Diabeteses gyermek lelki világa...

Zsu77

Új tag
Sziasztok! A témával kapcsolatban bőséges személyes tapasztalattal rendelkezem!! Ilyen szempontból a lisztérzékenység még rosszabb, mint a diab, mert ott rengeteg a teljesen TILTOTT élelmiszer. Hozzá sem nyúlhat két kisunokám, de a harmadik igen. A kettőnek ezt tudomásul kellett vennie. Az iskolában és az oviban is a saját, bevitt ebédjüket eszik, és nem jelent gondot, hogy mit kaptak a többiek. A kis baráti zsúrokra is viszik a dobozkájukat, de szóba sem került, hogy inkább ne menjenek, "mert ott a terülj,terülj asztalkám" számukra nem kínál semmit. Azt is nagyon gyorsan megtanulták, hogy semmibe nem kóstolnak bele, amiről nem tudják biztosan, hogy gluténmentes. Csodálatra méltó, ahogyan ezek a kicsik elfogadták a helyzetüket!! Az is a világ legtermészetesebb dolga számukra pl., hogy ugyanúgy kérnek és kapnak kindertojást, mint azelőtt, csakhogy "átrendezték" maguk között az elosztást: Sáráé az összes csoki, ő meg felváltva a tesóinak adja a tojásból a meglepit...és ezt a "rendszert" ők alakították ki maguknak.
Szóval: azt gondolom, az érintetteknek kell megtanulniuk kizárni az életükből, amit ki kell, mert a világ nem zárja el előlük a folyamatos csábítást....

Ez is igaz,de azért én is Teik véleményét osztom egyébiránt.Biztos,hogy eljön egy pont,amikor már így tudnak gondolkozni a gyerekek,de egy friss diabosnak még talán nehéz lehet.És mondjuk ez a "frissesség" nem is annyira időben mérendő,mint inkább,hogy elfogadta-e már mindenestül,vagy sem.Amíg áldozatnak érzi magát,addig ha már sóvárgást nem is,de szomorúságot,frusztráltságot mindenképpen okoz az,ami tilos.Egyébként is olyan az emberi természet,hogy ami tilos,az biztos,hogy jó.Tanulni kell,hogy ez nem biztos.Szóval én csak azt tudom mondani,hogy az egyik oldal edződjön,a másik oldal meg törekedjen a maximális figyelemre.Persze ahogy Grácia mondta,nem természetellenesen,de ami belefér,azt oda kell tenni.
 

gabibaba

Aktív tag
Amikor Gábort kiengedték a kórházból, akkor két dolgot kért tőlünk: 1. ne várjuk meg az ebéddel (mi dél körül szoktunk ebédelni, ő 3/4 2-kor szúrt és 1/2-34 óra múlva evett); 2. együnk előtte olyat nyugodtan, amit ő nem ehet, mert a suliban is mindenki eszi a péksütiket, stb. Azt mondta, h őt nagyon zavarja, ha valaki miatta működik máshogy, mint szokott.
Nálunk van sóvárgás - nem feltétlenül édesség után, meglepő módon sokszor gyümölcs után (nyáron régebben simán bedörgetett Gábor egy fél dinnyét, ez ugye most nem megy :)). És sajnos van - önmaga által felállított - tiltólista is, van, amit nem tud enni, mert nagyon borítja az egyébként remek cukrait. Próbálja keresni a megoldásokat, hogy hogyan is ehetné meg ezeket - több-kevesebb sikerrel.
 

jnekata

Új tag
Kedves Zsu! Abban teljesen egyetértek Veled, hogy "nem szabad rángatni az alvó oroszlán sörényét", tehát a környezet toleranciájára van szükség. Csakhogy a természetes életmenetben folyamatosan szembesülnie kell a számára érvényes gátakkal, és azzal, hogy mások számára nincsenek ilyen gátak. Persze az az igazság, hogy nem tudom,mit kezdenék pontosan a helyzettel, ha az unokáim nem fogadták volna el feltétel nélkül az első perctől kezdve, hogy ilyen szempontból ők mások, mint a többi gyerek. Biztos, hogy akkor is felteszik néha magukban a kérdést: Miért én?? Az tény, hogy szívszorító, ahogyan az 5,5 éves kicsi lány tudomásul veszi, hogy már nem csak lisztérzékeny, hanem diabos is, és hogy ez számára még több korlátozást hozott.
 

dg

Őstag
Gabibaba írásához hasonló hozzáállást tükröz az, amit egyik nagyon kedves ismerősöm mesélt nekem saját gyerekkoráról. Ő úgy 5 éves kora óta diabos, kb 30 éve.
Gyűlölte, ha észerevette, hogy miatta másképpen viselkednek a környezetében. Hiába vezérelte a legjobb szándék a környezetében élőket, és ő tudta is ezt, mégis ellenérzéseket szültek benne az olyan mondatok, mint például " ezt direkt neked készítettem!", és a hasonlók. Annyira, hogy szépen le is szokott arról, hogy bárhol is elmondja: ő diabos. Mert ez volt az egyetlen biztosíték arra, hogy ne "kivételezzenek" vele, hogy a legcsekélyebb "felhajtást" is elkerülje.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Az tény, hogy szívszorító, ahogyan az 5,5 éves kicsi lány tudomásul veszi, hogy már nem csak lisztérzékeny, hanem diabos is, és hogy ez számára még több korlátozást hozott.
Ez sokszor csak nekünk felnőtteknek olyan hihetetlen, a gyerkőcök hozzánk képest játszi könnyedséggel veszik az akadályokat.
Nekünk felnőtteknek viszont amennyiben lehetséges, kerülni kell a direkt "próbatevő" helyzeteket. Ehhez van szükség a nem diabos gyerkőcök, és szüleik részéről a figyelmes toleranciára.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Itt a munkahelyen bent én is mondtam, hogy egyáltalán nem zavar, ha sütit esznek, vagy olyan ételt, amit nekem kerülnöm kell. Ezzel nincs is gond. Viszont a részükről az az apró figyelmesség hiányzott, hogy bármikor, amikor a közös névnapozásra összegyűltünk, akkor a 8-10 flaska rostoslé, és üdítő között egyszer sem volt 1 üveg diétás cola.

Hát ennyit a másik "oldal" toleranciájáról. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a többség túlsúlyának a diétás cola is hasznosabb lenne, mint a cukros löttyök.)
 

dg

Őstag
Itt a munkahelyen bent én is mondtam, hogy egyáltalán nem zavar, ha sütit esznek, vagy olyan ételt, amit nekem kerülnöm kell. Ezzel nincs is gond. Viszont a részükről az az apró figyelmesség hiányzott, hogy bármikor, amikor a közös névnapozásra összegyűltünk, akkor a 8-10 flaska rostoslé, és üdítő között egyszer sem volt 1 üveg diétás cola.

Hát ennyit a másik "oldal" toleranciájáról. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a többség túlsúlyának a diétás cola is hasznosabb lenne, mint a cukros löttyök.)


Persze! Ezekben az esetekben egy vendéglátó részéről az a minimum, hogy az asztalán mindenki találjon ínyére valót. Ha ezt nem teszi, akkor kifejezetten neveletlen. Bár jobban esik azt mondanom, hogy bunkó.
 

napocska

Őstag
Ez olyan, mint ha a vendégeim közt lenne mondjuk vegetáriánus, és kizárólag húsos kajákat készítenék. Szerintem illő, hogy legalább egy adag számára is ehető fogás legyen. Kis figyelmesség kérdése.
 

jnekata

Új tag
Szia Kata! Remélem is, hogy csak bennem van ilyen szívszorító érzés, benne nincs!!! Otthon könnyebb a helyzet, hiszen mindenki azt eszi többnyire, amit a két gyerek is ehet. Nincs külön ebéd számukra, de azért előfordul az asztalon olyan étel is, ami számukra tiltott. Ezt teljesen természetesnek veszik, hiszen az ovi és a suli sajnos produkálja nekik naponta a "próbatevő" helyzeteket. ..és ez kivédhetetlen. Nem tudnak mást tenni, mint elfogadják azt, amit a sors rájuk osztott. Nem tudod megkímélni őket ettől, hidd el!!
 

dg

Őstag
A próbatételekkel kapcsolatban személyes véleményem az, hogy akkor vagyok a legnyugodtabb, ha mellettem történik meg először. Ezzel is igyekszem támogatni a lehetőségeimhez mért felkészítést.
Például nyáron, séta közben, mikor fagyizni indulunk, a cukrászdák tele vannak süteményeket fogyasztó emberekkel, totyogótól a nagymamiig. Mi is szépen beülünk közéjük, amit kell, megbeszéljük, és rendeljük a magunkét. Semmi sokkoló reakciót nem fedeztem fel eddig a gyerekem hozzáállásában, sőt, rendkívül elfogadó és együttműködő. Megkóstolni pedig mindent szabad. Épp Békefi Dezső (de lehet hogy Fövényi??) írta azt valahol, hogy a kóstolást társaságban mindig meg kell engedni, megbeszélni, amit kell, nehogy kifejlődjön a kirekesztettség érzése.
Én már azt is elhatároztam magamban, hogy ha majd eljön az ideje és szükségesnek ítélem meg, inkább én tanítom meg a gyerekemet a mértékletes és számára biztonságos alkoholfogyasztásra. Ne a haverok tegyék, és ne a kórházból telefonáljanak nekem, jobb, ha jól tudja majd, mit kell tenni. Az úgyis buta naívság lenne, ha azt hiszi egy szülő, hogy a gyereke nem fogja kipróbálni.
 

gabibaba

Aktív tag
Gábornak is nagyon jólesett, amikor a karácsonyi sulibulira az egyik osztálytársnője sütött diabetikus sütit.
Mi azt 'beszéltük meg' vele, hogy ha meg akar kóstolni valamilyen alkoholt, azt velünk tegye, ha lehet. (Reakció: 'Tök mókás lesz, apa, hogy jövök hozzád, igyunk egy sört!) Egyébként ugyanezt mondtuk a cigire :( (remélem, ezt nem akarja, eddig eléggé utálja a füstöt, de náluk már az osztályban van, aki cigizik)
 

borka

Őstag
Nagy igazság van abban amit irtok,és szerintem nagyon helyesen cselekedtek.
Minél inkább tiltanak valakit valamitől annál inkább megfogja kóstolni ,és ki akarja próblni. Sajna az az emberi gyarlóság. De remélem a Ti gyermekeitek a realitások figyelembe vételével nőnek fel.
Nagyon jók a nevelési módszereitk,gratula.
 

dg

Őstag
A gyerekeknek idővel úgyis megvannak a saját útjaik, ahol a szülő nincs ott, s még csak nem is sejti. Anno én is rendesen meg tudtam lepni Anyukámat, mikor évekkel később önvallomást tartottam. :) Annyit bevéstem magamba az egészből, hogy szinte törvényszerű, hogy ez megtörténjen. Legalább legyen infójuk a lehetőségekről, jó és rossz értelemben is.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Szia Kata! Remélem is, hogy csak bennem van ilyen szívszorító érzés, benne nincs!!! !
Szerintem megnyugodhatsz. Itt a fórumon több diabos megírta, hogy amikor gyerek volt, ő sokkal lazábban vette a dolgot, mint a szülője, aki majd belebetegedett, hogy a gyerkőc cukorbeteg lett. Nekem ugyan nincs ilyen tapasztalatom, mivel én 32 évesen "kezdtem", tehát én is innen a fórumról tudom.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Ez olyan, mint ha a vendégeim közt lenne mondjuk vegetáriánus, és kizárólag húsos kajákat készítenék. Szerintem illő, hogy legalább egy adag számára is ehető fogás legyen. Kis figyelmesség kérdése.
Napocska, nálad a pont, szerintem ez egy nagyon jó legjobb hasonlat.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Én már azt is elhatároztam magamban, hogy ha majd eljön az ideje és szükségesnek ítélem meg, inkább én tanítom meg a gyerekemet a mértékletes és számára biztonságos alkoholfogyasztásra. Ne a haverok tegyék, és ne a kórházból telefonáljanak nekem, jobb, ha jól tudja majd, mit kell tenni. Az úgyis buta naívság lenne, ha azt hiszi egy szülő, hogy a gyereke nem fogja kipróbálni.
Ez Békefi-s. Ez szinte szóról-szóra így hangzott el a diab. edukáción, egy fél délutánt erről beszélgettünk, meg a serdülőkor egyéb "buktatóiról".
 

Zsu77

Új tag
Gábornak is nagyon jólesett, amikor a karácsonyi sulibulira az egyik osztálytársnője sütött diabetikus sütit.
Mi azt 'beszéltük meg' vele, hogy ha meg akar kóstolni valamilyen alkoholt, azt velünk tegye, ha lehet. (Reakció: 'Tök mókás lesz, apa, hogy jövök hozzád, igyunk egy sört!) Egyébként ugyanezt mondtuk a cigire :( (remélem, ezt nem akarja, eddig eléggé utálja a füstöt, de náluk már az osztályban van, aki cigizik)

Gábor nagyszerű srác!Sajna hallottam olyan tinikről,akik vagy marhára lázadnak,vagy csak hogy az anyját húzza előveszi a második adag pudingot is és közben,mint a 2 évesek nézi,hogy mit szól hozzá az anyja.Nagyon változó a reakció és sokszor az a baj,hogy nincs meg a közös hullámhossz már/még eleve a szülő és a gyerek közt.Pedig ha nincs közöshang,akkor nehéz megértetni egy gyerekkel a dolgokat.Illetve csak akkor.Nekem ez a tapasztalatom.
Egyébként Manka,te fejezted ki leginkább azt,amiről beszéltem:
1.Útálja a külön figyelmet
2.Örült a külön sütinek
Szóval lehet ezt a maga természetességében is.Nekünk is volt diabos vendégünk többször és mert nagyon jóban voltunk,nálunk minden úgy volt készítve,hogy ne legyen gond,ha nem csak kóstolgatni akar,hanem jóllakni is...Ital pedig csak olyan volt,ami mindegyikéből bátran választhatott.(na,Manka látod,ezt nem is most kezdtem...:mrgreen: egyébként van a világban olyan,aminek legalább annyira tilosnak kéne lenni mindneki számára,mint a betegeknek bizonyos dolgok és szerintem közéjük tartozik a cigi is.Mert még alkoholt meg lehet tanulni fogyasztani,de a ciginek akár egy slukkig mi értelme?)
Egyébként kétfelé főzni nem olyan nehéz.A főzés egy bizonyos fázisában ketté kell szedni vagy választani.Az egyikbe kerülnek dolgok,a másikba pedig nem.Az egyik édesítős,a másik nem.Kis rafináltsággal a kettő még egy tepsiben is készülhet.Főkajából meg "tömegkaja" kell.Családon belül nem a világot kell szerintem megélni.Legyen csak ott az asztalon mindenki.Hát ha csak az ízlésvilágot nézzük,ugye.Az egyik ezt szeretne reggelire,a másik meg azt.Tudom róluk,hát odarakom ezt is,azt is.És akkor csak az ízlésről szóltunk.De miért ne lehetne szempont a fizikai állapot is?Találja meg mindenki az asztalon azt,ami neki szól!Szerintem.
 
Oldal tetejére