, nem harabdáltam a szám szélét és a szomszéd utcában is tudták, mi a szitu!
Szóval, van egy határ (na, ez a kényes rész: hol is van ez?)amíg hagyom, igyekszem nem tudomást venni róla, s ha fokozódik a helyzet, fokozódik a szülői reakció is.
Igen, Hanna is ugyanúgy megcsinál mindent újból és újból, én a fejem tetejére is állhatok.
A kis Hedvig pedig ellentettje az egésznek. Nyugodt vérmérsékletű, s én nem is vettem észre ezt a bizonyos dackorszakot nála. Volt-e? Elvileg biztos, de semmi extrém nem történt.
Igen, az, hogy melyik gyerekünk mit hozki belőlünk, nagyban függ a személyiségüktől. Nem egy bonyolult megállapítás, de átélni ezt, főleg nagy különbségekkel, elég tanulságos és sok kérdést vet fel.

Nekem mindig jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, úgyhogy köszi, hogy leírtad Igen, ez a határ, ez egy érdekes kérdés... és tudomm hogy amikor eleve sok a gondom, egyéb dolgok miatt, akkor ez a határ lejjebb csúszik, aztán visszatolom, de én sem tudom mindig úgymond "megerőszakolni" magam. Azt szoktam mondani, hogy amikor nincs gond, tökéletesen tudom, hol a határ, amikor én is kiegyensúlyozott vagyok. Csak akkor jön a gond, amikor én is feszült vagyok... és a sok betegség, a kórházasdi, ezek szépen ki bírják hozni az emberből ezt a fura állapotot...

 

[lizzi]

Szia Sándor!

Volt két hasonló próbálkozásom, csak lehet, hogy túl drasztikusra sikerült az egyik, hirtelen felindulásból és szerintem azt hitte a gyerek, hogy az anyja megőrölt.

Az első light-os volt, nem használt. Egyszerűen lelocsoltam a fejét vízzel a cumisüvegből. Meg sem hatotta, igaz pár csepp ment a fejére. Nem is egy említésre méltó eset volt.

Második eset kb. 2 hete történt.
Tudni kell, ahogy öltözni sem akar, úgy a kádból sem akar kijönni esténként fürcsi után. Nagyon jól eljátszik a kiskádban (abban fürdik még, mert zuhanyzónk van) kisautóval, műanyag poharakkal. Ül benne vagy fél órát, mikor megunom, már teljesen kihűl a víz (meleg vízzel pótolgatom), már a langyos vagy hideg vízben ücsörög. Ok, mondom neki, ki kellene már jönni, nem, belekapaszkodik a kád szélébe, nem engedi el, ordít. Néha hívom apát, gyere segíts, de apa nem tud belenyúlni a hóna alá, mert a kezeit a kis testéhez szorítja. Próbálunk neki magyarázni, aztán néha sikerül, apa a hóna alá kap és kikapja a vízből....... és ez megy minden este!!!! Néha a hiszti miatt, meg mert az új lakásban hidegebb van, mint ahol korábban laktunk, néha kihagyjuk a fürdést. Szóval egyik este már meguntam, késő is volt már, sokadik próbálkozás után, hogy kivegyem, elszakadt a cérna. Üvöltöttem vele és lefröcsköltem vízzel, de úgy Istenigazából. Olyan voltam, mint egy őrült nő, a gyerek csak kapkodta a levegőt, úgy lefröcsköltem. Húúú, látom magam kívülről, durva volt. Bejött apa, a gyerek: "Apa, apa!!!!"
Nem engedte, hogy megtöröljem, csak apa, nem engedte, hogy ráadjam a pizsit, csak apa, pedig apa előtte sose csinálta. Szabályosan félt tőlem a gyerek! Apa fektette le, amihez ugye máskor mindig anya kell. Aztán éjjel, mikor a cumit kérte: "Apa, apa!" Úristen, ilyen még soha nem volt, mindig csak "Anya, anya!" éjjel is. Én vagyok mellette éjjel-nappal 21 hónapja.
Most meg apa! Emlékszik, nem felejt, haragszik rám a babám!
Hajnalban aztán megtört a jég, hajnalban már anyát hívta. Hú, ez lelkileg nekem kemény volt.

Szia Umbra!
ne izgulj ezen, nálunk is volt ilyen ,és lesz is még szerintem ,de elmúlik nemsokára ,hidd el
és mindenkinél elszakad a cérna néha ,csak nem mindenki vallja be
órákig tudnék mesélni a mi kis akaratos kislányunkról...
de hát mindketten azok vagyunk ,milyen legyen a gyerek????

 

[moncsi]

Hiszti

Itt vigyorgok a számítógép előtt, persze nem kinevetésről van szó, hanem eszembe jutnak az én hasonló próbálkozásaim a fiaimmal. Utólag már csak mosolygok az egészen, akkor pedig valóban minden pedagógiai érzékemet, meg fantáziámat elő kellett vennem, hogy eredményre jussak velük. András fiam (8) nagyon édes volt: elkezdett hisztizni, de az ő figyelmét egy pillanat alatt el tudtam terelni, szinte bármivel és már el is felejtette, hogy hisztizni kell(?!) Mostanság, ha elveszti a türelmét, vagy épp dührohamot kap valamiért, az ölembe veszem, nagyon megölelem és mondom neki mennyire szeretem. Már el is múlik a dolog, még egy pár perc babusgatás és mindenki boldog. Lehet, hogy ez nem túl férfias módszer, de nálunk még mindig beválik, pedig már 8 éves.
Kristófom halál nyugodt gyerek volt, vele most a kamaszkor zűrös, időnként kiveri nálam a biztosítékot. Ja, Ditti nem akarlak elkeseríteni, de amíg föl nem nő a fiacskád, mindig lesz olyan határ, amit majd feszegetni fog, és ember legyen a talpán, aki ezt birka türelemmel és hangos szó, meg egyéb vérnyomásemelő ténykedések nélkül képes végigcsinálni.

 

[napocska]

Én a múltkor a csaknem 20 éves nagyfiammal ordítottam úgy, mint egy sakál, és szégyen gyalázat, nem nagyon tűrné a nyomdafestéket, amiket kikiabáltam magamból. Gondoltam is utólag, hogy valszeg a fél utca hallotta, és biztos azt mondták magukban, hogy ez a (látszólag) kis kedves asszonyka milyen ordenáré tud lenni, ki gondolná .
De hát ez van. Utána mindenki megnyugodott, a probléma pedig imígyen szépen meg is lett beszélve .

 

[tímeácska]

Nekem is volt egy-két "kiborulásom"...
Amikor ide költöztünk és végre jó idő lett, elhatároztuk, hogy rendbe tesszük az udvart. Volt egy hatalmas kőrakás - mai napig nem tudjuk, miért hordták oda... -, amit meg akartunk szüntetni.
Na, neki is álltunk, kesztyű, talicska, lapát, miegymás... De Mátémnak nem igen volt kedvére való szórakozás ez a kőpakolás... Mindenki kérlelgette, hogy Máté, légy szíves, segítsél már, mindenki csinálja, ne húzd ki magad a munka alól!
De Mátém mintha meg sem hallotta volna!
Aztán bepipultam, megfogtam, odaállítottam a talicska elé - amiben még csak 1-2 szikladarabnyi kő volt -, és taszajtottam rajta egyet, hogy irány, lehet tolni a járgányt! Erre drága kisfiam, aki azt hittem, már fogja a talicskát - aztán mégsem fogta - azzal a lendülettel landolt a kövek mellett a talicskában... Még én is meglepődtem az eseten, majdnem elröhögtem magamat - mert tényleg vicces látvány volt... -, de türtőztettem magamat... Vagy 20 másodpercig sikerült is, de inkább bejöttem a házba röhögni, nem akartam az anyai tekintélyemet - - teljesen a földbe döngölni...

 

[christina]

Nekem is volt egy-két "kiborulásom"...
Amikor ide költöztünk és végre jó idő lett, elhatároztuk, hogy rendbe tesszük az udvart. Volt egy hatalmas kőrakás - mai napig nem tudjuk, miért hordták oda... -, amit meg akartunk szüntetni.
Na, neki is álltunk, kesztyű, talicska, lapát, miegymás... De Mátémnak nem igen volt kedvére való szórakozás ez a kőpakolás... Mindenki kérlelgette, hogy Máté, légy szíves, segítsél már, mindenki csinálja, ne húzd ki magad a munka alól!
De Mátém mintha meg sem hallotta volna!
Aztán bepipultam, megfogtam, odaállítottam a talicska elé - amiben még csak 1-2 szikladarabnyi kő volt -, és taszajtottam rajta egyet, hogy irány, lehet tolni a járgányt! Erre drága kisfiam, aki azt hittem, már fogja a talicskát - aztán mégsem fogta - azzal a lendülettel landolt a kövek mellett a talicskában... Még én is meglepődtem az eseten, majdnem elröhögtem magamat - mert tényleg vicces látvány volt... -, de türtőztettem magamat... Vagy 20 másodpercig sikerült is, de inkább bejöttem a házba röhögni, nem akartam az anyai tekintélyemet - - teljesen a földbe döngölni...

Te, te milyen anya az ilyen. Kibírtad a házig röhögés nélkül?

 

[tímeácska]

Te, te milyen anya az ilyen. Kibírtad a házig röhögés nélkül?

Ki! Bár, ezen én is csodálkozom...!
De azóta is, amikor eszembe jut, jót nevetek - meg a többiek is, nekik ugyanis "ért" röhögni, csak nekem nem...