Segítség, cukorbeteg lettem!!

Vianne

Új tag
Kedves Vianne!
Az előttem szólók nagyon szépen elmondták/írták a véleményeket.
Sajnos néha előfordul, hogy eret talál az ember Lánya/Fia. Lehet, hogy azzal egy kis inzulin vissza is jöhet. Ilyen esetben nem árt sűrűbben mérni.
Az inzulin csomók kezeléséről talán van valahol értekezés........lehet, hogy az inzulin topiknál. Mint ahogy a többiek is írták, nem ártana egy tartalék mérőt beszerezni. Persze nem azért, hogy össze mérd őket, mert azt nem szabad. Erről is találsz hosszabb vitákat a vércukormérő topikba.
Tartalék vc. mérőt tudsz kérni és ingyenesen ki is postázzák az alábbi zöld számon. 06 80 019 653 ONETOUCH mérőt. Minden inzulinnal kezelt diabosnak adnak !!!!! A csík hozzá ugyan annyiba kerül mint a Méry-hez. Most drukkoltak elő egy nagyon olcsó kíméletes szúrást biztosító ujjbegyszúróval is, de azt csak gyógyszertárban lehet megrendelni 2000 Ft körüli áron. ONETOUCH Delica néven. (lándzsát is rendelni kell hozzá, így kerül kb.2000 Ft-ba.
Szerintem nagyon ügyesen csinálod a dolgokat. Gikszert és hibát mindenki elkövet valamilyen szinten, de minden korrigálható.
A vérnyomást a kevés folyadékbevitel is befolyásolhatja.
Üdv:
Sándor

Köszönöm az infókat, utánanéztem az említett készüléknek (azóta már van is). Ingyen nem tudják kiküldeni, de nagyon kedves volt az ügyintéző hölgy és megkereste hogy melyik hozzám közeli patikában tudok régi készüléket erre cseréltetni. Anyuéknak akadt otthon egy régi, úgyhogy megoldottuk.

A folyadékbevitel nem tudom befolyásolta-e a vérnyomásom, én igyekszem minden nap a három litert elfogyasztani - nem is egyszerű azóta, hogy nem vagyok annyira szomjas. :)
 

husqvarna

Új tag
Sziasztok!
Új ember vagyok itt a fórumon és cukorbetegek között is.Kb.fél éve állitott át az orvosom Lantus 8 egységre és Novorapid 10;8;10;-re.Mostanában a reggeli cukrom 9 körül van.Emelhetem a Lantust 10 -re?Mia véleményetek?Ja,és a másik kérdés:étkezés után közvetlenül is adhatom a Novorapidot vagy csak szigoruan kaja előtt?
Köszönöm a választ előre is.
Üdv.
 
Utoljára módosítva:

krisz_2011

Aktív tag
Sziasztok!
Új ember vagyok itt a fórumon és cukorbetegek között is.Kb.fél éve állitott át az orvosom Lantus 8 egységre és Novorapid 10;8;10;-re.Mostanában a reggeli cukrom 9 körül van.Emelhetem a Lantust 10 -re?Mia véleményetek?Ja,és a másik kérdés:étkezés után közvetlenül is adhatom a Novorapidot vagy csak szigoruan kaja előtt?
Köszönöm a választ előre is.
Üdv.
Szia! Üdv a fórumon. Lantus: Jó lenne, ha éjszaka is mérnél pár napig (éjfél és 3 óra), és először 1 egységgel emelnéd az adagot. Lehet, hogy ebben a kérdésben azért érdemes lenne az orvosoddal konzultálni, esetleg telefonon.
Novorapid: Adhatod közvetlenül étkezés után.
 

szbal

Új tag
Sziasztok!
Új ember vagyok itt a fórumon és cukorbetegek között is.Kb.fél éve állitott át az orvosom Lantus 8 egységre és Novorapid 10;8;10;-re.Mostanában a reggeli cukrom 9 körül van.Emelhetem a Lantust 10 -re?Mia véleményetek?Ja,és a másik kérdés:étkezés után közvetlenül is adhatom a Novorapidot vagy csak szigoruan kaja előtt?
Köszönöm a választ előre is.
Üdv.
Hali!
Nekem ugyan ez volt a problémám a lantussal. Este 10 kor adtam, a reggeli v.c-m nekem is 8 körül volt. Az orvos tanácsára viszont nem az adaggal játszottunk, hanem a beadás idő pontjával. Mivel lassan kezd hatni ezért előrébb hoztuk így vacsi után szurom a lantust. De előbb mindenképp kérdezd meg az orvosod. Ha viszont az mellett döntesz hogy emelsz az adagon, nekem a doki azt mondta, hogy ha mértem éjszaka és nem volt jó az érték, 1-2 egységet lehet variálni. Ő csak útmutató, neked kell kitapasztalni mindent.
 

Vianne

Új tag
Egy most adódott "problémával" kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. :) Illetve tapasztalatokat várok, hogy más volt-e ilyen helyzetben és mit csinált.

Nemsokára vizsgázom, kb. háromórás vizsga lesz, ami 11-kor kezdődik - tehát beleesik az ebédidő. Negyed egykor adom az inzulint és ideális esetben húsz perccel később szoktam enni. Ezt nem nagyon szeretném ennyivel eltolni, főleg hogy a vizsga miatt tuti izgulni is fogok.

Még nem voltam ilyen helyzetben, ezért a következő foglalkoztat: előre jelezzem a tanárnak, hogy én vizsga közben ki fogok menni inzulint adni és utána enni (azt már a teremben), vagy csak simán kéredzkedjek ki mosdóba, intézzem az inzulint és utána kajáljak (ha pedig rámszólnak csak akkor mondom mi a helyzet)?

Lehet hogy ez másnak nem probléma, de nekem még kínos bevallani hogy inzulinos cukros vagyok és nem is szívesen kötöm "illetéktelenek" orrára. (valamint utálok megkülönböztetve lenni)
 

krisz_2011

Aktív tag
Egy most adódott "problémával" kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. :) Illetve tapasztalatokat várok, hogy más volt-e ilyen helyzetben és mit csinált.

Nemsokára vizsgázom, kb. háromórás vizsga lesz, ami 11-kor kezdődik - tehát beleesik az ebédidő. Negyed egykor adom az inzulint és ideális esetben húsz perccel később szoktam enni. Ezt nem nagyon szeretném ennyivel eltolni, főleg hogy a vizsga miatt tuti izgulni is fogok.

Még nem voltam ilyen helyzetben, ezért a következő foglalkoztat: előre jelezzem a tanárnak, hogy én vizsga közben ki fogok menni inzulint adni és utána enni (azt már a teremben), vagy csak simán kéredzkedjek ki mosdóba, intézzem az inzulint és utána kajáljak (ha pedig rámszólnak csak akkor mondom mi a helyzet)?

Lehet hogy ez másnak nem probléma, de nekem még kínos bevallani hogy inzulinos cukros vagyok és nem is szívesen kötöm "illetéktelenek" orrára. (valamint utálok megkülönböztetve lenni)
Szia! A nálunk előfordult esetek alapján:
1. Ha biztosan végzel 2-ig, befejezed a vizsgát, akkor adod az inzulint és utána eszel. Ez okoz egy kis kilengést, nem is szerencsés gyakran ismételni, de szerintem 1,5 óra csúszás belefér. A lányomnál a sport miatt eleve heti két nap más időpontban volt a vacsora, mint a többin. Működött.
2. Ha így az elején tartasz a "bekavarástól", akkor bizony előtte szólj a tanárnak, hogy mi fog történni. Nem lesz kifogása. Az inzulint pennel egyébként be lehet adni harisnyán keresztül is, ha olyan szoknyát viselsz, aminek a hossza, szabása lehetővé teszi, hogy ezt feltűnés nélkül megtehesd. (Kolléganő penes időszakában több konfrencián alkalmazta.) Így nem kell kivonulnod, utána meg ehetsz. Karba is adhatod, az azért feltűnőbb, de ha hátra ülsz, a tanárnak meg mondtad, szerintem járható.
 

szbal

Új tag
Egy most adódott "problémával" kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. :) Illetve tapasztalatokat várok, hogy más volt-e ilyen helyzetben és mit csinált.

Nemsokára vizsgázom, kb. háromórás vizsga lesz, ami 11-kor kezdődik - tehát beleesik az ebédidő. Negyed egykor adom az inzulint és ideális esetben húsz perccel később szoktam enni. Ezt nem nagyon szeretném ennyivel eltolni, főleg hogy a vizsga miatt tuti izgulni is fogok.

Még nem voltam ilyen helyzetben, ezért a következő foglalkoztat: előre jelezzem a tanárnak, hogy én vizsga közben ki fogok menni inzulint adni és utána enni (azt már a teremben), vagy csak simán kéredzkedjek ki mosdóba, intézzem az inzulint és utána kajáljak (ha pedig rámszólnak csak akkor mondom mi a helyzet)?

Lehet hogy ez másnak nem probléma, de nekem még kínos bevallani hogy inzulinos cukros vagyok és nem is szívesen kötöm "illetéktelenek" orrára. (valamint utálok megkülönböztetve lenni)
Én hasonló esetben azt szoktam csinálni, hogy ha tudom, hogy bele esik valami az időpontba, hogy akkor nem csak pl. az ebédet tolom, hanem az egész napom. Mert az éjszakai hosszú hatású inzulin még úgyis hat. Szóval szerintem reggelizz annyival később, amennyivel kb. tolni fogod az ebéded. Ugyanúgy a vacsit is. Szólni én se szeretek, mert már bele futottam a "szegééény" stb. Meg a nincs megkülönböztetés dologba is. A vizsgához meg hajrá :)
 

gabibaba

Aktív tag
Szerezz be a diabetológustól egy igazolást, és ha valamiért szükséges, azt megmutatod a vizsgáztatónak. Nálunk érettséginél minden alkalommal ott volt a zsebében, nem szólt előre.
 

Vianne

Új tag
Sziasztok!

Ismét csak köszönöm a válaszokat. Végül megkérdeztem a tanárnőmet, hogy mi a bevett gyakorlat ilyenkor. Ugyanis tudomásomra jutott, hogy a vizsgán semmi nem lehet nálunk csak egy toll, a táskákat is le kell rakni a terem végében - így kicsit "védtelennek" érzem magam, ha még mérni sem tudok amikor szükségét érzem. A tanárnő szerint volt már ilyenre példa, szóval biztos nem futok bele abba, hogy nincs kivételezés, csak igazolás legyen, mert "nem látszik magán, bemondásra nem fogják elhinni". (ezen jót mosolyogtam, hogy mégis minek kéne látszódnia? :) )
Az igazolás beszerzése folyamatban, a vizsgáztató tanárnak pedig időben jelezni fogom, hogy mi a helyzet, így legalább a táskám közel lehet. Az étkezést megpróbálom eltolni, de azért felkészülök minden eshetőségre. :)

A szoknyás, harisnyán keresztül beadós módszer ötletes, csak nálam ez nem játszik, mert kizárólag nadrágjaim vannak, ezért az alkalomért meg nem éri meg beszerezni egyet. :)
 

llillia

Új tag
Sziasztok! Három hete derült ki a kamaszlányomról, hogy 1-es típusú cukorbeteg. Egyik-napról a másikra ért minket. Még mindig nagyon nehéz elfogadni, ha bármiben tudtok segítséget adni, annak nagyon örülnék.
 

Vianne

Új tag
Sziasztok! Három hete derült ki a kamaszlányomról, hogy 1-es típusú cukorbeteg. Egyik-napról a másikra ért minket. Még mindig nagyon nehéz elfogadni, ha bármiben tudtok segítséget adni, annak nagyon örülnék.
Kedves llillia!

Nem tudom mennyire lesznek hasznosak egy "kezdő" tanácsai, de azért írok, mert tudom milyen elveszett tud lenni ilyenkor az ember. Nálam január végén diagnosztizálták az inzulinfüggő diabéteszt és az ittenieknek is van már egy kis fogalma arról, hogy nekem nehéz volt a kezdet. (és még most se könnyű igazán)
Csak azt tudom leírni nekem mi segített/segít, talán lesznek benne használható tippek.
1. információ / gyakorlati tanácsok
Olvastam blogokat (sweetmami blogja nagyon szuper, szintén kamasz gyermekkel éli ezt meg), cikkeket, fórumokat. Minél többet tudni a betegségről, mert különben úgy éreztem a sötétben tapogatózom. A kórházi infókat én keveselltem, de amúgy is sok kérdés merül fel a kiengedés után is. Ezeket írtam folyamatosan és az első kontrollon átbeszéltük az orvosommal.
Ami NEKEM új volt, mert nem hangzott el a kórházban:
- az esti inzulint jobb combba adni, még lassabban szívódik fel és így nem leszek rosszul hajnalban
- a magammal vitt inzulinnak nyáron a nappali hűtését is meg kell oldani, én vettem hűthető, tolltartó méretű táskát (zselés jégakkus, Ardes silverice TK62 a pontos márka)
- a bázis inzulint úgy kell összekeverni, hogy görgeted a kezeid közt mintha gyurmát formáznál, nem pedig összerázni mint egy koktélt (lehet ez tényleg csak nekem új) :)
- miután beadtam az inzulint én picit masszírozom a területet mert előfordult már hogy az inzulin egy csomóban ott maradt ahova szúrtam (kérdés a fórumozókhoz: én vagyok béna vagy ez előfordul???)

2. betegség vagy állapot?
Aki nem akar sajnálni az mind azt mondja, hogy ez egy állapot amit tudni kell kezelni. Igaz. Viszont én gyógyíthatatlan betegségnek éltem meg és el kellett fogadnom hogy innentől a régi életemnek vége. Ami nem feltétlenül rossz, de más. Nem tudom mennyi idős a lányod, de fel kell szerintem készülnöd rá, hogy esetleg lelkileg megviseli, lesz olyan pont mikor összeomlik. A legelején engem lefoglaltak a teendők, később bukott ki nálam, akkor viszont nagyon. Apróságok fel tudják dobni a kedélyt, a mai napig mosolygok amikor eszembe jut hogy a párom az inzulinos penjeimnek egy rózsaszín csajos-virágos tolltartót vett. :) (azért a papírbolti eladók arcát megnéztem volna)

3. ki tudjon róla?
Én nem titkoltam a betegséget, de azért nem is kürtöltem világgá. A közvetlen munkatársaim, illetve a főnököm tudnak róla, ahogy a szűkebb családom is. Meglepő dolgokra derült így fény, például hogy a kollégám anyukája is cukros és kaptam több gyakorlati tippet, hogy a barátnő lánya is cukros és bármikor kérdezhetek. Családi körben az idősebbektől azért megkaptam, hogy "mikor múlik el / mikor gyógyulsz meg?", de ezzel nem kell foglalkozni. Nálam van egy orvosi igazolás is, hogy cukros vagyok, gond esetére.


Nem tudom a lányod milyen habitusú, de ami nekem segített az a tervezés. Hogy minden napra megvan a kajám, hogy tudom hogy a McDonalds-ban a sajtburger menü Zero Colával 60 gramm szénhidrát (tehát egy ebéd pont, ha netán megszorulnék). Nem egészséges, ezt aláírom. Eddig kétszer kellett ehhez a megoldáshoz folyamodnom január óta, bajom nem volt belőle, cukromba nem kavart bele. Mindent hurcolok magammal: tartalék tűt, gyógyszert, tartalék pent, megírt receptet, szőlőcukrot, vizet, tartalék tesztcsíkot, stb... Lehet ez másnak túlzás, engem megnyugtat, hogy minden kéznél van. A legjobban bevált hurcolós kajám így nyáron a Korpovit keksz. Könnyen számolható szénhidrát, lassú felszívódás, nem romlandó, helytakarékos. Van egy kis dobozom amiben 3! étkezésnyit tudok vinni (reggeli/vacsora 30 g CH az 9 db keksz, tízórai/uzsonna 25 g CH az 7,5 db keksz, utóvacsora 10 g CH az 3 keksz). Víz ilyenkor mindig van, mert száraz és szörnyen szomjas leszek rá.

Ha van konkrét kérdés az itteni fórum tényleg nagyon hasznos. Amikor lelkileg mélyponton voltam akkor írtam ide először és sokat segített. Szóval még egyszer köszönöm az ittenieknek is, hátha olvassák. :)
Jó ha lehet sorstársakkal beszélgetni róla, mert bármilyen megértő a család, a barátok, ismerősök - mégiscsak kívülállók a diabétesz szempontjából, tehát a legjobb akarattal se tudnak sokszor segíteni.

U.i.: egyik legrondább hipómat a front és a menzesz együtt okozta, mivel lányod van erre szerintem figyeljetek oda
 
Utoljára módosítva:

llillia

Új tag
Kedves llillia!

Nem tudom mennyire lesznek hasznosak egy "kezdő" tanácsai, de azért írok, mert tudom milyen elveszett tud lenni ilyenkor az ember. Nálam január végén diagnosztizálták az inzulinfüggő diabéteszt és az ittenieknek is van már egy kis fogalma arról, hogy nekem nehéz volt a kezdet. (és még most se könnyű igazán)
Csak azt tudom leírni nekem mi segített/segít, talán lesznek benne használható tippek.
1. információ / gyakorlati tanácsok
Olvastam blogokat (sweetmami blogja nagyon szuper, szintén kamasz gyermekkel éli ezt meg), cikkeket, fórumokat. Minél többet tudni a betegségről, mert különben úgy éreztem a sötétben tapogatózom. A kórházi infókat én keveselltem, de amúgy is sok kérdés merül fel a kiengedés után is. Ezeket írtam folyamatosan és az első kontrollon átbeszéltük az orvosommal.
Ami NEKEM új volt, mert nem hangzott el a kórházban:
- az esti inzulint jobb combba adni, még lassabban szívódik fel és így nem leszek rosszul hajnalban
- a magammal vitt inzulinnak nyáron a nappali hűtését is meg kell oldani, én vettem hűthető, tolltartó méretű táskát (zselés jégakkus, Ardes silverice TK62 a pontos márka)
- a bázis inzulint úgy kell összekeverni, hogy görgeted a kezeid közt mintha gyurmát formáznál, nem pedig összerázni mint egy koktélt (lehet ez tényleg csak nekem új) :)
- miután beadtam az inzulint én picit masszírozom a területet mert előfordult már hogy az inzulin egy csomóban ott maradt ahova szúrtam (kérdés a fórumozókhoz: én vagyok béna vagy ez előfordul???)

2. betegség vagy állapot?
Aki nem akar sajnálni az mind azt mondja, hogy ez egy állapot amit tudni kell kezelni. Igaz. Viszont én gyógyíthatatlan betegségnek éltem meg és el kellett fogadnom hogy innentől a régi életemnek vége. Ami nem feltétlenül rossz, de más. Nem tudom mennyi idős a lányod, de fel kell szerintem készülnöd rá, hogy esetleg lelkileg megviseli, lesz olyan pont mikor összeomlik. A legelején engem lefoglaltak a teendők, később bukott ki nálam, akkor viszont nagyon. Apróságok fel tudják dobni a kedélyt, a mai napig mosolygok amikor eszembe jut hogy a párom az inzulinos penjeimnek egy rózsaszín csajos-virágos tolltartót vett. :) (azért a papírbolti eladók arcát megnéztem volna)

3. ki tudjon róla?
Én nem titkoltam a betegséget, de azért nem is kürtöltem világgá. A közvetlen munkatársaim, illetve a főnököm tudnak róla, ahogy a szűkebb családom is. Meglepő dolgokra derült így fény, például hogy a kollégám anyukája is cukros és kaptam több gyakorlati tippet, hogy a barátnő lánya is cukros és bármikor kérdezhetek. Családi körben az idősebbektől azért megkaptam, hogy "mikor múlik el / mikor gyógyulsz meg?", de ezzel nem kell foglalkozni. Nálam van egy orvosi igazolás is, hogy cukros vagyok, gond esetére.


Nem tudom a lányod milyen habitusú, de ami nekem segített az a tervezés. Hogy minden napra megvan a kajám, hogy tudom hogy a McDonalds-ban a sajtburger menü Zero Colával 60 gramm szénhidrát (tehát egy ebéd pont, ha netán megszorulnék). Nem egészséges, ezt aláírom. Eddig kétszer kellett ehhez a megoldáshoz folyamodnom január óta, bajom nem volt belőle, cukromba nem kavart bele. Mindent hurcolok magammal: tartalék tűt, gyógyszert, tartalék pent, megírt receptet, szőlőcukrot, vizet, tartalék tesztcsíkot, stb... Lehet ez másnak túlzás, engem megnyugtat, hogy minden kéznél van. A legjobban bevált hurcolós kajám így nyáron a Korpovit keksz. Könnyen számolható szénhidrát, lassú felszívódás, nem romlandó, helytakarékos. Van egy kis dobozom amiben 3! étkezésnyit tudok vinni (reggeli/vacsora 30 g CH az 9 db keksz, tízórai/uzsonna 25 g CH az 7,5 db keksz, utóvacsora 10 g CH az 3 keksz). Víz ilyenkor mindig van, mert száraz és szörnyen szomjas leszek rá.

Ha van konkrét kérdés az itteni fórum tényleg nagyon hasznos. Amikor lelkileg mélyponton voltam akkor írtam ide először és sokat segített. Szóval még egyszer köszönöm az ittenieknek is, hátha olvassák. :)
Jó ha lehet sorstársakkal beszélgetni róla, mert bármilyen megértő a család, a barátok, ismerősök - mégiscsak kívülállók a diabétesz szempontjából, tehát a legjobb akarattal se tudnak sokszor segíteni.

U.i.: egyik legrondább hipómat a front és a menzesz együtt okozta, mivel lányod van erre szerintem figyeljetek oda
 

llillia

Új tag
Kedves Vianne,
köszönöm a segítségedet. Az általad említett blogot már el is kezdtem olvasni. Ezek a napi többszöri hipók ugye fognak csökkeni? Most még folyik a "finom hangolás"szép lassan csökkentik az inzulin egységeit. Ha valaki tudna abban segíteni, hogy 15 éveseknek milyen közösségük, programjaik vannak azt is nagyon szívesen venném. Rosszul írom, mindent szívesen fogadnék.
 

krisz_2011

Aktív tag
Kedves Vianne,
köszönöm a segítségedet. Az általad említett blogot már el is kezdtem olvasni. Ezek a napi többszöri hipók ugye fognak csökkeni? Most még folyik a "finom hangolás"szép lassan csökkentik az inzulin egységeit. Ha valaki tudna abban segíteni, hogy 15 éveseknek milyen közösségük, programjaik vannak azt is nagyon szívesen venném. Rosszul írom, mindent szívesen fogadnék.
Szia! A lányom 15 éves (igaz, 2 hét múlva már 16). 11,5 éves korában diagnosztizálták, 1 év penes korszak után pumpás lett, ami nagyon megkönnyíti az életet. Így az elején hidd el, tudom, mit élsz át. Ami a jó hír, hogy mire a suli kezdődik, már egész jól bele fogtok rázódni ebbe az új helyzetbe. Azt javaslom, hogy az osztályfőnökével mindenképpen beszéljétek meg, ill. a tanárainak is tudnia kell, hogy esetleg óra közben cukrot kell mérni v. néhány falatot bekapni. Annak idején a kezelőorvos úgy határozta meg az inzulinbeadások és az evések időpontját, hogy az a szünetekre essen. Érdemes még az első nap a tanárával egyeztetve az osztálytársakkal is beszélnie a lányodnak. Nekünk ezzel nagyon jó tapasztalataink voltak. Leginkább mindenki kíváncsi és megértő. Ezen felül minden csoda 3 napig tart, ha gyorsan túlestek ezeken a megbeszéléseken, mindenki hamar napirendre fog térni fölötte.
A sok-sok hipó biztosan meg fog szűnni, amint sikerül beállítani az inzulinját. De mindig lesz hipó és mindig lesz magas cukor is és az inzulint újra és újra állítani kell. Tudom, ez most rosszul hangzott, de ahogy megtanuljátok a szabályokat, meglátod, remekül tudjátok majd követni, hogy mikor mit kell csinálni. Viannenak igaza van, minél többet tanulsz, olvasol, annál hamarabb fog ez menni. Cukormérő és pótszénhidrát nélkül mostantól soha sehová sem szabad elindulni. Nálunk a 100%-os rostos narancslé vált be.
Fontos a sport, a mozgás. Nagyon kevés kivétellel bármit csinálhat (enyém úszott, táncolt, jelenleg teljesíménytúrázik (20-30 km), ill. heti 2x lovagol). A tornaórát sem kell kihagyni. A tornatanárral tisztázni kell a szabályokat, ill. a legelején, ha szükséges, konzultáljatok a kezelőorvossal.
Ha az segít, szerintem a lányom szívesen segít (email, facebook) közvetlenül a tiednek, amennyiben kortárs/sorstárs kérdése lenne.
Fel a fejjel! Minden rendben lesz.
 

llillia

Új tag
Szia! A lányom 15 éves (igaz, 2 hét múlva már 16). 11,5 éves korában diagnosztizálták, 1 év penes korszak után pumpás lett, ami nagyon megkönnyíti az életet. Így az elején hidd el, tudom, mit élsz át. Ami a jó hír, hogy mire a suli kezdődik, már egész jól bele fogtok rázódni ebbe az új helyzetbe. Azt javaslom, hogy az osztályfőnökével mindenképpen beszéljétek meg, ill. a tanárainak is tudnia kell, hogy esetleg óra közben cukrot kell mérni v. néhány falatot bekapni. Annak idején a kezelőorvos úgy határozta meg az inzulinbeadások és az evések időpontját, hogy az a szünetekre essen. Érdemes még az első nap a tanárával egyeztetve az osztálytársakkal is beszélnie a lányodnak. Nekünk ezzel nagyon jó tapasztalataink voltak. Leginkább mindenki kíváncsi és megértő. Ezen felül minden csoda 3 napig tart, ha gyorsan túlestek ezeken a megbeszéléseken, mindenki hamar napirendre fog térni fölötte.
A sok-sok hipó biztosan meg fog szűnni, amint sikerül beállítani az inzulinját. De mindig lesz hipó és mindig lesz magas cukor is és az inzulint újra és újra állítani kell. Tudom, ez most rosszul hangzott, de ahogy megtanuljátok a szabályokat, meglátod, remekül tudjátok majd követni, hogy mikor mit kell csinálni. Viannenak igaza van, minél többet tanulsz, olvasol, annál hamarabb fog ez menni. Cukormérő és pótszénhidrát nélkül mostantól soha sehová sem szabad elindulni. Nálunk a 100%-os rostos narancslé vált be.
Fontos a sport, a mozgás. Nagyon kevés kivétellel bármit csinálhat (enyém úszott, táncolt, jelenleg teljesíménytúrázik (20-30 km), ill. heti 2x lovagol). A tornaórát sem kell kihagyni. A tornatanárral tisztázni kell a szabályokat, ill. a legelején, ha szükséges, konzultáljatok a kezelőorvossal.
Ha az segít, szerintem a lányom szívesen segít (email, facebook) közvetlenül a tiednek, amennyiben kortárs/sorstárs kérdése lenne.
Fel a fejjel! Minden rendben lesz.
Szia Kriszti,
köszönöm a segítségedet. A Te lányod volt vmilyen táborban, vagy ilyen jellegű közösségben? Most ott tartunk, hogy az összes befizetett nyári programot le kellett mondanunk. Ő még hallani sem akar másról, de ez így nehéz lesz. Én próbálom győzködni, de erőszakos sem szeretnék lenni. Vékony jégen táncolok.
 

krisz_2011

Aktív tag
Szia Kriszti,
köszönöm a segítségedet. A Te lányod volt vmilyen táborban, vagy ilyen jellegű közösségben? Most ott tartunk, hogy az összes befizetett nyári programot le kellett mondanunk. Ő még hallani sem akar másról, de ez így nehéz lesz. Én próbálom győzködni, de erőszakos sem szeretnék lenni. Vékony jégen táncolok.

Szia!
Amikor diagnosztizálták februárban, utána tavasszal volt ottalvós osztálykirándulás. Ezt úgy oldottuk meg, hogy én levittem és csak 1 napot töltött ott. Következő évben én már elengedtem volna 2 napra egyedül, de a tanárok izgultak, így én is mentem, leginkább segítő "póttanárnak" és igyekeztem távol tartani magam a leányzótól. Persze ez még más helyzet volt, mint nálatok most, hiszen akkor ő még fiatalabban elfogadta a jelenlétemet. Amióta pumpás, már bátran elengedem bármilyen táborba, bármennyi időre. Itthon bebizonyította, hogy tud CH-t saccolni, inzulint beadni, stb. és az esetleges (nagyon-nagyon ritka) éjszakai hipó esetén felébred . Sajnos diabos tábor kevés van. Tavaly Rebeka elmehetett a Bátor táborba, ami, nincs rá jobb kifejezés, katartikus élményt jelentett. Kamaszok együtt, azonos problémával, kiválóan felépített programmal. Az egyetlen gond, hogy nagyon nehéz bejutni, mivel kevés a hely és sok a gyerek... Javaslom, hogy már most jelezzétek a szakorvosnál, hogy szeretne menni, hogy legyen esélye legalább jövőre eljutni. Vannak területi szevezésűek is, érdemes a lakóhelyeteken, interneten érdeklődni.
Kell legalább 1 év, hogy annyira belejöjjön a lányod, hogy már elfogadható izgalommal el lehessen engedni. Idén jobb, ha nem megy egyedül, inkább a családi nyaralás lenne megfelelő, ahol együtt megtanultok étteremben enni, nem otthoni körülmények között boldogulni. Eleinte én bizony egy kis lapmérleget vittem magammal és ha bizonytalan voltam, elő is kaptam, plusz egy kis műanyag tálkát, aminek a mérete segített a köret mennyiségének megítélésében. A gyerek is ezzel volt felszerelve, amíg stabilan meg nem tudta ítélni, hogy miben mennyi Ch van. Amíg penes volt, a legnagyobb nehézséget és a legtöbb szervezést az evési idők betartása jelentette. Később pedig az, hogy amikor ennie kellett volna, nem volt éhes és alig bírta megenni az előírt adagot, mikor meg éhes volt, nem ehetett eleget...
Nem egyszerű egy kamasszal, van elég baja, és még a diab is. 2-3 éve a SE I.sz. Gyermekklinikáján tartott egy pszichológus csoportfoglalkozásokat kamaszoknak. Ide a gyerek nem tudott bejárni, pedig ez biztosan nagyon jó lehetett.
Lányod most vált iskolát is, v. legalább ismert közösségbe megy vissza szeptemberben? Barátai hogyan reagáltak?
 

gabibaba

Aktív tag
www.sportoscukros.hu Most lehet jelentkezni a nyári táborukba, nézzétek meg. A befizetett nyári programok közt nem volt olyan, ahová elmehetne mégis? Legfeljebb viszi magával a kaját (nem elutazósra gondolok).
 

llillia

Új tag
Szia!
Amikor diagnosztizálták februárban, utána tavasszal volt ottalvós osztálykirándulás. Ezt úgy oldottuk meg, hogy én levittem és csak 1 napot töltött ott. Következő évben én már elengedtem volna 2 napra egyedül, de a tanárok izgultak, így én is mentem, leginkább segítő "póttanárnak" és igyekeztem távol tartani magam a leányzótól. Persze ez még más helyzet volt, mint nálatok most, hiszen akkor ő még fiatalabban elfogadta a jelenlétemet. Amióta pumpás, már bátran elengedem bármilyen táborba, bármennyi időre. Itthon bebizonyította, hogy tud CH-t saccolni, inzulint beadni, stb. és az esetleges (nagyon-nagyon ritka) éjszakai hipó esetén felébred . Sajnos diabos tábor kevés van. Tavaly Rebeka elmehetett a Bátor táborba, ami, nincs rá jobb kifejezés, katartikus élményt jelentett. Kamaszok együtt, azonos problémával, kiválóan felépített programmal. Az egyetlen gond, hogy nagyon nehéz bejutni, mivel kevés a hely és sok a gyerek... Javaslom, hogy már most jelezzétek a szakorvosnál, hogy szeretne menni, hogy legyen esélye legalább jövőre eljutni. Vannak területi szevezésűek is, érdemes a lakóhelyeteken, interneten érdeklődni.
Kell legalább 1 év, hogy annyira belejöjjön a lányod, hogy már elfogadható izgalommal el lehessen engedni. Idén jobb, ha nem megy egyedül, inkább a családi nyaralás lenne megfelelő, ahol együtt megtanultok étteremben enni, nem otthoni körülmények között boldogulni. Eleinte én bizony egy kis lapmérleget vittem magammal és ha bizonytalan voltam, elő is kaptam, plusz egy kis műanyag tálkát, aminek a mérete segített a köret mennyiségének megítélésében. A gyerek is ezzel volt felszerelve, amíg stabilan meg nem tudta ítélni, hogy miben mennyi Ch van. Amíg penes volt, a legnagyobb nehézséget és a legtöbb szervezést az evési idők betartása jelentette. Később pedig az, hogy amikor ennie kellett volna, nem volt éhes és alig bírta megenni az előírt adagot, mikor meg éhes volt, nem ehetett eleget...
Nem egyszerű egy kamasszal, van elég baja, és még a diab is. 2-3 éve a SE I.sz. Gyermekklinikáján tartott egy pszichológus csoportfoglalkozásokat kamaszoknak. Ide a gyerek nem tudott bejárni, pedig ez biztosan nagyon jó lehetett.
Lányod most vált iskolát is, v. legalább ismert közösségbe megy vissza szeptemberben? Barátai hogyan reagáltak?
Szia,
marad az iskolájában, ez egy nyolc osztályos gimnázium, ezzel legalább nem kell foglalkoznunk. Már a kórházból megkérte az ofőjét, hogy mondjon el mindent a többieknek, talán ezzel sem lesz szeptemberben probléma. Az utolsó pár napra bement a sulijába, írt kompetenciát, évzáró, bizi stb. A barátnői rendszeresen látogatták a kórházban, elfogadták, toleránsak voltak vele. Hívták moziba, ígérték, hogy ők is majd csak salátát esznek, ez mind nagyon szuper. Én persze frászt kaptam pár nappal a kórházból való kijövetel után egyedül elengedni. Arról hallani sem akart, hogy levigyem kocsival, végül abban beleegyezett, hogy a nővére tisztes távolságból kövesse. Szerintem nem szégyenkezik a betegsége miatt. Jelenleg nem tudok csoportos foglalkozásról a Klinikán, de ha lenne ilyen az szerintem is nagyon hasznos volna.
Hát ő sem akkor eszik amikor szeretne. A reggeli 6 órás étkezés félálomban történik, de ez amint iskola van megoldódik, ettől nem tartok. A szénhidrát saccolást, hogyan tudtátok kivitelezni. Honnan tudtad egy éttermi főzeléknél, leves nél bárminél mivel sűritették, mi az összetevője? Viszek én magammal mindent, amit mondasz de a sültkrumplin, rizsen kívűl fogalmam sincs, hogyan boldogulnék.
Most még hallani sem akar táborokról, "nem ismerek ott senkit, mit csinálnék".
 
Oldal tetejére