Cukorbeteg kamasz

gabibaba

Aktív tag
Én előzetesen csak annyit tudok, hogy augusztus 2. hete. Helyszín: Hatvan. És 14-18 éves korosztály.
Mi Hódmezővásárhelyre járunk diab. gondozásra, a Szűcs Péter tanár úrhoz, erről a lehetőségről is ott hallottunk. Van ott egy tündéri szakápoló is (Etelka) aki kifejezetten a diabos gyerekekel foglalkozik.
Bővebben tényleg nem tudok.
Szandi egyből rá lett, bár nemzetközi tűzoltó táborba is készül menni. Na ettől egy kicsit jobban parázok.

Gábor volt Bátor Táborban is (2X) meg a JDH-s táborban is. Mindkettőt élvezte. JDH-ba menne idén is.
 

gabibaba

Aktív tag
Nem tartja be a diétát,mindent össze vissza- eszik.Nem mérimeg a cukrát,és ami a legrosszabb néha besem adja az inzulint.A HbA1c általában 8 fölött van.Már annyiszór beszéltem vele,hogy jobban odakéne figyelnije magára,de sikertelen volt.A kezelő orvosa is rendszeresen figyelmezteti ,ha nem tartja be a diétát nagyon súlyos következményei lesznek.De az én lázadó fiacskámnak egyik fülén be a másikon ki.Tehetetlen vagyok,és elkeseredett.Mit tegyek ?Remélem egyszer megjön az esze és rájön arra hogy én és a környezete ,csak jót akarunk neki.és nem azért tíltunk dólgokat mert nem szeretjük.hanem elenkezőleg.......

Nálunk bejött az a módszer, hogy ő rakhatja össze az étkezéseket. Megvan/volt, hogy mennyi CH van 1g adott aznapi főtt kajában, kimérhet magának annyit, amennyihez kedve van, és kiegészítheti, amivel gondolja.

Két és fél év után épp tegnap mondta Gábor, mikor autóztunk a tesómékhoz: Tudjátok, már egyáltalán nem baj, hogy cukorbeteg lettem.
 

dg

Őstag
Volt már valamelyikötök gyermeke bátor táborban?
Mi kaptunk most meghívót, jelentkeztünk is, de nem tudom még, hogy bele férünk-e a csapatba.
Érdekelne azok véleménye akiknek már volt a gyermeke, hogy milyen?


Mi is voltunk Bátor Táborban. Nagyon klassz volt!
 

somcsika

Aktív tag
Hát remélem akkor, hogy bekerülünk a "csapatba" és Szandi is el tud menni majd. Jó lenne ha találkozna és esetleg barátságot is kötne olyan kamaszokkal is akik hasonló cipőben járnak mint ő.
Ma ebédnél azt mondta, hogy ő 5 évre tervez. Azt hittem, hogy szétdurran az agyam. Mérgemben kiszaladt a számon, hogy akkor mostantól azt ehet és annyit amennyit akar, kollégiumba se kell elmennie, sőt iskolába se kell járnia. 5 évre minek? Kár akkor a pénzt, energiát bármibe is beleölni.
 

poe

Őstag
Igen, a tábor arra is jó, hogy lássa, nincs egyedül, mások is diabosok és elboldogulnak, sőt jól elboldogulnak vele... Az én meglátásom szerint a Bátor tábor inkább egyfajta élményterápia, míg a JDH-s estében a hangsúly az ismeretek átadásán van.
Az ilyen öt éves beszólásokon ne húzd fel magad, időbe telik neki ezt feldolgozni. Mond meg, hogy ez hülyeség, jelenleg az I-es típusú diabosok várható életkora megegyezik a nem diabosokéval... (Ez egyébiránt tényleg így van.) ;)
 

somcsika

Aktív tag
Az én meglátásom szerint a Bátor tábor inkább egyfajta élményterápia, míg a JDH-s estében a hangsúly az ismeretek átadásán van.

Gabibabától is hallottam már a JDH táborról, (tudom ám, hogy minenek a rövidítése). Erre hol lehet jelentkezni vagy érdeklődni a feltételekről?
 

moncsi

Új tag
Én előzetesen csak annyit tudok, hogy augusztus 2. hete. Helyszín: Hatvan. És 14-18 éves korosztály.
Mi Hódmezővásárhelyre járunk diab. gondozásra, a Szűcs Péter tanár úrhoz, erről a lehetőségről is ott hallottunk. Van ott egy tündéri szakápoló is (Etelka) aki kifejezetten a diabos gyerekekel foglalkozik.
Bővebben tényleg nem tudok.
Szandi egyből rá lett, bár nemzetközi tűzoltó táborba is készül menni. Na ettől egy kicsit jobban parázok.


Az én fiam már kétszer volt Hatvanban, a Bátor Táborban. Egy szó illik rá: Fantasztikus! Kristóf imádta, bár ez nem annyira "komoly, mint a JDH-s tábor, itt a kikapcsolódás a lényeg. A csapat, akik a gyerekekkel foglalkoznak, igazán lelkes, hozzáértő, és színes egyéniségeket takar. A tábor tényleg a mókáról, kalandról, barátságokról... szól. Egy hétre szinte elfelejtik, hogy ők mások, hiszen ott mindenki uazzal a betegséggel küzd, nem kell zavarba jönnie a cukormérés v az inzulin beadás alkalmával.
Szóval csak ajánlani tudom a tábort, nem fog(tok) csalódni!:hurra:
 

somcsika

Aktív tag
Jajj bocsi, a 2008-as csoportképen rajta vagyok. A (majdnem) legkisebb, középen.

Látlak, egy pulover van a hátadra ill. a válladra terítve. Hangfile nem volt mellékelve. :rohog:
Az albumokat szinte majdnem mindegyiket megnéztem. A talikat is, ezért sajnálom, hogy nem tudunk menni, mert hát láttam, hogy jó volt a hangulat és gondolom nagyon hasznos lenne számunkra is.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Látlak, egy pulover van a hátadra ill. a válladra terítve. Hangfile nem volt mellékelve. :rohog:
Az albumokat szinte majdnem mindegyiket megnéztem. A talikat is, ezért sajnálom, hogy nem tudunk menni, mert hát láttam, hogy jó volt a hangulat és gondolom nagyon hasznos lenne számunkra is.
Ja, ja, kőccsön pulóver. Mindenki meleg cuccát magamra vettem, miután induláskor Laci (nem a mi Lacink) kipakoltatta velem a fele kuffert, mondván ne legyek mán annyira nőből, hogy egy hónapra pakolok. :rohog:

Az esti hangfiléket érdemes lett volna felvenni, hangulat volt rendesen. ;)

A következő diab talira pedig el tudtok jönni, ha nem leszünk lusta dögök, akkor ősszel is összehozunk egyet. Csak rajtunk múlik. :hurra:
 

somcsika

Aktív tag
A vércukormérő topic-ban kezdtem el, folytatván az addig odaillő üzenetet, de úgy éreztem, hogy nem oda való már amit most szereték írni.

Minél inkább kérek annál inkább nem teljesíti. Azt mondja szeret, de én nem így érzem, azt hogy miért teszi ezt velem nem tudja megmagyarázni, azt mondja "csak úgy " és hogy "nem tudom". Nekem is sz.. gyerekkorom volt, kamaszként váltak el a szüleim, anyám elhagyott, szinte a nagymamám nevelt föl. 15 évesen nagyot fordult velem a világ, volt egy fél évem amikor nem tudtam, hogy merre vagyok fejjel, de aztán a sötét felhőket elfújta a szél és kitisztult a világ. Jó tudom, hogy én nem voltam "beteg", biztosan nem könnyű neki sem, de nem biztos, hogy úgy kellene viselkednie, mint egy veszett kutya, aki megmarja azt a kezet ami enni ad neki. Sokszor úgy érzem, hogy nincs értelme csinálni és nem tudom elképzelni, hogy ha ez így marad akkor tudom-e még így hónapokon vagy éveken keresztül. Sokszor annyira közel állok hozzá, hogy föladjam. Mert ha folyamatosan csak zárt kapukat döngetek akkor tényleg nincs értelme.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
A vércukormérő topic-ban kezdtem el, folytatván az addig odaillő üzenetet, de úgy éreztem, hogy nem oda való már amit most szereték írni.

Minél inkább kérek annál inkább nem teljesíti. Azt mondja szeret, de én nem így érzem, azt hogy miért teszi ezt velem nem tudja megmagyarázni, azt mondja "csak úgy " és hogy "nem tudom". Nekem is sz.. gyerekkorom volt, kamaszként váltak el a szüleim, anyám elhagyott, szinte a nagymamám nevelt föl. 15 évesen nagyot fordult velem a világ, volt egy fél évem amikor nem tudtam, hogy merre vagyok fejjel, de aztán a sötét felhőket elfújta a szél és kitisztult a világ. Jó tudom, hogy én nem voltam "beteg", biztosan nem könnyű neki sem, de nem biztos, hogy úgy kellene viselkednie, mint egy veszett kutya, aki megmarja azt a kezet ami enni ad neki. Sokszor úgy érzem, hogy nincs értelme csinálni és nem tudom elképzelni, hogy ha ez így marad akkor tudom-e még így hónapokon vagy éveken keresztül. Sokszor annyira közel állok hozzá, hogy föladjam. Mert ha folyamatosan csak zárt kapukat döngetek akkor tényleg nincs értelme.
Persze, hogy szeret, de őt most a pubertás hormonok irányítják. Hidd el, ő sem érti, hogy miért tesz, vagy mond, egyszerűen jön nála, és kész.
Érzései szerint cselekszik, téged viszont az ész irányít. De te ésszel meg tudod érteni, hogy ez egy átmeneti állapot, meg fog változni.
Ami tehetsz, hogy tudatosan "hagyod" serdülni. A "betegséggel" pedig nem szabad "takarózni", teljesen fölösleges. Sem többet tiltani, sem többet engedni nem szabad azért, mert diabos, persze a diabos teendők szabnak korlátokat, de egy jó egyensúlyt meg lehet, és meg is kell találni.
De a világ most nyílik számukra igazán, ebben a nagyvilágban nekik el is kell igazodni. És szeretnék maguk felfedezni, irányítás, pátyolgatás nélkül. Nyugi, túl fogod élni, és rájössz, hogy nagy lány lett a kis lányból.

Egyébként mi szülők annál jobban megszenvedjük ezt az időszakot, minél önállóbbak a gyerkőceink. Én is utólag vagyok baromi okos, akkor nekem is nehéz volt.
 
Oldal tetejére