Tudom, hogy ez 3 napja volt, de most olvasgatom azt amiről eddig lemaradtam. Amikor az én fiamnak volt fönn a szenzor, próbáltam nem korrigálni. (Ez Eszternek szól leginkább.) Reggeli után száguldott fölfelé a cukra, a déli is rossz volt. Ez napokig így ment, tehát biztos voltam benne, hogy ott kell egy bázis emelés. Így is tettünk, azóta jók a cukrai, ha semmi extra nem jön közbe. Persze még így is van hypo, és magas is, de próbálok megbékélni vele.
Ja, az elmúlt napokat a gyerekosztályon töltöttem a kicsi fiammal. Hányás-hasmenés áldásos párosításában szenvedtünk, ő járt a legrosszabbul. A cucus nagyfiam egész jól bírta, nagyon gyakran nézegettük a cukrát, de nem borult föl, nem száradt ki. Az egész családon végigment a dolog, a férjem kapta el utoljára. Nagyon "mókás" volt így utólag. Hazajött melóból, hogy minket ápoljon és segítsen.Engem hazaküldött aludni a kórházból, mert már alig éltem két átvirrasztott éjszaka és a vírus okozta hasmenés után. Benn maradt a fiunknál két órát. Aztán ő is jött haza, majd két óra múlva egy adag hasmenés után olyan rosszul lett, hogy hívnom kellett az ügyeletet. Konkrétan elájult, nagyon ijesztő volt. Szerinte hős vagyok, mert megmentettem az életét (mire kiért a doki már észnél volt, de azért kapott egy jókora szurit) :dr_32:
A drnő közölte járvány van, háztól-házig jár, már alig győzi. Ez egy nagyon durva kórokozó. Ilyen szarul még sosem voltunk! A pici fiam már itthon, de ma ismét csak a víz jön belőle (de legalább már nem hány...) A legnagyobb baja, hogy lemaradt a farsangról. De tök cuki, itt ül mellettem egy csontváz jelmezben, rém ronda álarccal a fején.:dr_307: