Nyolc osztályos gimi, tehát okos. Barátai elfogadták, megértették, kamasznak a legfontosabb. Moziba, nap közbeni programokra engedd el velük, nem kell díszkiséret. Ami kell, főleg az elején: cukormérő, inzulin, pótkaja, ha evésidő is van a program alatt, kimért mennyiségű szendvics, gyümölcs, vagy ami éppen következne, telefon, óra, plusz a lelkére kötni, hogy mindent tegyen a megbeszéltek szerint. Hazaérkezés után finoman ellenőrizni, ÉS NEM PARÁZNI. Ha most suliidő lenne, gyerek 1. v 2 hét után kórházból ki, másnap suliba be. Ott sem foghatod a kezét. Ha esti program van, egyeztessetek a kezelőorvossal, hogy mennyi ch-t ehet mennyi inzulinnal ilyenkor, hiszen csak nem éhezhet hajnalig. (Nem kell rosszra gondolni, nálunk az első ilyen a múzeumok éjszakája volt, azután színház, mozi.) A cukorbetegség van és kész, az életet macerásabbá teszi, de az EMBERT nem szabad, hogy ez határozza meg. Tudom is én, Julcsi vagyok, tanulok, táncolok, úszom. Sokat kirándulok. Egészséges, finom kajákat eszem és ehhez inzulint adok. Pont. Természetesen tudatosan figyelni kell, ami nehéz, ugyanakkor nem jó, ha a gyerek azzal szembesül, hogy ezt sem lehet csináli, oda sem mehet el, MERT cukorbeteg, ez csak ellenállást szül. Ésszel, odafigyeléssel és tervezéssel (ha kell, a kezelőorvossal egyeztetve) minden megoldható, amit igazán szeretnétek és fontos a lányodnak. (Hát, egy egész csokitorta tényleg nem fog menni

).
A Bátor táborra az én gyerekemnek is ez volt az első reakciója, de én azért kértem a regisztrációját az első nyáron. A harmadik évben szóltak, hogy mehet, ekkor már örült, mert kíváncsi volt a kortársaira, hasonló problémával. Mikor hazajött, hetekig a tábor volt a téma, azonnal utánajárt, hogy mikortól jelentkezhet segítőnek és azóta is biztatja azokat az ismerőseit, akik hezitálnak, mert akkora élményt jelentett ez neki. (Pedig, mint említettem, ő egyébként rendszeresen járt "normál" táborokba.) Jövőre már meglátod, el lehet őt engedni akár az iskolai, v. egyéb táborokba is, a mindennapokban megtanultok mindent és nyugodtabb leszel.
A ch saccolás az elején számomra is megoldhatatlan problémának látszott. Ami segít: Otthon mindent mérjetek és számoljatok. Adott méretű kenyér, adott mennyiségű rizs mindenhol uannyi ch. Egy idő után (nem túl hamar

) már látni fogod, hogy egy-egy tányér leves, főzelék kb. mennyi. Az ismert magyar konyhánál elég pontosan működik. Addig is érdemes idegen helyen rostonsülteket, zöldségköreteket stb. választani, amivel nem nagyon lehet mellélőni.
Milyen inzulinra lett a leányzó beállítva?