Óvoda- iskolakezdés / Óvónők, tanárok edukálása

dg

Őstag
Köszi a válaszodat.
Igen, ahogy írtam én is azt tapasztaltam, hogy a vezető dönt az önkormányzatot és az ÁNTSZ-t megkérdezve. (Bár két vezető ezt az utat se járta ki, hanem kapásból nemet mondott.) :confused:


Az a gyanúm, hogy az önkormányzatnak nem sok köze van ahhoz, hogy felvesznek-e diabos gyerkőcöt egy oviba, vagy sem. Maximum panaszt lehet emelni, ha valaki, valami miatt diszkriminációt vél felfedezni, meg sose lehet tudni, ki kit ismer, és legfeljebb telefonálnak, hogy: naaaa.... A vezető gondolom nem tudja, hogy mi van, és majd elmondják neki, hogy semmi, tegyen belátása szerint, mert erre vonatkozó, leírt rendelkezés nincs.
Az önkormányzatnak annyi dolga és köze van az ovihoz, beíratás tekintetében, hogy meghatározza, kijelöli a körzeteket, azaz létrehoz egy utcanév listát.
Az ÁNTSZ véleményalkotása is újnak tűnik nekem. Nem hiszem, hogy kötelező lenne csevegni velük a kérdést illetően, kétlem, hogy bármilyen efféle előírás, szabályzat létezne. Apropó! Az ÁNTSZ-től kell arra engedélyt kérni, hogy az egyik gyerkőc lehányhassa a másikat? Vagy, hogy el lehessen esni az udvaron, vérző térddel? Esteleg orrfújáshoz, hiszen a kicsik zöme erre sem képes egydül, s mert ilyesmi azért elő-előfordul, ugyi...
Élelmiszerbiztonság tekintetében, ha külön étel bevitele szükséges, kell engedély. Mint ahogy meséltétek. Még ez a legérthetőbb az egészben.
 

dg

Őstag
Persze megértem, hogy mennyire rosszul tud esni, ha mindenhol elutasítják az embert, és biztos nekem sem lenne mindegy az óvónő hozzáállása sem. De mint óvónő, meg kell hogy mondjam, annyira le vagyunk foglalva, és terhelve, hogy halál komolyan mondom, de nekem többször volt, hogy WC-re nem volt időm menni. Aki lelkiismeretesen dolgozik, annak borzasztó sok munkája van. A dadákat nem igazán lehet bevonni ám, hogy figyeljenek a gyerekekre míg én pl. cukrot mérnék...Mert ők nem képzettek, nálunk legalábbis nem volt szabad. A vezetőnő mérges volt erre. Nekünk nem lehetett telefont felvenni sem, a dadának kellett, és csak akkor zavarhatott, ha sürgős eset, különben a vezetőnőhöz irányította. Ennek a lényege tulajdonképpen a gyermekcentriusság. Hogy csak a gyermekekkel foglalkozzunk.
De olvastam, hogy van óvónő aki elvégzett ilyen képzést, és így elvállalja. Akkor biztos a vezetőnő engedélyezi. Meg hát az ANTSZ engedélye is szükséges, mivel nálunk is ételt csak blokkal együtt lehetett behozni. Amin rajta van a dátum, hogy hol vásárolták, ha esetleg gond van, utána lehesssen nézni. Minden ételből ételmintát kellett elrakni...
Az óvodák szerintem azért utasítják el az ilyet, mert figyelniük kell a hírnévre is. A többi szülő elégedettségére. Nálunk ugye más a helyzet, mert amúgy is speciális csoport vagyunk, allergiás gyerekek és egyéb... de normál oviban, sajnos ha a többi szülő szóvá teheti, hogy egy gyerek miatt a többi gyerek hanyagolva van. Nem ellenetek akarok szólni, Isten ments!!!!!!!!!!! Csak próbálom megmagyarázni, remélem jól. Hogy mit tehet a szülő, és hova fordulhat?
Véleményem szerint olyan ovit kell keresni, ahol erre, vagy hasonlóakra specializálódtak. Van máshol is ilyen ovi Budapesten, ha jól tudom, mint a mienk. Nálunk is akik idejárnak hozzánk,úgy keresték meg az Ezüstfenyő ovit. Mert ott 100 %osan odafigyelünk a gyerekükre. Főleg,hogy állandó asszisztensi felógyelet van, és minden másnap orvos is. Nagyon sokan vidékről járnak be. Ezért nem értem már bocsánat,hogy miért sima ovihoz ragaszkodtok? Talán,mert nincs hely,ugye? És szeretnétek,ha a sima ovi is befogadná őket, nem különböztetné meg őket, csak azért mert cukorbetegek... Értem. De hozzá kell tennem,hogy ezekben a spec. ovikban sincsenek megkülönböztetve, sőt!!!!!!!!!!!!!Hozzánk jár ám egészséges gyerek is!És inkább ők alkalmazkodnak azzal,hogy pl. születésnapon olyan ételt eszik mindenki, amit a diétások is ehetnek. Pl gyümölcssaláta.
.

Azt gondolom, hogy az intézmény saját házi szabályzata az, ami meghatározza, hogy kinek mi a pontos tevékenységi köre -- s ez akár intézményenkét kölönböző lehet, sőt, valószínűleg különbözik is. Így például a dadusokat elég válogatott szerepkörökkel ruházzák fel, legalább is, sokfélét lehet hallani. De nyugodtan mérhetnek cukrot, ha a vezető bólint egyet, mert tudja, miről van szó. A rábólintásán kívül még egy cukormérő kell hozzá.

A diabbal való törödés nem igényel annyi extrát, mint sokan hiszik. Bár meg kell mondjam, legtöbbször az az érzésem, e mögé csak el akarnak bújni, akik ezzel érvelnek. És ez már megint az információhiányra vezethető vissza, (s a félelemre, s nem ritka talán a nem akarás is). Sőt, nem is jó szó a hiány. Téves, rossz infók és előítéletek eredménye ez.
Valóban szükség van ismeretekre. Egyórás, odafigyeléssel párosuló beszélgetés elég hozzá. Egyszer az életben. És erre épülhet a folyamatos gyakorlat. A vc mérés időt vesz igénybe, úgy kb 10 másodpercet, de lehet, hogy csak 7, és ebből 5 másodpercig a gép gondolkodik, amit akár le is lehet tenni a polcra, és egy perc múlva visszamenni megnézni, hogy mit mutat? Úgyhogy a közösség rovására biztosan nem megy, s így nem háborodhatnak fel a szülők. Szerencsére! Mert a diabos gyerek is a társadalom és a közösség része, pont ugyanolyan elégedettnek kell lennie, mint bárki másnak. Ettől szép pedagógusnak lenni. Meg kell oldani. Az a jó hír, hogy meg is lehet.
S ugye, én sem mondom azt, egy merész nézőpontváltással, hogy a nem diabos gyerek jelenléte engem zavar, mert így nem tud odafigyelni az én kis diabosomra az óvónéni, kellőképp. Mert mi is a különbség a kettő között? Objektíve semmi.

A speciális intézményekre szükség van. Legyen néhány. A diab miatt sok semmiképp nem kell, mert felesleges. Pont a fentiek miatt. Az a néhány is csak azért jó, hogy esetleg legyen választási lehetősége a szülőnek.

Az integrált nevelést a lehető legkorábban meg kell kezdeni, ez az egyetlen ígérete egy felnövekvő toleráns társadalomnak. Ahogy Kata írta: mindegyik résztvevőnek kölcsönösen meg kell tanulnia elfogadni a különbözőségeket. Ez annál eredményesebb, és a lelki fejlődés szempontjából a legegészségesebb, minél korábbi életkorban kezdődik meg.

Ezért nehéz úttörőnek lenni, mint ahogy Christina írta. Kijavítani a téves ismereteket, letaposni az előítéletet nagyon nehéz, de ha valami megmozdul egyszer, az nagyon jó lesz. És lesz!

Kismadár! Szerencsére, Te az elhivatott pedagógusok körét gyarapítod, nyitott vagy. Remélem, ha majd más óvónőkkel beszélgetsz, szót ejtesz majd mindarról, ami itt a fórumon zajlik, amiről szó van. Aztán hátha ők is továbbadják...
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Az egészből én már csak annyit emelnék ki, hogy az intézményeknek számolniuk kell egy nagyon is nyilvánvaló ténnyel.

Mégpedig, hogy rohamosan nő az 1-es típusú diabosok száma. És ez a növekedési ütem a gyermekkorúak körében kifejezett. Hamarosan nem lesz olyan körzet, intézmény, vagy akár egy kistelepülés, ahol ne lenne legalább egy gyerkőc, aki ezt a minimális odafigyelést ne tenné szükségessé.

Az útat kitaposni, úttörőnek lenni egy témában tényleg nem könnyű feladat, de szükségszerű a jövőre nézve, és megéri. Egy valóban rövid tájékoztatás elegendő ahhoz, hogy lássák, nem kérünk lehetetlent. A hozzáállás megváltoztatása, és az ismeretlentől való félelem eloszlatása a cél.

Azt már csak a margóra helyezem, hogy azok az óvónők, pedagógusok, akik a csoportjukban tudhatnak egy diabos gyerkőcöt, tapasztalhatják, hogy ezek a srácok mennyivel fegyelmezettebbek, szófogadóbbak, hiszen otthon a családban már "ebbe" nőttek bele.
 

dg

Őstag
Az egészből én már csak annyit emelnék ki, hogy az intézményeknek számolniuk kell egy nagyon is nyilvánvaló ténnyel.

Mégpedig, hogy rohamosan nő az 1-es típusú diabosok száma. És ez a növekedési ütem a gyermekkorúak körében kifejezett. Hamarosan nem lesz olyan körzet, intézmény, vagy akár egy kistelepülés, ahol ne lenne legalább egy gyerkőc, aki ezt a minimális odafigyelést ne tenné szükségessé.

Az útat kitaposni, úttörőnek lenni egy témában tényleg nem könnyű feladat, de szükségszerű a jövőre nézve, és megéri. Egy valóban rövid tájékoztatás elegendő ahhoz, hogy lássák, nem kérünk lehetetlent. A hozzáállás megváltoztatása, és az ismeretlentől való félelem eloszlatása a cél.

Azt már csak a margóra helyezem, hogy azok az óvónők, pedagógusok, akik a csoportjukban tudhatnak egy diabos gyerkőcöt, tapasztalhatják, hogy ezek a srácok mennyivel fegyelmezettebbek, szófogadóbbak, hiszen otthon a családban már "ebbe" nőttek bele.


Általában azt írják a tanulmányok, hogy körülbelül 3000 diabos gyerkőc van Mo-n. Ebből nem tudom, mennyi az oviskorúak aránya, és az az igazság, hogy ez a számadat is már néhány éves. Úgyhogy a naprakész számadat nem tudom mennyi lehet.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Általában azt írják a tanulmányok, hogy körülbelül 3000 diabos gyerkőc van Mo-n. Ebből nem tudom, mennyi az oviskorúak aránya, és az az igazság, hogy ez a számadat is már néhány éves. Úgyhogy a naprakész számadat nem tudom mennyi lehet.
Szerintem biztosan több van már, de arányokat én sem tudok, nem is tudom, készült-e kimutatás.
 

christina

Őstag
Az ÁNTSZ véleményalkotása is újnak tűnik nekem. Nem hiszem, hogy kötelező lenne csevegni velük a kérdést illetően, kétlem, hogy bármilyen efféle előírás, szabályzat létezne. Apropó! Az ÁNTSZ-től kell arra engedélyt kérni, hogy az egyik gyerkőc lehányhassa a másikat? Vagy, hogy el lehessen esni az udvaron, vérző térddel? Esteleg orrfújáshoz, hiszen a kicsik zöme erre sem képes egydül, s mert ilyesmi azért elő-előfordul, ugyi...
Élelmiszerbiztonság tekintetében, ha külön étel bevitele szükséges, kell engedély. Mint ahogy meséltétek. Még ez a legérthetőbb az egészben.


:D Hmm.. hát igen. Nekem is ilyen problémáim voltak ezzel az ÁNTSZ üggyel kapcsolatban.
 

napocska

Őstag
Ha csak egy gyerek eszik a bevitt kajából, akkor nem kell ÁNTSZ engedély, sem ételminta. Nekünk egy orvosi igazolásra volt szükség, hogy a gyerek miért nem fizet ebédet, ha oviba jár.
 

dg

Őstag
Ha csak egy gyerek eszik a bevitt kajából, akkor nem kell ÁNTSZ engedély, sem ételminta. Nekünk egy orvosi igazolásra volt szükség, hogy a gyerek miért nem fizet ebédet, ha oviba jár.


És miért nem ebédeltek ott? Mert nincs, aki a pontos ch adagot meghatározza? Vagy?

Én azt tervezem, hogy ott fog ebédelni a lányom. Előre átnézem a menüt, megbeszéljük amit kell, mennyiségekre vonatkozóan, stb... Csak annyit kértek tőlem a hypos csomagon kívül, hogy legyen ott édesítőszer, esetleg diab lekvár, ilyesmi. Én egyébként sem főzök másként, mint régen. Az egyetlen markáns változás az életemben, hogy eltűnt belőle a kristálycukor, nomeg persze, hogy megtanultam az ételek ch tartalmát.
 

napocska

Őstag
És miért nem ebédeltek ott? Mert nincs, aki a pontos ch adagot meghatározza? Vagy?

Én azt tervezem, hogy ott fog ebédelni a lányom. Előre átnézem a menüt, megbeszéljük amit kell, mennyiségekre vonatkozóan, stb... Csak annyit kértek tőlem a hypos csomagon kívül, hogy legyen ott édesítőszer, esetleg diab lekvár, ilyesmi. Én egyébként sem főzök másként, mint régen. Az egyetlen markáns változás az életemben, hogy eltűnt belőle a kristálycukor, nomeg persze, hogy megtanultam az ételek ch tartalmát.

Valahogy így alakult. Eleinte Dani elég válogatós volt, és úgy kellett főznöm, hogy meg is egye az ebédet. Szerintem az ovis kaja legnagyobb részét nem ette volna meg. Mostanra szerencsére egyre több ételt szeret, olyanokat is, amiket régebben nem csípett. Meg aztán az ovis menü sokszor nem olyan összetételű, amilyet ő megehetne. Pl. lekváros tészta. Nem használnak teljes kiőrlésű dolgokat, míg én a rizst is úgy főzöm, hogy fele fehér, fele barna rizs. Nem hiszem, hogy pl. durumtésztát adnának a gyerekeknek. Amikor apuéknál ebédelünk, szoktuk tapasztalni, hogy milyen sokat számít a glikémiás index. Ők hagyományos konyhát vezetnek, fehér liszt, fehér rizs, stb., és jócskán felmegy Dani cukra 10 fölé ebéd után. Otthon ugyanannyi szénhidráttal, nem szalad úgy el a cukor, és jól is lakik.
Így aztán, bár néha nem esik olyan jól, hogy délutánonként még vár egy kör a konyhában, de inkább főzök.
 

dg

Őstag
Értem.
Én jelenleg úgy állok hozzá, hogy megpróbáljuk, de ha nem megy, abbahagyjuk az ovis ebédet. Nekem annyiban mindegy, hogy Hédike még úgysem lesz ovis idén, itthon vagyok vele. Úgyhogy csak mint közösségi élményt szeretném az oviebédet kipróbálni, ebéd után mindenképpen hazajön a kisasszony.
 

zsuzsa

Új tag
Mi az elején gondoltuk megpróbáljuk, mert itt a reggelit, uzsonnát az ovi csinálja, teljes kiörlésű rozs kenyér kifli van, felvágottal zöldséggel stb, egy héten egyszer péksüti. Az ebéd viszont sokszor olyan volt amit nem tudott volna megenni, ma pl. diós tészta van, arra amúgy is kellett volna feltétet hoznom, mert cukros a dió fehér a tészta, és minden nap volt amit nem ehetett volna, azt meg fejben tartani az ovónéniknek, na meg persze fizetésileg kiszámólni, hogy melyik nap melyik étkezést vette igénybe és melyiket nem eheti, és akkor mennyit fizessek, na az nem ment volna, így egyszerűbbnek találltam ha mindenét én viszem. Minden este főzök, igyekszem azt amit az oviban is esznek a gyerekek, ha tészta van ő is azt visz, ha rántott husi ő is azt eszi, ételhordóba reggel elkészítem a tízórait reggelit, uzsonnát, és visszük. Az oviban van szörpije, nasija ha valamit ünnepelnek, ő is tudjön enni. nem mondom hogy nem fárasztó, és nyilván költségesebb mintha a havi 6000 ft ot befizetném és meg lenne oldva a gyerek étkezése, valószínű nem is főznék hétköznap csak valami egyszerűt, de ez nem volt lehetséges, így főzök, és biztos vagyok benne hogy jó ízűen szívesen el is fogyasztja.
 

dg

Őstag
Hát azt tényleg nem lehet elvárni, hogy egy-egy ebéd árát kivonják a havi végösszegből.
Egyébként mi szoktunk enni nem durum tésztát is, különösebb gondunk nincs vele, legalább is eddig. Mondjuk a durumot jobban szeretem eleve, meg az én koleszterin szintemnek is az a jó, de vércukrilag, legalább is abban a mennyiségben, amit Hanna eszik, fogyasztható bátran. Sőt, péksütit tízóraira, uzsonnára szintén szoktunk enni, csak persze a mennyiséget kell jól eltalálni.

Egyszer sima mezei kakaós csigát evett a lányom, uzsonnára. Felet adtam neki oda, kb az lehetett 20-25 ch. Hát vacsira olyat hipózott, hogy ihajj. Egyszerűen nem értettem, mert a mázas része gyorsan felszívódik, a kelt tészta húzódik, de mintha elillant volna. A férjem arra gondol, hogy ezekbe a péksütikbe, meg egyáltalán, a kiflibe, zsömlébe, kenyérbe annyi adalékot tesznek, és ki tudja miket, hogy talán az is befolyásolja a felszívódást. De persze nem tudom, csak találgatunk.
 

tímeácska

Őstag
Hát, tegnap meggyűlt a bajunk az ovival...
Mátém 5,3 mmol/l-es cukival ment reggel oviba, ebéd után hívott az óvónéni, hogy 12,8 a gyerek cukra, most mit csináljon? Én dolgoztam, Gyula pedig éppen akkor ment haza, előtte beszéltünk. Mondtam az óvónéninek, mivel az ovi 1 utcával arrébb van tőlünk, hazaviszi Mátét Gyula. Kb. 10 perc sem telt el, már otthon volt a gyerkőc. 17,2-es cukija lett addigra! Nem értette Gyula, mitől lehet annyi (3-szor visszamérte, és ugyan annyi volt.), így behozta hozzám a munkahelymre. 2 E-t adott be előtte Neki, átnéztem a szereléket, kicserélte Mátém a kanült (micsoda munkamegosztás...:rolleyes:). Sehol nem találtunk problémára utaló jelet. 1 óra múlva még mindig 17 volt a cukra, újabb 3 E-t kapott Szőr Trottyvard, és kb. 3 óra múlva visszament 10 alá a cukra. Este mesélte Mátém, hogy szerinte nem szabadott volna megennie az ebédet, ezt mondta az óvónéninek is, (diabos ebédet csinálnak Neki -elvileg- a konyhán :roll:), mert darástészta volt, de jó sok porcukorral, lekvárral... Na, ekkor felhívtam az óvónőt, Ő azt mondta, kizárt dolog, nem kapott a gyerek porcukrot az ebédjére... Mindegy, ennyiben maradtunk... Én persze nem kételkedem benne, hogy Mátém valótlant állítana, azt pedig el tudom képzelni, hogy az óvónő "mentette volna a helyzetet" a porcuki tagadásával... De, hogy ez esetlegesen mire jó?! És miért nem lehet meghallgatni egy 5 éves gyereket, akinek még így is sokkal nagyobb tapasztalata van, és több tudása a diabéteszről, mint annak a felnőtt óvónőnek... :roll::twisted:
 

napocska

Őstag
Hát, tegnap meggyűlt a bajunk az ovival...
Mátém 5,3 mmol/l-es cukival ment reggel oviba, ebéd után hívott az óvónéni, hogy 12,8 a gyerek cukra, most mit csináljon? Én dolgoztam, Gyula pedig éppen akkor ment haza, előtte beszéltünk. Mondtam az óvónéninek, mivel az ovi 1 utcával arrébb van tőlünk, hazaviszi Mátét Gyula. Kb. 10 perc sem telt el, már otthon volt a gyerkőc. 17,2-es cukija lett addigra! Nem értette Gyula, mitől lehet annyi (3-szor visszamérte, és ugyan annyi volt.), így behozta hozzám a munkahelymre. 2 E-t adott be előtte Neki, átnéztem a szereléket, kicserélte Mátém a kanült (micsoda munkamegosztás...:rolleyes:). Sehol nem találtunk problémára utaló jelet. 1 óra múlva még mindig 17 volt a cukra, újabb 3 E-t kapott Szőr Trottyvard, és kb. 3 óra múlva visszament 10 alá a cukra. Este mesélte Mátém, hogy szerinte nem szabadott volna megennie az ebédet, ezt mondta az óvónéninek is, (diabos ebédet csinálnak Neki -elvileg- a konyhán :roll:), mert darástészta volt, de jó sok porcukorral, lekvárral... Na, ekkor felhívtam az óvónőt, Ő azt mondta, kizárt dolog, nem kapott a gyerek porcukrot az ebédjére... Mindegy, ennyiben maradtunk... Én persze nem kételkedem benne, hogy Mátém valótlant állítana, azt pedig el tudom képzelni, hogy az óvónő "mentette volna a helyzetet" a porcuki tagadásával... De, hogy ez esetlegesen mire jó?! És miért nem lehet meghallgatni egy 5 éves gyereket, akinek még így is sokkal nagyobb tapasztalata van, és több tudása a diabéteszről, mint annak a felnőtt óvónőnek... :roll::twisted:

Hát, szerintem a darás tészta cukor és lekvár nélkül is ölég ütős. Szénhidrát szénhidráttal. Ha ilyen a diabos ebéd, milyen lehet a többi? :eek:
 

tímeácska

Őstag
Hát, szerintem a darás tészta cukor és lekvár nélkül is ölég ütős. Szénhidrát szénhidráttal. Ha ilyen a diabos ebéd, milyen lehet a többi? :eek:

És az a szörnyű az egészben, hogy ez nem a diabos kaja volt... Ugyan azt kapta, mint a többiek... Ugyanis megkérdeztem az aranyos takarítónénit, aki egy csöppet pletykás... Gondoltam, saját tudtán kívül elmondja az óvónéniknek, hogy a Máté anyuka érdeklődött, hogy mi volt a keddi ebéd a többi gyereknek...:rolleyes: Csak, hogy tudják majd az óvónénik is, hogy anyuka nem olyan hüle, mint amilyennek kinéz...:cool::mrgreen:
 

borka

Őstag
Nem az anyuka ,nem a gyermek a hülye, hanem a nemtörödöm óvónéinnek titulált valaki.Lehet,hogy én bemennék az oviba,és a vezetőnek szóvá tenném,:rolleyes: mert mi történik,ha bekómál a gyerköc?? rágondolni is szörnyűség.Főleg azokután ,hogy Máté szóvátete,hogy neki ezt nem szabad megennie.
Ü.Sándor
 

napocska

Őstag
Sajnos néha a legnagyobb igyekezet ellenére is becsúsznak malőrök. Tavaly történt, hogy elvitték a gyerekeket kirándulni, Dani pedig valamilyen oknál fogva nem ette meg az ebédjét, csak a nasinak csomagolt répát, meg karalábét. Szerencsére nem történt gond.
Legutóbb pedig délelőtt, tízórai időben mentek valahová, és kb. 20-szor rágtam Dani szájába, hogy a hátizsákot vigye, abban van a tízórai meg a gyümölcs. Elmondtam az óvónéniknek is, hogy HÁTIZSÁKOT VINNI KELL. Mégis ottmaradt az oviban.
 

tímeácska

Őstag
Néha...:rolleyes: Malőr?!:rolleyes: Hát...:rolleyes: Ja!:mrgreen:
Kb. 93-szor/nap:)-D) a szájukba rágtam, hogy a diab naplóban azért van bekarikázva néhány szám, a mérés ideje oszlopban, mert akkor kell cukrot mérni! Nem előtte 1 órával, vagy utána 2 órával, hanem akkor, és kész! Még csak gondolkodniuk sem kell, hogy vajon mikor is?! Na, mindegy, kb. 3 hónapja jár oviba a gyerek, most már az ovira eső 5 mérésből néha azért 3-at sikerül is időben mérni...:roll: Mindegy... Gondoltam, annyira leterhelik Őket a gyerekek, hogy nincs idejük az órájukat nézegetni, hogy a Máténak mikor is kell cukit mérni. Így, a Go-t rendszeresítettem az óvodába, hátha a csipogó jelzés segítségükre lesz... Nem igazán értünk el vele változást... Java részt jók a gyerek cukrai az oviban, sőt, 1-2 alakalommal volt csak kisebb, nem számottevő hypoja (3,5-3,7 körüli), és talán 3-szor magasabb cukra, a keddi eseten kívül (10-12 körüli). Összességében elégedett lehetek, csak ez az "habelegebedeksemértikmeg" dolog azért mégiscsak nyugtalanít...
Meg az udvaron az a frankó új euszabványosos hinta... Na, legközelebb azt fogom likvidálni! Éppen mentem be az oviba múlt héten, amikor azt vettem észre, hogy pont az én Mátém lóg ki fejjel lefelé a hintából... Frankón beakadt a lába, ahogy ki akart mászni (erre mindjárt visszatérek), és beakadt a kis lába úgy, hogy hátul a sarka, elől a sípcsontja feszült, még szerencse, hogy a kezével ki tudott támasztani (és így tartotta magát, amig ki nem bogoztuk a lábát a hintából), így nem történt nagyobb baj! Nem a Máté volt rosszcsont, hogy úgy akart kimászni a hintából, hanem máshogy nem lehet beleülni/kiszállni! Nem lehet kinyitni a hintát, hanem egy olyasmit kell elképzelni, mint egy négyszögletes vaskeretet, na, ezen nincs nyitási/zárási lehetőség. De "megnyugtattak" az óvónénik, hogy ez az új EU szbvány, ennek ellenére ezt a gyerekek nem tudják, és naponta 2-3 fennakadó lurkót szednek le a hintáról... Úgy, mint Mátét. Marha jó...
 
Oldal tetejére