Igen, melegebb van pár napja (bár, először azt gondoltam, azért van melegem, mert végignyaltam az egész lakást 2 nap alatt -mind a 190 négyzetméterét...-)... Magamnál nem vettem észre inzulin-igény változást, Máté pedig alapból kissé többet evett, de szépen kordában tudtuk tartani.
És ismételten kezdődik az ovi körüli hajcihő... Éppen ezért, tegnap meg ma sem vittem oviba, hagyok mindenkit lenyugodni - bár, előtte meg 2 hétig nem vittemn inkább, mert rengeteg köhögős, taknyos, hasmenős gyerek volt, jobbnak véltem itthon tartani, minthogy benyaljon valamit, így cukrosan, és ezáltal hazahurcolja a bacikat...
A történet lényege: szerdán kb. 11-kor telefonáltak az oviból, amit csak 5 perc után vettem észre... Azonnal hívtam is az óvodát, hogy mi a baj. Nem vette fel senki a telefont... Rohantam át az oviba, még szerencse, hogy csak 1 utcával arrébb van!Közölték, hogy van egy kb. 1 mm (MM!!!) nagyságú légbuborék a Máté szerelékének pumpa felöli részén, és nagyon félnek, nehogy valami baj legyen... Egyébként meg, nem lesz ez így jó, hogy én nem vagyok elérhető! Ez azért így nem mehet tovább! -Még egyszer hansúlyozom, 5 perc múlva próbáltam Őket visszahívni, de sikertelenül, mert nem vette fel a telefont senki... (Persze, én nem vagyok elérhető... Mindegy...)- Nem szóltam semmit. Megkérdeztem, miért nem légtelenítették a szereléket, hiszen, nem egyszer megmutattam már, sőt, szemük láttára megkértem Mátét, csinálja meg Ő is, hogy lássák, meg tudja egyedül is csinálni, de kértem, csak felügyelet mellett csinálja. Erre a válasz az volt, Ők nem merték megengedni a gyereknek, hogy belenyúljon, és Ők sem mertek, mert féltek, hogy valamit elrontanak -itt majdnem mondtam, hogy legfejjebb "csak" a gyereket, meg a cukrát tudják elrontani...:-D-. Miközben kinyomattam azt az 1 mm bubit, mondtam, hogy ettől igazán nem lett volna semmi baja a gyereknek, és este lett volna (talán...), mire a 60 centis szerelékben a kanülig eljutott volna az a bubicska... Csak pofavágások voltak a válaszok, én meg azokra nem reagáltam... Közben azért még "érdekes" hangon megkérdezték, hogy ugyan, mitől lehetett az a buborék, talán elromlott a készülék?! Mert Ők nem is tudják, mit kellene csinálni abban a vészhelyzetben, ha elromolna a készülék. Erre kedvesen csak annyit feleltem, hogy egyszerűen csak minket kell hívni. Erre azonnal kontráztak, hogy dehát, most sem voltam elérhető! Erre is csak annyit válaszoltam, hogy ugyanakkor 7 perc múlva, ahogy telefonáltak, itt voltam az óvodában, annak ellenére, hogy próbáltam Őket visszahívni, de nem vették fel... És a buborékok valószínűleg a fizika törvénye miatt keletkeznek, konkrétan a hőtágulás miatt, melegből hidegbe, majd hidegből melegbe... Ez néha elkerülhetetlen... De a Máté egyedül, illetve felügyelet mellett ügyesen megoldja a bubik kitessékelését... Na, a lényeg, hogy megkérdeztem, hazavigyem-e inkább Mátét, vagy maradhat?! Máté nagyon szeretett volna maradni, így azt mondták, maradhat. Hazajöttem. Kb. 10 perc (!) múlva telefonáltak, hogy inkább mégiscsak vigyem haza a gyereket, ha nem gond, mert mi lesz, ha újból buborékosodik a szerelék... És újból visszamentem, és hazahoztam a gyereket. Úgy döntöttem, tegnap és ma itthon marad, csak, hogy egy kicsit lenyugodjanak... Azért, jó így egy óvodaköteles gyermeket rájukbízni... Nyelek én, mert nagyon más választásom nincsen, na, de meddig bírok nyelni?! Hát, ezt még én sem tudom... Azért, az nagy kár, hogy a hangsúlyokat és a mimikákat nem lehet internetes fórumon érzékeltetni... Pedig, nem volt semmi!
Képzeljétek, ma ebédkor is, meg uzsikor is elfelejtődött az inzulin a suliban. Ennek ellenére délután négykor 12 volt a cukor. Az ebéd 40 g CH, az uzsi 25.
Így inkább a bíp-bíp-bíp volt a nyelek egy nagyot... Csak, ehhez már igen nagyot kellett nyelnem!