1. Csiperkék: Közepes- és nagytermetű gombák. Lemezeik szabadok, kezdetben halvány rózsaszínűek, majd gyorsan megbarnulnak. Spóraporuk csokoládébarna. Tönkjük galléros, színük fehér, vagy barnásan pikkelyes. Nyomásra sárguló, vagy tinta (karbol) szagú fajai veszélyesek.
Összetéveszthetők a gyilkos galócával, de annak bocskora is van és lemezei mindig fehér színűek.
Erdei csiperke: Erdőkben nyáron és ősszel termő gomba.
Erdőszéli csiperke: Ritkás erdőkben, bokros, füves részeken májustól novemberig terem. Felismerését ánizs illata is segíti.
Kerti csiperke: Füves, trágyás helyeken, legelőkön áprilistól októberig terem.
Sziki csiperke: Szikes réteken, legelőkön nyáron és ősszel termő gomba.
2. Galambgombák: Többnyire közepes méretű, élénk kalapszínű gombák. A lemezek fehér, sárgás-fehér vagy sárga színűek. A gombák (lemezeik is) "pattanva törő" morzsalékos húsúak. A rossz illatú, csípős ízű példányokat ne gyűjtsük!
Ízletes nagy galambgomba: Erdeink nyári, őszi gombája. Lemezei sárga színűek, ízük nyersen sem csípős.
Kékhátú galambgomba: Lombos erdőkben főleg nyáron termő gomba. Kalapszíne: kékes-szürkés, lilás, zöldes árnyalattal. Nyersen is jóízű.
3. Korallgombák: Összetéveszthetetlen ágas-bogas, agancsszerkezetű, korallra emlékeztető, ritka, de általában nagyobb termetű példányok. Rágós, nehezen emészthető, de kiadós gombák.
Rózsás korallgomba: zártlombú, savanyú talajú, bükkösök és gyertyános tölgyesek nyáron és ősszel termő gombája. Rövid tönkje vastag, ágvégei kurták és rózsás színűek.
Sárga korallgomba: Az Északi-hegyvidék savanyú talajú erdeiben terem nyáron és ősszel. Tönkje vaskos, húsa rostos, szívós és fehér színű.
4. Őzlábgombák: Különböző méretű, pikkelyes-foltos kalapú, fehér-barna-vöröses színű gombák. A tönk megnyúlt, csöves, gyakran gallér (mozgatható) díszíti. Csak a feltűnően nagy termetűek fogyasztása javasolt.
Nagy őzlábgomba: Ritkás, ligetes erdőkben terem júniustól a fagyok kezdetéig. Húsa fehér (és az is marad), tönkje márványozott.
(lásd a képen)
Piruló őzlábgomba: Ligetes erdőkben és erdőszegélyeken található júniustól novemberig. Húsa megtörve "elpirul", enyhén megvörösödik.
5. Pereszkék: Közepes vagy apró méretű, eltérő alakú gombák. Spóraporuk fehér, tönkjük húsos, lemezeik többnyire kiöblösödve nőnek a tönkhöz. Meghatározásuk néha nehéz.
Májusi pereszke: Ritkás erdőkben, erdőszéleken, bokros helyeken terem április-május hónapokban. Kemény húsú, vastag kalapú gomba.
Lila pereszke: Avarban gazdag talajon termő - főleg - őszi gomba. Húsának színe is lilás.
Fenyőpereszke: Fenyveserdők ősszel termő gombája. Apró, maximálisan 10 centiméter átmérőjű kalapja "mohás", pikkelyes és "liszt" szagú.
Tejpereszke: Főleg az Alföldön, füves helyeken, akácosokban nyáron és kora ősszel termő gomba.
6. Pöfeteg gombák: Gömbölyded vagy körte alakú, fehér-piszkosfehér színű, eltérő méretű gombák. Nem tagolódnak tönkre és kalapra. Míg belsejük fehér, fogyaszthatók. A fehér belső rész viszont egynemű legyen, mert ha kalap, lemez és tönkkezdemény ismerhető fel a kettévágott "tojásban", úgy az fejlődő gyilkos galóca!
Bimbós pöfeteg: Erdők gyepszintjének tavasztól őszig termő gombája. Fehér felületét letörölhető "szemcsék" vonják be.
Óriás pöfeteg: Főleg réteken, bokros helyeken terem nyáron és ősszel. Feltűnő - akár focilabda méretű - termőteste egyedülálló.
7. Vargányák (tinórú-félék): Általában nagy méretű, zömök, kemény húsú gombák. A kalap alsó oldalán a termőréteg csöves szerkezetű (nem lemezes). Spóraszíne legtöbbször olajbarna. A vörös termőrétegű és tönkű fajok mérgezőek.
Ízletes vargánya: Nyár elejétől késő őszig termő, erdőkhöz, elsősorban tölgyesekhez kötött gomba. Tönkje hálózatosan recés.
(lásd a képen)
Király vargánya: Hegyvidéki lombos erdők gombája, mely nyáron és kora ősszel terem. Kalapja vöröses, a termőréteg és a tönk élénksárga.
Fenyőtinórú: Síkvidéki- és hegyvidéki fenyvesekben egyaránt megtalálható májustól késő őszig. Nyálkás kalapbőre könnyen lehúzható.
Molyhos tinórú: Erdőkben gyakori, nyártól őszig termő gomba. Kalapja fiatalon molyhos (bársonyos), húsa kissé kékül.
8. Egyéb fajok:
Sárga rókagomba: Hegyvidékeink savanyú talajú, főleg mohás részein gyűjthetők kora nyártól ősz közepéig. Kis méretű, sárga színű gomba. Kalapjának alsó része nem lemezes, hanem barázdált. Illata a sárgabarackra emlékeztet.
(lásd a képen)
Késői laskagomba: Lombos fák törzsén októbertől akár tavaszig termő, hidegkedvelő gomba. Hozzá hasonló mérges rokona nincs.
Mezei szegfűgomba: Legelők, rétek, erdei tisztások gyepjének apró, tömeges megjelenésű gombája. Illata szegfűre emlékeztető, lemezei ritkák és felkanyarodók, színük világos barnás árnyalatú.
Keserű gomba: Hegyvidéki lombos erdőkben gyakori, nyári-őszi, nagy vagy közepes termetű fehér gomba. Kemény, fehér húsa megtörve fehér tejnedvet ereszt. Nyersen csípős ízű, csak sütve élvezhető.
(lásd a képen)