Szóval ha sokáig topogunk egy helyben, hogy mi lenne jó, akkor nem hutunk előbbre. A tervben egyetértünk, ötletekben nincs hiány, többen nagyon jól megfogalmaztuk, hogy mi lenne a kívánatos az intézmények részéről, az állam részéről, stb., de ez már nem kérdés.
A kérdés az, hogy ki írja meg a petíciót, ki adja át, vagy juttatja el. Ki tudja pl, hogy ezt milyen formában szokás? Megírni, kinyomtatni, és aztán ahányan benne vagyunk annyian aláírjuk, aztán egy (két) valaki átadja? De kinek? Az alapítványnak? Jól hangzik, de az alapítvány az nem egy személy.
Bocsi mindnekitől, hogy ilyen kukacos vagyok, de tapasztalat, hogy elmélkedés szintjén minden olyan szép és rózsaszín, aztán amikor a fizikai valóságban előre kéne lépni, akkor nem lehet tudni, hogy merre van az előre, és kinek kellene meglépni az elsőt, a másodikat.
Miért nem hallunk Erős Antónia diabos óvodájáról, vagy Görög Zita két éve miért nem tudta megvalósítani az álmát, a diabos óvodást. Biztos nem azért mert az ötlet ne lenne jó.
Szóval határozzuk meg, ki mit csinál, vállal, vagyis Lizzi vállalja a nyomdász ismerősét. Jó, de mit adunk a kezébe, hogy tessék Lizzi, ezzel menj a nyomdászhoz.
Remélem senki kedvét nem vettem el.