Diabeteses gyermek lelki világa...

Magdika

Új tag
Mindenkinek!

Hetekkel ez előtt megkerestem egy régóta elismert szakorvos aki megint a Thiogamma infúziót ajánlotta. Ez az orvos a közelünkbe lévő városban rendel a lakhelyünktől 35 km. Nem cicózok leírom. Dr. Neuwirth Gyula. Nekem ez az ember nagyon sokat segített, pedig nagyon ritkán találkozunk. Tehát elindultam a városunkban lévő kórház új Belosztály vezető foorvosához azzal a kéréssel, hogy Thiogammás infúzióra lenne szükségem. A válasz a következő volt. Vissza tudna jönni mához egy hétre, mert utánna kell néznem mennyibe kerül a Thiogamma. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm a fáradságát, tudom, hogy húzós ára van. Viszontlátásra.
Egy hét elteltével jelentkeztem újra és iszonyatos zavarba voltam. A főorvos úr ridegen közölte, hogy az osztály anyagi helyzete nem engedi meg ezt a drága injekciót. Bármi másba segít, de ezt nem lehet. - Köszönöm szépen és bocsánatot kérek a zavarásért. és el oldalogtam. Amint kiértem a rég megszokott épületből, ahol gyerekkorom óta kezelnek, vettem egy nagy levegőt és félhangosan gondolkodva azt mondtam. Magdi, ha te ezt most feladod itt a vége. Ezt akarod. Nem nem ezt akarom. Haza mentem lehiggadni és átrágni. Másnap bementem édesanyámhoz aki a krónikus osztályon fekszik és felöltöztettem és elindultunk sétálni, át az udvaron a kórház igazgatójának irodájába, ahol a titkárnő közölte, hogy igazgató főorvos úr nincs jelenleg itt, de esetleg tud e segíteni. hát én higgadtan és arra nagy figyelmet fordítva, hogy hangom kérés legyen és ne felháborodás, amit valójában éreztem, elmondtam, hogy 48 éve diab beteg vagyok és most a ....... A titkárnő sajnálkozva végig mért bennünket és ezt mondta. Látom anyukája bent fekszik úgy is jön hozzá tessék benézni majd megkérdezem az igazgató főorvos úrat. (Annó apukája kezelt, belgyógyász volt)
Én másnap már anyukámat nem tettem ki ennek, hisz a választ sejtettem. Sajnos most sincs itt az igazgató főorvos úr, de csak annyit igért, hogy beszél a belgyógyászat vezető főorvosával, de sajnos ha nincs pénz nem tud segíteni. Megintcsak a felháborodásomat leküszködve, icinyke picinyke emberkének éreztem magam és eloldalogtam, bocsánatot kérve, hogy zavartam. Ebben a felzaklatott állapotban érkeztem meg az osztályra ahol anyukám fekszik és szembe jön az osztályvezető főorvos. Köszön előre, mosolyog. Nem tudom mi adta a bátorságot de megállítottam és feltettem a kérdést neki is. Mire alázatos hangján éreztem, hogy akar segíteni. Csak ennyit mondott, kedves asszonyom, ha a budzsénk megengedi állunk rendelkezésére, szerettel várjuk egy kúrára. Rá néztem és vissza kérdeztem. Mikor tetszik ezt meg nézni.- mindjár utánna nézek.- Kicsit beszélgettem anyukámmal és jött egy nővérke, aki csak bekukantott, és utánna nem soká a főorvos úr. Kedves asszonyom megrendeltem a Thiogammát, ha meg jön fogok szólni.- Köszönöm és mosolyogva elköszönt. Nem hittem el, csak néztem magam elé. Biztosan nem tudja ez az orvos mennyibe kerül, biztosan félre értettük egymást, de hátha nem. Cjkáztak a gondolataim. Harmad nap anyukám azzal várt, hogy kereset a főorvos úr és azt mondta, ha jövök keressem meg. - Megkerestem. Tehát akkor mennyit szokott kapni a Thiogammából 10-et feleltem én bátortalanul. Az elején huszassával kaptam, de mellé még megveszem a Milgammát és a kura után még a thiogamma filmtabblettátt.- Jó akkor most is így lesz. 10 injekciót megrendeltem, ha megjön szólni fogok. -Két nap múlva újra üzent a főorvos úr, hogy keressem meg. - Meg van a Thiogamma. csak erre tudok gondolni, de félek, hogy valami félreértés van.- Azzal fogad a főorvos úr, hogy holnap ő nem dolgozik de a következő napon akkor már jöhetek. És mentem, és féltem, hogy ezt csak álmodom, de nem. A fekete zacskós infúziót hozták a nővérek és paff be a vénámba. -Na ettől az orvostól nem sajnálom a hálla pénz. Ez megérdemli. -A következő állomásom a Debreceni kórház lett volna a családomtól 35 km-re. Így meg minden nap itthol vagyok. Hát nem fenomenális. Ti értitek ezt? mert én nem. Ne haragudjatok rám de ezt most itt nektem írtam le nem a CD-mre.
 

pusimelu

Őstag
Magdika!Ez szörnyű volt elolvasni hogy az ember élerére nincs keret.Viszont örülök hogy sikerült megkapnod a kezelést.
 

Magdika

Új tag
Magdika!Ez szörnyű volt elolvasni hogy az ember élerére nincs keret.Viszont örülök hogy sikerült megkapnod a kezelést.

Sziasztok!
Néhány kemény nap után egy kicsit megint itt vagyok. Csak azért írtam le nektek a szerencsétlen helyzetemet, hogy tanuljatok belőle. Ha kilöknek az ajtón bemászom az ablakon akár ezt is írhattam volna cimnek. Tegyétek ti is, mert sajnos senki rajtunk kívűl nem képviseli érdekeinket valójában.
Tegnap voltam a diabetesz világnap alkalmából lévő találkozón, ahol is ezt elmondtam Kincses úrnak is. (Berettyóújfaluban) Itt hallottam a szomorú hírt, hogy Lang Gusztáv temetése ma volt. Nekem még volt vele szélyes kapcsolatom is, az első diabétesz önmenedzselő tanfolyamát az ő segítségével vettem igénybe Veszprémben. Azóta már sok minden változott, de mi még néha egy hír hallatán összecsörögtünk. Sajnálom.
Magdika
 

szivosanna

Új tag
Kedves Magdika!

Örülök a csodának, ami Téged ért!! Sírtam, ahogy olvastam a soraidat, mert átérzem, mi az, hogy ott állsz a szakadék szélén, és azt érzed, nincs tovább, de mégis megfordulsz, és nem hátra, előre lépsz...Köszönöm, hogy megosztottad...
 

Magdika

Új tag
Kedves Magdika!

Örülök a csodának, ami Téged ért!! Sírtam, ahogy olvastam a soraidat, mert átérzem, mi az, hogy ott állsz a szakadék szélén, és azt érzed, nincs tovább, de mégis megfordulsz, és nem hátra, előre lépsz...Köszönöm, hogy megosztottad...

Kedves Anna!

Ha csak neked adott erőt a leírt esetem, már megérte. Szívesen osztom meg veletek, mert tudom hogy segítek vele. Nekem nem volt segítségem, csak az anyukám meg én álltunk szemben a Diabeteszemmel. Mindkettőnknek másképpen, de nagyon nehéz volt. Ezért aztán hamar megtanultam, hogy belőllem csak egy van és a legfontosabb én vagyok, ha a családom szeretem. Csak úgy tudok nekik segíteni, ha magamra vigyázok és a diabetesz lehető legjobb kezelését magam kutatom fel. (ebből volt is nézeteltérésünk orvosaimmal, de mindig azt mondták, ha rákérdeztem, hogy az én bőrömben , az én fejemmel gondolkozva próbáljanak meg válaszolni helyettem.) (... Kórház ... idő... orvos kérdésem a humán inzulinról, mert hallottam róla. Válasz : az még nincs, de előre láthatólag 2 év mulva lesz.
Természetesen nem vártam 2 évet, hanem elindultam megkeresni hol juthatok hozzá még mielőtt forgalomba kerül. ...város...kórház... orvos. Azóta is jó a kapcsolatunk. Most csak ennyit. (Az infuziókat megkaptam és jobban is vagyok)
Most napok óta nem volt időm és erőm sem. De amint rendeződik az anyukám sorsa itt leszek veletek.
Magdika
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Kedves Anyukák, és Nagymamik!
Nem igazán ebbe a topikba való, de igazán sehova sem, és félő, hogy másik topikot nem olvastok.
Ha van lehetőségetek kinyomtatni, és utána kivágni, akkor nagyszerű ablakdíszt tudtok készíteni a gyerkőcökkel.
 

Csatolások

  • hópehely kicsi.pdf
    62.4 KB · Olvasás: 12
  • hópehely nagy 1.pdf
    107.7 KB · Olvasás: 11

ildikó

Új tag
Sziasztok!

Péter tegnap tapacs-cserekor megint nagyon sírt, hogy ő nem akar cukorbeteg lenni, olyan akar lenni, mint régen, és miért pont ő. Persze én is bőgtem már vele. Azt hiszem, hogy elmegyünk pszichológushoz, mert nem szeretném, ha ez a 4 éves gyerekemet ennyire nyomasztaná. Szerintetek? És a gyerekként diabossá lett felnőttek véleménye is érdekelne, ők ezt hogyan élték meg/át.

Köszönöm!
 

Sani

Új tag
Kedves Ildikó!

Nagyon nehéz lehet ilyenkor egy szülőnek.
Én 8 éves koromban lettem cukros, és elfogadtam. Azért voltam mérges, mert anyukám egyik barátnője látványosan sajnált:
- Szegény, miért pont Te? - na, erre 'kiakadtam', de csak mosolyogtam rá...majdnem még én sajnáltam.

De a lényeg, én biztosan összeismertetném hasonló korú szintén cukorbeteg gyerekkel...nekem anno ez nagyon sokat segített, bár 'nem borultam ki' emiatt, de a lelkemet akkor nagyon megnyugtatta, hogy láttam, nem csak én egyedül járok ebben a cipőben.
 

ildikó

Új tag
Sani!

Most voltunk pumpa találkozón, meg diab.mikuláson, és vannak diabos gyerek ismerősök is. Tehát járunk ilyen helyekre, ez nem gond.
 

Sani

Új tag
Akkor nekem nincsen több ötletem.
Kevesebbnek érzi magát a gyermeked a cukorbetegsége miatt?
Lehet, hogy ebben az esetben én is elvinném pszichológushoz.
 

ildikó

Új tag
Nem hiszem, hogy kevesbbnek érzi magát, csak utálja, utálja a mérést, nagyon a tapacs-cserét, a macerát, hogy akkor ehet, ha mérünk. Én nem mutatom előtte soha ki a rossz érzésemet, nem panaszkodok előtte, próbálom nem tragikusan kezelni, ha mondjuk magas a cukra. Azt is kérdezem tőle, hogy bántották-e az oviban, azt mondja, hogy nem. Azt is mindig kérdem, hogy nem akar-e ott enni az oviban, de nem. Nincs már jó ötletem, ezért gondoltam, hogy megkeresek az pszichológust.
 

Magdika

Új tag
Sziasztok!

Péter tegnap tapacs-cserekor megint nagyon sírt, hogy ő nem akar cukorbeteg lenni, olyan akar lenni, mint régen, és miért pont ő. Persze én is bőgtem már vele. Azt hiszem, hogy elmegyünk pszichológushoz, mert nem szeretném, ha ez a 4 éves gyerekemet ennyire nyomasztaná. Szerintetek? És a gyerekként diabossá lett felnőttek véleménye is érdekelne, ők ezt hogyan élték meg/át.

Köszönöm!

Kedves Ildikó!
Lehet, hogy egy pszhihológus tudja a dolgát de, de ha te tudsz gyugodtan és magadban rendezve erről beszélni a kicsi fiaddal, és diabeteszes gyerekek társaságát keresve látva, hogy nincs egyedül, talán többet tehetsz magatokért. Sajnálkozni nem szabad "szegény gyerek, milyen fiatal, "stb. ezek nem visznek egyikőtöket sem előre. El kell mondani az igazat, lehet reménykedni abban, hogy egyszer meggyógyítható lesz ez a betegség és megígérni, hogy amint erre lehetőség lesz te segítesz, illetve ti szülők segítetek neki, de most erre lehetőség még nincs. Én is nagyon nem szerettem amikor ilyeneket hallottam a felnőttektől, és kezdtem egy idő után talán úgy 10-11-éveimben keresgélni a szakitrodalmakban, újságokban, amik akkortájt még igencsak szerények voltak, de mindig találtam valami vigasztaló adatot. Most is vannak, és ezek éltetnek. A diabetesz gyógyítása címszóval talász néhány kutatási eredményt a világhálón. Sajna még mindig várni kell rá. De reményt ad. Addig is légy türelmes és ha kell sírjatok együtt, néha az is segít. De a türelem, a szeretet, a legfontosabb a megfelelő inzulin kezelés mellett. És ami még nagyon fontos, tudom ezt a legnehezebb neked szülőnek, Ne érezze a külömbséget a cukorbetegsége miatt, nem kell az alátványos figyelem, ami már terhes. Ha van másik gyereked ez mindkettőjüknek nagyon rossz, ha egyedüli akkor is.
Rövidesen keresek egy kiadót aki a diabos gyerekkorti élményeimet és a felnőtté válláskorit kiadja.
Talán nektek lesz egy két segítség benne. ezzel a szándékkal írtam.
Minden találkozóra vidd el a kisfiad, legyenek diabos barátai, közös élményei. Nekem ez nagyon hiányzott a gyerekkoromból.
Sok türelmet kívánok nektek Magdika
 

Magdika

Új tag
Sziasztok!

Péter tegnap tapacs-cserekor megint nagyon sírt, hogy ő nem akar cukorbeteg lenni, olyan akar lenni, mint régen, és miért pont ő. Persze én is bőgtem már vele. Azt hiszem, hogy elmegyünk pszichológushoz, mert nem szeretném, ha ez a 4 éves gyerekemet ennyire nyomasztaná. Szerintetek? És a gyerekként diabossá lett felnőttek véleménye is érdekelne, ők ezt hogyan élték meg/át.

Köszönöm!

Ugye nem haragszol rám?
Magdika
 

Sani

Új tag
Kedves Ildikó!
Lehet, hogy egy pszhihológus tudja a dolgát de, de ha te tudsz gyugodtan és magadban rendezve erről beszélni a kicsi fiaddal, és diabeteszes gyerekek társaságát keresve látva, hogy nincs egyedül, talán többet tehetsz magatokért. .... De a türelem, a szeretet, a legfontosabb a megfelelő inzulin kezelés mellett.
És ami még nagyon fontos, tudom ezt a legnehezebb neked szülőnek, Ne érezze a külömbséget a cukorbetegsége miatt, nem kell az alátványos figyelem, ami már terhes.

Kedves Magdika!

Köszönöm ezeket a szavakat!
Szerintem leírtad a lényeget!
Sokat segítesz ezzel a kétségbeesett szülőknek.
 

dg

Őstag
Szia Ildikó!

Nagyon nehéz ez a helyzet. Mindenképp keress olyan szakembert, aki a gyereklélektanban jártas. 100%, hogy tudni fogja a megoldást!

Magam véleménye szerint, bár nem mondok semmi ördöngőset, jobbat viszont nem tudok, első lépésként alaposan meg kell figyelni minden szituációt, amikor a kisfiad elkeseredettsége előjön. Mi előzte meg? Mi történt? Hogy nyugodott meg? Te mit tettél, hogy reagáltál, és ez hogy hatott a gyermekre? Még az se baj, ha feljegyzéseket készítesz: előbb utóbb ezen a papíron minden lényeges elem szerepelni fog, és akkor neki lehet állni gondolkodni.
Magam részéről jobbnak látom, ha nem sírnál a kisfiad előtt. Ő ehhez kicsi. Ez nem hazugságban tartás, ugyanis azt látnunk kell, hogy egy óvodás korú gyerek nem "egyenragú" partner velünk szülőkkel atekintetben, hogy ők minket tekintenek erős bástyának, az oltalom megtestesítőjének, mi szülők vagyunk azok, akik minden bizonytalanságot eloszlatunk, a kérdésekre válaszolunk, stb... Ez a biztonságérzet kell az egészséges lelki fejlődéshez. Ha ez a bástya a gyerek előtt omlik össze, az a legvégső és legerősebb bizonyíték a gyerek számára, hogy nagy a baj, itt valóban valami siratnivaló dologról van szó. Azonban ahhoz, hogy Ő, a kicsi azt érezze, kerek a világ, Neked is azt kell érezned, sőt, elsősorban Neked kell ezt belátnod, mert a gyerekek valójában "leképezik" a szülő lelkiállapotát (többek között.)
Ha biztosan kizárható, hogy "kívülről" bántja meg őt valaki (oviban pl), akkor a megoldás és a baj forrása a belső körben van. (A jó öreg mondat: "Beteg a gyerek? Gyógyítsd a szülőt)
Elemi még azon túl, amit a többiek az előbbiekben említettek: a játékosság! Ha úgy adódik, valamit épp tiltani kell, vagy valami olyasmit kell csinálni, amit nem szeret, építsetek köré (igaz tartalmú) játékosságot!
 

Magdika

Új tag
Hogyan éli meg vajon egy pici gyermek a diabetest?
Hogyan éli meg egy nem diabeteses gyermek, ha testvére diabeteses lesz?
Hogyan éli meg egy diabeteses gyermek az új közösségbe kerülést?
...Egyszóval: hogyan segíthetjük diabeteses gyermekünk lelki világának helyes fejlődését?

Kedves Timeácska!

Most kis idővel több jutott, hogy olvasgathassam az általatok írtakat kérdéseket. és ma megint írnék nektek.
Biztos aktuális ez a néhány kérdés, és lehet az is, hogy már ti is rájöttetek néhány válaszra.
A saját életemből meritett tapasztalatokat osztom meg veletek.

Egy pici gyermek a diabetesz élethez hamar hozzászokik (5 Évesen lettem az, így nem is nagyon van olyan emlékem ami nem diabos volt)A másságom nem is éreztem volna, ha az anyukám nem juttatja folyton eszembe. De mivel ezt tette és sajnált és sajnáltatott mindenkivel ez okozta a legtöbb nehézséget. Erről röviden enyit.
Volt egy testvérem, aki folyton azt mondogatta, hogy őt nem szeretik a szüleink, őt csak a gyermekvárosból hozták és csak én vagyok az igazi gyerekük. Aztán felnőtt és rabja lett egy szernek és miután elkerült a családból önálló életet élni, ami nem sikerült, úgy döntött, hogy nem kéri ezt a kutya életet és elnment bucsú nélkül. Ennek már 19 éve. Nekem most felszakadtak a sebek, nagyon fájdalmas, de azt hiszem ezzel a történettel segíthetek annak akinek van nem diabos gyerkőce is. Nagyon vigyázzatok, rá, hogy ilyen érzés soha ne legyen az egészzséges gyerkőcnek.
Talán most ennyi, tovább nem megy.
Magdika
 

Sani

Új tag
Nagyon sajnálom, Magdika, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menned!
Őszinte részvétem így ismeretlenül és ennyi év után is!
Köszönjük az őszinte szavakat!
 

dg

Őstag
A megkülönböztetettség családon belül (is) borzalmas érzés. Ehhez képest a sokgyerekes szülők érzik, hogy bármilyen egyformán bánnak a gyerekekkel, legalább minimális, nüansznyi különbség mégis van az egyes gyerekekhez való hozzáállásunkban. Ezt maga az a tény determinálja, hogy a gyerekek is mint entitások, különböznek egymástól, s mint ilyen, más-más tulajdonságainkat hívják életre. Ez azonban természetes, de persze beteges méreteket is ölthet. (Ugye, mindig ez a kényes pont: hol vannak a határvonalak?)
 
Oldal tetejére