Edukáció

[vighkata]

"De SOHA nem adhatom fel, hiszen, én még az unokáim esküvőjén rojtosra akarok táncolni 2 pár cipőt"

Emlékszel Tímeácska!!! Te Tímeácska nagymama leszel, amikor Máté felnőttként itt fog fórumozni. Mi meg a hamut is mamunak mondjuk, de olvasni akarunk Benneteket. A cipők pedig azért vannak, hogy rojtosra táncolják őket, és Te bárkitől erősebb vagy!

 

[hypohonder]

Én soha nem éltem meg sorscsapásként, vagy egy rossz tündér átkaként a betegségemet. A szüleim annál inkább. Tekintettel arra, hogy bár én kezdtem a sort, de a nővérem folytatta...
És soha nem éreztem azt sem, hogy áldás lett volna, bár meg kell mondanom, hogy talán soha nem lettem volna egyetemet végzett ember, ha nem vagyok cukorbeteg. Mert élt bennem az, hogy meg kell mutatnom, hogy vagyok olyan ember, mint más! Sőt, annál is emberebb!
Összességében inkább úgy fogalmaznék, hogy nem átok és nem áldás, de kétségtelenül befolyásolta a sorsomat, életemet, pályámat. És ez a mai napig tart, nem maradt abba mondjuk 5-10 évvel ezelőtt.
A cukorbeteg ismerősök kapcsán sem tudok szuperlatívuszokban beszélni. Volt, akivel nagyon jól megértettem magam, és volt, akivel a hideg vízen is össze lehetett különbözni. Volt gyenge kezdés után erős visszaesés, és volt még annál is rosszabb. Egy ember nem attól ember, hogy egészséges, vagy cukorbeteg!!! Vannak nagyon jó barátaim, akik EGÉSZSÉGESEK, és vannak, akik cukorbetegek, és esély sincs rá, hogy valaha a barátaimnak nevezzem őket... Szerintem ilyen alapon nem lehet kategorizálni embertársainkat.

 

[kmolli]

Vannak nagyon jó barátaim, akik EGÉSZSÉGESEK, és vannak, akik cukorbetegek, és esély sincs rá, hogy valaha a barátaimnak nevezzem őket... Szerintem ilyen alapon nem lehet kategorizálni embertársainkat.

Ugye, ez nem beszólás akart lenni Katának? Mert más nem írt a diabos barátságról... Amúgy meg, ha valakinek diabos kapcsolatból barátai lettek, az csak jó és ennek örülni lehet. Nekem is lett több is, de 2 különösen jó barátnőm a diab kapcsán (nem kategorizálom ezzel az embereket azért, mert leírom, hogy a diabnak köszönhetek 2 igen jó barátot).

 

[tímeácska]

Nekem is lettek diabos barátaim... Itt is vannak, aminek nagyon örülök!!!
Még mielőtt aktív fórumozó lettem, már előtte is volt egy nagyon jó barátom, akinek a kisfia szintén diabos. Éppen bent voltunk a kórházban, amikor cukros lett a kis srác. Valami olyasmi ez az egész, mintha egy láthatatlan kötelék lenne közöttünk... Segítettünk "átvészelni" a kórházi beállításuk időszakát, de itt nem ért véget a kapcsolatunk. Pedig, vagy 40-50 km-rel arrébb laknak, de a diab. gondozás időpontját mindig összeegyeztetjük, és lehetőség szerint együtt megyünk. És ez a barátság egészen más, mint a "mindennapos" barátságaim... Valahogy sokkal őszintébb... Igen, ez a jó kifejezés... Őszintébb... Úgy is mondhatnám, nem az ismeretségünk által "választottuk egymást barátnak", hanem a közös sorsunk barátkoztatott össze minket... (Ezt érdekesen fogalmaztam meg...)

 

[Sani]

Nem védeni akarom Hypohondert, de megint olyat olvastok bele az írásába, amit ő nem is írt. Nekem is van olyan cukorbeteg ismerősőm, akivel nem egyezik a világnézetünk, nem hasonlóan gondolkodunk, abban viszont mégis egyezünk, hogy cukrosok vagyunk. De mondhatnám azt is, hogy a fórum által megismertem embereket, akiket kedvelek. Viszont ez nem a betegségünkön múlik.
Ugyanúgy van ez nem cukros embereknél is. Van, akivel - ha megszakadok is - nem tudok két értelmes szót váltani, mert mindent támadásnak vesz, és van, akihez már nem is kell beszélnem, tudja, hogy mit gondolok.
Ez emberfüggő.

 

[tímeácska]

"Különben is nem lesz jó együtt botorkálni, totyogni 80-90 évesen? A legfőbb gondunk az lesz, hogy tudunk-e rágni a műfogunkkal, és hova tegyük a botot amikor beülünk az autóba, amikor elmegyünk mondjuk a volt diabéteszesek találkozójára. Máté addigra boldog, egészséges apuka lesz, Tímeácska pedig nagymama! He-he!!! Addigra biztosan jelentősen változni fog a diabétesz kezelése, sőt lehet, hogy már gyógyításról fogunk beszélni. A genetika, és az őssejtkutatás már most nagyon jó irányban halad."

Erre gondoltál, Kata?!

 

[hypohonder]

Nem értem, kedves Kmolli, milyen beszólásra gondolsz? Szerinted nincs ilyen? Neked nincs olyan ismerősöd, embertársad, akiről soha nem tudnád elképzelni, hogy barátod lehet? Ha erre azt mondod, hogy "nincs", akkor én azt válaszolom: nem hiszem!!!

Van barátság és van "kész átverés show" is. Idővel a legjobbnak tűnő barátságról is kiderülhet, hogy csak "kész átverés show" volt... Az ilyen nem letagadni kell, hanem tanulni belőle!

 

[tímeácska]

"A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat." N. D. Walsch

"Senki sem tökéletes, ám egyedül rossz, ezért olyannak kell elfogadni mindenkit, amilyen, és úgy kell tenni, mintha észre sem vennénk a hibáit." Madame de Pompadour

-Húha, ma nagyon bölcselkedő Tímeácska-

 

[hypohonder]

Igaza van mind a két "idézettednek", Tímeácska. Hogy mme Pompadour ilyeneket mondott...eddig róla mindig más jutott az eszembe...gondolom nem csak nekem.
Hogy nehogy valaki magára értse: ő egy nagyon sokat tapasztalt hölgy volt - csak erre akartam utalni!

 

[kmolli]

Nem értem, kedves Kmolli, milyen beszólásra gondolsz? Szerinted nincs ilyen? Neked nincs olyan ismerősöd, embertársad, akiről soha nem tudnád elképzelni, hogy barátod lehet? Ha erre azt mondod, hogy "nincs", akkor én azt válaszolom: nem hiszem!!!

Van barátság és van "kész átverés show" is. Idővel a legjobbnak tűnő barátságról is kiderülhet, hogy csak "kész átverés show" volt... Az ilyen nem letagadni kell, hanem tanulni belőle!

Értem, mindent értek. Szerintem, te is értesz engem.
Mellesleg a téma jó!

 

[tímeácska]

Igen, én is értek sok mindent...
Mellesleg, örülök, hogy a téma jó...

 

[hypohonder]

A téma jó, ebben egyetértünk. Örülök annak, hogy mindent, illetve sok mindent értetek. Én sajnos nem vagyok ebben a helyzetben. Tehát kicsit irigyellek benneteket.
Ám: ez legyen a legnagyobb baj!!!
De: szeretnék én is mindent érteni, és törekszem rá - az elérhetetlen elérésére. Végül is erről szól az ember élete, nem?

 

[hypohonder]

Meg szeretném osztani veletek azt az érzést, ami most a szívemet átjárja. Hiszen ez az oldal olyan mindenfélét elvisel, ha szabad ezt mondani. Dolgozom, és közben zenét hallgatok. És most valahogy olyan hatással van rám a zene (mint nagyon sokszor), hogy az egész világot szeretném magamhoz ölelni...
Most épp egy nagyon szép Van Halen szám megy (Love Walk's In). Aki nem szereti a zenét, annak nagyon üres lehet az élete - szerintem...
Szép napot mindenkinek!!!;-)

 

[lizzi]

Hát a téma jó csak......,de mindegy!
Úgy látszik ez a háborútól félni dolog sokunknál volt,van ,mert én is szoktam arról álmodni ,hogy háború van és elfogy az inzulinom,de remélem ,hogy élőben nem kell ezt megérnünk.
Hát Molli köszi a drukkot,és akkor azt még nem is írtam ,hogy a régi dokimnak köszönhetően 5-6 évig abban a tudatban éltem ,hogy sosem szülhetek,majd egyszercsak a rendelésen ,egy hozzám hasonló cipőben járó kismamával beszélgettünk és ledöbbentem ,hogy akkor neki hogyan lehet??És mikor rákérdeztem a dokimnál akkor simán azt mondta ,hogy ha jó lesz a cukra akkor nincs kizárva ,mintha évekkel azelőtt nem az ellenkezőjét mondta volna.És akkor amikor ezt meghallottam a föld felett lebegtem a boldogságtól hetekig.Ez volt életem egyik legboldogabb napja!!!De a férjem mindig tartotta bennem a lelket és azt mondta,hogy neki csak tőlem kell gyerek és ezt végig is csináljuk valahogyan,ennek nagyon örülök
És hát a fórum:nekem nagyon sokat segített abban ,hogy máshogyan álljak hozzá a betegségemhez, és sokat is tanultam a leírt tapasztalatokból.
Molii a szabadság az nekem is nagyon hiányzik vagy talán inkább régen jobban hiányzott még penes koromban ,mert én imádok aludni és igazából 3 évig ,mikor ötször adtam inzulint,a max alvásidő 5 órám volt,az nekem nagyon fárasztó időszak volt.

 

[Nyafi]

Sziasztok!


Szép napot Mindenkinek!
Most volt egy hypóm...fúj de rossz érzés... Itt ülök a gép előtt és iszom a kakaót...még szerencse hogy kevés a munka...:-|
Én is nagyon szeretek aludni és az lenne a kérdésem Hozzátok,Tapasztalt Pumpások:-D hogy pumpával lehet-e hétalvóskodni...mert ezt olvastam és nagyon megörültem neki...mit mutat a tapasztalat?!Hétvégén szeretek jó sokáig aludni de ezt pennel nehéz megoldani...

 

[Sani]

Kedves Nyafi!

Pumpával akár az egész napot is végig aludhatod...ha jól van beállítva a bázis inzulinod. Ez az, amire a szervezetnek + ch bevitel nélkül is szüksége van. A bólust azt az elfogyasztott ch után adagoljuk a szervezetbe.

Nincsenek kötelező étkezések, elég, csak ha megéhezel enned valamit és persze ehhez beadni az inzulint. Nagyon jó dolog ez a pumpa

 

[hypohonder]

A háborúról. Ne féljetek, nem lesz háború. De ha mégis lesz, akkor sincs mitől félni, illetve nincs értelme félni. Ez olyan, mint ha repülőn ülsz, és attól rettegsz, hogy lezuhansz. Nincs értelme, mert ha bekövetkezik, akkor úgy is meghalsz. Tehát: akkor legalább élvezd a repülést! Ami nagyon jó dolog.
Biztos, hogy egy háborút a betegek sínylenék meg a legjobban. Az addigi viszonylagos létbiztonság is megszűnne...
És vannak olyan emberek, akik nem csak fajgyűlölők, hanem gyűlölik azokat is, akik nem egészségesek. Volt rá példa nem is oly régen, hogy örökletes betegségek miatt is emberek ezreit irtották ki.
Szóval: ha háború lesz, abba bizony bele lehet halni. De nem a hagyományos háborúra kell gondolni, és nem abba fogunk belehalni, hogy nem lehet lesz kapni inzulint, hanem abba, hogy jön egy rakéta és mindennek vége egy pillanat alatt. És aki nem hal bele, annak még rosszabb lesz.
De nem lesz háború! Ne féljetek...

És a pumpával majdnem úgy élhetsz, kedves Nyafi, mint az egészséges ember. Annyit aludhatsz, amennyit csak akarsz! Szép álmokat és boldog ébredést!

 

[Nyafi]

Szuper!
Köszi mindenkinek!Alig várom már...Ma kapom meg a kütyüt és mehetek haza gyönyörködni benne...

 

[Nyafi]

Szia Tímeácska!

Neked milyen napod van?

 

[tímeácska]

Szia Nyafi!
Hát, olyan átlagos... Attól függ... Bár, írhatnám, hogy átlagon aluli... Vagy akár azt is, hogy átlagon felüli... Attól függ, mi is az az átlag... Nos, nálam még az átlag sem átlagos... Még az átlagos is relatív... Relatíve relatív...
Hűha... Érti ezt Valaki? Jó Neki, mert én nem...