erica75
Aktív tag
Az, aki vádolt, lelépett Beni 6 hetes korában, és el is váltunk. Azóta sem érdeklődik a gyereke iránt
. Én pedig próbálok túllépni ezeken a dolgokon, hiszen ettől sokkal fontosabb dolgom is van. Egy emberke felnevelése
Cukorbetegség csecsemőkorban??!!
- Téma inditó umbra08
- Kezdés dátuma
Az, aki vádolt, lelépett Beni 6 hetes korában, és el is váltunk. Azóta sem érdeklődik a gyereke iránt
. Én pedig próbálok túllépni ezeken a dolgokon, hiszen ettől sokkal fontosabb dolgom is van. Egy emberke felnevelése
Ezt én nem vitatom és az is igaz amit Molli írt. Csak azt jeleztem, hogy ez felvet egyéb, morális, illetve pszichológiai problémákat. Borzasztó lenne olyan abortuszról hallani, amit ammiatt hajtottak végre, mert a magzat jó eséllyel diabos lesz....
Nem abortuszról beszéltem, hanem gyerekvállalásról, arról, hogy akarnak-e a szülők "csinálni" úgy gyereket, hogy tudják, mekkora az esélye. soha nem lesz olyan vizsgálat, ami a magzat vérét vizsgálja az első 3 hónapban, amikor lehet abortuszra menni. Sőt, ha lenne is, nem csinálnának ilyet. De én nem a konkrét egyén, élő egyén esélyeiről beszéltem, hanem teoretikusan egy leendő, meg sem fogant gyermek esélyeiről. Ma már meg tudnák mondani, hogy fiú vagy lány lesz a baba a 12. hét előtt (amikor lehet abortuszt csinálni), de nem teszik, nem alkalmazzák pont ezért, amit írtál. Ettől nem kell tartani. De a szülőknek nagyon jó lehet tudni, hogy egyáltalán milyen eséllyel lesznek egy cukorbeteg gyermek szülei, még megfoganás előtt. A mai világban egyáltalán nem mindenkinek lenne erre megfelelő háttere, egy cukorbeteg gyermek rendes ellátására.
mi próbáltuk megtalálni annak a lehetőségét, hogy mesterséges megtermékenyítés keretein belül még 8-sejtes korban megvizsgálják a születendő gyereket, mert ilyen vizsgálatokat végeztek már! de sajnos nem hozzáférhető a dolog. vállaltunk gyereket, annak ellenére, hogy mindketten 1-es típusú cukrosak vagyunk. Voltunk 4 hónapos korában elvégeztettük a genetikai vizsgálatot, amiről 1 év múlva azt az eredményt kaptuk, hogy SEMLEGES, vagyis ugyanolyan eséllyel lesz cukros, mint bárki más. ez volt 2 hónapja! most ott tartunk, hogy a 17 hónapos fiúnkkal korházban vagyunk, mert cukros. Ennél többet tényleg nem tehettünk volna, max azt, hogy lemondjunk a gyerekről. és most még én sem tudom eldönteni, hogy mi lett VOLNA a jó döntés.
tímeácska
Őstag
De, tudod, hogy mi lett volna a jó döntés! Mégpedig az, hogy VAN A RICSI!!!
igen, DE: ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem önző dolog-e e részünkről? hogy az ember megtalálja azt a valakit, akinél jobbat nem tud elképzelni (nem fényezek, de nekem a férjem a tökéletes, néha nem is értem, hogy ő hogy visel el engem ), a családalapításnak viszont vannak olyan kockázatai, amivel maximálisan tisztában van, mégis azt választja, hogy úgymond a gyerek "nevében" beválallja ezt a kockázatot, beváallal egy olyan életet, amiről a gyerkőc nem tudott és nem is tudhatott dönteni. ez egy olyan nehéz erkölcsi kérdés, ami engem még akkor is aggasztott, amikor Ricsi még nem volt. hogy mondjuk mi lesz, amikor 15 évesen odaáll elénk, hogy helló, ha tudtátok, akkor miért? miért adtátok nekem ezt a nehéz életet??? erre csak önző választ tudok adni neki. úgy érzem, még az a teher is ránk nehezedik, hogy nekünk még jobb életet kell megpróbálni nyújtani neki, mint az "átlag" (ha van ilyen), hogy "kompenzáljunk" azért, amit tettünk vele. a mostani helyzetben az átlagos életet sem lesz könnyű megteremteni neki. lesz-e ehhez erőnk? ez a nagy kérdés...
), a családalapításnak viszont vannak olyan kockázatai, amivel maximálisan tisztában van, mégis azt választja, hogy úgymond a gyerek "nevében" beválallja ezt a kockázatot, beváallal egy olyan életet, amiről a gyerkőc nem tudott és nem is tudhatott dönteni. ez egy olyan nehéz erkölcsi kérdés, ami engem még akkor is aggasztott, amikor Ricsi még nem volt. hogy mondjuk mi lesz, amikor 15 évesen odaáll elénk, hogy helló, ha tudtátok, akkor miért? miért adtátok nekem ezt a nehéz életet??? erre csak önző választ tudok adni neki. úgy érzem, még az a teher is ránk nehezedik, hogy nekünk még jobb életet kell megpróbálni nyújtani neki, mint az "átlag" (ha van ilyen), hogy "kompenzáljunk" azért, amit tettünk vele. a mostani helyzetben az átlagos életet sem lesz könnyű megteremteni neki. lesz-e ehhez erőnk? ez a nagy kérdés...
tímeácska
Őstag
igen, DE: ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem önző dolog-e e részünkről? hogy az ember megtalálja azt a valakit, akinél jobbat nem tud elképzelni (nem fényezek, de nekem a férjem a tökéletes, néha nem is értem, hogy ő hogy visel el engem
És, ha nemet mondtatok volna annak idején Ricsire, most hogy éreznél? Ha nem lenne...?
Igen, lehet, hogy okolni fog Titeket, úgy, ahogy az én gyerekem is... Na, de amikor megtalálja majd az Ő saját Másik felét, és gyermeke/i lesznek, akkor is ugyan úgy fogja gondolni a dolgokat, mint mondjuk 15 évesen?
És az mennyire lett volna önzés Ricsire nézve, ha meg sem születhetett volna, de a fejetekben ott volt...? Vagy az nem önzés?
Szerintem MINDEN diabos vagy egyéb más testi/szellemi problémával küzdő gyermek szülei felteszik ugyan ezt a kérdést, hogy mi lett volna, ha... Szerintem enélkül a kérdés feltevése nélkül NINCS felelősségteljes szülő! De az is egészen bizonyos, hogy UTÓLAG kár és értelmetlen rágódni a dolgokon! Ne hátra nézzünk, hanem ELŐRE!
Az én 7 éves Nagy Fiam a legtündéribb, legelégedettebb gyerek az egész Világon, és Ő szokta mondani, hogy anya, olyan jó, hogy vagyok Neked!
Imádom, és NEM IS AKAROM elékpzelni azt, hogy mi lett volna, ha... SOHA NEM AKAROM ELKÉPZELNI - már nem!!!
tímeácska
Őstag
igen, igazad van, néha én is azt érzem, hogy félek ELŐRE nézni, ezért rágódom ezeken... na de nagyon eltérünk a topic eredeti témájától, bocsánat, hogy eltérítettem....
Egyáltalán nem térítetted el! Jó helyen van ez itt, ahol van!
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Igen, sejtettem. Ilyenkor nekem az fordul meg a fejemben, hogy egy magára hagyott anya 100 pasastól is erősebb.Az, aki vádolt, lelépett Beni 6 hetes korában, és el is váltunk. Azóta sem érdeklődik a gyereke iránt
umbra08
Aktív tag
Mi is kiküldtük Tökmag vérét genetikai vizsgálatra Angliába, konkrétan a KCNJ11 génmutációra irányult a vizsgálat, ami sajnos negatív lett. Nagyon reménykedtem, de sajnos Tökmagnak nem ezek az eltérések vannak. Tímeácska bemásolt oldalát ismerem.
Tökmag is mondhatni koraszülött volt. 32. héten kinyílt a méhszáj (egyébként nehéz terhességem volt, leszakadt állandóan a hasam, iszonyatosan szúrt, mindig keményedett), 1 hónapig feküdtem kórházban, majd pont azon a napon született meg, amikor a 37. hetet töltöttem be.
Ha jól emlékszem, mindenki eddig koraszülésről számolt be, akinek kiskorában lett a cukorbeteg a gyermeke (akivel eddig beszéltem, vagy értekeztem.)
Biztos vagyok benne, hogy a koraszülésnek köze van a cukorbetegséghez! Vagy azért lett koraszülött mert már "benne volt a betegség", vagy azért lett cukorbeteg, mert koraszülött volt.
Tökmag is mondhatni koraszülött volt. 32. héten kinyílt a méhszáj (egyébként nehéz terhességem volt, leszakadt állandóan a hasam, iszonyatosan szúrt, mindig keményedett), 1 hónapig feküdtem kórházban, majd pont azon a napon született meg, amikor a 37. hetet töltöttem be.
Ha jól emlékszem, mindenki eddig koraszülésről számolt be, akinek kiskorában lett a cukorbeteg a gyermeke (akivel eddig beszéltem, vagy értekeztem.)
Biztos vagyok benne, hogy a koraszülésnek köze van a cukorbetegséghez! Vagy azért lett koraszülött mert már "benne volt a betegség", vagy azért lett cukorbeteg, mert koraszülött volt.
tímeácska
Őstag
Mátémmal december 2-re voltam kiírva, és december 1-jén született meg. Ő nem volt koraszülött, sőt, totál jól nézett ki újszülöttnek, az ég világon semmi problémája nem volt! 10/10-es Apgarral jött a világra, és azonnal szopizni kezdett, mint aki már hónapok óta semmi mást nem gyakorolt, olyan profi volt...
christina
Őstag
Mátémmal december 2-re voltam kiírva, és december 1-jén született meg. Ő nem volt koraszülött, sőt, totál jól nézett ki újszülöttnek, az ég világon semmi problémája nem volt! 10/10-es Apgarral jött a világra, és azonnal szopizni kezdett, mint aki már hónapok óta semmi mást nem gyakorolt, olyan profi volt...
Gergő sem volt koraszülött, bár 2 héttel korábban bújt a világra. És szintén egészséges, jól szopó újszülött volt.
dg
Őstag
umbra08
Aktív tag
Elmélet megdőlt. :-( Koraszülött kontra cukorbeteg.
Kriszta, úgy emlékeztem, hogy Gergő koraszülött volt! Öregszem.
Amúgy Tökmag is "jó passzban volt" születésekor, ő is azonnal szopizott és ahhoz képest, hogy előbb jött, 3.250 gr volt. Nagyon szépen fejlődött, 1 hónap 1 ruhaméret.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezek a helyes, tündéri gyerekek, akiken a pumpán (aki penes azon a gyermeken pedig egyáltalán "semmi nem látszik") kívül más nem utal "betegségre", hogy lehet, hogy "ott bent van egy kis eltérés" és az egész életét befolyásolja, megnehezíti. Kell lennie megoldásnak!
Fel kell, hogy találjanak valamit! Igaz, hogy Tökmagnak nem a KCNJ11 génmutációja van, de azért mégis reménykedek, hogy a közeljövőben lehet majd gyógyszeresen kezelni.
Kriszta, úgy emlékeztem, hogy Gergő koraszülött volt! Öregszem.
Amúgy Tökmag is "jó passzban volt" születésekor, ő is azonnal szopizott és ahhoz képest, hogy előbb jött, 3.250 gr volt. Nagyon szépen fejlődött, 1 hónap 1 ruhaméret.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezek a helyes, tündéri gyerekek, akiken a pumpán (aki penes azon a gyermeken pedig egyáltalán "semmi nem látszik") kívül más nem utal "betegségre", hogy lehet, hogy "ott bent van egy kis eltérés" és az egész életét befolyásolja, megnehezíti. Kell lennie megoldásnak!
Fel kell, hogy találjanak valamit! Igaz, hogy Tökmagnak nem a KCNJ11 génmutációja van, de azért mégis reménykedek, hogy a közeljövőben lehet majd gyógyszeresen kezelni.
somcsika
Aktív tag
És, ha nemet mondtatok volna annak idején Ricsire, most hogy éreznél? Ha nem lenne...?
Igen, lehet, hogy okolni fog Titeket, úgy, ahogy az én gyerekem is... Na, de amikor megtalálja majd az Ő saját Másik felét, és gyermeke/i lesznek, akkor is ugyan úgy fogja gondolni a dolgokat, mint mondjuk 15 évesen?
És az mennyire lett volna önzés Ricsire nézve, ha meg sem születhetett volna, de a fejetekben ott volt...? Vagy az nem önzés?
Szerintem MINDEN diabos vagy egyéb más testi/szellemi problémával küzdő gyermek szülei felteszik ugyan ezt a kérdést, hogy mi lett volna, ha... Szerintem enélkül a kérdés feltevése nélkül NINCS felelősségteljes szülő! De az is egészen bizonyos, hogy UTÓLAG kár és értelmetlen rágódni a dolgokon! Ne hátra nézzünk, hanem ELŐRE!
Az én 7 éves Nagy Fiam a legtündéribb, legelégedettebb gyerek az egész Világon, és Ő szokta mondani, hogy anya, olyan jó, hogy vagyok Neked!
MÁR NEM!!!
De volt idő Timi amikor igen?
Nagy valószínűséggel én sem vállaltam volna Lacus-t ha Szandinál hamarabb kidierül a betegsége. Mert így most rettegek, hogy vajon Lacusom mikor következik. És apa bármennyire is szeretne egy 3.-at már én nem lennék képes rá, inkább lelkileg, mint testileg. (bár most ez utóbbiban sem vagyok biztos)
De mi lett volna, ha Lacus, pl. éppen azért nem születhet meg, mert Szandi beteg lett. Akkor azért ostoroztam volna magam lehet, hogy egész életemben, hogy lehet, hogy nem is lett volna beteg és mégsem adtam meg neki az esélyt. Mindannyian hozunk rossz döntéseket az életben, ki nagyon rosszat, ki kevésbbé rosszat. De mentégünkre szóljon, hogy nem szán-szándékosan, csak akkor abban a helyzetben, abban a szituációban azt gondoljuk jónak, vagy helyesnek. És azt majd csak az idő és az élet igazolja, hogy jól vagy rosszul cselekedtünk.
A jó isten egyes emberekről azt gondolja, hogy elég erős és nagy a válla, hogy ezt és ezt a terhet még elbírja. Nap-nap után próbára tesz bennünket. És van aki bírja, de van aki sajnos ezt a terhet MÁR NEM!!!
Én mindig azt szoktam mondani, hogy MI, cukros felnőttek úgy érezzük-e, hogy ha még valahol a szellemek világában (teoretikusan ) azt mondják, hogy na, itt egy test, most születik, beleköltözhetsz, de tudd, hogy cukros lesz ez a test, akkor nem akartuk volna a SAJÁT életünket? Én igen! Szerintem ti is És a gyerekeitek is nyilvánvalóan így gondolják ezt, de ők még nem tudják így kifejezni magukat és nem tudnak az életen így elgondolkodni, attól még ők sem adnák-adták volna oda az életüket a cukor miatt.
És én sosem hibáztattam a szüleimet a cukrom miatt. Amiatt inkább, hogy anyám pl nem tudta jól kezelni, de ez egészen más kérdés....
Csak pozitívan
) azt mondják, hogy na, itt egy test, most születik, beleköltözhetsz, de tudd, hogy cukros lesz ez a test, akkor nem akartuk volna a SAJÁT életünket? Én igen! Szerintem ti is És a gyerekeitek is nyilvánvalóan így gondolják ezt, de ők még nem tudják így kifejezni magukat és nem tudnak az életen így elgondolkodni, attól még ők sem adnák-adták volna oda az életüket a cukor miatt.És én sosem hibáztattam a szüleimet a cukrom miatt. Amiatt inkább, hogy anyám pl nem tudta jól kezelni, de ez egészen más kérdés....
Csak pozitívan
tímeácska
Őstag
A "MÁR NEM?" kérdésedre megadtam a válaszomat ugyan abban az üzenetben!
És most sem gondolom másképp! Tudni kell az élet minden egyes örömét észrevenni - még ha oly kicsinykének is tűnnek, de VANNAK! Hibás az apróbb örömökre legyinteni, hogy azok túlontúl kicsik! Attól még léteznek! És az sem helyes, ha a negatív dolgokat hagyjuk, hogy elnyomják a MI APRÓ ÖRÖMEINKET - még ha a negatív dolgok sokkal nagyobbnak is tűnnek mellettük!
Mindig el kell dönteni - és igen, nekünk IS döntést kell hozni! - hogy azt a poharat félig üresnek, vagy félig telinek szeretném látni! Én nem akartam félig üresnek látni - pedig majdnem teljesen üres volt... -, de mégis sikerült majdnem telinek látnom (nem "csak" félig telinek!)!
tímeácska
Őstag
És mit lehet ellene tenni? MIT?! Szerintem: ELFOGADNI! MÁST???