umbra08
Aktív tag
Szia Timi!
Nagyon bízom benne és drukkolok, hogy Bogi hőség, ill. a fogacskái miatt ébred fel, egyszerűen így kell lennie és kész!!!!!!!!
Cukorbetegség csecsemőkorban??!!
- Téma inditó umbra08
- Kezdés dátuma
Szia Timi!
Nagyon bízom benne és drukkolok, hogy Bogi hőség, ill. a fogacskái miatt ébred fel, egyszerűen így kell lennie és kész!!!!!!!!
umbra08
Aktív tag
El fogom olvasni!!! Köszönjük!
Ezért félek annyira a hipóktól és megmondom őszintén sajnos nálunk sokszor előfordul. Pár hete hol hipo, hol magas cuki, össze-vissza, egy tökéletes nap nincs.
misamaci
Aktív tag
Ahogy elnéztem, mondjuk ez az anyag is "csak" egy összefoglaló tanulmány (ld a végén van vagy 7 oldalnyi forráshivatkozás
), de egészen más alapokon közelítik meg a gyermekkori - különösen a csecsemőkori - diab kezelését a nálunk érvényes módszertanhoz képest. Egyébként ahogy olvasgattam a témáról, úgy látom, hogy pl Ausztráliában is bevezették már ezeket az ajánlásokat (legalábbis találtam olyan klinikai oldalt, ahol erre az ajánlásra hivatkoznak vissza) .. Ami a hypokat illeti: nekem anno azt mondta a kezelőorvosom, hogy ha rendszeres a hypo az azt jelenti hogy sok az inzulin ("Ha rendszeresen alacsony a cukra, vagy hypozik, azt nem azt jelenti, hogy többet lehet enni, hanem azt hogy az inzulinból kell visszavenni") , Alaposan végigbeszéltük - még a kórház beállítás végén - ennek a mikéntjét, szabályait stb és remekül bevált. Lényegében ahogy talpraállt a szervezetem a kezdeti sokk után, úgy tudtam utánamenni az inzulinadagolással, anélkül hogy a dokit kellett volna zargatnom emiatt (de ehhez tényleg kellett az a nagyon részletes eligazítás, amit adtak az osztályon ... enélkül valszeg nem ment volna, hiszen az ember a saját feje után csak úgy nem mászik bele mélyen az adagolásba) ... Szerintem ezt érdemes lenne a ti dokitokkal is végigbeszélni, mert ahogy olvastam ebben az anyagban, inkább tartják "kicsit" magasabban a céltartományt 3 éves korig - 5,5 és 11,1 közt, HbA1c 7,5 és 8,5 közt amitől nálunk már sikítófrászt kapna a diabetológus - minthogy megkockáztassák a hypot. Ugyanilyen fontosnak tartják azt is, hogy lehetőleg elkerüljék a nagymértékű vércukorszint ingadozást (mondjuk ezt nálunk is javasolják)
ildikó
Új tag
Magyarországon is van ilyen baba, akinek a születésekor már kiderült, hogy diabos. A 2010/3 diabetes újságban van benne. Ha valakit érdekel, akkor beszkennelem.
dg
Őstag
Ahogy elnéztem, mondjuk ez az anyag is "csak" egy összefoglaló tanulmány (ld a végén van vagy 7 oldalnyi forráshivatkozás
Ami a hypokat illeti: nekem anno azt mondta a kezelőorvosom, hogy ha rendszeres a hypo az azt jelenti hogy sok az inzulin ("Ha rendszeresen alacsony a cukra, vagy hypozik, azt nem azt jelenti, hogy többet lehet enni, hanem azt hogy az inzulinból kell visszavenni") , Alaposan végigbeszéltük - még a kórház beállítás végén - ennek a mikéntjét, szabályait stb és remekül bevált. Lényegében ahogy talpraállt a szervezetem a kezdeti sokk után, úgy tudtam utánamenni az inzulinadagolással, anélkül hogy a dokit kellett volna zargatnom emiatt (de ehhez tényleg kellett az a nagyon részletes eligazítás, amit adtak az osztályon ... enélkül valszeg nem ment volna, hiszen az ember a saját feje után csak úgy nem mászik bele mélyen az adagolásba) ... Szerintem ezt érdemes lenne a ti dokitokkal is végigbeszélni, mert ahogy olvastam ebben az anyagban, inkább tartják "kicsit" magasabban a céltartományt 3 éves korig - 5,5 és 11,1 közt, HbA1c 7,5 és 8,5 közt amitől nálunk már sikítófrászt kapna a diabetológus - minthogy megkockáztassák a hypot. Ugyanilyen fontosnak tartják azt is, hogy lehetőleg elkerüljék a nagymértékű vércukorszint ingadozást (mondjuk ezt nálunk is javasolják)
A mi diab gyerekorvosunk pont ugyanezt mondja mindig: inkább legyen egy kicsit magas, mint nagyon alacsony a cuki. Úgy két éve (3 éve?) azt is mesélte, hogy egy akkori konferencián elhangzott, hogy gyerekek esetében az a cél, hogy a Hba1c 8 alatt legyen, tehát ha lehet így mondani, valamivel "megengedőbb".
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Mivel én gyakran (állandóan) hipózok, az én dokim is azt mondja nekem, hogy inkább legyen 10-12 a cukrom, minthogy állandóan hipoba zuhanok. Higgyem el, hogy én nem tudom 6 körül tartani a cukromat. Nem azért, mert nem értek hozzá, hanem az én szervezetem labilis, és nem áll meg 4-5-nél. A hipoval, és az utána lévő hiperrel, vagyis a hullámzással sokkal több kárt okozok, mintha 6-12 lenne a cukrom, pedig már az is a duplája. A másik ok, hogy a hipo-hiper váltakozásával a következő hipot és azzal a hipert hozom létre, vagyis az már én produkálom.
umbra08
Aktív tag
Igen, én tartom egy anyukával a kapcsolatot, akinek a babája a születésekor lett diabos és most nyár elején (vagy tavasszal) is született egy másik baba, akiről a dokink mesélt. Persze részleteket nem mondott, nem mondhatott.
umbra08
Aktív tag
A francba....., úgy félek a hipóktól, de mit csináltam volna ma is, amikor olyan jól aludt délután! Délben evett (előtte ugye mérés), aztán későn aludt el (13:00-kor szokott egyébként), volt vagy 14:00 óra ma. 16:15-kor ébredt. Ez ugye már több, mint 4 óra cukimérés nélkül. Én már tűkön ültem, hogy mikor ébred fel, de megszúrni nem akartam, mert délután éberebben alszik, mint éjjel, így csak feébresztettem volna. Amikor meg máskor megszúrtam délutáni alvás közben, nem volt beesve.
Annyira kegyetlen egy ilyen kisgyereket kezelni és jól csinálni a dolgokat.
Sajnos sokszor előfordult már, hogy mire felkel délután, beesik. DE! Ez nem általános, tehát ha elvennék a bázisból alvásidőre, nem lenne megoldás, már kipróbáltam. Annyira oda kell figyelni az ebédnél, hogy mennyi bólust kapjon, de egyszerűen nem lehetek mindig toppon, agyilag ott. Nála nem mindegy, hogy 0,1-el többet, vagy kevesebbet adok be.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Hát nagyon nem könnyű megcsinálni az egyensúlyt. Még sokan magunknak sem, nemhogy egy kis srácnak. Biztos hogy be-be fog csúszni hipo ezután is, ezt kénytelenek vagyunk elfogadni, akkor ha tudjuk, hogy nem tesz jót a szervezetnek. Tehát hipo lesz ezután is, ezért aztán végképp nem szabad hibáztatnod magad.
Én biztos vagyok benne, hogy te is, és a többi anyuka is a legnagyobb igyekezetével próbálja meg a legjobbat kihozni, de ez sajna nem mindig sikerül. A délutáni alvást én sem piszkálnám, tudom milyen éberen alszanak ilyenkor a picik, amire nagy szükség is van, különben este nyűgösek.
Hagyjad csak nyugodtan aludni, hipo úgysincs minden délutáni alváskor.
Tökmag egyébként felébred akár éjszaka akár nappal, ha hipozik? Mert ha nem, akkor tényleg kerülgethet a frász, hogy mit tegyél, mérjél, vagy ne mérjél.
misamaci
Aktív tag
Biztos nem könnyű... ahogy keresgettem a neten,nagyjából az jött le nekem, hogy a gyerekeknél nagyjából csak a gizai piramison mászkáló arab gyerekek szívverése nincs hatással a vércukorra ... ha hideg van, ha meleg van , ha sokat sír , ha jön a foga stb ... egyszerűen annyi mindent kellene egyszerre figyelembe venni, hogy erre
ember nem képes. Ennyiből egy felnőttnek azért könnyebb a dolga, hiszen már jobban beállt az anyagcseréje, ki tudja tapasztalni.
Valószínű hogy pont emiatt vette az ADA is magasabbra a céltartományokat a csecsemőknél, illetve emiatt alakították ki az életkor szerinti felosztást. Ahogy elnéztem az első 6 évben sokkal fontosabbnak tartják azt, hogy biztonsággal ki lehessen védeni a hypot, mint azt hogy mindenáron legyen olyan a vércukorszintje a gyereknek, mint egy felnőttnek. Szerintem érdemes elgondolkodni azokon, amiket leírtak, hiszen ha pl. megnézed hogy 3 éves korig 7,5-8,5 közé lövik be a HbA1c-t, ami nagyjából 9-10 mmol/l közti átlagos vércukorszintet jelent, amitől nálunk 10-ből 9 doki sikítva kezdené emelni az inzulint. Szóval lehet, hogy azzal kevesebb rosszat csinálsz, ha inkább 0,1-el kevesebbet adsz délben és hagyod inkább egy kicsivel magasabbra felkúszni a kicsi cukrát, mint hogy grammra számolod az inzulint és kockáztatod a hypot (hiszen annyira kis mennyiségekről van szó, hogy úgyse sikerülhet mindig jól belőni ... egy felnőttnél ez sokkla könnyebb, hiszen akár 1-2 NE változtatás se jelent egetverő különbséget). Persze azért az is benne van a kalapban, hogy ehhez kell egy olyan doki is, akivel ezt el tudod fogadtatni, különben évekig hallgathatod, hogy ez mennyire nem helyes (hiszen a nálunk érvényes irányelvek szerint ez magas vércukorszint és korrigálni kell) ... Mindenesetre talán érdemes lenne legalább végiggondolni, esetleg a dokival is átbeszélni (ha olyan, hogy lehet vele beszélni) ... egy próbát talán megérne.
zsuzsa
Új tag
Mi négy éve sdiab múlt után inzulinőumpával sem megyünk 7 alá, és nem azért mert rosnk valamit vagy nem jó a terápia, mert már ennyi idő alatt nem volt olyan doog amit ne tettünk volna, egyszerűen olyan ingadozó cukrai vannak, és olyan cukorbeteg mint KAta, álandóan agyalok, próbálok mindent akkor se lesz jobb. Nekem is azt modta a dr.-nénink hogy ne stresszeljem magam rajtam, ez a megállapítás csak azért van, met valamit bre kellett lőni.
Nagy érdeklődéssel olvasom, amiket írtok, szeretnék erről a hipós témáról szólni pár szót.
Nem teljesen értek egyet azzal, hogy feltétlenül jobb a magasabb cukor a sok hipónál.
Az én esetem úgy alakult, hogy ugye 12 évesen lettem cukros, akkoriban is ezek voltak érvényben egyébként, inkább kerüljük el a hipókat és legyen picit magasabb az a cukor. De én olyan hipós fajta vagyok is és voltam is, nekem mindig becsúsztak a hipók. Ezért, ahogyan nőttem és lettem egyre inkább a magam ura (a betegségemben), én nem foglalkoztam irányelvekkel meg ilyesmikkel, hanem megpróbáltam normálisan élni. Ahogyan én a legjobban éreztem magam a bőrömben, tehát a lehető legegészségesebben. Megtanultam lekezelni a kisebb hipókat úgy, hogy kivédjem a somogyit (azaz lekezeljem azt is időben, hogy ne legyen belőle magasabb cukor) és tulajdonképpen nekem a hipók jelentették anno a "bűnözéseket", azok jelentették a szabadabb életet, mert így ehettem mindenféle édességet végülis. Ez nem azt jelenti, hogy ezért hipóztam, hogy ehessek ilyeneket, hanem azt, hogy ezért a hipóhoz való viszonyom baráti lett... Rájöttem, hogy hosszabb távon jobb a közérzetem és több az energiám, ha napi szinten vannak kisebb hipók (sosem a nagy hipókról írok ilyenkor!), mintha napokig 8-10 körüliek lennének a cukraim. Akkor nagyon sok bajom előjött, amikor napokig volt ilyen magasabb a cukrom. A mai napig így van. Én akkor tudok normálisan élni, akkor van energiám és akkor vagyok jól, ha engedem ezeket a hipókat. A hipók körüli órákban mindig 4-5 közöttiek a cukraim és ez biztosítja azt, hogy a lehető legtovább normál tartományban maradjak, ugyanis, ahogyan már többen írtátok, én is ahhoz a labilis fajta cukorbetegséghez tartozom, amit nem lehet egyensúlyban tartani. Sosincs olyan, hogy 5-6 között van a cukrom napokig, mégha megveszek, akkor sincs. Mindig jön egy kicsivel 4 alatti, 4-es cukrom, amire ennem kell, amit érzek már, mint hipót és ezért jön rá valami nasi, aztán minden nap (sokszor semmi köze a hipókhoz) jönnek a magasabb cukrok is, aminek a legtöbbször egyszerűen nincs oka vagy olyan sok oka van, amit ahogy misamaci írta a gyerekek esetében, már ember nem tud fejben tartani (front, hormon, idegi állapot, ülés vagy pakolás, stb stb). Ezek olyan 10-12 közötti cukrokat jelentenek. Amiket, ahogy jönnek, én leviszek egyből, nem hagyom, hogy 1-2 óránál tovább tartsanak.
Igen, felnőtt vagyok, megtehetem. De azt akarom mondani ezzel, hogy mint ahogy ebben a betegségben semmiben, úgy ebben sem lehet általánosítani, hogy a "kívánatos céltartomány" mennyi legyen, akár gyerek, akár nem az illető. Ezt egyedül a csecsemőknél és a 3 év alattiaknál tartom jogosnak, mert náluk enélkül nem mehet semmi, mivel ők nem tudnak jelezni és szólni. De én arra bátorítok minden szülőt (és felnőttet is persze!), hogy látjátok, nálam az jött be, hogy engedem a kisebb hipókat, nekem egyértelműen ez tud csak működni és jobban működik, mint a magasabb értékek, ez másnál is lehet hasonlóan és aki ezt veszi észre magán vagy a gyerekén, próbálja meg hosszabb távon, lehet, hogy ezzel jár jobban! Ehhez több figyelemre van szükség, mint magasabban tartani. Mert vannak pontok, amiket azért muszáj betartani, ha ilyen életmódot követ valaki:
1. nem szabad nagyon alacsonyra engedni: következésképpen ezt csak az teheti meg, aki érzi rendesen a hipókat, mert ismerünk több olyat is, aki sajnos nem érzi.
Ez a pont azt jelenti, hogy amint érzi az ember a hipót, enni kell azonnal és keveset. Ha kell, fél-1 óránként is be lehet kapni valamit. Ilyenkor nincs olyan, hogy na akkor megvárom a megbeszélés végét vagy na majd, ha kicsengetnek az óráról, azonnal kell bekapni azt a néhány falatot.
Szóval a hipó dologban nagyon magabiztosnak kell lenni.
2. le kell tudni kezelni a somogyit és a hipót is úgy, hogy lehetőleg ne vagy csak a legkisebb somogyi legyen utána (kis hipókból amúgy sem szokott nagy somogyi lenni). Ehhez meg kell tanulni hatékonyan, ügyesen korrigálni.
3. nagyon sokszor kell vércukrot mérni.
4. ha átcsap a dolog 3-15-20 közötti ugrándozásokba, akkor nem megy és le kell állni, azaz csökkenteni a bázison és visszatérni a stabil magasabbakhoz.
Nem teljesen értek egyet azzal, hogy feltétlenül jobb a magasabb cukor a sok hipónál.
Az én esetem úgy alakult, hogy ugye 12 évesen lettem cukros, akkoriban is ezek voltak érvényben egyébként, inkább kerüljük el a hipókat és legyen picit magasabb az a cukor. De én olyan hipós fajta vagyok is és voltam is, nekem mindig becsúsztak a hipók. Ezért, ahogyan nőttem és lettem egyre inkább a magam ura (a betegségemben), én nem foglalkoztam irányelvekkel meg ilyesmikkel, hanem megpróbáltam normálisan élni. Ahogyan én a legjobban éreztem magam a bőrömben, tehát a lehető legegészségesebben. Megtanultam lekezelni a kisebb hipókat úgy, hogy kivédjem a somogyit (azaz lekezeljem azt is időben, hogy ne legyen belőle magasabb cukor) és tulajdonképpen nekem a hipók jelentették anno a "bűnözéseket", azok jelentették a szabadabb életet, mert így ehettem mindenféle édességet végülis. Ez nem azt jelenti, hogy ezért hipóztam, hogy ehessek ilyeneket, hanem azt, hogy ezért a hipóhoz való viszonyom baráti lett... Rájöttem, hogy hosszabb távon jobb a közérzetem és több az energiám, ha napi szinten vannak kisebb hipók (sosem a nagy hipókról írok ilyenkor!), mintha napokig 8-10 körüliek lennének a cukraim. Akkor nagyon sok bajom előjött, amikor napokig volt ilyen magasabb a cukrom. A mai napig így van. Én akkor tudok normálisan élni, akkor van energiám és akkor vagyok jól, ha engedem ezeket a hipókat. A hipók körüli órákban mindig 4-5 közöttiek a cukraim és ez biztosítja azt, hogy a lehető legtovább normál tartományban maradjak, ugyanis, ahogyan már többen írtátok, én is ahhoz a labilis fajta cukorbetegséghez tartozom, amit nem lehet egyensúlyban tartani. Sosincs olyan, hogy 5-6 között van a cukrom napokig, mégha megveszek, akkor sincs. Mindig jön egy kicsivel 4 alatti, 4-es cukrom, amire ennem kell, amit érzek már, mint hipót és ezért jön rá valami nasi, aztán minden nap (sokszor semmi köze a hipókhoz) jönnek a magasabb cukrok is, aminek a legtöbbször egyszerűen nincs oka vagy olyan sok oka van, amit ahogy misamaci írta a gyerekek esetében, már ember nem tud fejben tartani (front, hormon, idegi állapot, ülés vagy pakolás, stb stb). Ezek olyan 10-12 közötti cukrokat jelentenek. Amiket, ahogy jönnek, én leviszek egyből, nem hagyom, hogy 1-2 óránál tovább tartsanak.
Igen, felnőtt vagyok, megtehetem. De azt akarom mondani ezzel, hogy mint ahogy ebben a betegségben semmiben, úgy ebben sem lehet általánosítani, hogy a "kívánatos céltartomány" mennyi legyen, akár gyerek, akár nem az illető. Ezt egyedül a csecsemőknél és a 3 év alattiaknál tartom jogosnak, mert náluk enélkül nem mehet semmi, mivel ők nem tudnak jelezni és szólni. De én arra bátorítok minden szülőt (és felnőttet is persze!), hogy látjátok, nálam az jött be, hogy engedem a kisebb hipókat, nekem egyértelműen ez tud csak működni és jobban működik, mint a magasabb értékek, ez másnál is lehet hasonlóan és aki ezt veszi észre magán vagy a gyerekén, próbálja meg hosszabb távon, lehet, hogy ezzel jár jobban! Ehhez több figyelemre van szükség, mint magasabban tartani. Mert vannak pontok, amiket azért muszáj betartani, ha ilyen életmódot követ valaki:
1. nem szabad nagyon alacsonyra engedni: következésképpen ezt csak az teheti meg, aki érzi rendesen a hipókat, mert ismerünk több olyat is, aki sajnos nem érzi.
Ez a pont azt jelenti, hogy amint érzi az ember a hipót, enni kell azonnal és keveset. Ha kell, fél-1 óránként is be lehet kapni valamit. Ilyenkor nincs olyan, hogy na akkor megvárom a megbeszélés végét vagy na majd, ha kicsengetnek az óráról, azonnal kell bekapni azt a néhány falatot.
Szóval a hipó dologban nagyon magabiztosnak kell lenni.
2. le kell tudni kezelni a somogyit és a hipót is úgy, hogy lehetőleg ne vagy csak a legkisebb somogyi legyen utána (kis hipókból amúgy sem szokott nagy somogyi lenni). Ehhez meg kell tanulni hatékonyan, ügyesen korrigálni.
3. nagyon sokszor kell vércukrot mérni.
4. ha átcsap a dolog 3-15-20 közötti ugrándozásokba, akkor nem megy és le kell állni, azaz csökkenteni a bázison és visszatérni a stabil magasabbakhoz.
zsuzsa
Új tag
Nálunk pont ez a helyzet Tibike nagyon ingadozó, és nem érzi a hypokat, vagy nagyon sokára jelez, mire ő bármit is jelez, nyafi, éhes vagyok, fáradt vagyok, vagy óvonéni ésre veszi rajta, mert rá nem jellemző módon leül, már 2,6 nál járunk. Valamelyik nap csinált olyat és ez nem ritka most tavasz óta, hogy felkelés után 3,4 volt hívott a tesóm hogy mi legyen, egy óra múlva mennének fagyizni, mondtam igyon egy vitatigrist/13gr szh, tiszta gyümipüré/ és egy óra múlva hívtak a cukiból hogy 18 a cukra mi legyen. Akkor már muszáj volt fagyizni, 4gr diab fagyi 12gr szh, 18-as cukor, 1E inzulin, egy óra múlva hívtak a játszótérről hogy 3,4 a cukra mit egyen? Azt hittem rosszúl hallok. Van mégegy cukimérő a táskában, még a 18 nál kértem mérjenek azzal is a mérők jók voltak. Ez sajnos nem egyszeri eset nála.
zsuzsa
Új tag
ennyire nem szokott ugrálni, de 2,6-14 ig simán. Tegnap 5,2 el ebédelt délután 16 os volt a cukra, amit az ebéd nem indokolt, kihagytuk az uzsit, vendégek jöttek, játszottak, majd fél hatkor már eszembe jutott hogy vacsizni kéne, úgy kellett bekönyörögnöm az udvarról, 2,6 volt a cukra. Vacsi, majd fél kienckor még 5,2 el utóvacsi 10 gr szh, és reggel jelentkezett a hypo 18 as cukorral. Kb. 1,5 hónapja megy a bázis nappal 120% on. Tavasszal beindult egy nyúlási szakasz, óriásra nőtt, sejtem hogy ez lehet az ingadozások mögött, de nem bírom összeszedni. Ráadásúl 117 cm éhez épp 20 kg. Olyan vékony hogy futnak a csontok. El vagyok kenődve kontrollr csak szept végén megyünk.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Én inkább itt hagynám, egyáltalán nem kalandoztunk messze.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Molli, amit írtál, hogy gyenge hipo, azt én is szoktam tapasztalni. Az érzés meg csak éppen hogy csak utal a hipora. Olyankor nekem sincs szükségem sok kajára, tényleg elég egy szem keksz, vagy egy kiflicsücsök. Ezeknél a gyenge hipoknál jóformán nem is mutatkozik meg a somogyi.
Csakhogy ez a szerencsés helyzet nekem elég ritkán van, és itt most inkább a szülőkre gondolok, akik nem érzik a gyerekük hipoját. De a nagyobb gond, hogy sok gyerkőc sem érzi, és nem is jelzi. A szülő inkább már csak a gyerkőce egyéb reakciójából sejti, hogy itt valami nincs rendben. Akkor pedig már tényleg nem gyenge az a hipo.
Azonban a gyenge, vagy időben megérzett hipo nálam ritka, akkor pedig én is mérek 1,2-1,6 közötti cukikat. Sőt, volt nem egyszer, hogy nem éreztem egyáltalán az alacsony cukit, csak a mérés derített rá fényt, hogy 2,0 alatt van a cukim. Aztán persze kajálás közben már jött a hipo érzet, na az mindig hirtelen és erősen jött. Az ilyen hipok után pedig a somogyi is kifejezettebb, persze ilyenkor nem is egy kiflicsücsköt eszem.
Olyan is van bőven, hogy a 2,0-es hipot nem "szenvedem" meg annyira, mint 4,0-est. A hipo alatti és utáni érzésből már nagyjából sejtem, hogy mennyire lesz erős a somogyi.
Ezeket az érzéseket, és tapasztalatokat gyerkőcnél, aki nem kommunikál vagy tud kommunikálni, de nem érez semmit, és ezért nem jelez, nehéz követni, de még nehezebb megelőzni.
Csakhogy ez a szerencsés helyzet nekem elég ritkán van, és itt most inkább a szülőkre gondolok, akik nem érzik a gyerekük hipoját. De a nagyobb gond, hogy sok gyerkőc sem érzi, és nem is jelzi. A szülő inkább már csak a gyerkőce egyéb reakciójából sejti, hogy itt valami nincs rendben. Akkor pedig már tényleg nem gyenge az a hipo.
Azonban a gyenge, vagy időben megérzett hipo nálam ritka, akkor pedig én is mérek 1,2-1,6 közötti cukikat. Sőt, volt nem egyszer, hogy nem éreztem egyáltalán az alacsony cukit, csak a mérés derített rá fényt, hogy 2,0 alatt van a cukim. Aztán persze kajálás közben már jött a hipo érzet, na az mindig hirtelen és erősen jött. Az ilyen hipok után pedig a somogyi is kifejezettebb, persze ilyenkor nem is egy kiflicsücsköt eszem.
Olyan is van bőven, hogy a 2,0-es hipot nem "szenvedem" meg annyira, mint 4,0-est. A hipo alatti és utáni érzésből már nagyjából sejtem, hogy mennyire lesz erős a somogyi.
Ezeket az érzéseket, és tapasztalatokat gyerkőcnél, aki nem kommunikál vagy tud kommunikálni, de nem érez semmit, és ezért nem jelez, nehéz követni, de még nehezebb megelőzni.
Igen, ezért írtam, hogy csecsemőknél és kicsi gyerekeknél ezt az engedjük a kisebb hipókat nem lehet, náluk tényleg magasabban kell picit tartani. És nem is mindenki ilyen, hogy vannak kisebb hipói naponta.
Én 12 évesen már éreztem teljesen egyértelműen, azt gondolom, hogy ez előbb is ment volna. Nálam az volt a baj, hogy leszúrtak folyton a diabrendelésen, hogy miért eszem egy 4-es cukorra.... mondom, mert hipózom
De nem, az nem hipó, azt nem lehet érezni. Ohhh, dehogynem lehet, persze, nem mindenki érzi sajnos (pedig milyen jó lenne!). Még a stabil 4-nél is van egy fajta "alacsony" érzésem, nem is kell hozzá feltétlenül, hogy lefelé menjen. Ha én egy 2.0-ás cukit mérek (kb évente egyszer), akkor én nagyon ki vagyok ütve, azt alig bírom elviselni. De tisztában vagyok vele, hogy ebben különbözünk a legjobban, a hipó érzetében. Ha van valami, ami biztosan minden cukrosnál teljesen másképp működik, az a hipóérzet...
Nem is olyan vékony
Az én fiam 110centi és 17kg. Örülj neki, hogy nem duci És ne légy elkenődve, mindig, minden cukrosnak vannak ilyen fázisai. Nemsokára sikerülni fog a nagy fejlődési ugrást is követni, mindenkinek eltart egy ideig! Nem gondolkodtál egy folyamatos vc mérőn, csak 1 szenzoron, ami kb 1-2 hétig tart? Abból sokmindent megtudhatnál.