Mindenkinek!
Hetekkel ez előtt megkerestem egy régóta elismert szakorvos aki megint a Thiogamma infúziót ajánlotta. Ez az orvos a közelünkbe lévő városban rendel a lakhelyünktől 35 km. Nem cicózok leírom. Dr. Neuwirth Gyula. Nekem ez az ember nagyon sokat segített, pedig nagyon ritkán találkozunk. Tehát elindultam a városunkban lévő kórház új Belosztály vezető foorvosához azzal a kéréssel, hogy Thiogammás infúzióra lenne szükségem. A válasz a következő volt. Vissza tudna jönni mához egy hétre, mert utánna kell néznem mennyibe kerül a Thiogamma. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm a fáradságát, tudom, hogy húzós ára van. Viszontlátásra.
Egy hét elteltével jelentkeztem újra és iszonyatos zavarba voltam. A főorvos úr ridegen közölte, hogy az osztály anyagi helyzete nem engedi meg ezt a drága injekciót. Bármi másba segít, de ezt nem lehet. - Köszönöm szépen és bocsánatot kérek a zavarásért. és el oldalogtam. Amint kiértem a rég megszokott épületből, ahol gyerekkorom óta kezelnek, vettem egy nagy levegőt és félhangosan gondolkodva azt mondtam. Magdi, ha te ezt most feladod itt a vége. Ezt akarod. Nem nem ezt akarom. Haza mentem lehiggadni és átrágni. Másnap bementem édesanyámhoz aki a krónikus osztályon fekszik és felöltöztettem és elindultunk sétálni, át az udvaron a kórház igazgatójának irodájába, ahol a titkárnő közölte, hogy igazgató főorvos úr nincs jelenleg itt, de esetleg tud e segíteni. hát én higgadtan és arra nagy figyelmet fordítva, hogy hangom kérés legyen és ne felháborodás, amit valójában éreztem, elmondtam, hogy 48 éve diab beteg vagyok és most a ....... A titkárnő sajnálkozva végig mért bennünket és ezt mondta. Látom anyukája bent fekszik úgy is jön hozzá tessék benézni majd megkérdezem az igazgató főorvos úrat. (Annó apukája kezelt, belgyógyász volt)
Én másnap már anyukámat nem tettem ki ennek, hisz a választ sejtettem. Sajnos most sincs itt az igazgató főorvos úr, de csak annyit igért, hogy beszél a belgyógyászat vezető főorvosával, de sajnos ha nincs pénz nem tud segíteni. Megintcsak a felháborodásomat leküszködve, icinyke picinyke emberkének éreztem magam és eloldalogtam, bocsánatot kérve, hogy zavartam. Ebben a felzaklatott állapotban érkeztem meg az osztályra ahol anyukám fekszik és szembe jön az osztályvezető főorvos. Köszön előre, mosolyog. Nem tudom mi adta a bátorságot de megállítottam és feltettem a kérdést neki is. Mire alázatos hangján éreztem, hogy akar segíteni. Csak ennyit mondott, kedves asszonyom, ha a budzsénk megengedi állunk rendelkezésére, szerettel várjuk egy kúrára. Rá néztem és vissza kérdeztem. Mikor tetszik ezt meg nézni.- mindjár utánna nézek.- Kicsit beszélgettem anyukámmal és jött egy nővérke, aki csak bekukantott, és utánna nem soká a főorvos úr. Kedves asszonyom megrendeltem a Thiogammát, ha meg jön fogok szólni.- Köszönöm és mosolyogva elköszönt. Nem hittem el, csak néztem magam elé. Biztosan nem tudja ez az orvos mennyibe kerül, biztosan félre értettük egymást, de hátha nem. Cjkáztak a gondolataim. Harmad nap anyukám azzal várt, hogy kereset a főorvos úr és azt mondta, ha jövök keressem meg. - Megkerestem. Tehát akkor mennyit szokott kapni a Thiogammából 10-et feleltem én bátortalanul. Az elején huszassával kaptam, de mellé még megveszem a Milgammát és a kura után még a thiogamma filmtabblettátt.- Jó akkor most is így lesz. 10 injekciót megrendeltem, ha megjön szólni fogok. -Két nap múlva újra üzent a főorvos úr, hogy keressem meg. - Meg van a Thiogamma. csak erre tudok gondolni, de félek, hogy valami félreértés van.- Azzal fogad a főorvos úr, hogy holnap ő nem dolgozik de a következő napon akkor már jöhetek. És mentem, és féltem, hogy ezt csak álmodom, de nem. A fekete zacskós infúziót hozták a nővérek és paff be a vénámba. -Na ettől az orvostól nem sajnálom a hálla pénz. Ez megérdemli. -A következő állomásom a Debreceni kórház lett volna a családomtól 35 km-re. Így meg minden nap itthol vagyok. Hát nem fenomenális. Ti értitek ezt? mert én nem. Ne haragudjatok rám de ezt most itt nektem írtam le nem a CD-mre.
Hetekkel ez előtt megkerestem egy régóta elismert szakorvos aki megint a Thiogamma infúziót ajánlotta. Ez az orvos a közelünkbe lévő városban rendel a lakhelyünktől 35 km. Nem cicózok leírom. Dr. Neuwirth Gyula. Nekem ez az ember nagyon sokat segített, pedig nagyon ritkán találkozunk. Tehát elindultam a városunkban lévő kórház új Belosztály vezető foorvosához azzal a kéréssel, hogy Thiogammás infúzióra lenne szükségem. A válasz a következő volt. Vissza tudna jönni mához egy hétre, mert utánna kell néznem mennyibe kerül a Thiogamma. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm a fáradságát, tudom, hogy húzós ára van. Viszontlátásra.
Egy hét elteltével jelentkeztem újra és iszonyatos zavarba voltam. A főorvos úr ridegen közölte, hogy az osztály anyagi helyzete nem engedi meg ezt a drága injekciót. Bármi másba segít, de ezt nem lehet. - Köszönöm szépen és bocsánatot kérek a zavarásért. és el oldalogtam. Amint kiértem a rég megszokott épületből, ahol gyerekkorom óta kezelnek, vettem egy nagy levegőt és félhangosan gondolkodva azt mondtam. Magdi, ha te ezt most feladod itt a vége. Ezt akarod. Nem nem ezt akarom. Haza mentem lehiggadni és átrágni. Másnap bementem édesanyámhoz aki a krónikus osztályon fekszik és felöltöztettem és elindultunk sétálni, át az udvaron a kórház igazgatójának irodájába, ahol a titkárnő közölte, hogy igazgató főorvos úr nincs jelenleg itt, de esetleg tud e segíteni. hát én higgadtan és arra nagy figyelmet fordítva, hogy hangom kérés legyen és ne felháborodás, amit valójában éreztem, elmondtam, hogy 48 éve diab beteg vagyok és most a ....... A titkárnő sajnálkozva végig mért bennünket és ezt mondta. Látom anyukája bent fekszik úgy is jön hozzá tessék benézni majd megkérdezem az igazgató főorvos úrat. (Annó apukája kezelt, belgyógyász volt)
Én másnap már anyukámat nem tettem ki ennek, hisz a választ sejtettem. Sajnos most sincs itt az igazgató főorvos úr, de csak annyit igért, hogy beszél a belgyógyászat vezető főorvosával, de sajnos ha nincs pénz nem tud segíteni. Megintcsak a felháborodásomat leküszködve, icinyke picinyke emberkének éreztem magam és eloldalogtam, bocsánatot kérve, hogy zavartam. Ebben a felzaklatott állapotban érkeztem meg az osztályra ahol anyukám fekszik és szembe jön az osztályvezető főorvos. Köszön előre, mosolyog. Nem tudom mi adta a bátorságot de megállítottam és feltettem a kérdést neki is. Mire alázatos hangján éreztem, hogy akar segíteni. Csak ennyit mondott, kedves asszonyom, ha a budzsénk megengedi állunk rendelkezésére, szerettel várjuk egy kúrára. Rá néztem és vissza kérdeztem. Mikor tetszik ezt meg nézni.- mindjár utánna nézek.- Kicsit beszélgettem anyukámmal és jött egy nővérke, aki csak bekukantott, és utánna nem soká a főorvos úr. Kedves asszonyom megrendeltem a Thiogammát, ha meg jön fogok szólni.- Köszönöm és mosolyogva elköszönt. Nem hittem el, csak néztem magam elé. Biztosan nem tudja ez az orvos mennyibe kerül, biztosan félre értettük egymást, de hátha nem. Cjkáztak a gondolataim. Harmad nap anyukám azzal várt, hogy kereset a főorvos úr és azt mondta, ha jövök keressem meg. - Megkerestem. Tehát akkor mennyit szokott kapni a Thiogammából 10-et feleltem én bátortalanul. Az elején huszassával kaptam, de mellé még megveszem a Milgammát és a kura után még a thiogamma filmtabblettátt.- Jó akkor most is így lesz. 10 injekciót megrendeltem, ha megjön szólni fogok. -Két nap múlva újra üzent a főorvos úr, hogy keressem meg. - Meg van a Thiogamma. csak erre tudok gondolni, de félek, hogy valami félreértés van.- Azzal fogad a főorvos úr, hogy holnap ő nem dolgozik de a következő napon akkor már jöhetek. És mentem, és féltem, hogy ezt csak álmodom, de nem. A fekete zacskós infúziót hozták a nővérek és paff be a vénámba. -Na ettől az orvostól nem sajnálom a hálla pénz. Ez megérdemli. -A következő állomásom a Debreceni kórház lett volna a családomtól 35 km-re. Így meg minden nap itthol vagyok. Hát nem fenomenális. Ti értitek ezt? mert én nem. Ne haragudjatok rám de ezt most itt nektem írtam le nem a CD-mre.