Szia Gyöngyi!
Én 22 éve vagyok cukros- 23 évesen. Nekem csak néhány hónapja jellemző az, amit a lányod esetében leírtál, vagyis nekem az időjárás csak mostanában változtatta a cukrom. Engem is mindig az idegesít, ha nem saját hibámból rossz a cukrom. Mert, ha én szúrtam el, rendben van. Mert szerintem senki nem egy földreszállt angyal és attól még nem kell kétségbe esni, ha egyszer-egyszer elszáll az emberrel a ló és azt mondja, elég, most hagyjanak békén. Nekem ez olyan 14-16 évesen többször isvolt. Persze az inzulint beadtam, nagy hülyeségeket nem csináltam, csak kicsit lazábbra vettem, mert egy gyereknek a kötöttségek nehezen kezehetők. Azonban én azt mondom, ezt nem vittem túlzásba, mert akkor már csak lenne valami szövődményem stb. Szóval az ember lelkének jót tesz néha(!) egy kis lazaság. Ez nem azt jelenti, hogy együnk cukrot cukorral és ne foglalkozzunk a dologgal. Bizonyos határokat akkor is be kell tartani. Én ismerek olyan cukorbeteget, ahol a családban mindkettő gyerek cukros és az anya cukorral süt, a gyerek 11-kor adja be a reggel inzulint és délben a következőt, de szerintük ez így jó. Szerintem meg az a jó, ahogy az én anyukám csinálta. Megkövetelte, hogy nagyjából az előírt szénhidrát keretein belül maradjak. Ezzel elérte, hogy 2-3 évesen visszautasítottam, ha a falumban az utcán megkínáltak sütivel, visszautasítottam. Persze azóta már valamivel lazábban kezelem, de szerintem gyerekkorban nem árt, ha jobban figyeltek még. Főleg, ha egy fegyelmezett, okos kislányról van szó, ahogy te is írtad! Sok sikert kívánok nektek!
Nóri