Sziasztok!
A nagy érdeklődésre való tekintettel röviden összefoglalom diabos múltamat a kíváncsiabbaknak. Tehát: 2006 augusztusa, új munkahely, üzemorvos. Vérnyomás: 215/110, cukor 16. 1 hó betegácsi, gyógyszerek, de semmi más. (diaprel, duopril, fenobrat, meforal 850). Így éldegéltem szépen, havonta doktornéni nézegette a vérnyomást, cukrot, csóválta a fejét, de nem tett semmit. ( még azt sem mondta, hogy diétázzak). 2010. húsvét előtti péntek: szabi, hogy készülhessek a népvándorlásra. Ehelyett ágynak dőltem, étvágytalanság, fáradtság, hányinger, remegés, stb. Ha meforált vettem be, remegés elmúlt. Aztán ápr. 6-án dokinéni. Ott kiderült, hogy a vérnyomásom 170/110, a cukrom 25. Mentő, kórház.
Szóval a kistarcsai kórházban voltam 10 napot. Kivizsgáltak, gyulladás a szervezetbe, baci a vérbe. Rögtön inzulint kaptam, meg antibiotikumot vénásan. Élmény volt, mivel mindig rettegtem a tűtől. Aztán rájöttem, ez a tű nem AZ a tű, és innen már minden ment, mint a karikacsapás. (Humulint kapok)
Most itt tartunk. Nagyon rendesek voltak velem, le a kalappal. És diabos dokibácsi is elég kedves, bár határozott. 11-én megyek hozzá, aztán vissza a melóhelyemre. Már nagyon várnak, remélem üzemorvos nem fog kötözködni.
Most itt szemezgetek, tanulgatok, már egy kis füzetet telejegyzeteltem, de már kezd látszani az eredmény.
Hát ennyi "röviden". Aki kérdez, annak szívesen válaszolok.