Hát igen, jó lenne ha végre érezne már valamit!!!!!!!
Nekem ugyan nincs személyes gyerkőcös tapasztalatom, de a többi szülőtől tudom, hogy a legtöbb gyerkőc nem érez "mást" vagy egyáltalán valamit, ők is egyéb, csak hipora (vagy hiperre) jellemző külső jegyeket tudnak észrevenni.
Megfogalmazni pedig még a kevés gyermeki szókinccsel nem tudják, mert ahhoz valamihez hasonlítani kellene.
Még mi, felnőttek is nehezen tudjuk megfogalmazni, mert ha azt mondom, hogy éhség érzet, akkor azt a fajta éhség érzetet csak azt tudja milyen, aki diabos, és átélte. Teljesen más, mint egy soron következő étkezés előtti éhség érzet. A többi tünet is a maga meghatározásában elég nehézkes, mert nem mindig egyformák, vagy több tünet úgy jelentkezik egyszerre, hogy a különböző érzéseket alig lehet megkülönböztetni, vagy egyáltalán érezni, hogy most melyik is van?
Hogy könnyebben megértsd, pl van, hogy a hipot úgy érzem, mintha "jönne". Ekkor erősödik a szívdobogás, de egy időben érzek egyfajta légszomjat is. Ekkor szinte már nem tudom meghatározni, hogy melyik az erősebb, vagy mindkettőt érzékelem-e. Amikor ez a meghatározhatatlan érzés van, akkor nekem már nem fontos, hogy mit érzek, mert ekkor már tuti, hogy hipo, és cselekednem kell. Ezek gyorsan zajlanak le, néhány másodperc, cselekszik, nem pedig gondolkodik az ember.
Van még egy élettani dolog is a háttérben. A szervezet, akkor, amikor hipo van, akkor a túlélésre koncentrál. Az összes véráramban lévő glukozt az agyba szállítja, de a létfontosságú részekhez. Minden egyéb funkciót "takarékra" rak, amihez glukoz kellene. Tehát azon agyalni tudatosan, hogy melyik érzés az elsődleges, vagy erősebb, az számára nem fontos.
A kicsi gyerkőcök pedig még nem igazán gondolkodnak tudatosan, sokkal inkább ösztönösen cselekednek, és azt, hogy "baj" van, nem igazán tudják megfogalmazni. Illetve számukra ez nem bajként jelentkezik, hanem egy megélt, megtapasztalt érzésként, ami valami által elmúlik (anya ad cukrot, gyümilét, kekszet). Később persze a tanulási folyamat részeként ők is egyre tudatosabbak lesznek, de többektől hallottam, hogy a "nem szól" tendencia sokáig megmarad.
Én tavaly nyáron Gráciával voltam a Balcsin, és akárhogy figyletem Hanna testi reakcióit, én nem láttam semmit, míg Grácia a szeme sarkából látta, vagy megérezte, ha Hanna hipozott. Egy hét alatt nem voltam képes felismerni a jeleket.
Erről a többi szülő biztosan le fogja írni a saját tapasztalatát, most talán többen üdülni vannak, de majd jönnek.