Zsu77
Új tag
Hű, Növényke, a közlekedési rendőr igazodjon el rajtad. Te nem félsz, hogy felraklak a zalaegerszegi buszra?
:shock: Má mé félnék?!?Há nem ott lesz a tali?!?:lol:
Hű, Növényke, a közlekedési rendőr igazodjon el rajtad. Te nem félsz, hogy felraklak a zalaegerszegi buszra?
Beutaltatlak!!!! Csak egy telefonomba kerül.:shock: Má mé félnék?!?Há nem ott lesz a tali?!?:lol:
Beutaltatlak!!!! Csak egy telefonomba kerül.
Ez Békefi-s. Ez szinte szóról-szóra így hangzott el a diab. edukáción, egy fél délutánt erről beszélgettünk, meg a serdülőkor egyéb "buktatóiról".
Kedves Zsu! Kétfelé főzni a diabos diéta szempontjából talán tényleg nem olyan bonyolult, csakhogy nálunk pl. még egy sima ételízesítő, és még ezer dolog szóba sem jöhet, tehát teljesen más alapanyagokból szabad csak használni.
Kedves Grácia! Nálunk a megkóstolás sem lehetséges a lisztérzékenység oldalán, ugyanis még morzsányi mennyiség sem kerülhet a gyerek szervezetébe, mert az ugyanazt a romboló hatást fejti ki, mintha megenne pl.egy egész kiflit. Ugyanazzal a késsel sem vághatod az ő kenyerét, mint a többiekét .....st. stb. Szóval ez kegyetlenül szigorú diéta. Ezért más egy kicsit a helyzet, mintha "csak" diabos lenne a gyerek.
Igen. Beszélt erről, hogy vannak helyzetek, amikor a szülő (mindegy, hogy azonos nemű,vagy ellenkező nemű a gyerkőccel) csak akadálya az orvos-páciens bizalmi kapcsolatnak. És ez azért van, mert egy serdülő egy idegennek, még az orvosának is hamarabb megnyílik, mint a szülőnek. Ez a "leválás" időszaka, és hosszabb folyamat, több hónap, de akár egy-másfél év is lehet.Valószínűleg emiatt mondta az első kontrollon, hogy lesz alkalom, amikor majd engem kiküld
Amikor Gábort kiengedték a kórházból, akkor két dolgot kért tőlünk: 1. ne várjuk meg az ebéddel (mi dél körül szoktunk ebédelni, ő 3/4 2-kor szúrt és 1/2-34 óra múlva evett); 2. együnk előtte olyat nyugodtan, amit ő nem ehet, mert a suliban is mindenki eszi a péksütiket, stb. Azt mondta, h őt nagyon zavarja, ha valaki miatta működik máshogy, mint szokott.
Nálunk van sóvárgás - nem feltétlenül édesség után, meglepő módon sokszor gyümölcs után (nyáron régebben simán bedörgetett Gábor egy fél dinnyét, ez ugye most nem megy ). És sajnos van - önmaga által felállított - tiltólista is, van, amit nem tud enni, mert nagyon borítja az egyébként remek cukrait. Próbálja keresni a megoldásokat, hogy hogyan is ehetné meg ezeket - több-kevesebb sikerrel.
A próbatételekkel kapcsolatban személyes véleményem az, hogy akkor vagyok a legnyugodtabb, ha mellettem történik meg először. Ezzel is igyekszem támogatni a lehetőségeimhez mért felkészítést.
Például nyáron, séta közben, mikor fagyizni indulunk, a cukrászdák tele vannak süteményeket fogyasztó emberekkel, totyogótól a nagymamiig. Mi is szépen beülünk közéjük, amit kell, megbeszéljük, és rendeljük a magunkét. Semmi sokkoló reakciót nem fedeztem fel eddig a gyerekem hozzáállásában, sőt, rendkívül elfogadó és együttműködő. Megkóstolni pedig mindent szabad. Épp Békefi Dezső (de lehet hogy Fövényi??) írta azt valahol, hogy a kóstolást társaságban mindig meg kell engedni, megbeszélni, amit kell, nehogy kifejlődjön a kirekesztettség érzése.
Én már azt is elhatároztam magamban, hogy ha majd eljön az ideje és szükségesnek ítélem meg, inkább én tanítom meg a gyerekemet a mértékletes és számára biztonságos alkoholfogyasztásra. Ne a haverok tegyék, és ne a kórházból telefonáljanak nekem, jobb, ha jól tudja majd, mit kell tenni. Az úgyis buta naívság lenne, ha azt hiszi egy szülő, hogy a gyereke nem fogja kipróbálni.
Kedves d g!
Nagyon jól csinálod!
Szerencsés lehet a kicsikéd, hogy ilyen anyukája van.
Magdika
Kedves Magdika!
Köszönöm a szavaidat.
Nem tudom, mennyire szerencsés a gyerekem, hogy én vagyok az anyja? Majd megmondja egyszer Ő.
Bizonyos dolgokat talán valóban jól csinálok, de nagyon sok hibám is van, csak arról még nem írtam...
Kedves Magdika!Írásaidból nagyon átjön,hogy mennyire rossz lehetett gyermek-sorsod,de az is,ami miatt én anyukáddal is nagyon együtt tudok érezni.:cry: Hogy is példálozzam?Talán Vuknál van egy hasonló párbeszéd erre:
"-De buta vagyok.Buta vagyok karak?
-Nem.Nem vagy buta,csak még keveset tudsz..."
És ugye nem is kell nagyon magyarázni,hogy az embereknél ,és legyen szó bármiről mi mindent vált ki az,amiről csak keveset tudnak.Elég széles a skála,nem is igen lehet teljes listát adni,de idetartozik a félelem és az erre adott rossz válasz.Ugyanakkor az is idetartozik,ami "nagyon buta",pedig csak tudatlanság,de az ilyen "butaságból" eredő cselekedetek sem lehetnek nagyon okos tettek és persze,hogy nem,mert nincs meg a kellő informáltság.De ide lehetne sorolni a mély fájdalmakat is,amik az ismeretlen rossz miatt vannak.Ma már olyan jó,hogy lehet könnyen és gyorsan informálódni,de régen -ugye,nem így volt.És amikor az ember szíve tele van félelemmel és az elme tudáshiánnyal,akkor a lelki fájdalmak nagyon gyötrőek tudnak lenni,akár az elkeseredésig és hát az elkeseredésre is nagyon könnyű rossz választ adni,olyat tenni,ami nem megfelelő.De akkor is ott áll mögötte az állandóan gyötrő félelem és mély fájdalom,a szívtépő elkeseredettség,amelyek nem elhanyagolhatóak.Borzasztó lehetett.
Ugyanakkor szívszorító, és nagyon tanulságos.Magdika!Ezt nagyon jó volt olvasni!Tényleg nagyon szép!
Ugyanakkor szívszorító, és nagyon tanulságos.