Segítség, cukorbeteg lettem!!

[tímeácska]

Egyébként a Meforal hatása kb. a szedés elkezdése után kb. 1 hónappal látható igazán. Tehát nem úgy működik, mint az inzulin, hogy 2-3 nap (1 hét) alatt már látszik számottevő változás... Türelmesnek kell lenni. Persze, ez egyén függő, hogy kinél milyen hamar/későn látszik a változás, de tényleg türelmes(ebbnek) kell(lene) lenni az elkövetkező időkben!

Amit valóban nagyon fontos szempontnak tartanék, illetve eldöntendő kérdés:
- 4-6 hétig kivárni, mi lesz a hatás, de ebben az időszakban ne számítsunk "csodákra". Ez tény, hogy ilyen lassan alakul ki valami látható változás... Érdemes erre várni ennyi ideig?
- avagy: 1-2 hét "hatástalan" gyógyszerkezelés után "erőltetni" az inzulint, aminek lehet, hogy hamarabb lenne vércukorcsökkenés az eredménye... DE: ne felejtkezzünk el arról, hogy MINDEN kívülről bejuttatott "felesleges" inzulin blokkolja a saját inzulinelválasztást, ráadásul jó eséllyel beindíthat egy immunválaszt a mégiscsak testidegen anyagra: esetlegesen előidézhetünk vele egy olyan folyamatot, ami a béta-sejteket károsíthatja... Hasonlóképpen, mint az autoimmun-eredetű 1-es típusú diabétesz esetén ezt drága szervezetünk teszi - saját provokációnktól független!

Összegezve: meddig és milyen mértékig érdemes várni...?

Abban viszont 100%-ig egyetértek Mollival, ha úgy érzitek Mantanya, hogy nem vagytok 100%-ig (esetleg 110%-ig ) elégedettek a jelenlegi orvossal, nem érdemes kísérletezgetni, legyen is szó bármilyen kérdésről!!! Az esélyt az esetleges jobbra ne tagadjuk meg Magunktól! De csak abban az esetben, ha...

 

[tímeácska]

Persze, az sem vitatom, hogy esetlegesen Mantanya férjénél már egy relatív inzulinhiányos állapot áll fent. Ebben az esetben valóban célszerű lehet a (lehetőség szerint) mihamarabbi sajátinzulin-kiegészítése!
De ehhez kellene tudni, hogy hogyan áll a saját inzulintermelése...

 

[tímeácska]

Érdekes kérdést vetettél fel Molli ezzel, engem nagyon érdekel ez a téma: "Ma már - a modern, mai felfogás szerit - azért is kapnak azonnal inzulint azok a 2-esek, akik tényleg magas cukrokat tudnak produkálni, hogy elejét vegyék az évekig elhúzódó éppenhogy magasabb értékek utáni szövődményeknek és nem utolsósorban, így tudják minél tovább biztosítani, hogy a saját inzulintermelés ne álljon le és ne csökkenjen olyan gyorsan, mintha meg kéne erőltetnie magát a szervezetnek."

Na, de átpakolom egy másik topicba, ez nem babás téma...

 

[kmolli]

Érdekes kérdést vetettél fel Molli ezzel, engem nagyon érdekel ez a téma: "Ma már - a modern, mai felfogás szerit - azért is kapnak azonnal inzulint azok a 2-esek, akik tényleg magas cukrokat tudnak produkálni, hogy elejét vegyék az évekig elhúzódó éppenhogy magasabb értékek utáni szövődményeknek és nem utolsósorban, így tudják minél tovább biztosítani, hogy a saját inzulintermelés ne álljon le és ne csökkenjen olyan gyorsan, mintha meg kéne erőltetnie magát a szervezetnek."

Na, de átpakolom egy másik topicba, ez nem babás téma...

Oh, ha lenne picit több időm mostanában, tudnék keresni erről cikkeket... tulajdonképpen a családbéli orvosoktól tudom, amit írtam, plussz olvastam is róla tanulmányokat és sok orvos eszerint cselekszik, mert nemrégiben bebizonyosodott (nyilván ez is egy kutatás eredménye), hogy tovább megmarad az inzulintermelés, ha minél korábban inzulint kap a kettes IS, nem csak az 1es. A régi eszme, miszerint minél később adjunk inzulint, mert ellustulnak az inzulintermelő sejtek, ha inzulinozunk - ez abszolút nem igaz, ehelyett az bizonyosodott be, hogy minél korábban, akár csak 1-2 egységnyi bázist (!) célszerű adagolni, mert ezzel tovább megmarad és erősebben is érvényesül az inzulintermelés. Hiába fiatal egy diabdoki, az orvosi egyetemen még nem ezt tanítják, de a gyakorlatban már egyre több helyen alkalmazzák nálunk is. Így kaphatott a nagynéném inzulint azonnal pl. Szóval itt arról van szó, hogy ha magasabb annál valakinek a cukra, minthogy stabil 4-7 között legyen kajálással együtt, akkor neki érdemes inzulint adni, amilyen gyorsan csak lehet, mert az elmúlt 30 évben azt tapasztalták, hogy hosszabb távon az jár jobban, aki hamarabb inzulint kap, mondom, akár napi 1-2 egységnyi bázist is.

 

[borka]

Szerintem az inzulin adása nem biztos, hogy most a legcélszerűbb választás lenne... Abban az esetben, ha...
Való igaz, hogy a bármely életkorban, és bármely ok(ok) miatt magasabb vércukorérték egyáltalán nem kívánatos - nemhogy nem kívánatos, de veszélyes is lehet (hosszú távra gondolok).
Ezzel nincs is semmi probléma, ebben mindannyian egyet is értünk!
Viszont ami lényeges különbség az 1-es és 2-es típus között az nem más, mint, az 1-es típusú diabétesz esetében az inzulin hiánya (relatív vagy abszolút) a probléma, míg a 2-es típus esetében van saját inzulinelválasztás (néha pont az jellemző, hogy magasabb az inzulinszint a normálnál), de a probléma az inzulinreceptoroknál van (inzulin-rezisztencia)!
Az a legfőbb kérdés Mantanya férje esetében, hogy a saját inzulinszintet vizsgálták-e (általában OGTT alkalmával célszerű vizsgálni!)?
Amennyiben van saját elegendő szintű inzulinelválasztása, akkor a Meforal adása teljesen indokolt, és célszerű! Ez a gyógyszer hivatott ugyanis az inzulinreceptorok működésének helyreállítására/javítására (magyarán az inzulin-hatást javítja)! Sőt, ha valóban inzulinreceptor-probléma áll a magas cukrok hátterében, az exogén inzulin sem csökkentené számottevően (vagy semennyire) a vércukrot, hiszen hiányzik a "kulcs" a sejtekhez, így az inzulin megreked, nem tud a sejtekbe bejutni, hasznosulni, ergo vércukorcsökkenés sem nagyon várható! Abban az esetben, ha még valamennyire működnek önállóan (pl. gyógyszer nélkül) a receptorok, és inzulint juttatunk a szervezetbe, ez lehetséges, hogy mégis csökkenti a vércukorszintet, de ez általában csak átmeneti "megoldást" jelenthet, sőt, a saját inzulinelválasztást blokkolhatja (feed-back elven), így azt lehet észlelni, hogy folyamatosan kell emelni a külsőleg bejuttatandó inzulint. Ez pedig teljesen kimerítheti (szintén blokkolhatja, mintegy sokkolja) a még működő inzulinreceptorokat!
Ezért is kell(ene) nagy(obb) figyelmet fordítani a helyes és körültekintő (mindenre kiterjedő) DIFFERENCIÁL-DIAGNOSZTIKÁRA, azaz, minden paramétert külön-külön megvizsgálni, majd azok ismeretében a helyes diagnózist felállítani, ehhez pedig a megfelelő kezelést társítani!
Nem minden magas vércukorszint esetében előnyös/célszerű/javasolt az inzulin adása, még ha az éhgyomros vércukorszint és/vagy HbA1c magasabb a kelleténél!
Az eddigi információk alapján (súlyfelesleggel rendelkezik) valóban inkább a 2-es típusú diabétesz valószínűbb!

Mantanya! Ha van információd a férjed szérum-inzulinjáról, írd meg légy szíves!

Sándor

 

[tímeácska]

Oh, ha lenne picit több időm mostanában, tudnék keresni erről cikkeket... tulajdonképpen a családbéli orvosoktól tudom, amit írtam, plussz olvastam is róla tanulmányokat és sok orvos eszerint cselekszik, mert nemrégiben bebizonyosodott (nyilván ez is egy kutatás eredménye), hogy tovább megmarad az inzulintermelés, ha minél korábban inzulint kap a kettes IS, nem csak az 1es. A régi eszme, miszerint minél később adjunk inzulint, mert ellustulnak az inzulintermelő sejtek, ha inzulinozunk - ez abszolút nem igaz, ehelyett az bizonyosodott be, hogy minél korábban, akár csak 1-2 egységnyi bázist (!) célszerű adagolni, mert ezzel tovább megmarad és erősebben is érvényesül az inzulintermelés. Hiába fiatal egy diabdoki, az orvosi egyetemen még nem ezt tanítják, de a gyakorlatban már egyre több helyen alkalmazzák nálunk is. Így kaphatott a nagynéném inzulint azonnal pl. Szóval itt arról van szó, hogy ha magasabb annál valakinek a cukra, minthogy stabil 4-7 között legyen kajálással együtt, akkor neki érdemes inzulint adni, amilyen gyorsan csak lehet, mert az elmúlt 30 évben azt tapasztalták, hogy hosszabb távon az jár jobban, aki hamarabb inzulint kap, mondom, akár napi 1-2 egységnyi bázist is.

Én ezt mind nem is vitatom, sőt, egyet is értek vele(d). De ez elsősorban olyan 2-es típusú diabosokra érvényes, ahol már az inzulintermelés is csökkent! Amennyiben "csak" az inzulinreceptorokkal van probléma, ott elsődlegesen nem az inzulinadás megkezdése az ideális!
Viszont, ha már ennyire megragadtam az inzulinreceptoroknál, akkor leírom azt is, melyik esetben célszerű az egyéb pl. tablettás kezelés kiegészítése inzulinkezeléssel, illetve, hogy mikor és miért is kezdik el a későbbiek folyamán az inzulinadást 2-es típus esetében!
Amikor valóban az inzulinreceptorok nem megfelelő működése okozza a diabéteszt, hiába van elegendő inzulinelválasztás (saját termelés), a receptorok nem megfelelő működése a saját inzulintermelés fokozásával próbálja a szervezet a megfelelő vércukorértéket biztosítani. Drága szervezetünk ebben az esetben csak azt az információt kapja, hogy magas a vércukorszint, még kérek inzulint, és több inzulin termelődik. Ez megfigyelhető nagyon sok 2-es típusú diabos esetében. Viszont, ez a fokozott inzulintermelés előbb-utóbb a béta-sejtek kimerüléséhez vezet(het)! Ehhez általában több-kevesebb idő kell. Általában - illetve leggyakrabban - már a csak tablettás kezelés azért nem elegendő, mert túl hosszú (vagy hosszabb) ideje fennállt a folyamatosan magas(abb) vércukorszint. És valóban igaz, hogy ekkor már javallt az inzulinadás megkezdése, mivel már nincs elegendő saját inzulin elválasztás!
Egyébként elég ritka az az eset, amikor 1-2 hónapos 2-es típusú diabétesztartam után (nem a felismert, hanem a valós idejű diabéteszről beszélek) inzulinadás válik szükségessé! Sajnos, amikor a diabétesz felismerésekor már inzulinadás válik szükségessé, jócskán hosszabb ideje fennállt "lappangva" a diabétesz - csak ez ugye nem fáj, a 2-es típusnak kifejezett drasztikus tünetei nincsenek, hanem "némán" támad... Ilyenkor valóban ajánlott a minél hamarabb adott kisebb mennyiségű bazális inzulin, megőrizendő a még meglevő saját inzulintermelést!

 

[tímeácska]

Azért tartottam érdekesnek ezt az egész "2-es típus esetén inzulinadás megkezdése" témát, mert egy általam ismert doktornő régebben elég érdekesen vélekedett a dologról...
Amikor Mátém még kisebb volt, és bent feküdtünk az osztályán, volt bent egy 13 év körüli leányzó, akinek az éhgyomri vércukrai és a napközbeni cukrai magasabbak voltak a kelleténél - olyan 11-14 közöttiek voltak. Akkor a lányt szigorú diétára fogta, és ennyi... Szó szerint meg akarta váratni, amíg elfogy a lány saját inzulinja, és csak akkor kezdi meg az inzulinkezelést. Ez a diéta annyival volt szigorúbb, hogy ugye nem úgy működött, mint inzulinnal kezeltek esetében, hogy ha kicsit többet eszek, majd korrigálom egy kis plusz inzulinnal, hanem grammra pontosan mindig csak az előírt mennyiségű CH-t ehette! Na, egy 13 éves "nagylánynál" azért ez már felér egyfajta kínzással, ráadásul ugye az volt a leányzó tudatában, hogy most hiába is diétázik, a diab kialakulását megakadályozni úgy sem tudja... Tehát, számára ez egy felesleges dolog volt - úgy gondolta. És nem biztos, hogy ez a felfogás egy ideális későbbi diab-hozzáálláshoz vezethet, hiszen értelmét nem látta a dolognak, csak a szigorú megkötéseket tapasztalhatta volna - hónapokig! Tiszta vicc az egészben, hogy én éppen az akkori kórházban tartózkodásunk ideje alatt vettem meg Fövényi egyik könyvét, amiben tisztán és érthetően leírta a mihamarabb megkezdett korai inzulinadás előnyös mivoltát! És én odaadtam a lány anyukájának a könyvet - na, az említett doktornő sem látta többet őket... Elmentek másik orvoshoz, aki megkezdte az inzulin adást, a leányzó pedig megtapasztalta, hogy tud rugalmas is lenni az inzulinadás a diétával együtt - ésszerű körülmények közt!
Mai napig nem értem, mi volt a szándéka a doktornőnek... És MIÉRT?

 

[tímeácska]

Abban pedig egyetértünk, hogy mind 1-es, mind 2-es típus esetében a korai inzulinadás meghosszabbíthatja a saját inzulintermelés idejét. De csak abban az esetben, ha a 2-es típus esetében már az inzulinszekréció is sérült, nem csak a receptorok! Sajnálatosan a megfigyelési/nyomon követési adatok arra utalnak, hogy hosszabb-rövidebb idő múltán a 2-es típusúak is inzulinkezelésre (ha csak kiegészítő terápiaként is) szorulnak. Már csak az kérdéses (illetve nem tisztázott), hogy miért? Azért-e, mert a receptorok helytelen működésekor beáll valami károsodás a béta-sejteknél is (egy időben történik a kettő,vagy esetleg egyiket követi a másik...), vagy esetleg a hosszabb ideje fennálló "néma" diabétesztartam ideje alatt károsodnak a béta-sejtek, esetleg a megkezdett inzulinadás indít be egy immunkreakciót, és annak következtében kezdenek pusztulni az inzulintermelő sejtek?? Ez még nem 100%-ig tisztázott!

 

[tímeácska]

2-es típusú diabétesz "lépcsőfokai":
1. Csak diéta + életmódbeli változtatások (testmozgás).
2. Antidiabetikum - monoterápia. Ekkor még csak 1 féle hatású "diabétesz elleni" gyógyszert alkalmaznak: inzulinrezisztencia ellen.
3. Többféle antidiabetikum adása.
4. Antidiabetikum + inzulin - béta-sejtek kezdenek kimerülni, pótolni kell a hiányzó inzulint, de még van saját inzulinelválasztás (általában csak hosszú hatású inzulinnal).
5. Teljes inzulinkezelés - a béta-sejtek teljesen kimerültek (hosszú és rövid hatású inzulinkezelés, antidiabetikum már felesleges).

 

[kmolli]

Timi, értem, amit írsz, csak azért vetettem fel egyből Mantanya férjénél az inzulint, mert amikor éhomi 17-es (vagy 14-es) cukrot mér valaki és szigorú diétával is 10 felett van többnyire, egyedül a mozgás vitte le 7-re (legalább levitte volna 4-re... az már jobb lett volna), itt már biztosan károsodtak a béta sejtek is - szerintem. Egy éhomi 8-as, ami nappal is csak alkalmanként megy 10 fölé, oda abszolút jogosult egy antidiabetikum.

 

[Egy gyógyult]

Én pár évig voltam cukorbeteg....Nem adtam föl!Saját magamat gyógyítottam ki ebből a betegségből.3 éve gyógyult vagyok!Akit érdekel hogy hogyan,az írjon a privát címemre: konczs66@hotmail.com

Amint tudok válaszolok.

 

[poe]

A cukorbetegség a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, ám kezelhető és teljes élet élhető vele, ha valaki hajlandó megtanulni önmaga kezelését.
Aki mást állít, az csak pénzzel akarja lehúzni a kétségbeesett, hinni akaró embereket.

 

[Egy gyógyult]

Na idefigyelj te hitetlen!Vérlázító amit itt írsz!!!Te és a hozzád hasonlóak miatt mondanak le emberek még a reményről is!Nesze!Orvosi papírok!Nagyítsd ki és és nézd meg!Bármelyik orvosnak megmutathatod!Hiteles!Három hónapra visszamenőleg mutatja a cukorszintem!Kérjek frisset?Kérjek a háziorvosomtól igazolást hogy semmilyen kezelés alatt nem állok?Hm!??? A vezetéknevem és a városomat kitöröltem személyiségi okok miatt!Ez nem tartozik senkire!

 

[Egy gyógyult]

Próbálom föltenni...

 

[Egy gyógyult]

Ha kell még valami csak jelezd.....hitetlen!

 

[krisz_2011]

Kedves Sándor!
Szeretnélek megkérni, hogy kicsit fogd vissza a stílusodat. A feltett leletekből úgy tűnik, nálad 2-es típusú cukorbetegséget állapítottak meg, ami időben kezdett életmódváltással, diétával, mozgással, fogyással valóban gyógyszermentessé tehető. Ha az illető ismét meghízik, nem megfelelően táplálkozik, a tünetek ismét előjönnek. Az 1-es típusú cukorbetegség a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható. Mindenki, aki erről mást állít, megtéveszti a betegséggel frissen szembesülő embereket. Az 1-es típusú cukorbetegség inzulinnal, mozgással és diétával nagyon jó szinten tartható, DE jelenleg NEM GYÓGYÍTHATÓ!!!!

 

[borka]

Kedves Koncz Sándor! (Balogh Mária fia)
Mint ahogy krisz_2011 írta, Te II-est típusú diabéteszes vagy/voltál. Ráadásul egy elhízott személy, legalábbis az ambuláns lapodban feltüntetett gyógyszerek alapján. Mind a két gyógyszer (Merckformin, Adimet) túlsúlyos 2-es tip. diabéteszes, nem inzulindependes cukorbetegeknek írják fel szigorú diéta mellett. Az Atorvox szintén a túlsúlyra utal mivel nagyon magas lehetett a koleszterin szinted.A Humulin mint bázis inzulin nagyban hozzájárulhatott, hogy a hasnyálmirigyed (esetleg ) újra termeljen inzulint. Az ambuláns lapod nagyon régi és nem látszik igazolva, hogy most nem szedsz-e valamilyen antidiabetikumot. A HbA1c érték csalóka is lehet. Diagnózis felállítására alkalmatlan!!!!!!!
Az idejében elkapott és kellően kezelt 2-es diabéteszből még van vissza út, de mint fentebb is olvashattad, akinek a hasnyál mirigye nem termel inzulint, annak jelenlegi orvosi tudomány szerint csak a kívülről bevitt inzulin segít az életbemaradáshoz.

 

[Perla]

Kedves Koncz Sándor! (Balogh Mária fia)
Mint ahogy krisz_2011 írta, Te II-est típusú diabéteszes vagy/voltál. Ráadásul egy elhízott személy, legalábbis az ambuláns lapodban feltüntetett gyógyszerek alapján. Mind a két gyógyszer (Merckformin, Adimet) túlsúlyos 2-es tip. diabéteszes, nem inzulindependes cukorbetegeknek írják fel szigorú diéta mellett. Az Atorvox szintén a túlsúlyra utal mivel nagyon magas lehetett a koleszterin szinted.A Humulin mint bázis inzulin nagyban hozzájárulhatott, hogy a hasnyálmirigyed (esetleg ) újra termeljen inzulint. Az ambuláns lapod nagyon régi és nem látszik igazolva, hogy most nem szedsz-e valamilyen antidiabetikumot. A HbA1c érték csalóka is lehet. Diagnózis felállítására alkalmatlan!!!!!!!
Az idejében elkapott és kellően kezelt 2-es diabéteszből még van vissza út, de mint fentebb is olvashattad, akinek a hasnyál mirigye nem termel inzulint, annak jelenlegi orvosi tudomány szerint csak a kívülről bevitt inzulin segít az életbemaradáshoz.

szegény beküldő orvos...meggyógyít egy gyógyíthatatlant és cserébe még a személyiségi jogaira sem figyelnek

de legalább rájöttem, h miből lesz ajándék a fa alatt...a felesleges Lantusomat átcímkézem és csodaszerként fogom aranyáron terjeszteni legyen neve ezentúl Hókuszpók-us

 

[poe]

Kedves Sándor!
Az, hogy a tényeket vérlázítónak érzed, a te problémád, nem az enyém.
A feltöltött orvosi papírjaidból az látszik (mint azt fentebb már írták többen), hogy 2-es típusú diabos vagy, akit 2007-ben inzulinterápiára állítottak. A legutóbbi HgA1c értéked alapján megfelelő kezelést kapsz. Ha ebben része van az életmódváltásnak is, az dícséretes, de az is a kezelés része. Sehol nem látok olyat, hogy gyógyultnak nyilvánítottak volna.
Én 12 éve vagyok diabéteszes (1-es típusú), 6 éve inzulinpumpás és 4 éve tanítom, hogy hogyan lehet együtt élni az 1-es típusú diabétesszel. (Tegnap tértem haza egy táborozásból, ahol 30 diabéteszes gyerek nyaralt, gyűjtögetett élménymorzsákat és tanulta az önmenedzselést.)
Mindenki szabadon eldöntheti, hogy melyikünk a hitelesebb.
És még valami: a stílus maga az ember.

 

[poe]

2-es típusú diabétesz "lépcsőfokai":
1. Csak diéta + életmódbeli változtatások (testmozgás).
2. Antidiabetikum - monoterápia. Ekkor még csak 1 féle hatású "diabétesz elleni" gyógyszert alkalmaznak: inzulinrezisztencia ellen.
3. Többféle antidiabetikum adása.
4. Antidiabetikum + inzulin - béta-sejtek kezdenek kimerülni, pótolni kell a hiányzó inzulint, de még van saját inzulinelválasztás (általában csak hosszú hatású inzulinnal).
5. Teljes inzulinkezelés - a béta-sejtek teljesen kimerültek (hosszú és rövid hatású inzulinkezelés, antidiabetikum már felesleges).

Ezt most olvasom csak.
Annyit hallottam mostanában előadásokon ezzel kapcsolatban, hogy egyes kutatások szerint érdemes a jelenlegi protokollnál hamarabb bevezetni az inzulinterápiát a 2-es típusúak esetében is, mert a hasnyálmirigy tehermentesítésével tovább megőrizhető a saját inzulintermelés.