Kata, most csak a tésztás dologra tudok reagálni (karácsonyra szabadidőt fogok kérni!), szóval milyen tésztáról van szó? Durumról vagy simáról?
A durum és a teljes kiőrlésű sokkal lassabban szívódik fel, a sima pedig gyorsabban. Én például nem bírok teljes kiőrlésű cuccokat enni (az egy dolog, hogy az irritábilis bélszindrómám miatt a beleim nem is bírják

), de a cukrom sem, mert nekem ezek után a dolgok után megy úgy a cukrom, ahoyg leírtad a tésztára, bár nem megy fel 16-ra, de 12-13-ra igen. Én fehérkenyeret tudok csak enni, már beletörődtem. (a müzli gondolom a tej és a magvak miatt hat másképpen, azzal nincs ilyen bajom, de mindegy is, mert tényleg utálom...)
És ami nagyon izgi, hogy terhesség alatt egészen másképp reagálok a ch felszívódásra. Terhességben az izmok ellazulnak és lelassul az emésztés, bizonyos enzimekből több, másokból kevesebb lesz, így totál más lesz az emésztésünk. Terhesen egyáltalán nem tudok tésztát enni, mert ilyenkor velem is ezt csinálja, mint veled Kata. Nem tudok pizzatésztát sem enni, holott nem terhesen tudok. A teljes kiőrlésű dolgok ilyenkor tilosak nekem, mert még durvábban lassabban szívódnak fel, mint nem terhesen és képtelen vagyok utánamenni a cukromnak, hiába mérem fél óránként.
Nagyon vicces, hogy ilyenkor csak a cukros és fehérlisztes dolgokat tudom enni

A sok zöldség is rossz hatással van a cukromra, lelassítja a felszívódást az is.
Ja, még valami. Azt tudjátok, hogy nem mindegy, hogy egy adag krumplihoz mit eszünk? Ha csak húst, az egészen más, mintha zöldséget is ennénk, akkor lassabban szívódik fel a krumpli chja és mellé evett cukros dolgok is lassabban szívódnak fel (ebben az esetben ez nagyon jó) vagy, ha esetleg colát (lightot

) az ebéd mellé, sokkal gyorsabban szívódik fel minden, ilyenkor különösen vigyázni kell a cukros és fehérlisztes dolgokkal. És ennek is ezernyi változata van. És, ha simán esszük a krumplit, hús nélkül, akkor is lassabban szívódik fel, mint hússal (a húsban a zsír az, ami gyorsítja a felszívódást). Gyerekkoromban volt egy nagyon szupi dietetikusom, akinek a lánya akkor lett cukros, mint én, így különösen gondos dietetikus lett belőle. Ezeket még tőle tudom és meg is tapasztaltam mind saját magamon is. Az volt a kedvenc tanácsa, hogy már azzal sokat segítünk a felszívódásnak, így a vércukrunknak (hogy ne emelkedjen nagyon vagy gyorsan), hogyha a szendvicsbe már 1 salátalevelet teszünk, mégha nem is szeretjük a szendvicsbe a zöldséget, ez akkor is számít).
Sani, én ezt az "élethez a diétát vagy a diétát az élethez" kérdést másképp látom

Persze, ha kerülöm a számomra rossz hatással bíró ételeket, az jó, csak itt már számít, hogy kinek milyen az egyénisége, ki mit visel el pszichésen. Te ebből a szempontból is úgy látszik, hogy nagyon szerencsés vagy, úgy érzem, nagyon stabil érzelmi háttérrel rendelkezel és így felnőtt, Anya-fejjel már nem okoz semmilyen érzelmi problémát, hogy bizonyos dolgokat teljesen kihagysz az életedből (nem nagy dolgokra gondolok, pl a vadhúsra

). Ez nem megy ilyen egyszerűen mindenkinél, attól is függ, ki milyen életkörülmények között él éppen, nem a pénzre gondolok, hanem minden másra. A munkahelyemen én pl képtelen voltam mindig azt enni, ami jó lett volna, állandóan rendeltem kaját, szinte soha nem tudtam ugyanabban az időpotban enni és a rendelt kaja minősége, tartalma ritkán volt ideális, de akkor csak ezt tudtam megtenni ahhoz, hogy abban az állásban helyt tudjak állni és jól érezzem magam (pl a kollégákkal mentem el enni és nem akkor tökegyedül, amikor delet ütött az óra, merthogy nekem a cukromnak az lett volna a tökéletes). Jók voltak a cukraim nagyjából (annyira nem, mint terhesen vagy mint pumpával), de ennek az volt ára, hogy állandóan mérnem kellett. Én inkább bevállalom, hogy kaja után óránként mérek és korrigálok, ha kell (ráeszem vagy beadok inzulint), de nekem kellett ez a "szabadság" és a mai napig kell (bár terhesen azért nyilván nem

most nem eszem sem vadat sem a fent leírtakat, pedig hogy ennék...). Szóval ez már szerintem pszichológiai kérdés, hogy mennyire kell önmegtartóztató életmódot élni, hogy jó cukrunk legyen. Én inkább megmérem napi 20x, de képtelen vagyok pontban ugyanakkor enni és mindig csak olyan kajákat, amikről tudom, hogy biztosan hogyan hatnak. De nem mindenki képes 20x mérni és párhuzamban meg kellene neki a szabadság, hogy boldog életet élhessen, szóval ez nehéz egy kérdés... A pumpa mondjuk ebben is nagy segítség!