Cukorbeteg gondozó/gondozás

[Zsu77]

Na,végre egy kis kulissza titok Lacitól!

Tímeácska az ilyen dokikkal már vívott szélmalomharcot.Azért nincs sikerük másoknál,meg bizalmatlanok veled,mert bénák és ráadásul taníthatatlanok az együttműködés hiánya miatt.És mivel másoknál bénák,el se hiszik,hogy nálad nem.De nálad is,csak épp ha meghallgatnának,akkor rájönnének bizonyos dolgokra,amit másoknál lehetne hasznosítaniuk...Mondjuk pölö...De amit csinált az a dokika,hát felháborító.Velem nem úszta volna meg ennyivel az tuti.-hiszen ismertek... Lehet én meg a mérőmet vágtam volna oda.Esetleg hozzá...

 

[dg]

Kedves Laci!

Köszönöm a megerősítést! Jól jön tudnom, hogy nem csak én csinálom így.

Igen, ez pontosan így van, ahogy írtad. Idővel magamtól jöttem rá, persze, ötletek szivárogtak innen-onnan. Egyre legalább is emlékezem. A kezelési naplóban, az elején, van egy kitöltési példázat, és abban van egy ilyen bejegyzés, miszerint egy magasabb értéknél fél adag ételt evett a fiktív páciens.

Mondjuk, kiindulási alapnak muszáj megkövetelni a kérlelhetetlen pontosságot egy orvos részéről. Ezzel egyetértek. De ahogy látja az orvos, hogy beindul az önmenedzselés, érnek a gondolatok, rétegződik a tapasztalat, és mindez jó eredményt hoz, örülnie és tanulnia kellene.

Amit példaként említesz az orvosod magatartásáról, tudásáról és stílusáról, az siralmas. Már csak azt kellene eldönteni, hogy az a nagyobb baj, ha hiúsági kérdést csinál belőle, vagy ha nem ért a témához eléggé. Meg ennek variációi... Ne is gondoljunk bele!

Sokan, az elbeszéléseinkből így tűnik, az orvosok részéről skandálják a mára már elavult tankönyveikből merített "tudást", életszerűtlen ismereteket, és nincs gyakorlati tapasztalatuk. Holott lehetne, ha figyelnék a pácienseiket!

Voltunk Bátor Táborban ősszel. Ott a diab szakápoló olyan elavult nézeteket vallott, nem épp kezdő létére, hogy ez az egyik oka annak, ami miatt nem írom meg ottani tapasztalataimat. Még agyvérzést kapnék, mikor az írás miatt újragondolom... (Egyébként maga a tábor kifogástalan, a szervezés zseniális.)

Ezek szerint nekem szerencsém van, mert mikor elmesélem tapasztalataimat, "öteleteimet" a dokinéninek, támogat és egyetért. Ő mindig csak azt kérdezgeti, hogy hogy érzi így magát Hanna? Meg van-e a komfortérzete? Jól fejlődik-e testileg, lelkileg? Mert a teoretikus részével egyetért. A kérdéseire pedig megnyugtató válaszokat kap, s mire ezt megbeszéljük, a gyerekek szét is szedték a rendelőt.

 

[vighkata]

Zsu, nem helyes általánosítani, és minden dokira egy lepedőt húzni. Az tény, hogy itt egymásnak adunk nagyon hasznos segítséget, és ezt egy orvos sem tudná reprodukálni, már csak azért sem, mert velük nem vagyunk együtt minden nap. De attól még nagyon sok orvos odafigyel a betegére, és meg ad minden segítséget.
Te ismered az én doktor bácsimat. Szigorú, következetes, de nagyon jó partner, és bízik a begeiben. Nálam már nagyon korán javasolta, hogy bizonyos változtatásokat eszközöljek, látva a labilis egyensúlyomat, és látva azt is, hogy érdekel a diab, és "értem" is. Évek alatt eljutottunk oda, hogy amikor mentem hozzá, akkor először én mondtam el a véleményemet, és hogy én milyen változtaást "javaslok" magamnak, és ő azt bírálta felül. Ha valamiben nem értett velem egyet, megindokolta, és elmagyarázta, hogy miért járok tévúton. És az idők folyamán egyre több "találat" lett. Most ott tartunk, hogy látva a javuló eredményemet, ő kérdez, hogy mit, hogyan csinálok, főként a pumpával való technikai részekre. Tudja, és tudomásul veszi, hogy nekem pumpa mellett is vannak ingadozások, kilengések.
Biztos vagyok benne, hogy nem az én doktorom az egyetlen, aki korrekt orvos-beteg kapcsolat tart fent. Szomorú, hogy nem ez az általános.

 

[blaci]

Szerintem azért ez az általános akit Kata írt. Az igazi kezelőorvosom egyébként nagyon kedves, aranyos semmi gondom vele. Ő meg is szokott hallgatni de azért még a "régi iskolában" tanulta a szakmát. Nem híve a módosítgatásnak, kísérletezésnek. Az esetleg feltett kérdéseire viszont mindig tudok válaszolni, meg látja az értékeimet, labor leletemet ezért nem nagyon szól bele a kezelésbe, elvagyunk. Meg van vele elégedve, azt szokta mondogatni hogy velem milyen könnyű dolga van… Panaszkodott is már párszor hogy nem mindeki ilyen, mennyire nem fogadják meg a betegek a tanácsait és emiatt sokszor valóban neki is szélmalomharcot kell vívnia. Ahogy Grácia írta, eleinte fontos hogy megköveteljék a pontosságot, fegyelmet mert ennek rutinná kell válnia. Szóval nem csak az orvosokon múlik, tudom én. Általánosítani pedig tényleg nem helyes, nincs is rá szükség. Akiről az előbb írtam csak helyettesített, a kezelőorvosom nem volt ott, valószínűleg azért kerültem hozzá akkor egyszer. Mondjuk remélem utoljára is… Csak példaként hoztam fel hogy ilyen is van, sajnos. Mondjuk ha százan odamennek előttem rossz értékekkel meg kitudja milyen hozzáállással az egészhez... Gondolom ti is ültetek már a váróteremben más betegekkel és hallgattátok hogy miről beszélgetnek…akkor tudjátok mire gondolok. (Pl.: 10 alatt van a cukrom, mit akar majd én megmutatom neki, hagyjon engem békén...stb, stb. Meg hasonlók.) Aztán megyek én...így aztán nem csoda ha bizalmatlan egyik-másik doki, nekik se könnyű, főleg ha nem ismerik jól a beteget. De akkor se kell így viselkedni, lehet csak rossz napja volt, van ez így néha, mindegy... Bele se merek gondolni hogy sokszor minek vannak/lehetnek kitéve a betegek részéről. De akkor is…
Üdv.,
Laci

 

[estie]

Szakdolgozathoz segítség kérés

Üdv mindenkinek!

Szeretnék egy kis segítséget kérni az 1-es típusú diabéteszesektől. A diabéteszesek közösségi szerveződéseiről írok szakdolgozatot, melyhez kérdőíves kutatást végzek. Nagy szükségem lenne még 10-15 kitöltött kérdőívre, kérem szánjanak/szánjatok rám és a kérdőívemre 3-5 percet!
A kitöltés abszolút névtelen.

Amennyiben segítenek/segítetek nekem, a penes inzulinkezelésben részesülőknek a következő linkre kellene kattintani:
http://www.muksi.hu/sajt/kerdoiv

az inzlinpumpásoknak pedig:
htttp://www.muksi.hu/sajt/kerdoiv_pumpasoknak

Köszönöm szépen, üdv

estie

 

[szolnok]

A segítségeteket kérem!A problémám az,hogy a kórházban ahol még dolgozom nincs sem dietetikus(1.5éve),sem diétásnővér(1éve).
Képesítés nélküli diétásnővérként dolgozom itt már több mint 25 éve.Több dietetikus is képzett a szakmára ennyi év alatt,így bátran(lelkiismeretesen) láttam el ezt a munkakört több mint egy éven át.(Gyakorlattal,tudással de bizonyítvány nélkül.)Hibát nem vétettem.Mivel ez nem egy kis kórház,kolléganőm megbetegedésekor (egy éve)még két másik segédet (ápolónőket),majd egy fél éve egy akkor érettségizett lányt is átirányítottak ide az adminisztrációs feladatok végzésére.(Amit ügyesen megtanultak,így a "lepapírozott" munkafolyamatok tovább működhetnek.)
Most személyes okokból leszámolok,így olyan dolgozó nélkül fog tovább üzemelni a kórház aki értene a diétákhoz,a diétás élelmezéshez.Féltem a betegeket,hisz pl. egy frissen diagnosztizált cukorbetegnek vagy egy súlyos műtött betegnek egyáltalán nem mindegy,hogy milyen diétás tanácsot adnak,ill.mi szerepel az étlapjukon...stb.Féltem-az általam kedvelt-kolléganőket is a nagy felelősség miatt.
Tehetek-kell tennem-valamit,mielőtt baj történne?

Te vagy az igazgató? esetleg a főnővér? esetleg az osztályos orvos? , vagy főorvos?
A leveledből ítélve egyik sem te vagy. Akkor miért csinálsz magadnak problémát? Lelkileg érthető,/ bár nehezen elképzelhető/, hogy igaziak a betegek és a kollégák iránti aggodalmaid, de akkor minek mész el? Ha meg elmész minek problémázol olyan dolgokon, melyeknek a megoldása nem a te feladatod! Nem értelek!

 

[dg]

A segítségeteket kérem!A problémám az,hogy a kórházban ahol még dolgozom nincs sem dietetikus(1.5éve),sem diétásnővér(1éve).
Képesítés nélküli diétásnővérként dolgozom itt már több mint 25 éve.Több dietetikus is képzett a szakmára ennyi év alatt,így bátran(lelkiismeretesen) láttam el ezt a munkakört több mint egy éven át.(Gyakorlattal,tudással de bizonyítvány nélkül.)Hibát nem vétettem.Mivel ez nem egy kis kórház,kolléganőm megbetegedésekor (egy éve)még két másik segédet (ápolónőket),majd egy fél éve egy akkor érettségizett lányt is átirányítottak ide az adminisztrációs feladatok végzésére.(Amit ügyesen megtanultak,így a "lepapírozott" munkafolyamatok tovább működhetnek.)
Most személyes okokból leszámolok,így olyan dolgozó nélkül fog tovább üzemelni a kórház aki értene a diétákhoz,a diétás élelmezéshez.Féltem a betegeket,hisz pl. egy frissen diagnosztizált cukorbetegnek vagy egy súlyos műtött betegnek egyáltalán nem mindegy,hogy milyen diétás tanácsot adnak,ill.mi szerepel az étlapjukon...stb.Féltem-az általam kedvelt-kolléganőket is a nagy felelősség miatt.
Tehetek-kell tennem-valamit,mielőtt baj történne?

Kedves informálódó!

Ezer oka lehet annak, hogy elmész, és nyilván nehéz döntés lehetett, mert a betegeket félted.
Viszont ezek után semmit nem tehetsz. Talán még annyit, hogy a főigazgatóhoz benyújtasz egy levelet, amiben elétárod a problémát, indokkal. Reméljük, elolvassa, reméljük, megmozdít benne valamit.
Ennél többet nem tehetsz.

 

[vighkata]

(Pl.: 10 alatt van a cukrom, mit akar majd én megmutatom neki, hagyjon engem békén...stb, stb. Meg hasonlók.)
Üdv.,
Laci

Na ez, ha nem is általános, de bizony nem egyszer voltam már én is fültanúja hasonlóknak. Kint a váróban a másik beteg előtt ő a "jani", aki tényleg megmutatja, és megmondja a dokinak....., aztán amikor ő megy be, a csukott ajtón is kihallatszik: "jajj, aranyos, drága doktor úr....", épp csak nem

Szakadozik a vonal, Laci, valami ilyesmi szokott nálad is lenni, nem? Még a levele

 

[vighkata]

Cukorbeteg gondozó/gondozás. Orvos-beteg kapcsolat. Lehetne még sorolni. Ezek mind feltételeznek egy függési viszonyt. És bizony feltételeznek valamilyen fajta minőséget is. Emberek vagyunk, emberi kapcsolatokkal. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.

 

[blaci]

Na ez, ha nem is általános, de bizony nem egyszer voltam már én is fültanúja hasonlóknak. Kint a váróban a másik beteg előtt ő a "jani", aki tényleg megmutatja, és megmondja a dokinak....., aztán amikor ő megy be, a csukott ajtón is kihallatszik: "jajj, aranyos, drága doktor úr....", épp csak nem

Szakadozik a vonal, Laci, valami ilyesmi szokott nálad is lenni, nem? Még a levele

Igen ez az "általános" vagy inkább jellemző. Viszont én már láttam/hallottam is egyszer hogy valaki "jani" volt kint a váróteremben, a doki meg mindenki csak nézett...erre gondoltam az előbb...szóval nem egyszerű ez...

...ajjaj, tényleg szakadozik az net...abba is hagyom gyorsan mert lehet be se tudom feje

 

[blaci]

Cukorbeteg gondozó/gondozás. Orvos-beteg kapcsolat. Lehetne még sorolni. Ezek mind feltételeznek egy függési viszonyt. És bizony feltételeznek valamilyen fajta minőséget is. Emberek vagyunk, emberi kapcsolatokkal. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.

Igen ez így van, de van hogy csak a "fogadj Isten" olyan...mindegy, így jártam...

 

[Zsu77]

Zsu, nem helyes általánosítani, és minden dokira egy lepedőt húzni.

Biztos valamit rosszul írtam,de ez nem jellemző rám és nem is gondoltam ilyet,hogy na,ilyen az összes.

 

[Zsu77]

Te vagy az igazgató? esetleg a főnővér? esetleg az osztályos orvos? , vagy főorvos?
A leveledből ítélve egyik sem te vagy. Akkor miért csinálsz magadnak problémát? Lelkileg érthető,/ bár nehezen elképzelhető/, hogy igaziak a betegek és a kollégák iránti aggodalmaid, de akkor minek mész el? Ha meg elmész minek problémázol olyan dolgokon, melyeknek a megoldása nem a te feladatod! Nem értelek!

Szolnok a gondolatom-olvasó...

 

[blaci]

Biztos valamit rosszul írtam,de ez nem jellemző rám és nem is gondoltam ilyet,hogy na,ilyen az összes.

Értettük mi a lényeget, meg tudjuk is hogy nem vagy te olyan, semmi gond, csak a többes szám használata volt egy kicsit félreérthető…legalábbis mert elsőre nekem is az ugrott be amit Kata írt.:roll:

 

[pusimelu]

Az én kezelőorvosom is az elején havonta hívott be most már csak 2-3 havonta mert látja hogy figyelek magamra.Azt mondta a legelején ,hogy csak rajtam múlik hogyan élek tovább,ő csak megadja a kezdő lökést ,hogy így kell és támogat meg vezet ,de nekem kell megtanulnom a diétát meg a kezelést.
Azt mondta élhetek úgy hogy nem számolok nem mérek ,de akkor ne várjam ,hogy elkerülnek a szövődmények.Amit még mondott ,hogy bármilyen kérdésem van hívhatom őt is ,és bemehetek az osztályra is és segítenek ha nem vagyok biztos a dolgomban.
Nagyon nehéz jó orvos beteg kapcsolatot kialakítani de függ a betegtől is és az orvostól is.

 

[vighkata]

Meli, azt hiszem neked is szuper doktorod van, és ideális orvos-beteg kapcsolatotok van. Mindenkinek kapcsolatot ilyet kívánok.

 

[Zsu77]

Lekerült a Fövényi könyv! - Még jó,hogy kinyomtattam magamnak...
Majd visszakerül?:roll:

 

[christina]

Te vagy az igazgató? esetleg a főnővér? esetleg az osztályos orvos? , vagy főorvos?
A leveledből ítélve egyik sem te vagy. Akkor miért csinálsz magadnak problémát? Lelkileg érthető,/ bár nehezen elképzelhető/, hogy igaziak a betegek és a kollégák iránti aggodalmaid, de akkor minek mész el? Ha meg elmész minek problémázol olyan dolgokon, melyeknek a megoldása nem a te feladatod! Nem értelek!

Kedves Szolnok!
Miért nehezen elképzelhető ha valaki aggódik azért, hogy mi lesz azután ha ő eltávozik egy olyan munkakörből ahol nem fogják tudni valószínűleg helyettesíteni? Én el tudom képzelni, sőt átéltem nem is egyszer. Nagyon sokszor aggódtam még akkor is, ha csak szabadságra mentem, hogy mi lesz az osztályon ha nem vagyok, minden rendben lesz-e? Ki fogja a munkámat és főleg hogyan -elvégezni? El lesz-e az osztály látva, na meg főleg a betegek?! Lehet, hogy bennünk van a hiba ezért? Azt gondoljuk nélkülünk megáll az élet? Túl lelkizők és maximalisták vagyunk?
Lehet.
De a tapasztalat az, hogy nem ment minden ugyanúgy csak döcögött. És mindenki visszasírta a zökkenőmentesebb napokat. Mert a jót könnyű volt megszokni, fel se tűnt!
Én teljesen megértem és átérzem a problémát! És annál jobb ötletem nincs, annál, mint amit d.g. írt. Meg kell próbálni.

Szolnok! Nem akartalak bántani ezzel, csak a mondatra felkaptam a fejem és le kellett írnom a véleményem. Tudom, hogy segíteni akarsz, de ez a fajta reagálás nekem sose jött be!
Ilyenkor arra gondoltam, hogy mások miért tudják ilyen egyszerűen elintézni egy vállrándítással, hogy legyen ez tovább más gondja. Én elmegyek ők pedig oldják meg! Az átlagosnál empatikusabb, érzékenyebb illetőnél ez nem működik.
Lehet, hogy így kéne- de nem megy. Pedig sok idegeskedéstől óvnám meg magam. Ilyen vagyok. És örülök, hogy nem egyedül!

 

[borka]

Kedves Chrisztina, Sándor vagyok, üdv.
Nagyon osztom a véleményedet ,mert" sajna" én is maximalista vagyok.Azt a korházat nagyon elítélem, hogy nem gondoskodott,ill. nem gondoskodik megfelelő utánpótlásról.
Az az ember aki lelkiismeretesen végezte idáig a munkályát, észre sem veszik, csak majd akkor ,amikor ráébrednek a hiányára. De akkorára már kialakul a KÁOSZ, ami az amúgy is hazavágott egészségügyben egyenesen katasztrófához vezethet.Sajnos nem tudunk ellene tenni semmit,de legalább együt érzünk EGY lelkiismeretes embertársunkkal.
Senkit nem akrok megbántani, de sajna nagyon sokan vannak akiak egy válrándítással
elintézik a felmerülő problémákat.No politika, de nem álna így az ország sem.

 

[christina]

Kedves Chrisztina, Sándor vagyok, üdv.
Nagyon osztom a véleményedet ,mert" sajna" én is maximalista vagyok.Azt a korházat nagyon elítélem, hogy nem gondoskodott,ill. nem gondoskodik megfelelő utánpótlásról.
Az az ember aki lelkiismeretesen végezte idáig a munkályát, észre sem veszik, csak majd akkor ,amikor ráébrednek a hiányára. De akkorára már kialakul a KÁOSZ, ami az amúgy is hazavágott egészségügyben egyenesen katasztrófához vezethet.Sajnos nem tudunk ellene tenni semmit,de legalább együt érzünk EGY lelkiismeretes embertársunkkal.
Senkit nem akrok megbántani, de sajna nagyon sokan vannak akiak egy válrándítással
elintézik a felmerülő problémákat.No politika, de nem álna így az ország sem.

Kedves Sándor!
Nagyon jól esik, amit írtál! Köszönöm!
Reméltem, hogy valaki érteni fogja amit szerettem volna kifejezni.
Sajnos az egészségügy már csak ilyen csodabogarakkal fog működni.
Ez szomorú!

Üdvözöllek titeket! Christina