kicsidodi
Új tag
Bocsánat, de csak rapid, mert rohanok...
Molli, most jöttem rá, hogy miért utalsz mindig a "hihetetlenül pozitív" hozzáállásomra. Olvasva a soraitokat, tényleg az van.
Bár még csak egy gyerekem van, de nagyon jóban vagyok pár kismamával, akikkel egyidősek a babáink, mára bnők lettünk. Az ő életeikbe, hétköznapjaikba belelátva én semmilyen különbséget, nehézséget nem látok:roll:. Sőt, sokszor jobban viselek ezt-azt... Ez pedig sztem a koromból adódik, no meg a hozzáállásomból. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül ösztönzött az a doki a korai gyerekvállalásra cukrosan, nyílván ő is tisztában van vele, hogy mekkora teher ez egy szervezet számára. Arról nem is beszélve, hogy tényleg nem kis meló lesz majd 8-10 éveseket sem nevelni, és nem mindegy, hogy mindekkor vki 30 éves lesz, 40, vagy 50! Tudom, nagyon sokan nem önszántukból vállalnak "későn" babát, hanem, mert így hozza a sors. De egyre többször hallom, hogy "még élni akarunk, bulizni, utazgatni..." Szóval csak annyit fűznék hozzá a soraitokhoz, főleg a jövendő kismamák számára, hogy vállaljanak babát, amint lehet, mert sokkal könnyebb "fiatalon". Pláne, ha vki cukorbeteg (ahogy most olvasom). Nekem egyelőre semmi bajom, sosem volt teher a cukrom, egyik terhességnél, vagy babázásnál sem, sem a magánéletemben... De 17 éve cukros vagyok, így nekem ez az életforma a normális, nem vágyom normálisra, mert nekem ez az. Még... Hiszen csak 23 éves vagyok, (mondjuk) 10 éve még biztos nektek sem voltak ilyen problémáitok. Szóval elhiszem, hogy nehéz, hogy nehezebb lehet, mint másoknak 30 felett, de azért őszintén reménykedem, hogy ez nem lesz feltétlenül így;-). A gondok, félelmek, amikről írtok sztem teljesen általánosak egy felnőtt, családos nő életében, hiszen egyénből családdá alakulunk, és mindenkiben benne van a félsz, hogy hogy bírná egyedül, mi lesz, ha vkivel történik vmi, mi lesz az egészségünkkel, mi lesz a megélhetésünkkel...stb. De körülöttem ezekkel mindenki küzd! Mindenkinek megvannak a maga problémái, és higyétek el, nekik sem könnyebb! Csak más! Náluk sem garantálja semmi, hogy beüssön a krach, pedig a legtöbb 30-40-50 éves embernek már vannak kisebb-nagyobb problémái az egészségével. Ez a mi keresztünk, másé meg más. Nekem is mondták, hogy majd fáradékony leszek a cukrom miatt. Az lettem. Elkezdtem sportolni, és most már nem vagyok az. Pontosan úgy, ahogy bármelyik egészséges embernél is így működik ez;-).
A legnagyobb szeretettel mondom: ti/mi se essünk abba a hibába, hogy mindent a cukorra fogunk . Törekedjünk rá, hogy kihozzuk ebből a maximumot, és előnyt kovácsoljunk belőle, még ha sok bosszúgágot okoz is. Nekem mindig az jut eszembe, ha vmit a cukromra fognék, hogy "sose rosszabbat, ez legyen a legnagyobb bajom".
Tudom, hogy a pozitív hozzáállás is egy adottság, nem nagyon lehet fejleszteni, de kicsit próbáljátok meg, én meg addig küldök nektek egy valag pozitív energiát, meg szemléletet+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
(U.i.
Molli!
Ezek szerint Botond talán tényleg macrosom volt, mert 39 hetesen 38-as buksija volt:roll:. De ha az is volt, sebaj, ő volt a világ legszebb macrosom babája. És egészséges, mint a makk)
Molli, most jöttem rá, hogy miért utalsz mindig a "hihetetlenül pozitív" hozzáállásomra. Olvasva a soraitokat, tényleg az van.
Bár még csak egy gyerekem van, de nagyon jóban vagyok pár kismamával, akikkel egyidősek a babáink, mára bnők lettünk. Az ő életeikbe, hétköznapjaikba belelátva én semmilyen különbséget, nehézséget nem látok:roll:. Sőt, sokszor jobban viselek ezt-azt... Ez pedig sztem a koromból adódik, no meg a hozzáállásomból. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül ösztönzött az a doki a korai gyerekvállalásra cukrosan, nyílván ő is tisztában van vele, hogy mekkora teher ez egy szervezet számára. Arról nem is beszélve, hogy tényleg nem kis meló lesz majd 8-10 éveseket sem nevelni, és nem mindegy, hogy mindekkor vki 30 éves lesz, 40, vagy 50! Tudom, nagyon sokan nem önszántukból vállalnak "későn" babát, hanem, mert így hozza a sors. De egyre többször hallom, hogy "még élni akarunk, bulizni, utazgatni..." Szóval csak annyit fűznék hozzá a soraitokhoz, főleg a jövendő kismamák számára, hogy vállaljanak babát, amint lehet, mert sokkal könnyebb "fiatalon". Pláne, ha vki cukorbeteg (ahogy most olvasom). Nekem egyelőre semmi bajom, sosem volt teher a cukrom, egyik terhességnél, vagy babázásnál sem, sem a magánéletemben... De 17 éve cukros vagyok, így nekem ez az életforma a normális, nem vágyom normálisra, mert nekem ez az. Még... Hiszen csak 23 éves vagyok, (mondjuk) 10 éve még biztos nektek sem voltak ilyen problémáitok. Szóval elhiszem, hogy nehéz, hogy nehezebb lehet, mint másoknak 30 felett, de azért őszintén reménykedem, hogy ez nem lesz feltétlenül így;-). A gondok, félelmek, amikről írtok sztem teljesen általánosak egy felnőtt, családos nő életében, hiszen egyénből családdá alakulunk, és mindenkiben benne van a félsz, hogy hogy bírná egyedül, mi lesz, ha vkivel történik vmi, mi lesz az egészségünkkel, mi lesz a megélhetésünkkel...stb. De körülöttem ezekkel mindenki küzd! Mindenkinek megvannak a maga problémái, és higyétek el, nekik sem könnyebb! Csak más! Náluk sem garantálja semmi, hogy beüssön a krach, pedig a legtöbb 30-40-50 éves embernek már vannak kisebb-nagyobb problémái az egészségével. Ez a mi keresztünk, másé meg más. Nekem is mondták, hogy majd fáradékony leszek a cukrom miatt. Az lettem. Elkezdtem sportolni, és most már nem vagyok az. Pontosan úgy, ahogy bármelyik egészséges embernél is így működik ez;-).
A legnagyobb szeretettel mondom: ti/mi se essünk abba a hibába, hogy mindent a cukorra fogunk . Törekedjünk rá, hogy kihozzuk ebből a maximumot, és előnyt kovácsoljunk belőle, még ha sok bosszúgágot okoz is. Nekem mindig az jut eszembe, ha vmit a cukromra fognék, hogy "sose rosszabbat, ez legyen a legnagyobb bajom".
Tudom, hogy a pozitív hozzáállás is egy adottság, nem nagyon lehet fejleszteni, de kicsit próbáljátok meg, én meg addig küldök nektek egy valag pozitív energiát, meg szemléletet+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
(U.i.
Molli!
Ezek szerint Botond talán tényleg macrosom volt, mert 39 hetesen 38-as buksija volt:roll:. De ha az is volt, sebaj, ő volt a világ legszebb macrosom babája. És egészséges, mint a makk)