Cukorbetegség csecsemőkorban??!!
- Téma inditó umbra08
- Kezdés dátuma
linus
Tag
Cipócska,
tudom, hogy nem engem kérdeztél, de hidd el, a gyerekek hamarabb elfogadják a diabot mint a szülő!!!!!!
Én sem hittem az orvosoknak mikor azt mondták nekem hogy jobb ez így, hogy ilyen picin lett cukorbeteg mert így nő fel ebben és ezt szokja meg! Nem azt mondom hogy nekik sincsen rossz napjuk és nem kérdezi meg ő mért nem olyan mint a többiek, vagy nem kérdezi meg mikor gyógyul meg. De ők annyival, de annyival okosabbak mint a társaik!!!
Nagyon jól kezelik!!!!!Nóri bölcsis is volt és most teljes idős ovis(ami tudom hogy ritka), de a gyerekek még SOHA nem tettek különbséget mert ő diabos. Bennük nem merülnek fel ezek a dolgok, de tudják hogy a kanülre és a pumpára figyelni kell. Emiatt ne aggódj, a gyerekek sokkal elfogadóbbak mint a felnőttek!
Ugyanúgy van legjobb barátnő/barát nem rekesztik ki ezért! Részt vesz a szülinapokon, a sétákon, a színházon (bár az most volt először) ésatöbbi progin.
Cipócska,
tudom, hogy nem engem kérdeztél, de hidd el, a gyerekek hamarabb elfogadják a diabot mint a szülő!!!!!!
Én sem hittem az orvosoknak mikor azt mondták nekem hogy jobb ez így, hogy ilyen picin lett cukorbeteg mert így nő fel ebben és ezt szokja meg! Nem azt mondom hogy nekik sincsen rossz napjuk és nem kérdezi meg ő mért nem olyan mint a többiek, vagy nem kérdezi meg mikor gyógyul meg. De ők annyival, de annyival okosabbak mint a társaik!!!
Nóri bölcsis is volt és most teljes idős ovis(ami tudom hogy ritka), de a gyerekek még SOHA nem tettek különbséget mert ő diabos. Bennük nem merülnek fel ezek a dolgok, de tudják hogy a kanülre és a pumpára figyelni kell. Emiatt ne aggódj, a gyerekek sokkal elfogadóbbak mint a felnőttek!
Ugyanúgy van legjobb barátnő/barát nem rekesztik ki ezért! Részt vesz a szülinapokon, a sétákon, a színházon (bár az most volt először) ésatöbbi progin.
Lina,
köszi, hogy néhány sorban leírtad az ovis lét néhány meghatározó momentumát, biztatásképp! Nagyon szerencsések vagytok - úgy gondolom -, h teljes idős ovisként jól működnek a dolgok!
Nekem épp azt nehéz elfogadni, hogy ilyen picike a kisfiam, nem tudja elmondani: mit szeretne, mit érez, stb.... És ezeket az édes kis babaéveket (amikor mások azt figyelik, h mikor milyen újat produkál Szemük Fénye) nálunk beárnyékolja az időhöz kötöttség, a szúrások, aggodalmak stb... Lehet, hogy csak én látom így, bár igyekszem ennek az időszaknak a szépségeit is észrevenni és örülni neki!
Remélem, h nekünk is sikerül majd egy befogadó és szeretetteljes, figyelmes ovit találni, ahol a szülők-gyerekek mindnyájan a segítségünkre lesznek! Ez azonban még messze van. Bár már most igyekszem gyerektársaságot találni hetente többször, mert a kisfiam nagyon igényli a gyerekeket - persze csak az én felügyeletemmel, még nem hagynám ott sehol)))
Cipócska
linus
Tag
Nem tudom mennyi idősek vagytok, nem emlékszem bocsi......de hiába nagyobb ám a gyerek, ha nem érti/tudja hogy ő más, nem is szól! Nekünk is sok időnek(éveknek) kellett eltelni mire szólt hogy rosszul van!
Ezért aztán nekünk ami alapból jel volt hogy hirtelen csak úgy leizzadt és nyűgös lett, valamint a járása instabil volt, nem ment neki az, amit a hipo előtt simán megcsinált. Ezeket ha kitapasztalod akkor picivel könnyebb lesz!
Értelem szerű hogy ez határozza meg a napotokat, de ha már érzel rá késztetést, és a fiad is tud ügyesen egyedül enni, akkor te is mehetsz úgy, mint a többiek, hogy a gyerek eszik a babakocsiba, vagy épp másnál esztek. Ha a te tudod mi az amit tuti megeszik, csomagold be és egye meg ott!
Idővel jön a rutin és rájössz hogy majdnem ugyanúgy lehet mindent csinálni! Játszóterezni, pancsolni, stb
Ha neked nem olyan könnyű ezt elfogadni akkor javaslom keress olyant akinek tudsz panaszkodni-ezt direkt írtam így szó szerint- mert ha kijön és kimondtad és más is azt mondja, nekünk is így volt, láthatod hogy nem te vagy akinek ez vagy az megfordult a fejében! Esetleg konkrét esetben el tudja mondani ő hogy oldotta meg, mi vált be, mi nem. Nekem segítség volt az elején hogy panaszkodhattam, hogy nem csak a családnak panaszkodtam, akik ugyanúgy sokkban voltak.
A betegség elfogadása hosszú folyamat, de ha sikerül akkor már úgy fogsz visszagondolni hogy "ne mááár, ezért is ennyit stresszeltem?".
Kitartást neked és a családnak!!!!
Kisfiam lassan 20 hónapos, 13 hónapos kora óta diabos. Múlt héten volt először beteg, hörghurutja alakult ki. Kaptunk hörgőtágítót, ami persze szirup és cukros. Ezt láttam én, csak azt nem tudtam, hogy hogyan is számoljam be a ch-ba? Mennyit? Mikor? Igencsak emelte a vc. értékeket, plusz a betegség is ugyanilyen hatással van.....
Van valakinek tapasztalata az ilyen cukortartalmú gyógyszerek "kezelésére" vonatkozóan? Az orvosoktól nem igazán kaptam eredményes és pontos iránymutatást erre vonatkozóan)))) Végül lecserélték a szirupot, a másik kúptól meg nyugtalan és nyűgös volt a Babám, de mit tehettem mást? Egy hétig szenvedtünk: nem aludt, nem játszott, nyűglődtünk; magasak voltak a cukrai és nekem is igencsak kimerítő volt lelkileg és fizikailag egyaránt!
Cipócska
Van valakinek tapasztalata az ilyen cukortartalmú gyógyszerek "kezelésére" vonatkozóan? Az orvosoktól nem igazán kaptam eredményes és pontos iránymutatást erre vonatkozóan)))) Végül lecserélték a szirupot, a másik kúptól meg nyugtalan és nyűgös volt a Babám, de mit tehettem mást? Egy hétig szenvedtünk: nem aludt, nem játszott, nyűglődtünk; magasak voltak a cukrai és nekem is igencsak kimerítő volt lelkileg és fizikailag egyaránt!
Cipócska
tímeácska
Őstag
Szia Cipócska!
Kezdetben, ha a gyerekek cukortartalmú szirupos gyógyszert kaptak, én mindig valamelyik étkezésükhöz időzítettem a gyógyszer beadását - amennyiben nem kellett hosszabb időnek eltelnie a szirup beadása és az étkezés között. Így a szirup Ch-ját bele lehetett kalkulálni az étkezési Ch-hoz és az inzulinhoz. De persze hamar rájöttem, hogy az a kb. 5 ml cukis szirup végül is nem befolyásolta a cukijukat - legalábbis, én nem vettem észre!
A lányok olyan szuperul leírtak mindent, hogy én csak egy dolgot emelnék ki, még pedig a sajnálatot.
Na azt végképp nem szabad. Pszichés szempontok miatt. A gyerkőcök, főleg a picik, akik még értelmi szinten nem képesek felfogni dolgokat, nagyon érzékenyek, szenzitívek.
Ha rajtad, rajtatok a sajnálatot érzi, akkor azzal nő fel, hogy ő és a betegsége egy sajnálni való dolog. Később, amikor már érti is a dolgot, a sajnálat (és már az önsajnálat) belérögzül, hiszen ezt kapta "mintaként" tőletek.
Persze szeretettel kell körbevenni, de ha rajtatok azt látja, hogy ez egy természetes folyamat, akkor ezzel a tapasztalati élménnyel nő fel.
Nem könnyű, mert ez egyelőre tőletek vár el nagy odafigyelést, amikor a legszívesebben összeomlanátok a tehetetlenségtől, tudom, tudjuk, ezek a kezdeti nehézségek, mindannyian ezt éltük meg. Jó hír, hogy hamar felül lehet kerekedni rajta.
A sok kérdés pedig jöhet, emiatt aztán nem kell aggódnotok.
Nálunk a 20 hónapos kisfiam 7 hónapja diabos. Olvasgatom a régi bejegyzéseket, most a fenti igen érdekes számomra!
Ne sajnáljuk őket!!! Én még mindig tele vagyok aggodalommal, hogyan fogjuk átvészelni az ovis-, kisiskolás éveket?! Mennyi közös programról, kirándulásról marad majd le a diab miatt?! Nehéz nekem természetesnek kezelni ezt a folyamatot.... Van valaki olyan itt, aki gyerekként lett diabos és még emlékszik hogyan élte meg?
És amit még olvastam a korábbi hozzászólásokból: valóban nem kell letörölni az első vércseppet? Nekünk így tanították!!!
DCont Ideal vc. mérőnk van, azt kaptunk, nem is volt kérdés, h milyet szeretnénk. Erről mi a véleményetek?
Cipócska
poe
Őstag
A sajnálattal az a legnagyobb baj, hogy ha érzi, hogy sajnálod, ő is sajnálni kezdi magát, míg ha ezt nem mutatod ki (még akkor sem ha érzel ilyet), akkor ez számára természetes állapot lesz. Ezzel együttélve kell megoldania - és meg is fogja oldani - a különböző élethelyzeteket. És nyugi, nem fog lemaradni semmiről, maximum egy kicsit több tervezést, szervezést igényel, hogy részt tudjon venni mindenben, amiben a társai.
A D-Cont-os vc mérőket nem ismerem, de szerintem egyszerű a válasz: meg kell nézni a használati útmutatót. Egyébként a mérőt bármikor lecserélheted. Igaz, hogy a TB csak 6 évente fizeti, de ha rászánsz 4-5000 Ft-ot, akkor már tudsz tök jó mérőt venni, támogatott csíkkal. csak szólni kell a dokinak, hogy az új csíkot írja onnantól.
A D-Cont-os vc mérőket nem ismerem, de szerintem egyszerű a válasz: meg kell nézni a használati útmutatót.
Egyébként a mérőt bármikor lecserélheted. Igaz, hogy a TB csak 6 évente fizeti, de ha rászánsz 4-5000 Ft-ot, akkor már tudsz tök jó mérőt venni, támogatott csíkkal. csak szólni kell a dokinak, hogy az új csíkot írja onnantól.
krisz_2011
Aktív tag
Kedves Cipócska!
Ismerős kislány 2 évesen lett cukorbeteg, most 3, ügyes óvodás. Annyira, hogy már egyedül megméri a cukrát! Semmilyen közös programról nem fog lemaradni, sőt még fagyizni is fog és módjával csokit meg palacsintát enni. (Az én lányom ugyan már 13, de fejébe vette, hogy elindul a 20 km-es teljesítménytúrán az osztálytársaival, úgy, hogy előtte nem sokat készült rá. Simán lenyomta, cukrát végig rendben tartotta!) A többi gyerek elfogadja, ebből problémája biztosan nem lesz. Keress interjúkat Kovács Áronnal, szerintem őt minden kezdő diabos anyukáknak receptre kellene felírni! Picit macerásabb az élet, ez kétségtelen, de csak és kizárólag űrhajós nem lehet a kisfiad, azon kívül bármit elérhet, amit csak szeretne.
Tudom, hogy az elején nagyon nehéz, de ahogy telnek a hónapok, egyre könnyebb lesz, hidd el. A sajnálat nem segít, az viszont, hogy a diabot feltételekhez kötött egészségnek fogjátok fel, inkább előre visz. (Pont most megy egy sorozat ovikezdő diabos gyerekekről a cukkerberg.hu-n.)
Fel a fejjel, minden rendben lesz!!!
Ismerős kislány 2 évesen lett cukorbeteg, most 3, ügyes óvodás. Annyira, hogy már egyedül megméri a cukrát! Semmilyen közös programról nem fog lemaradni, sőt még fagyizni is fog és módjával csokit meg palacsintát enni. (Az én lányom ugyan már 13, de fejébe vette, hogy elindul a 20 km-es teljesítménytúrán az osztálytársaival, úgy, hogy előtte nem sokat készült rá. Simán lenyomta, cukrát végig rendben tartotta!) A többi gyerek elfogadja, ebből problémája biztosan nem lesz. Keress interjúkat Kovács Áronnal, szerintem őt minden kezdő diabos anyukáknak receptre kellene felírni! Picit macerásabb az élet, ez kétségtelen, de csak és kizárólag űrhajós nem lehet a kisfiad, azon kívül bármit elérhet, amit csak szeretne.
Tudom, hogy az elején nagyon nehéz, de ahogy telnek a hónapok, egyre könnyebb lesz, hidd el. A sajnálat nem segít, az viszont, hogy a diabot feltételekhez kötött egészségnek fogjátok fel, inkább előre visz. (Pont most megy egy sorozat ovikezdő diabos gyerekekről a cukkerberg.hu-n.)
Fel a fejjel, minden rendben lesz!!!
meg hivatásos sofőr sem lehet, meg mozdonyvezető, ilyesmi, de nem kell ezzel foglalkozni, csak azzal, ami lehet: sokminden! én 10 évesen lettem cukros, nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről, sportoltam, utazgattam, annyi volt, hogy eleinte anyukám jött velünk osztálykirándulásokra, de emiatt senki sem cikizett, vagy ilyesmi. nem is emlékszem, mikortól lettem teljesen önálló az egészben, talán 15 évesen... azt látom, hogy a bölcsi, ovi az nagyon nehéz, sajnos
meg hivatásos sofőr sem lehet, meg mozdonyvezető, ilyesmi, de nem kell ezzel foglalkozni, csak azzal, ami lehet: sokminden! én 10 évesen lettem cukros, nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről, sportoltam, utazgattam, annyi volt, hogy eleinte anyukám jött velünk osztálykirándulásokra, de emiatt senki sem cikizett, vagy ilyesmi. nem is emlékszem, mikortól lettem teljesen önálló az egészben, talán 15 évesen... azt látom, hogy a bölcsi, ovi az nagyon nehéz, sajnos
Tubi,
hogy van Ricsi a bölcsiben? Elégedett vagy, ahogyan figyelnek Rá? étkezés, vc. értékek rendben? Betegségek?
Cipócska