Hát ennek nagyon örülök!
Már csak az okoz bosszúságot, hogy a 6 hónapos babánkat nem vihetem be a Ronald Házba a pumpára állítás idejére... Pedig ő még csak szopizik, szóval nehéz dió lesz, hogy hogy oldjuk meg, hogy bent is vagyok a kórházban Janóval, hogy tanuljak, meg kint is, hogy Zalánnal legyek.. Persze időnként férjem lesz bent Jnaóval, de azért mégiscsak én vagyok vele többet, szóval szeretném első kézből kapni az infókat a pumpáról, a használatáról. stb...
Niki! Találtam egy budapesti Ronald-ház mobilszámot... Hátha ez az a szám, ahol tudnál érdeklődni a 6 hónaposod esetleges beviteléről...
+36-30/991-48-23
Nem bírom tovább! Nem lehet így élni!!
Tögmagnak az ünnepek óta iszonyatos cukijai vannak!
25!! 18!! 15!! 10alá alig megy, de rendkívül gyakoriak a 15-20 közötti értékek.
Többször volt már szerelékcsere, inzulintartály töltve.
Kicsit meg van fázva, de ennyi, szerintem más betegsége nincs.
Folyamatosan nyavajog, hisztizik, ordít, semmi nem jó neki.
Óránként pelenkacsere, se főzni, semmit nem lehet tőle.
Nem akar öltözni, enni, mindenért ordít! megrugdos, pofoz.
Hipóra általában kekszet kapott, most már csak azt akarja enni.Már se paradicsom, se ubi nem kell neki.
Utcán eldobja magát, ordít, nem jön, ellenkező irányba elszalad.
Megbolondult és már én is!!!
Elvonulok egy lakatlan szigetre!!!!
-... Amit - félretéve a viccet - meg is értek! Nem csak érteném, hanem értem is! Értem, és érzem is, amin most(anában) keresztül mész... Csakúgy, ahogyan itt a fórumon még nagyon sokan...! Tudom, ez annyira nem vigasztal...)
Köretnek meg annyi mindent lehet ezek mellé adni: főzelékektől kezdve a főtt/tört/hasábburgonyáig, rizs+kukorica/borsó/répa/vegyizöldség/gomba is kiváló gyermekmegtévesztésre... 
Nagyon megsajnáltalak mostfolyt. köv.
...szóval kitettem a muffint és az én kis Tökmagom rájárt!
Próbáltam magyarázni neki, hogy szóljon anyának vagy apának, ha kér, de nem szólt, nem értette még. Kinyílt neki a világ, vehetett, nem volt korlát, nem anya adta. Más esetben, más szülők ugye örülnének, ha jól eszik a gyerek.
Egész vendégeskedés alatt (2 nap is volt, más-más vendégek), folyamatosan mindenki azt figyelte, hogy mikor mennyi muffin van Tökmag kezében, melyiket teszi le, mennyit ehet. Közben szeretett volna az ember kicsit beszélgetni... próbáltam ezeket az eszegetéseket bólussal követni, de nem sikerült, képtelen voltam. Akkor nem is dobta a cukiját, csak majd 5-6 órával később. Nagyon magas lett, aztán túl alacsony, aztán megint magas...hihetetlen értékek. Azóta elszálltunk. Képtelen vagyok jegyzetelni, nem vezetem a füzetem, hol bázis emelés, hol csökkentés, sűrű szerelékcsere...
Persze ezenkívül más gond is lehet, hisz azóta tényleg a már bevált, kitapasztalt kajákat sem tudom kezelni bólust illetően. Nincs az, hogy érzem és tudom, hogy kb. milyen lesz a cukija.. mire számíthatok.
Amúgy ez a rettenetes hiszti, ordítás, nyavajgás az ingadozó cuki miatt is lehet (persze más kisgyerekek is ilyenek, tudom), olvastam valahol.
Mindig csak "anya-anya"). Nincs életkedve, unatkozik, nem játszik, az égvilágon semmit nem enged, még mosogatni sem. Ha végre elalszik késő este, (du. nem hajlandó) akkor van egy kis nyugi... a következő cukimérésig.
Mikor elindulnánk kicsit ki, akkor felmegy 18-ra, a gyerek már 4-5 órája nem evett, mert folyamatos a magas cuki... kész bolondok háza.
... és akkor egy kedves közeli rokon cukros sütit akar hozni a vendégeknek, mondván ez és ez a vki szereti.... de az én gyerekem cukorbeteg, az ő házában nem lesz cukros sütemény!!!! Elég az, ha máshol nem vehet belőle, a saját házában nem fogom kivenni a kezéből!!!!
jajjjj.....
Én tök más miatt küzdök hol egyik, hol másik gyerekkel és ez a beszélgetni sem tudok dolog nagyon ismerős és olyan rossz ez, hogy csak magadra számíthatsz (én is), de ez az anyák sorsa Kitartás, jókat írtak a többiek nagyon!
Szia Umbra!
Nem tudok mást írni, mint hogy nyugi. Az idegeskedés, kapkodás sehova sem vezet és semmiképp nem javít a helyzeten.
A pörgés valóban lehet a magas vc miatt, van amelyik gyerekre így hat.
Én arra gyanakszom (a nagyon magas értékek, a bólus nehéz meghatározása és ammiatt, hogy írtad, hogy volt túl alacsony is), hogy egy hullámvasútban vagytok, ahol a magas értékeket a somogyi okozza. Ilyankor, ha a vc emelő hormon még a szervezetben van, lehetetlen belőni a bólusmennyiséget és a korrekció sem hat rendesen. Aztán egy csapásra kiürül (vagy a hormon, vagy a cukorraktár) és ha még van bólusinzulin a szervezetében, akkor jön a hipó...
Ki kellene bírnod, hogy egy ideig nem korrigálsz (tudom hogy ez nehéz, nekem is az), hogy visszarendeződhessen a cukoranyagcseréje.
Egyébként meg kitartás meg fogjátok oldani!
Ja, és KITARTÁS!!!
) aztán ünnepek alatt vendégeskedtünk, nem 100%-osan koncentráltam a dolgokra, mint ahogy tettem eddig. Eddig csak bezárva a lakásba, cuki, cuki, cuki... Kapkodás, rohanás, gyors korrekció, stb. 
Mintha az én fiaimat írnád le.... szóval nagyon-nagyon oda fogok figyelni a hipókra és a korrigálásra!!
Hozzátartozik a történethez, hogy az elmúlt hetekben felújítottunk, költöztünk, (ezt mind egyedül, a gyerkőccel, segítség nélkül - de már kiválóan glettel és fest egyedül
Persze tudom, mindez a gyerek és a cukik rovására nem mehet, de hát csak éltük, rendeztük az életünket, mint bárki más, hogy neki, nekünk jó legyen.
Most 20 hónapos, én is azt remélem - ahogy Kmolli írta - hogy egyre értelmesebb lesz (bár most egyre hisztisebb és akaratosabb) könnyebb lesz vele. Régebben, míg kicsi volt, nem tudott ellenkezni. Cukit mértem, engedte, most mindet maga akar csinálni, ha nem engedem, akkor ordít.
Képzeljétek, a tesztcsíkot szépen be tudja rakni a cukimérőbe, tudja hogy kell. Most viszont kitalálta, hogy ő berakja fordítva és úgy akar cukit mérni, ahogy persze nem lehet. 17-es cuki volt 1 órája, így már én is kezdtem elveszíteni a fejem, hogy most már mérjük meg végre, hogyan alakult azóta a dolog. NEm, hátra tette mind a kettő kezét, hogy ha úgy nem lehet, akkor nem mérek cukit neki.
Akaratos!
Szólok neki, hogy gyere, mérünk cukit, akkor elszalad. Azt hittem korábban, míg nem tudott menni, hogy milyen jó lesz (mondtam is apukájának akkor), majd csak szólok neki és idejön cukit mérni. Meg kellene próbálni és azt mondani neki, hogy szaladj el és akkor idejön. Próbáltam már 1-2 dolognál és bejött. Az ellentéteset csinálja.
Na megyek, köszönöm a tanácsokat, a kedvességet mindenkitől, remélem pár nap múlva jó cukikkal jelentkezhetem!
Tényleg jobb lesz! Én simán elkezdem ilyenkor az ellenkezőjét, ahogy te is kipróbáltad, be szokott jönni... meg szoktam jutalmat ígérni Brúnónak, hogyha most idejön és engedi megmérni a pulzusát, akkor utána elolvasom a Boribont vagy vonatozom vele és építek körbekörbe sínt a vonatnak (ez a kedvenc) és amíg mondom ezeket neki, valahoyg elfelejti, hogy most dacos akart lenni és odajön. Persze, nem mindig válik be. Ha már érzem magamon, hogy nagyon durván feszült vagyok és nem tudok vele bánni igazán kedvesen, ha bedacol, akkor szégyen, nem szégyen, ígérek neki valami finom falatot (amíg nagyon szerette a kölesgolyót, kapott 3-4 golyóval, most sajnos gumicukrot kér és van, hogy kap 1 kismacit, de csak ritkán van ez). Én nem tudtam jobbakat kitalálni a dacra.... legalábbis arra, amikor tényleg kell, hogy jöjjön és csináljon valamit.
Nem bírom tovább! Nem lehet így élni!!
Tögmagnak az ünnepek óta iszonyatos cukijai vannak!
25!! 18!! 15!! 10alá alig megy, de rendkívül gyakoriak a 15-20 közötti értékek.
Többször volt már szerelékcsere, inzulintartály töltve.
Kicsit meg van fázva, de ennyi, szerintem más betegsége nincs.
Folyamatosan nyavajog, hisztizik, ordít, semmi nem jó neki.
Óránként pelenkacsere, se főzni, semmit nem lehet tőle.
Nem akar öltözni, enni, mindenért ordít! megrugdos, pofoz.
Hipóra általában kekszet kapott, most már csak azt akarja enni.Már se paradicsom, se ubi nem kell neki.
Utcán eldobja magát, ordít, nem jön, ellenkező irányba elszalad.
Megbolondult és már én is!!!
Elvonulok egy lakatlan szigetre!!!!
Mintha az én fiaimat írnád le
És bevált a virsli?
Szia Umbra!
Cukiügyileg nincs mit hozzátenni ahhoz, amit írtak előttem. A színes, játékosan tálalt ételek nálunk is segítettek anno, ha nagyon nyögvenyelős volt az étkezés. Én gyakran készítgettem kis szendvicsfalatkákat is színes pálcikákon -- nagyon szerették a kislányok.
Amit írsz Tökmagról, az a "dackorszak"-ba való belépés, ami rögtön ennek az időszaknak a legdurvább része! Kb két év múlva csillapodik, aztán kamaszkorban kapunk egy újabb kiadós löketet -- de szerintem valójában sosem múlik el!
Teljesen normális jelenség, hogy a gyerekek ilyenkor "fordítva vannak bekötve", és valóban egyszerű ám működő megoldás, hogy annak az ellenkezőjét mondjuk egyszerű, mindennapi tevékenységek kapcsán, amit szeretnénk, hogy a gyerök megtegyen! (cipőfelvétel, ruhá felvétel, ilyesmik...)
(Ha van rá módod, Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő hosszabb-rövidebb írásaiból olvass, ennél többet nem lehet hozzátenni ehhez a témához, mint ők tették. garantálom, hogy segíteni fog!!!)
Én is Grácia által emlegetett 2 könyvet olvastam és imádom mindkét szerzőt, nagyon tetszik a felfogásuk, én is csak ajánlani tudom a könyveiket. Ranschburgé egy picit gyakorlatiasabb számomra.Szia Grácia!
"két év múlva csillapodik" ?? Na ne!!!
Addigra én megőrülök. Az a baj, hogy a cukorbetegséggel járó nehézségek, felemésztik a türelmemet, időmet, stb és a sima, normál életre, kisgyerekre nem marad energiám. Kimerülök a cuki miatti nehézségekben és "A Kisgyerekre" nem marad már a türelemből. Ugye érted?
Köszi a tippeket! Az említett szerzők írásait hol találom meg? Interneten? Könyv formában?
Majd meg kell műteni tizenéves korában.