Diabeteses gyermek lelki világa...

dg

Őstag
Magdika!

Privát üzenetben megírom az elérhetőségeimet. Nagyon örülök annak, hogy elolvashatom majd, amit írtál! Nem is tudod, mennyire!!!
 

tímeácska

Őstag
Zsuzsa! Pedig legalább a mama, tesó mérje meg a gyerek cukrát, ez így nagyon nehéz. Tudom, hidd el. Én anyura rábízhatom Pétert, de a pumpát nem akarja nagyon kezelni, de ha muszály, telón keresztül mondom, bár le van írva. Cukrát megméri. Rajta kívül még a keresztanyjára lehet bízni, meg a barátnőm is megméri neki. De csak ilyen 1-2 óráról van szó, de a gyereknek is jót tesz, meg nekem is. És azért sem szabad, hogy csak ketten kezeljétek, mert ne adj isten, ha van valami baj veletek, akkor mi lesz a gyerekkel? Úgyhogy hajrá, bevonni akit lehet a mérésbe!!!! Én leírtam mindent papírra, és oda van téve a cuki-mérőhöz. Dehát a gyerek is tudja már mondani, csak értékelni nem!

Sziasztok Csajok!

Ildikó! Teljes mértékig egyet értek Veled abban, hogy NE CSAK EMBER értsen a pumpához, és a kezeléshez!!! Na, ezt tapasztalatból mondom/írom! Sajnos, elég sokat nem tartózkodtam itthon (nem önszántamból), és igencsak "hasznos" volt az, hogy éppen előtte pár hónappal kezdtem "beavatni" mamákat is a pumpázás "rejtelmeibe"... De milyen jól tettem! Áldom az eszemet! Mintha éreztem volna, hogy na, most jött el az ideje annak, hogy más is kitanulja a fortélyokat...
Zsuzsa! Hallgass rám, illetve Ránk! Tanulja csak meg 1-2 ember a pumpa és a kezelés csínját-bínját! Ne legyen rá soha szükségetek... De jobb félni, mint... De jobb ám! :cool:;)
 

tímeácska

Őstag
Sajna, a ránkutaltság nálunk is jellemző. Viszont, teljesen más alapból indul. Én szívesen rábíznám a gyerekeimet valakire, mert amióta az elsőt megszültem,úgy 5 óránál többet nem sikerült egymagamban tölteni (a kicsi még állandóan velem akar lenni). És ha ezt 4 évre elosztjuk, elég gyalázatos arány. Sajnos, én abban a helyzetben vagyok, hogy nincsenek nagyik. Nagypapa is csak egy van, s a nagylányom el van vele, de sajna ez nem szól többre 2 óránál, és legutóbb már nem is tudom, mikor volt ilyen. Nagypapa még dolgozik, és beteg is. De az a néhány alkalom gördülékenyen megy. Elmondom, mit mikor, tudja, mi a hipó és mit kell tenni, meg ott a telefon.
Más lehetőség nincs. Tesók messze vannak. Apa dolgozik: reggel el, este vissza. A kicsi lányom meg még nem hajlandó nélkülem elleni egy percet sem. Barátok sincsenek itt, mert ahhoz még kevés időt éltem Fehérváron, hogy olyan kapcsolatot teremtsek, akire rábíznám a gyerekemet, illetve, aki ezt szívesen megtenné -- diabtól függetlenül. Szóval, a jóbarátok is messze vannak.
Úgyhogy nálunk nem a diab az oka annak, hogy a lányom szinte mindig velem van. Sőt! Minden aggodalom nélkül adom át esetneként a nagypapának arra pici időre. És alig várom az ovit! Még néhány védőoltás, aztán hajrá!

Grácia!
Tudtommal Fehérvár 25 km-re van tőlünk...;) Igazán nagyon szívesen bevállaljuk Mátéval Hannácskát...;) De komolyan! Ha úgy adódna, hogy nincs kire -biztonsággal- hagyni a kis csajszit, szólj, megoldjuk!
Nincsenek is olyan messze azok a "jó barátok", mint azt Te gondolod! ;):rolleyes:
 

dg

Őstag
Nagyon kedves vagy Tímeeácska! Észben tartom! Most el is kezdek gondolkodni azon, hogy egyáltalán tudok-e olyan programot kitalálni magamnak, ahová nem kell gyermek?! :D
 

Báni

Új tag
A beteg gyerek némán tűr... Nem úgy, mint a szülők... Pedig Ő a gyerek... (jaj, most mi lesz velünk... Mi lesz a gyerekkel???)
A beteg gyerek nem hisztizik... Nem úgy, mint a szülők... Pedig Ő a gyerek... (jaj, hát miért nem csinál már Valaki valamit???)
Lehet, hogy néha a szerepek felcserélődnek?! Akkor most ki is a gyerek, és ki is a felnőtt??? És ki az, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek, és ki az, aki felnőttként?!?!

-Nem állt szándékomban Senkit megsérteni ezzel a pár gondolattal... De érdemes ezeken elgondolkodni... Szerintem...-
A baj az ,hogy a szülő önkéntelen túl félti ilyen ismeretlen helyzetben a gyermekét .Ez sajnos emberi tulajdonság???? De fel lehet sőt fel kell ismerni a helyzetet ,de arra már nem ismeretlen az égész szitu. Szentem!
 

tímeácska

Őstag
A baj az ,hogy a szülő önkéntelen túl félti ilyen ismeretlen helyzetben a gyermekét .Ez sajnos emberi tulajdonság???? De fel lehet sőt fel kell ismerni a helyzetet ,de arra már nem ismeretlen az égész szitu. Szentem!

Igen, fel lehet, és fel is kell ismerni a helyzetet... Csak hát, utána a helyes megoldást meg kell találni... Annak a mérlegnek a nyelvének nagyon középen kell lennie... Nos, ez az igazán nehéz, hogy ott is tartsuk... De meg lehet csinálni... ;)
 

Magdika

Új tag
Grácia!
Tudtommal Fehérvár 25 km-re van tőlünk...;) Igazán nagyon szívesen bevállaljuk Mátéval Hannácskát...;) De komolyan! Ha úgy adódna, hogy nincs kire -biztonsággal- hagyni a kis csajszit, szólj, megoldjuk!
Nincsenek is olyan messze azok a "jó barátok", mint azt Te gondolod! ;):rolleyes:

Kedves anyukák!
Csak annyit szeretnék reagálni, hogy nagyon klasz ez a fórum, örömmel tölt el amikor ilyen humanitással találkozom. Csak így tovább. Ez egy nagyon szép gondolat. Nekem nem volt ilyen lehetőségem, de nagyon jól jött volna. Mi a cukorbeteg gyerekekkel egy hónapban egyszer találkoztunk a debreceni Klinikán, az aktuális vércukormérésen. Ilyenkor az anyukák egymást bátorítva, vagy keserítve tudtak néhány szót váltani. aztán ment mindenki a falujába, városába az autóbusszal haza. Magával vitte a sok-sok félelmet. Nagyon nehéz volt. Ti szerencsések vagytok, hisz ma már a technika sokféle irányával minden információhoz hozzá juttok, kapcsolatokat tudtok teremteni. Ez nagy kincs, használjátok ki.
Minden jót Magdika
 

tímeácska

Őstag
kedves anyukák
csak annyit szeretnék reagálni, hogy nagyon klasz ez a fórum, örömmel tölt el amikor ilyen humanitással találkozom. Csak így tovább. Ez egy nagyon szép gondolat. Nekem nem volt ilyen lehetőségem, de nagyon jól jött volna. Mi a cukorbeteg gyerekekkel egy hónapban egyszer találkoztunk a debreceni Klinikán, az aktuális vércukormérésen. Ilyenkor az anyukák egymást bátorítva, vagy keserítve tudtak néhány szót váltani. aztán ment mindenki a falujába, városába az autóbusszal haza. Magával vitte a sok-sok félelmet. Nagyon nehéz volt. Ti szerencsések vagytok, hisz ma már a technika sokféle irányával minden információhoz hozzá juttok, kapcsolatokat tudtok teremteni. Ez nagy kincs, használjátok ki.
Minden jót Magdika

Köszönjük...!
(Ebben az egyszerű "köszönjük"-ben most szerintem sokkal több van, mintha 50 sorban bővebben kifejtettem volna, amire gondolok...)
 

Zsu77

Új tag
Kedves anyukák!
Csak annyit szeretnék reagálni, hogy nagyon klasz ez a fórum, örömmel tölt el amikor ilyen humanitással találkozom. Csak így tovább. Ez egy nagyon szép gondolat. Nekem nem volt ilyen lehetőségem, de nagyon jól jött volna. Mi a cukorbeteg gyerekekkel egy hónapban egyszer találkoztunk a debreceni Klinikán, az aktuális vércukormérésen. Ilyenkor az anyukák egymást bátorítva, vagy keserítve tudtak néhány szót váltani. aztán ment mindenki a falujába, városába az autóbusszal haza. Magával vitte a sok-sok félelmet. Nagyon nehéz volt. Ti szerencsések vagytok, hisz ma már a technika sokféle irányával minden információhoz hozzá juttok, kapcsolatokat tudtok teremteni. Ez nagy kincs, használjátok ki.
Minden jót Magdika

Igen!A velem egyidős gyerekkori barátnőm anyukája mindig gondterhelt volt és ebben a lelkületben mesélte anyukámnak a sok mesélni valót,valahányszor összefutottak,míg mi Edittel körberohangáltuk őket.És csak egyre emlékszem és arra is csak azért,mert két oldalról is hallottam.Az egyik:"Úristen,a múltkor a gyerek egy csomó keménycukorkát evett meg az aszfaltról,mert valaki kiborította,ő meg megtalálta...",meg azt,amelyik így hangzott:"a múltkor találtam egy csomó cukorkát a földön,nagyo finomak voltak,de anyu elvette,meg leszidott..."formáját.De szóval az az egy mindig érződött:az állandó aggodalom és idegesség.De valamit biztos jól csináltak,mert én Editen soha nem láttam azt,hogy beteg!:DÉs!Ma már férje van és gyermeke!Mikor utoljára láttam a legnagyobb bánata az volt,hogy nem talál dokit aki fölvállalja őt itt Dunában,hogy még egy lurkója lehessen!:DÉs bár az nem mostanában volt,remélem ez a gondja is megoldódott!
 

Magdika

Új tag
Igen!A velem egyidős gyerekkori barátnőm anyukája mindig gondterhelt volt és ebben a lelkületben mesélte anyukámnak a sok mesélni valót,valahányszor összefutottak,míg mi Edittel körberohangáltuk őket.És csak egyre emlékszem és arra is csak azért,mert két oldalról is hallottam.Az egyik:"Úristen,a múltkor a gyerek egy csomó keménycukorkát evett meg az aszfaltról,mert valaki kiborította,ő meg megtalálta...",meg azt,amelyik így hangzott:"a múltkor találtam egy csomó cukorkát a földön,nagyo finomak voltak,de anyu elvette,meg leszidott..."formáját.De szóval az az egy mindig érződött:az állandó aggodalom és idegesség.De valamit biztos jól csináltak,mert én Editen soha nem láttam azt,hogy beteg!:DÉs!Ma már férje van és gyermeke!Mikor utoljára láttam a legnagyobb bánata az volt,hogy nem talál dokit aki fölvállalja őt itt Dunában,hogy még egy lurkója lehessen!:DÉs bár az nem mostanában volt,remélem ez a gondja is megoldódott!

Hasonló élményektől gazdag életet éltem.
A "rövidke" köszönömre válaszom : Meleg szívvel tettem.
Magdika
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Hasonló élményektől gazdag életet éltem.
A "rövidke" köszönömre válaszom : Meleg szívvel tettem.
Magdika

Magdika!
Téged olvasva mindig kincsre bukkanok. Akár a gyerkőcös emlékek, tanácsok jönnek, akár a (sajnos) rengeteg vizsgálat, amin átestél, mind mind nagyon hasznosak nekünk.
És örülök, hogy a mai technika adta lehetőségek számodra is elérhetőek, ezzel egy kicsit pótolva a gyermekkorod felszerelésének hiányait.
Kérlek, minél több emlékedet, tapasztalatodat oszd meg velünk, mert amit a gyermekek lelkivilágáról írsz, ugyanolyan fontos itt az anyukáknak, mint a napi többszöri cukormérés.
 

Magdika

Új tag
Magdika!
Téged olvasva mindig kincsre bukkanok. Akár a gyerkőcös emlékek, tanácsok jönnek, akár a (sajnos) rengeteg vizsgálat, amin átestél, mind mind nagyon hasznosak nekünk.
És örülök, hogy a mai technika adta lehetőségek számodra is elérhetőek, ezzel egy kicsit pótolva a gyermekkorod felszerelésének hiányait.
Kérlek, minél több emlékedet, tapasztalatodat oszd meg velünk, mert amit a gyermekek lelkivilágáról írsz, ugyanolyan fontos itt az anyukáknak, mint a napi többszöri cukormérés.

Kedves Kata!
Igérem igyekezni fogok. Nekem is jó itt köztetek.
Hamarosan rendezem dolgaim és több időt töltök veletek.
Adig is minden jó Magdika
 

ildikó

Új tag
Péter kezdi kérdezgetni, hogy ő miért cukorbeteg? Jönnek a nehéz válaszok. Igazából annyit mondtam neki, hogy mindenkinek van valami betegsége, van aki szemüveges, van aki asztmás, ő meg cukorbeteg. De ettől még ugyanolyan kisfiú, mint egy másik kisfiú. Ja! És egyik este megmértem a cukromat, Péter nagyon megörült, hogy akkor most anya lesz cukorbeteg, ő pedig nem.
Próbálom úgy rendezgetni az életét, hogy a cukimérésen, meg a pumpa-viselésen kívül másban ne térjen el a többi gyerektől. Persze ez elsősorban az evés. És én bizony megengedem neki, hogy pl. Kinder Pingit egyen, ha ettől jobb lesz az ő lelki világa. Oviban is volt egyik nap egészség-nap, gyümölcssalátát készítettek. Ovónők félve kérdik, hogy Péter ebből nem ehet, ugye? ALma, banán, mazsola, kivi, méz volt benne. Én megengedtem, mert mennyiségileg úgysem eszik annyit, hogy gáz legyen belőle. Nem is volt, 9-es cukival hoztam haza, jó, máskor csak 4-5el jön haza, de így örömmel tudta újságolni, hogy evett a többiekkel. Érdekes, mert tegnap is kérdeztem tőle, hogy nem akar ott ebédelni a gyerekekkel? És simán rávágja, hogy nem!
4 éves lett! Hatalmas szülinapi tortája volt, nagyon örült neki! Oviban is megköszöntötték, annak is örült.
 

tímeácska

Őstag
Szia Ildi!
Nagyon örülök, hogy ilyen frappánsan kezeled Te is a dolgokat! Én is hasonlóan teszem... Olyan nincs, ha valamit szeretne Mátém, akkor ésszerű keretek között ne lehessen! De vannak olyan eseteink, amikor megkínálják valamivel, általában ez csoki szokott lenni, én engedném, hogy egy kicsit egyen (csak az íze kedvéért:-D), de Ő nem kér, mert egyszerűen nem szereti! Nem azért utasítja vissza, mert "nem szabad", hanem mert valóban nem szereti... Lehet, hogy azért, mert nincs hozzászokva...

Hűha! 4 éves lett Peti?! Akkor BOLDOG SZÜLINAPOT PÉTERNEK!!!!!!

 

jnekata

Új tag
Kedves Mindenki!
Az élet idesodort közétek az 5 éves kisunokám miatt. Máris kedves és segítőkész barátokra találtam, akik hihetetlen erőt adnak a kétségbeesésből kigyógyulni... Köszönöm!! Olvasgatva Titeket rengeteget tanulok, reményt és bátorságot kapok, tapasztalataitokból sok-sok ismeretet szerzek, hogy néha levehessek majd egy kis terhet a gyerekeim válláról. Mert nem könnyű 3 kisgyerekkel, akik közül kettő lisztérzékeny, s közülük való a pici lány, aki még diabos is lett. Remélem, itt vége minden bajnak!!!!
 

dg

Őstag
Kedves Kata!

Nagyon örülök, hogy ránk találtál! Köszönöm szívmelengető szavaidat is, s bár nagy a teher, de hidd el, jól fognak menni a dolgok! Igyekszünk segíteni, amiben lehet!
 

Magdika

Új tag
Kedves Mindenki!
Az élet idesodort közétek az 5 éves kisunokám miatt. Máris kedves és segítőkész barátokra találtam, akik hihetetlen erőt adnak a kétségbeesésből kigyógyulni... Köszönöm!! Olvasgatva Titeket rengeteget tanulok, reményt és bátorságot kapok, tapasztalataitokból sok-sok ismeretet szerzek, hogy néha levehessek majd egy kis terhet a gyerekeim válláról. Mert nem könnyű 3 kisgyerekkel, akik közül kettő lisztérzékeny, s közülük való a pici lány, aki még diabos is lett. Remélem, itt vége minden bajnak!!!!

Kedves Kata!.
Itt a fórumra még én sem régen találtam rá, és máris állandó tagnak nyilvánítanak. Köszönöm a megtiszteltetést nekik, nektek meg sok erőt a további egészséges életmódhoz. Ennyi a külömbség meg néhány szuri a mi már fájdalom mentes. Viszonyítani tudom, hisz 48 éve vagyok diabos, e hó 28.-án betöltöm az 54. évemet. még mindig itt vagyok és köszönöm jól vagyok.
Vannak ugyan szövődményeim, de kezeltetem őket. Kitartás! Nem olyan nehéz ez. A reményt soha nem adom fel, hogy a kutatók megtalálják a végleges gyógyulást.
Magdika
 
Oldal tetejére