Segítség, cukorbeteg lettem!!
- Téma inditó agap
- Kezdés dátuma
krisz_2011
Aktív tag
A lányom, mikor még penes volt, mindig a combjába adta a bázist. Rajta ugyan zsír egy csepp sem volt (meg most sincs 
) de a 6 mm-es tűvel teljesen jól működött.
) de a 6 mm-es tűvel teljesen jól működött.
Vianne
Új tag
Sziasztok!
Aktív még ez a topik?
Azért írok, mert nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy cukorbeteg lettem és úgy érzem kell a segítség, ha más nem hát beszélgetés formájában. Olyanoktól, akik tudják milyen is ez.
Január végén diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegséget a sürgősségin. Onnan természetesen rögtön bentfekvés, megtanultam az inzulinbeadást, 180g CH diéta, stb...
A családom és a vőlegényem támogat mindenben, de valahogy úgy érzem, hogy nem értik igazán. Nehéz elfogadni a betegséget (nekem hiába mondják hogy ez egy állapot és ügyesen szinten tartható). Nehéz beilleszteni az életembe a megváltozott körülményeket. Mániákusan igyekszem mindent jól csinálni, grammra mérek, számolok, szúrok. Most viszont az utóbbi két hétben többször is rámtört a "minden-mindegy" állapot és csokit ettem. 14 fölé nem ment a cukrom, de iszonyat bűntudatom van így is (amúgy 7 alatt szokott lenni). Tudom hogy ezzel magamnak ártok és mégis csinálom és nem értem hogy miért. Ha fórumokat olvasok a témában akkor rendszeresen elkap a sírás, miközben pontosan tudom hogy másoknak sokkal rosszabb. De nekem a magam baja fáj és úgy érzem hogy egyre mélyebben süllyedek az önsajnálatba és betegségtudatba. Én, aki amúgy egy optimista, életvidám nő vagyok.
Rühellem az olyan kérdéseket a környezetem részéről, hogy "és mikor fogsz meggyógyulni?" és nem bírom rávágni, hogy "soha". Azu egyik megértő barátnőmmel leültem beszélgetni az érzéseimről de csak annyi volt a reakció, hogy hát az apukája is hamar beleszokott, sütit is eszik, megoldja. Igen, de az apukája időskorában lett cukros és 2-es típus!!!
Múltkor hipóztam is egyet amúgy rendesen, alig bírtam visszatornázni a vércukrom, a vőlegényem már mentőt akart hívni, mert az ájulás környékezett. Azóta ettől is félek, hogy leesik, mert nagyjából úgy érzem minden hat most a cukromra, a legkisebb szellőtől kezdve a legenyhébb frontig (amúgy az említett hipónál pont melegfront jött és a menzeszem is).
Huhh, ez kicsit hosszú lett - és mennyi mindent tudnék még írni. Ha valakinek voltak/vannak hasonló tapasztalatai megköszönném ha leírná, hogy neki mi segített, mi billentette át a holtponton.
Aktív még ez a topik?
Azért írok, mert nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy cukorbeteg lettem és úgy érzem kell a segítség, ha más nem hát beszélgetés formájában. Olyanoktól, akik tudják milyen is ez.
Január végén diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegséget a sürgősségin. Onnan természetesen rögtön bentfekvés, megtanultam az inzulinbeadást, 180g CH diéta, stb...
A családom és a vőlegényem támogat mindenben, de valahogy úgy érzem, hogy nem értik igazán. Nehéz elfogadni a betegséget (nekem hiába mondják hogy ez egy állapot és ügyesen szinten tartható). Nehéz beilleszteni az életembe a megváltozott körülményeket. Mániákusan igyekszem mindent jól csinálni, grammra mérek, számolok, szúrok. Most viszont az utóbbi két hétben többször is rámtört a "minden-mindegy" állapot és csokit ettem. 14 fölé nem ment a cukrom, de iszonyat bűntudatom van így is (amúgy 7 alatt szokott lenni). Tudom hogy ezzel magamnak ártok és mégis csinálom és nem értem hogy miért. Ha fórumokat olvasok a témában akkor rendszeresen elkap a sírás, miközben pontosan tudom hogy másoknak sokkal rosszabb. De nekem a magam baja fáj és úgy érzem hogy egyre mélyebben süllyedek az önsajnálatba és betegségtudatba. Én, aki amúgy egy optimista, életvidám nő vagyok.
Rühellem az olyan kérdéseket a környezetem részéről, hogy "és mikor fogsz meggyógyulni?" és nem bírom rávágni, hogy "soha". Azu egyik megértő barátnőmmel leültem beszélgetni az érzéseimről de csak annyi volt a reakció, hogy hát az apukája is hamar beleszokott, sütit is eszik, megoldja. Igen, de az apukája időskorában lett cukros és 2-es típus!!!
Múltkor hipóztam is egyet amúgy rendesen, alig bírtam visszatornázni a vércukrom, a vőlegényem már mentőt akart hívni, mert az ájulás környékezett. Azóta ettől is félek, hogy leesik, mert nagyjából úgy érzem minden hat most a cukromra, a legkisebb szellőtől kezdve a legenyhébb frontig (amúgy az említett hipónál pont melegfront jött és a menzeszem is).
Huhh, ez kicsit hosszú lett - és mennyi mindent tudnék még írni.
Ha valakinek voltak/vannak hasonló tapasztalatai megköszönném ha leírná, hogy neki mi segített, mi billentette át a holtponton.
borka
Őstag
Sziasztok!
Aktív még ez a topik?
Azért írok, mert nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy cukorbeteg lettem és úgy érzem kell a segítség, ha más nem hát beszélgetés formájában. Olyanoktól, akik tudják milyen is ez.
Január végén diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegséget a sürgősségin. Onnan természetesen rögtön bentfekvés, megtanultam az inzulinbeadást, 180g CH diéta, stb...
A családom és a vőlegényem támogat mindenben, de valahogy úgy érzem, hogy nem értik igazán. Nehéz elfogadni a betegséget (nekem hiába mondják hogy ez egy állapot és ügyesen szinten tartható). Nehéz beilleszteni az életembe a megváltozott körülményeket. Mániákusan igyekszem mindent jól csinálni, grammra mérek, számolok, szúrok. Most viszont az utóbbi két hétben többször is rámtört a "minden-mindegy" állapot és csokit ettem. 14 fölé nem ment a cukrom, de iszonyat bűntudatom van így is (amúgy 7 alatt szokott lenni). Tudom hogy ezzel magamnak ártok és mégis csinálom és nem értem hogy miért. Ha fórumokat olvasok a témában akkor rendszeresen elkap a sírás, miközben pontosan tudom hogy másoknak sokkal rosszabb. De nekem a magam baja fáj és úgy érzem hogy egyre mélyebben süllyedek az önsajnálatba és betegségtudatba. Én, aki amúgy egy optimista, életvidám nő vagyok.
Rühellem az olyan kérdéseket a környezetem részéről, hogy "és mikor fogsz meggyógyulni?" és nem bírom rávágni, hogy "soha". Azu egyik megértő barátnőmmel leültem beszélgetni az érzéseimről de csak annyi volt a reakció, hogy hát az apukája is hamar beleszokott, sütit is eszik, megoldja. Igen, de az apukája időskorában lett cukros és 2-es típus!!!
Múltkor hipóztam is egyet amúgy rendesen, alig bírtam visszatornázni a vércukrom, a vőlegényem már mentőt akart hívni, mert az ájulás környékezett. Azóta ettől is félek, hogy leesik, mert nagyjából úgy érzem minden hat most a cukromra, a legkisebb szellőtől kezdve a legenyhébb frontig (amúgy az említett hipónál pont melegfront jött és a menzeszem is).
Huhh, ez kicsit hosszú lett - és mennyi mindent tudnék még írni.
Szia Vianne !
Üdv a Fórumon.
Nem vagy egyedül ezzel a problémával. Nagyon természetes a reakcióid. Nehéz elfogadni, de most, hogy ezt le írtad, már át is billentél a tiltakozáson.
Minden diabosba egy matematikus veszett el. Nagyon jól teszed, hogy mindent mérsz és számolsz, ami egy idő után rutinná válik és majd valamikor néhány év múlva az lesz a problémád. Az édesség utáni vágyad is természetes és a tiltott gyümölcs mindig jobban esik és kívánod is. Szabad bűnözni, de tudd, hogy azt hogyan tudod okosan a javadra fordítani némi korrekcióval. Lehetőleg 70-90% ét csokival kövesd el a bűnözést az nem olyan veszélyes a cukidra. A magas cukikat nem csak inzulinnal lehet korrigálni, hanem a víz ivásával is. Viszont a hypok kivédése érdekében mindig legyen Nálad szőlőcukor és keksz. Egy-egy néha kiugró magasabb cuki, ha nem tartós az még nem okoz nagyobb bajt, de azért ez ne legyen sűrű és hosszan tartó.
Hibázni mindenki hibázik, még a legjobbak is. Sajnos a frontok nagyon közbe tudnak szólni és ha még a hormonoki bezavarnak, na azt nehéz kivédeni.
Ezért kell a naplót vezetni és mindent leírni, hogy vissza tudjad nézni és abból fogod tudni a saját kezelésed trükkjeit. Az orvosok csak irányelveket tudnak Neked adni, de Te tudod csak kezelni magadat.
"és mikor fogsz meggyógyulni?" .........mond nekik, hogy majd kinövöd. A közelebbi ismerőseidnek pedig magyarázd el, hogy mi is az a diabétesz. Légy türelmes az sok mindent megold.
Várom/várjuk a további kérdéseidet, mert tudom, hogy van. Keresd a sorstársakkal való személyes találkozásokat nagyon sokat segít. Látom, hogy Bi. -i vagy. Mi a XI. ker.-ben lakunk és egy Cukorbetegek baráti köre nevű klubot vezetünk. ( A nejem inzulinpumpás 10 éve és 30 éve 1-es) Szívesen látunk Téged is a vőlegényeddel együtt is. A galériákban találsz nagyon sok fotót !
Üdv:
Sándor
krisz_2011
Aktív tag
Kedves Vianne! Teljesen érthető, hogy elsőre sokkot kaptál. Miért pont veled, mi lesz most, mennyire lesz rossz és ez az egész homályos. Mit ehetsz, mit nem, mikor, mennyit és hogyan. Egy biztos, az élet némileg macerásabb lesz, van pár szabály, amit be kell tartani, de egészséges, teljes élet élhető diabosan is. Úgy is mondják, hogy feltételes egészség, ill. ha a szabályokat betartod, egészségesebben fogsz élni az egészségeseknél. Olvass, tanulj sokat a témában. Meg fogsz lepődni, milyen gyorsan belejössz majd. Kívánom, hogy mielőbb juss el az elfogadásig. Ha alapvetően vidám és optimista vagy, ahogy ezt írtad, sokat fog segíteni. Normális, hogy most keserű vagy. De nem lehet egy életen át keseregni, és meg fogod látni, hogy előbb-utóbb minden rendben lesz. Kovács Áront, mint gyógyszert, szeretettel ajánlom. Nézd meg a diabteen.blog.hu-t. Szintén klassz a cukkerberg.blog.hu is. Fel a fejjel és kérdezz nyugodtan, ha bajban érzed magad.
krisz_2011
Aktív tag
Bocsi, Áron D-plusz Generation. De a többi is jó, meg fogod látni
Hali! Én 26 éves vagyok és fiú. Majdnem egy cipőben járunk. Nekem decemberben közölték az egészet nem kis meglepetésre. Én is 1-es vagyok napi 4x szúrok. Ráadásul a kórházban a beállításnál az ünnepek miatt minden nap más orvos foglalkozott velem. Szóval semmit nem tudtam kb. az egészről. Keseregni nem érdemes. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy ha egy cukros odafigyel magára, adott egy lehetőség az egészségesebb életre, mint egy nem cukrosnak. Gondolj bele hány ismerősöd tudja napi szinten hogy mennyi a cukra, vérnyomása, alkalmanként a szeme, vérzsír stbstb lehetne sorolni. Amúgy én kb mindennel kísérletezek. Már tudom mennyit kell szúrnom-ennem ha mondjuk meg szeretnék inni pl. pár sört-felest a barátaimmal. Vagy egyébként ha édességre vágysz ki kell tapasztalni, hogy mi az ami nem emeli drasztikusan a dolgokat. Csomó cukor mentes fagyi van pl. a boltokban meg a fagyizókban is főleg itt Pesten. Egyébként nekem a menyasszonyom meg a barátok meg már inkább idegesítenek az aggódással amikor kezdek bele törődni egyből visszahúznak a valóságba amikor egy darab párizsira is megkerdezik hogy szabad e. Vagy ha gereblyézek a kertben, hogy hú nehogy lemenjen a cukrod. Az első 2 hónap nekem is nehéz volt, meg állandóan agyaltam. Na de ez van ezt kell szeretni és megbecsülni. Mellesleg egy laktóz vagy glutén érzékenység szerintem sokkal kevésbé élhető dolog, mint ez.
Amúgy én kb mindennel kísérletezek. Már tudom mennyit kell szúrnom-ennem ha mondjuk meg szeretnék inni pl. pár sört-felest a barátaimmal. Vagy egyébként ha édességre vágysz ki kell tapasztalni, hogy mi az ami nem emeli drasztikusan a dolgokat. Csomó cukor mentes fagyi van pl. a boltokban meg a fagyizókban is főleg itt Pesten. Egyébként nekem a menyasszonyom meg a barátok meg már inkább idegesítenek az aggódással amikor kezdek bele törődni egyből visszahúznak a valóságba amikor egy darab párizsira is megkerdezik hogy szabad e. Vagy ha gereblyézek a kertben, hogy hú nehogy lemenjen a cukrod. Az első 2 hónap nekem is nehéz volt, meg állandóan agyaltam. Na de ez van ezt kell szeretni és megbecsülni. Mellesleg egy laktóz vagy glutén érzékenység szerintem sokkal kevésbé élhető dolog, mint ez.
krisz_2011
Aktív tag
Csak további biztatásul, pl. uzsonnába beszámítva bármilyen fagyit lehet enni (cukrosat is), de érdemes a tejszínesebbeket választani, ami lassabban szívódik fel. A lányom 2 gombócot nem cukros tölcsérben 30 g ch-nak szokott számolni, de ez igényel pici kísérletezést.
Vianne
Új tag
Hű, nagyon sokan írtatok, köszönöm!
Ma megint egy jobb napom van, mostanában hullámzik, hogy mikor milyen a kedélyem. De azt utálom, hogy minden nap van valami megtorpanás az elfogadásban.
A kollégáim tudnak a cukorbetegségemről, mert eltitkolni sokkal macerásabb lett volna (nem mellesleg páran bejöttek a kórházba is látogatni). Ma ebéd után nagy össznépi csokizás volt, egy kolléga körbekínált cukrot is. Én persze nem kértem (vagy elfelejtette vagy udvariasságból kínált engem is) és a kolléganőm szólt rá: NE! Tudod hogy nem ehet. Szegényke....
Tudom jót akart, de valahogy nekem ez is rosszul esik. Miért hallom azt állandóan hogy szegény szerencsétlen? Ettől aztán persze tényleg annak is érzi magát az ember.
szbal: Az orvosommal átbeszéltük az életmódom, a napi kalóriaszükségletem (túlsúlyos vagyok), egyelőre 180g CH-ban maradtunk. Azt mondta, hogy ahogy fogyok majd úgy fogunk ezen is változtatni (eddig 14 kg-ot fogytam). Bár nem tudom mitől függ, mert egy barátnőm, aki cérnavékony amúgy 200 grammra van beállítva.
Az elfogadás folyamata nem tudom mennyire indult be nálam, valahogy azt érzem, hogy nem létezik hogy én 1-es típus legyek. A kórházban végig azt hittem, hogy az inzulin ideiglenes a magas cukor miatt, de beállítják és hopp, csak gyógyszer kell majd. Ehhez képest az első kontrollon (egy hónap múlva) jött a hidegzuhany, miszerint a szervezetem olyan antitesteket termel amik elpusztították a hasnyálmirigyem inzulintermelő részének nagyját.
A kórházi tájékoztatást amúgy hiányosnak érzem, nagyon is. Amikor megtanították beadni az inzulint akkor csak annyit mondtak, hogy a köldök körül nem fáj annyira és lehetőleg hasba adjam. Szó nem volt róla, hogy szúrásonként kell oldalt váltani, hogy az egymást követő szúrások lehetőleg ne legyenek 3cm-n belül és hogy karba azért nem jó adni, mert véletlen izomba is mehet és akkor nagyobb a baj (hamarabb leesik a cukrom mint ahogy ennék). Ja és hogy nyáron nem árt gondoskodni a magammal hurcolt penek hűtéséről, mert a megbuggyant inzulin nem ér semmit.
Hopp, megint regény, elnézést.
Ma megint egy jobb napom van, mostanában hullámzik, hogy mikor milyen a kedélyem. De azt utálom, hogy minden nap van valami megtorpanás az elfogadásban.
A kollégáim tudnak a cukorbetegségemről, mert eltitkolni sokkal macerásabb lett volna (nem mellesleg páran bejöttek a kórházba is látogatni). Ma ebéd után nagy össznépi csokizás volt, egy kolléga körbekínált cukrot is. Én persze nem kértem (vagy elfelejtette vagy udvariasságból kínált engem is) és a kolléganőm szólt rá: NE! Tudod hogy nem ehet. Szegényke....
Tudom jót akart, de valahogy nekem ez is rosszul esik. Miért hallom azt állandóan hogy szegény szerencsétlen? Ettől aztán persze tényleg annak is érzi magát az ember.
szbal: Az orvosommal átbeszéltük az életmódom, a napi kalóriaszükségletem (túlsúlyos vagyok), egyelőre 180g CH-ban maradtunk. Azt mondta, hogy ahogy fogyok majd úgy fogunk ezen is változtatni (eddig 14 kg-ot fogytam). Bár nem tudom mitől függ, mert egy barátnőm, aki cérnavékony amúgy 200 grammra van beállítva.
Az elfogadás folyamata nem tudom mennyire indult be nálam, valahogy azt érzem, hogy nem létezik hogy én 1-es típus legyek.
A kórházban végig azt hittem, hogy az inzulin ideiglenes a magas cukor miatt, de beállítják és hopp, csak gyógyszer kell majd. Ehhez képest az első kontrollon (egy hónap múlva) jött a hidegzuhany, miszerint a szervezetem olyan antitesteket termel amik elpusztították a hasnyálmirigyem inzulintermelő részének nagyját. A kórházi tájékoztatást amúgy hiányosnak érzem, nagyon is. Amikor megtanították beadni az inzulint akkor csak annyit mondtak, hogy a köldök körül nem fáj annyira és lehetőleg hasba adjam. Szó nem volt róla, hogy szúrásonként kell oldalt váltani, hogy az egymást követő szúrások lehetőleg ne legyenek 3cm-n belül és hogy karba azért nem jó adni, mert véletlen izomba is mehet és akkor nagyobb a baj (hamarabb leesik a cukrom mint ahogy ennék). Ja és hogy nyáron nem árt gondoskodni a magammal hurcolt penek hűtéséről, mert a megbuggyant inzulin nem ér semmit.
Hopp, megint regény, elnézést.
borka
Őstag
Vianne !
Majd a kollégáid is előbb-utóbb megtanulják a Te kezelési módodat ezért ne legyél elkeseredve. Azt nagyon jól tetted, hogy elmondtad Nekik, mert ha történik netán Veled valami igen is tudjanak intézkedni esetleg kezelni. Éppen ezért hívd Őket össze és tarts Nekik egy kis ismertetőt. Azt is mond el, hogy egyáltalán nem vagy SZEGÉNY, mert Neked sokkal több kütyüd van mint egy okos telefon. Mond meg Nekik, hogy nyugodtan kínáljak csak bár mivel, majd Te eldöntöd, hogy miből mennyit fogadsz el. Azt is mond meg Nekik, hogy Te sokkal egészségesebben élsz mint Ők és erre büszke vagy.
Kórház és orvosok...
... sajnos nagyon hiányos ismeretekkel bocsájtják el a pácienseket. De ne keseredj itt mindent megtanulhatsz. Az inzulin beadási helyeinek az ábrája ennek az oldalnak a tetején van. Valóban a hasból szívódik fel a leggyorsabban az inzulin, ill. az izomból. De előbb-utóbb megtanulod azt is , hogy hová nem szabad. A bázis inzulint viszont ált. a comb és a karba kell adni, ill. farba, hogy lassabb legyen a felszívódás.
Üdv:
Sándor
Majd a kollégáid is előbb-utóbb megtanulják a Te kezelési módodat ezért ne legyél elkeseredve. Azt nagyon jól tetted, hogy elmondtad Nekik, mert ha történik netán Veled valami igen is tudjanak intézkedni esetleg kezelni. Éppen ezért hívd Őket össze és tarts Nekik egy kis ismertetőt. Azt is mond el, hogy egyáltalán nem vagy SZEGÉNY, mert Neked sokkal több kütyüd van mint egy okos telefon. Mond meg Nekik, hogy nyugodtan kínáljak csak bár mivel, majd Te eldöntöd, hogy miből mennyit fogadsz el. Azt is mond meg Nekik, hogy Te sokkal egészségesebben élsz mint Ők és erre büszke vagy.
Kórház és orvosok...
... sajnos nagyon hiányos ismeretekkel bocsájtják el a pácienseket. De ne keseredj itt mindent megtanulhatsz. Az inzulin beadási helyeinek az ábrája ennek az oldalnak a tetején van. Valóban a hasból szívódik fel a leggyorsabban az inzulin, ill. az izomból. De előbb-utóbb megtanulod azt is , hogy hová nem szabad. A bázis inzulint viszont ált. a comb és a karba kell adni, ill. farba, hogy lassabb legyen a felszívódás.Üdv:
Sándor
Vianne
Új tag
Kedves Sándor!
Köszönöm az infókat, hasznos. Most hogy már a combomba adom az éjszakai inzulint úgy vettem észre, hogy éjszaka nem esik le a cukrom (régebben előfordult, hogy hajnal három körül arra keltem, hogy reszketek).
Ma sajnos megint nem bírtam az édességmániámmal. Egyszerűen én se értem magam, hogy miért nem bírom megállni, amikor felnőtt nő vagyok és ennél több eszem is lehetne. De minden nap egy új esély arra hogy jobban csináljam, ma meg azért elmegyek edzeni is (kis gyógyír bűntudatra).
A napokban megint volt egy eset, aminél kicsit elbizonytalanodtam, hogy jól csináltam-e. (erről eszembe jutott egy régi sorozat egyik mondata: "minden nap valami új ... és valami borzalmas")
Szóval: épp az esti inzulint adtam be a combomba és amikor kihúztam a tűt vérzett. Ez nem újdonság, előfordult máskor is, ilyenkor szép lila foltokkal gazdagodom. Viszont most ahogy letöröltem azt éreztem, hogy mintha egy csomóban ott maradt volna az inzulin, ahova beadtam. Egy kemény gömb volt, amit előtte nem éreztem, tehát tuti a szúrás után lett. Próbáltam eldörzsölni, nagyjából sikerült is, bár kissé fájdalmas volt. Éjszaka keltem is mérni, picivel magasabb volt a cukrom mint szokott - lehet hogy rosszul szívódott fel az inzulin?
Rosszul csináltam valamit? (a tű 0,3 x 8 mm)
Köszönöm az infókat, hasznos. Most hogy már a combomba adom az éjszakai inzulint úgy vettem észre, hogy éjszaka nem esik le a cukrom (régebben előfordult, hogy hajnal három körül arra keltem, hogy reszketek).
Ma sajnos megint nem bírtam az édességmániámmal.
Egyszerűen én se értem magam, hogy miért nem bírom megállni, amikor felnőtt nő vagyok és ennél több eszem is lehetne. De minden nap egy új esély arra hogy jobban csináljam, ma meg azért elmegyek edzeni is (kis gyógyír bűntudatra). A napokban megint volt egy eset, aminél kicsit elbizonytalanodtam, hogy jól csináltam-e. (erről eszembe jutott egy régi sorozat egyik mondata: "minden nap valami új ... és valami borzalmas")
Szóval: épp az esti inzulint adtam be a combomba és amikor kihúztam a tűt vérzett. Ez nem újdonság, előfordult máskor is, ilyenkor szép lila foltokkal gazdagodom. Viszont most ahogy letöröltem azt éreztem, hogy mintha egy csomóban ott maradt volna az inzulin, ahova beadtam. Egy kemény gömb volt, amit előtte nem éreztem, tehát tuti a szúrás után lett. Próbáltam eldörzsölni, nagyjából sikerült is, bár kissé fájdalmas volt. Éjszaka keltem is mérni, picivel magasabb volt a cukrom mint szokott - lehet hogy rosszul szívódott fel az inzulin?
Rosszul csináltam valamit? (a tű 0,3 x 8 mm)
Vianne
Új tag
Gyorsan eszembe jutott még egy dolog: hétvégén otthon voltam a szüleimnél, nekik is van vércukormérőjük. Gyanús lett nekem, reggeli-tízórai-ebéd előtt is 4.5-öt mértem a saját készülékemen. Megmértem az övékével is és azon 6.8-as értéket kaptam. Ha nincs kontrollkészülékem ki lehet szűrni valahogy, ha hibás az enyém? Illetve ha beszerzek kontrollkészüléket, akkor később honnan tudom hogy melyik mutatja a helyes értéket? (azért hozzáteszem, hogy az övék régebbi, majdnem 7 éve használatban van)
Anyuék készüléke Roche AccuCheck, az enyém Méry Plusz (ezt írták fel a kórházban).
Azóta jobban odafigyelek, hogy milyen értékeket mérek, most úgy tűnik rendben van a készülék, mert "változatosabbak" az értékek és étkezés után egy órával is rámérek, hogy tudjam tényleg annyival változik-e a cukrom mint kell.
Anyuék készüléke Roche AccuCheck, az enyém Méry Plusz (ezt írták fel a kórházban).
Azóta jobban odafigyelek, hogy milyen értékeket mérek, most úgy tűnik rendben van a készülék, mert "változatosabbak" az értékek és étkezés után egy órával is rámérek, hogy tudjam tényleg annyival változik-e a cukrom mint kell.
Szia!
Ha nem vagy biztos a mérődben vegyél kontroll oldatot. Pár száz forint a gyógyszertárban. Van meryhez is. Viszont én lecseréltem a meryt az orvosom tanácsára dcont idealra. a meryvel voltak bajaim. Sok volt a rossz mérés. A dconttal viszont tudsz e-naplót is vezetni amit az orvos is láthat online.
A tű mérete nagyjából mindegy. Én 98 kiló vagyok, hasba szúrok 0,25*5mm es tűvel. Ha jól össze csíped a bőrt, kb mindegy a tű mérete. Legalább is ez az én tapasztalatom.
Amúgy meg csak tanács, de ha hajlamos vagy hypozgatni, akkor szerintem a 4,5 nél egy kicsit feljebb kéne tornászni az értékeket. Nekem pl már 4 körül érződnek a jelek. De ez is más mindenkinél. Vagy vegyél le az esti adagból.
Milyen inzulint használsz? És mennyiket szúrsz? (Csak kíváncsiság)
Vianne
Új tag
Köszi, ezt a kontroll oldatot megnézem, úgyis ma megyek gyógyszertárba. A Méry-vel is lehet e-naplót vezetni, átlagot is számol (én állítom be, hogy heti, havi vagy napit szeretnék), stb....
Kollégám szerint (akinek anyukája régóta inzulinos cukros) is alacsonyak a vércukor értékeim, főleg mikor betartom a diétát.
Olyankor általában étkezés után se megy 7 fölé, étkezések előtt pedig 5 alatt van. Insuman Rapidot és Basalt használok, a következő elosztásban:
reggeli előtt 12 egység rapid
ebéd előtt 6 egység rapid
vacsora előtt 8 egység rapid
éjszakára 5 egység basal
A doki elmagyarázta, hogy hogyan korrigáljak a nappalinál, az éjszakaira még a kontrollon is azt mondta, hogy azt ne állítgassam, ha lehet.
Azt nem tudom, hogy az inzulinnal vagy a fogyással van kapcsolatban, de például a vérnyomásom is lentebb ment. Régen produkáltam az elvárt tankönyvi értékeket (120/80), viszont mostanában olyan is volt, hogy 90/60. Ezt mindenképpen mondom majd az orvosnak a következő kontrollon (június).
krisz_2011
Aktív tag
Szia!
A Méry-vel sokaknak akadt gondja. Jól tennéd, ha előbb-utóbb vennél egy másik mérőt is. (Kolléganőmnek síeléskor a hegyen mondta fel a szolgálatot az övé, csak másnap tudott újat venni, abból sem olyat, amihez itthon kapna csíkot...) Dcont trend, ideál gépei jók. A One Touch mérővel nekünk nagyon jók a tapasztalataink. Ezt a cég a múlt évben 1-es típusú cukorbetegek részére ingyen biztosította, elképzelhetőnek tartom, hogy ez most is így van.
Édességmánia: Nehéz is megállni. Ha kibírod, jobb, ha az 5 étekzés valamelyikéhez passzintod. Vjálassz minél sötétebb, lehetőleg 80% körüli jó minőségű csokit, az nem viszi fel túlzottan a cukrod (persze abból sem lehet egy táblával egyszerre). Rengeteg jó recept van a neten alacsony ch tartalmú sütikből. Gyerekeknél a kórház diab osztályán édesítővel készített teát adtak, hogy érezzék, az édes íztől nem kell búcsút venni.
Amit szigorúan kerülj, a cukorkák, cukros üdítők, jégkása.
A Méry-vel sokaknak akadt gondja. Jól tennéd, ha előbb-utóbb vennél egy másik mérőt is. (Kolléganőmnek síeléskor a hegyen mondta fel a szolgálatot az övé, csak másnap tudott újat venni, abból sem olyat, amihez itthon kapna csíkot...) Dcont trend, ideál gépei jók. A One Touch mérővel nekünk nagyon jók a tapasztalataink. Ezt a cég a múlt évben 1-es típusú cukorbetegek részére ingyen biztosította, elképzelhetőnek tartom, hogy ez most is így van.
Édességmánia: Nehéz is megállni. Ha kibírod, jobb, ha az 5 étekzés valamelyikéhez passzintod. Vjálassz minél sötétebb, lehetőleg 80% körüli jó minőségű csokit, az nem viszi fel túlzottan a cukrod (persze abból sem lehet egy táblával egyszerre). Rengeteg jó recept van a neten alacsony ch tartalmú sütikből. Gyerekeknél a kórház diab osztályán édesítővel készített teát adtak, hogy érezzék, az édes íztől nem kell búcsút venni.
Amit szigorúan kerülj, a cukorkák, cukros üdítők, jégkása.
borka
Őstag
Kedves Vianne!
Az előttem szólók nagyon szépen elmondták/írták a véleményeket.
Sajnos néha előfordul, hogy eret talál az ember Lánya/Fia. Lehet, hogy azzal egy kis inzulin vissza is jöhet. Ilyen esetben nem árt sűrűbben mérni.
Az inzulin csomók kezeléséről talán van valahol értekezés........lehet, hogy az inzulin topiknál. Mint ahogy a többiek is írták, nem ártana egy tartalék mérőt beszerezni. Persze nem azért, hogy össze mérd őket, mert azt nem szabad. Erről is találsz hosszabb vitákat a vércukormérő topikba.
Tartalék vc. mérőt tudsz kérni és ingyenesen ki is postázzák az alábbi zöld számon. 06 80 019 653 ONETOUCH mérőt. Minden inzulinnal kezelt diabosnak adnak !!!!! A csík hozzá ugyan annyiba kerül mint a Méry-hez. Most drukkoltak elő egy nagyon olcsó kíméletes szúrást biztosító ujjbegyszúróval is, de azt csak gyógyszertárban lehet megrendelni 2000 Ft körüli áron. ONETOUCH Delica néven. (lándzsát is rendelni kell hozzá, így kerül kb.2000 Ft-ba.
Szerintem nagyon ügyesen csinálod a dolgokat. Gikszert és hibát mindenki elkövet valamilyen szinten, de minden korrigálható.
A vérnyomást a kevés folyadékbevitel is befolyásolhatja.
Üdv:
Sándor
Az előttem szólók nagyon szépen elmondták/írták a véleményeket.
Sajnos néha előfordul, hogy eret talál az ember Lánya/Fia. Lehet, hogy azzal egy kis inzulin vissza is jöhet. Ilyen esetben nem árt sűrűbben mérni.
Az inzulin csomók kezeléséről talán van valahol értekezés........lehet, hogy az inzulin topiknál. Mint ahogy a többiek is írták, nem ártana egy tartalék mérőt beszerezni. Persze nem azért, hogy össze mérd őket, mert azt nem szabad. Erről is találsz hosszabb vitákat a vércukormérő topikba.
Tartalék vc. mérőt tudsz kérni és ingyenesen ki is postázzák az alábbi zöld számon. 06 80 019 653 ONETOUCH mérőt. Minden inzulinnal kezelt diabosnak adnak !!!!! A csík hozzá ugyan annyiba kerül mint a Méry-hez. Most drukkoltak elő egy nagyon olcsó kíméletes szúrást biztosító ujjbegyszúróval is, de azt csak gyógyszertárban lehet megrendelni 2000 Ft körüli áron. ONETOUCH Delica néven. (lándzsát is rendelni kell hozzá, így kerül kb.2000 Ft-ba.
Szerintem nagyon ügyesen csinálod a dolgokat. Gikszert és hibát mindenki elkövet valamilyen szinten, de minden korrigálható.
A vérnyomást a kevés folyadékbevitel is befolyásolhatja.
Üdv:
Sándor
