Szolnok, annyira igazad van, tényleg oda sem bagózik senki! Mármint az idegenek... Engem csak az olyan hely tud zavarni, mint egy céges vacsora (200 ember van a cégnél, nem tudja az egész cég) vagy a férjem céges vacsorája, meg ilyenek. Egy tárgyalás, egy állásinterjú.... Szóval, ahol nem idegenek vannak. Egyszerűen utálom, ha fél órát kell magyarázni valakinek, hogy éppen miért szúrom az ujjamat. De, ahogy Sani is írta, ha érzem, hogy mérni kell, mérek, de ilyen fent említett környezetben általában kimegyek a wcre. Oda viszem a kis táskámat, az tényleg nem izgat senkit, hogy oda miért járok olyan sokat... Mindenesetre ez tényleg egyénfüggő, hogy ki mit tolerál ebben is. Én megértem azokat, akik nem mernek nyilvánosan szúrni-mérni, nekem is időbe telt (volt egy bicikli balesetem fényes nappal az utca közepén, csomó ember körülöttem és akkor sem figyelt rám senki, pedig nem tudtam felállni a földről, SENKI nem jött oda, nem is érdekelt senkit, hogy próbálok felállni, de a csurgó véres karommal nem ment - ekkor jöttem rá, hogy nyilvános helyen úgy és annyit szúrok, mérek, ahogy, amennyit akarok, sosem fogja senki sem észrevenni).