Nem osztom a véleményedet, kedves Kmolli! Mint a hipónál, a magas cukornál is vannak jellegzetes tünetek, amelyek jelzik az adott állapotot. Ahhoz, persze, hogy ezt észre vedd és tudatosuljon benned, figyelni kell ezekre a dolgokra. Nem arról van szó, hogy a 45 év alatt én már 44 éve vagyok abban a helyzetben amit leírtam, nevezetesen hogy mit mikor veszek észre (hipó, hiper). Rég rossz, ha valaki csak bőven tíz felett veszi észre, hogy valami nincs rendben!!!
Igazad van, kedves Sani, nem kell annyit mérni. Ha be tudod lőni magadnak, hogy per pillanat kb. mennyi lehet a cukrod, akkor anélkül is korrigálhatsz, hogy állandóan mérsz. Hogy a mérés tényleg csak ellenőrzés legyen.
A "bűn"-t gondolom Tímeácska sem úgy értette, mint büntetendő cselekményt, hanem mint amit egy cukorbetegnél ma sem lehet díjazni! Mert ha korábban itt ódákat zengtetek azokról a bizonyos követelményekről (hármas és négyes), ott azért ott van a diéta!!! Akkor mire fel írjátok, hogy ma már mindent szabad? Nem, nem szabad mindent! Egy-egy szülinapon esetleg egy kis szelet torta, ha elmegy, de nem több.
Amit már korábban - ha nem is itt - leírtam: vannak törvényszerűségek minden betegségben, amelyeket célszerű észrevenni, és ez sokat segít abban, hogy kezelni tudd magadat.
A leglesújtóbb élmény maga a cukorbetegség. Ezen belül, hogy mikor melyik hipó volt a "legcsodásabb", értve ez alatt azt, hogy nem tudtad, álom vagy valóság, nüansznyi dolgok csupán. Ettől rosszabb már csak az lesz, ha arra ébredek, hogy nem látok, vagy hogy hiányzik egy vagy mindkét lábam, esetleg hogy "na, ma lesz az első művese kezelésem"...amit nem szeretnék megérni...