Nagy érdeklődéssel olvasom, amiket írtok, szeretnék erről a hipós témáról szólni pár szót.
Nem teljesen értek egyet azzal, hogy feltétlenül jobb a magasabb cukor a sok hipónál.
Az én esetem úgy alakult, hogy ugye 12 évesen lettem cukros, akkoriban is ezek voltak érvényben egyébként, inkább kerüljük el a hipókat és legyen picit magasabb az a cukor. De én olyan hipós fajta vagyok is és voltam is, nekem mindig becsúsztak a hipók. Ezért, ahogyan nőttem és lettem egyre inkább a magam ura (a betegségemben), én nem foglalkoztam irányelvekkel meg ilyesmikkel, hanem megpróbáltam normálisan élni. Ahogyan én a legjobban éreztem magam a bőrömben, tehát a lehető legegészségesebben. Megtanultam lekezelni a kisebb hipókat úgy, hogy kivédjem a somogyit (azaz lekezeljem azt is időben, hogy ne legyen belőle magasabb cukor) és tulajdonképpen nekem a hipók jelentették anno a "bűnözéseket", azok jelentették a szabadabb életet, mert így ehettem mindenféle édességet végülis. Ez nem azt jelenti, hogy ezért hipóztam, hogy ehessek ilyeneket, hanem azt, hogy ezért a hipóhoz való viszonyom baráti lett... Rájöttem, hogy hosszabb távon jobb a közérzetem és több az energiám, ha napi szinten vannak kisebb hipók (sosem a nagy hipókról írok ilyenkor!), mintha napokig 8-10 körüliek lennének a cukraim. Akkor nagyon sok bajom előjött, amikor napokig volt ilyen magasabb a cukrom. A mai napig így van. Én akkor tudok normálisan élni, akkor van energiám és akkor vagyok jól, ha engedem ezeket a hipókat. A hipók körüli órákban mindig 4-5 közöttiek a cukraim és ez biztosítja azt, hogy a lehető legtovább normál tartományban maradjak, ugyanis, ahogyan már többen írtátok, én is ahhoz a labilis fajta cukorbetegséghez tartozom, amit nem lehet egyensúlyban tartani. Sosincs olyan, hogy 5-6 között van a cukrom napokig, mégha megveszek, akkor sincs. Mindig jön egy kicsivel 4 alatti, 4-es cukrom, amire ennem kell, amit érzek már, mint hipót és ezért jön rá valami nasi, aztán minden nap (sokszor semmi köze a hipókhoz) jönnek a magasabb cukrok is, aminek a legtöbbször egyszerűen nincs oka vagy olyan sok oka van, amit ahogy misamaci írta a gyerekek esetében, már ember nem tud fejben tartani (front, hormon, idegi állapot, ülés vagy pakolás, stb stb). Ezek olyan 10-12 közötti cukrokat jelentenek. Amiket, ahogy jönnek, én leviszek egyből, nem hagyom, hogy 1-2 óránál tovább tartsanak.
Igen, felnőtt vagyok, megtehetem. De azt akarom mondani ezzel, hogy mint ahogy ebben a betegségben semmiben, úgy ebben sem lehet általánosítani, hogy a "kívánatos céltartomány" mennyi legyen, akár gyerek, akár nem az illető. Ezt egyedül a csecsemőknél és a 3 év alattiaknál tartom jogosnak, mert náluk enélkül nem mehet semmi, mivel ők nem tudnak jelezni és szólni. De én arra bátorítok minden szülőt (és felnőttet is persze!), hogy látjátok, nálam az jött be, hogy engedem a kisebb hipókat, nekem egyértelműen ez tud csak működni és jobban működik, mint a magasabb értékek, ez másnál is lehet hasonlóan és aki ezt veszi észre magán vagy a gyerekén, próbálja meg hosszabb távon, lehet, hogy ezzel jár jobban! Ehhez több figyelemre van szükség, mint magasabban tartani. Mert vannak pontok, amiket azért muszáj betartani, ha ilyen életmódot követ valaki:
1. nem szabad nagyon alacsonyra engedni: következésképpen ezt csak az teheti meg, aki érzi rendesen a hipókat, mert ismerünk több olyat is, aki sajnos nem érzi.
Ez a pont azt jelenti, hogy amint érzi az ember a hipót, enni kell azonnal és keveset. Ha kell, fél-1 óránként is be lehet kapni valamit. Ilyenkor nincs olyan, hogy na akkor megvárom a megbeszélés végét vagy na majd, ha kicsengetnek az óráról, azonnal kell bekapni azt a néhány falatot.
Szóval a hipó dologban nagyon magabiztosnak kell lenni.
2. le kell tudni kezelni a somogyit és a hipót is úgy, hogy lehetőleg ne vagy csak a legkisebb somogyi legyen utána (kis hipókból amúgy sem szokott nagy somogyi lenni). Ehhez meg kell tanulni hatékonyan, ügyesen korrigálni.
3. nagyon sokszor kell vércukrot mérni.
4. ha átcsap a dolog 3-15-20 közötti ugrándozásokba, akkor nem megy és le kell állni, azaz csökkenteni a bázison és visszatérni a stabil magasabbakhoz.