Diabeteses gyermek lelki világa...

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Na,ezt magyarázom én is.Ezen hogy menjen el az ember?

Ha csak le nem rakja a földre, biztos nem megy el rajta.
Tényleg röhej, első körben megpróbáljuk felmérni a doktor "jellemét", és jó esetben tudjuk, hogy kell-e sapka, vagy nem. Rendszerint elpuskázzuk.

Növényke, te tudod, van nálunk egy híres Kemény doki. Na ő igazi gyerekorvos. A gyerekek és szülők kedvence. Tőle tanulhatnának a kollégái. Ő volt a fiam sportorvosa is.

A többiek kedvéért írom le, hogy a Kemény doki olyan várótermet építtetett a gyerkőcöknek, hogy a váróterem közepén kisasztal kisszékekkel, rajzpapírral, színes ceruzával, az egyik falon rajztábla színes és fehér krétával, A fal festése kék égbolt bárányfelhőkkel, egyik oldalon napocskával, a másik égbolton a holdacskával. Egy nagy műanyag kosár pedig játékokkal. És ez a váróterem nem csak a magánrendelése, hanem a körzetes rendelése is.
Ha vittem hozzá a gyerkőcöt bármilyen problémával, ők ketten mindig jól eldumáltak. Sokszor én éreztem magam kellemetlenül, hogy "gyere már fiam, kint ránk várnak". Csakhogy a kint lévő anyukák sohasem türelmetlenkedtek, mert nagyon jól tudták, hogy amikor ők vannak bent, akkor az ő gyerekük a "főszereplő", akit nem dobnak ki két perc múlva. Érdekes, ez a doki mindig megtalálta a jó egyensúlyt az időbeosztással, akkor is, amikor influenzás időszak volt, és tömve volt a váróterem.
 

gabibaba

Aktív tag
Amíg kórházban volt Gábor, addig 'jó' betegek voltunk: mivel nagy, ellátta magát, kiment a kajáért, ha gondja volt, szólt, jókat poénkodtak a nővérekkel, akik tök rendesek voltak. Igaz, orvost nem láttunk, de ez akkor nem nagyon tűnt fel. A gondok akkor kezdődtek, amikor a rendelésre kezdtünk visszajárni, és nem volt a gyerek sima eset, meg anyuka sem, akik kérdéseket mert feltenni a kint várakozó tömeg ellenére. Sajnos a hangulat is (legalábbis amikor mi ott voltunk, szinte mindig) az volt a váróban, hogy 'már megint ilyen sokat kell várni, mit csinálnak már bent olyan sokáig', majd aki bejutott, ugyanolyan sokáig volt, mint az előtte lévő. Olyat is hallottam, aki kicsi gyerekkel végigülte a rendelési időt, majd 'sajnos, eset van' címszóval orvos el... kapott időpontot 2 héttel későbbre.
Olyan jó olvasni, hogy vannak még Kemény doktorok!
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Amíg kórházban volt Gábor, addig 'jó' betegek voltunk: mivel nagy, ellátta magát, kiment a kajáért, ha gondja volt, szólt, jókat poénkodtak a nővérekkel, akik tök rendesek voltak. Igaz, orvost nem láttunk, de ez akkor nem nagyon tűnt fel. A gondok akkor kezdődtek, amikor a rendelésre kezdtünk visszajárni, és nem volt a gyerek sima eset, meg anyuka sem, akik kérdéseket mert feltenni a kint várakozó tömeg ellenére. Sajnos a hangulat is (legalábbis amikor mi ott voltunk, szinte mindig) az volt a váróban, hogy 'már megint ilyen sokat kell várni, mit csinálnak már bent olyan sokáig', majd aki bejutott, ugyanolyan sokáig volt, mint az előtte lévő. Olyat is hallottam, aki kicsi gyerekkel végigülte a rendelési időt, majd 'sajnos, eset van' címszóval orvos el... kapott időpontot 2 héttel későbbre.
Olyan jó olvasni, hogy vannak még Kemény doktorok!

Majdnem Lecsó Mankám!
Ez az esettanulmány remekül példázza, hogy miért lehet hasznos egy diab edukátor. Ami egy kezdő diabost, vagy diab gyermekes anyukát érdekel, azt egy edukátor el tudja mondani. Sőt, van ideje azt is elmondani, amit meg sem kérdeznek, mert még kérdés is alig van. (Nem mindenki jut el erre a fórumra, mert ez itt maga az edukáció.) Sőt, biztos, hogy egy külön időpontban egy anyuka fesztelenebbül tud kérdezni egy edukátortól, mint bent a rendelési időben a dokitól úgy, hogy tudja, a kint lévők "emlegetik".
 

gabibaba

Aktív tag
Na és hol vannak azok az edukátorok???? :))) De most komolyan! Nekünk vót a kórházi futószalagos, senki nem mondta, h hol találok beszélgetős partner edukátort! Így az ember kínjában rászívja magát a netre, és hál' istennek tanál emberkéket, állatkákat, növényeket, egysejtűeket és ízeltlábúakat, akik segítenek neki.
 

gabibaba

Aktív tag
Azt tom. De hol edukál?????? (tom, itt, de egyébként??:D)
És akkor - olvasva másokat, meg a második bennfekvés során - rájöttem, hogy én még szerencsés vagyok, mert engem még a kórházban kikupáltak (megmutatták, hogy működik a pen pl.), nem csak kiszórtak. De azt pl. nem tudtam - meg most sem -, hogy mi a teendő, ha az emberke nagyon elszúrja: kifogyott este a Levemír, de nem vettem észre :oops:, így 11 helyett 7,5 egységet adtam (nincs mentségem, mindig megnézem, hogy ok -e, most nem), és csak reggel vettem észre, mikor adtam a reggelit. Gőzöm sem volt, hogy most mi legyen, adtam kicsit többet, de... Ezért (is) bringával ment suliba :D.
 

Zsu77

Új tag
Lehet.Most má mindegy!:)És valóban:itt edukál...(mos jó kibeszéljük,azt nézd meg holnap mikor berobban...nagy szerencsémre-holnap nem tudok feljönni,így egy napot várat a nyakazás...)De tényleg:tegnap teraszoztunk és kérdeztem a márciusi edukátor képzője miatt,hogy akkor ő most edukátor?És azt mondta:igen.Szóval ő az,és ez tuti jó!Én kicsit vágom csak a témát,de egész jó húzás volt ez a bicajozás.Gondolom ő is örült neki.Az én nagyfiam ki se hagyná,hogy ne bicajjal menjen,pedig neki nincs rá nyomós oka!Reggel olyan szép a napsütés,jót tesz a lelkivilágnak egy kicsit olyankor biciklizni,amolyan szabadságérzetet ad.:)
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Na és hol vannak azok az edukátorok???? :))) De most komolyan! Nekünk vót a kórházi futószalagos, senki nem mondta, h hol találok beszélgetős partner edukátort! Így az ember kínjában rászívja magát a netre, és hál' istennek tanál emberkéket, állatkákat, növényeket, egysejtűeket és ízeltlábúakat, akik segítenek neki.

Hát ez az, vagyunk, csak nem tudnak rólunk. Amikor a pályázatomra megkaptam a választ, hogy bejutottam, szóltam a diab dokimnak, és a házi orvosomnak is, hogy "mi leszek, ha nagy leszek". Aztán márciusban elvégeztem az edu képzőt, és ismét szóltam a doktoroknak, hogy meg van a vizsga, ha szükség van rám, akár csak tanács adás szintjén, vagy egy friss diabost kell bevezetni a rejtelmekbe, szóljanak. azóta eltelt fél év, egyszer sem hívtak. Akkor gratuláltak és ennyi.
Üljek a diab rendelés ajatajába a hátamon egy táblával, hogy kérdezzetek? Ha nálunk lenne a fiad kezelésen, akkor sem ajánlottak volna. Ez az összekötő kapocs még nem működik. Pedig elég lenne a telo számomat odaadni az újaknak, ha ő akarja, és kérdése van, feltehesse.
(Bár hozzá tartozik, hogy a mi diabunkon nagyon odafigyelnek a friss diabosokra, és a nővérek egy külön időpontban, nem a rendelésen edukálják őket, ami biztos profibb, mint az én tudásom. Csakhogy ez nincs mindenhol így.)
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Azt tom. De hol edukál?????? (tom, itt, de egyébként??:D)
És akkor - olvasva másokat, meg a második bennfekvés során - rájöttem, hogy én még szerencsés vagyok, mert engem még a kórházban kikupáltak (megmutatták, hogy működik a pen pl.), nem csak kiszórtak. De azt pl. nem tudtam - meg most sem -, hogy mi a teendő, ha az emberke nagyon elszúrja: kifogyott este a Levemír, de nem vettem észre :oops:, így 11 helyett 7,5 egységet adtam (nincs mentségem, mindig megnézem, hogy ok -e, most nem), és csak reggel vettem észre, mikor adtam a reggelit. Gőzöm sem volt, hogy most mi legyen, adtam kicsit többet, de... Ezért (is) bringával ment suliba :D.

Az első az, hogy ne pánikolj. A második, olvasd el a legutóbbi pumpás topikba írt üzimet (2641. hozzászólás). Attól, hogy pumpára vonatkozik az elv a penre is igaz. Meg van a számom, fel tudsz hívni, de ahhoz nem kell végzett edukátornak lenni, hogy itt a fórumon lévők közül bárki ne tudjon hasznos tanácsot adni.
Az amit a szitura tudtam volna tenni, az az, hogy az esti és a reggeli cukimérés eredményét megkérdezem, és az alapján el lehet dönteni, hogy elegendő a kiesett inzulint pótolni, vagy meg kell támogatni egy kis korrekcióval. Az esti cukimérés azért kell, hogy lássam a tendenciát, le vagy fel ment a cuki (valószínű fel), és hogy lássam menyni a különbség. A reggeli érték meg azért fontos, hogy a korrekciót ki tudjam silabizálni.
De a lényeg, a kiesett inzulint pótolni kell.
Van egy fontos tényező, ez pedig a cukorszint. Ha bármi okból a cukorszint magas, kb 16 vagy afölötti, akkor semmiképp nem javasolt a fizikai aktivitás, így a bicaj sem. Mivel Gábornak reggel suli van, inkább egy lassú tempójú séta, egyéb esetben a korrekciós inzulinnal meg kell várni, amíg a cukorszint normalizálódik.
Miért nem viszi le a cukorszintet a mozgás 16 fölött, ha mindenhol ezt halljuk?
Azért, mert ha a cukorszint már 16 fölött van, akkor az azért olyan magas, mert nincs inzulin a keringésben. Akkor pedig mitől várnánk a cukorszint csökkenést. Van még egy tényező. A fizikai aktivitás hatására a szervezet glukozt termel (a hasnyálmirigy alfa sejtjei), és a máj a meglévő cukorraktárából glukozt bocsát a véráramba. Na ez a két tényező a 16 fölötti cukorszintet mozgás hatására még magasabbra emeli. Az izomzatnak mozgás hatására energiára van szüksége, vagyis cukorra, ezért lép működésbe az glukoz termelés, és a glukoz raktár felszabadítása, hiszen ez a folyamat működik a szervezetben. Csakhogy inzulin hiányában a megtermelt és felszabadított cukor az izomsejtekbe való jutás helyett a vérben kering.

A példánál maradva. Reggel rájöttél a bakira, cukimérés, és korrekció történt. Az ébredés és a suliba menetel között legalább 1 óra eltelik, ez az idő elegendő arra, hogy lássuk a korrekció hogyan dolgozik, de tudni kell, hogy a gyors, vagy ultragyors analóg még 3 óráig működik a szervezetben. Tehát induláskor lehet csak mérlegelni, hogy bicaj, vagy séta.

Az éjszakai elhúzódó inzulint nem javasoltam volna pótolni, mert annak a felszívódása, ill hatástartam kezdete 1,5-3 óra is lehet. (Bocsi, de a Levemirnél nem tudom, de a kérdésre te tudtad volna.) Tehát az a cukiszintet nem normalizálja, viszont elég komolyan "beleszól" a következő este beadandó inzulin mennyiségébe, mivel a hatástartam 24 óra.
Egyszerűbben fogalmazva, a reggel beadott Levemir nem az előző este kimaradt inzulint pótolja, hanem az aznap esti mennyiségbe számolódik bele.

A végére is azt írom, hogy ne pánikolj. Nem dőlt össze a világ, nem történt semmi helyrehozhatatlan. Volt egy ilyen is, és kész. Ez arra jó, hogy lehet látni, hogy hogy reagál Gábor szervezete a nem megfelelő dózisra, és jó arra is, hogy az agyad erre már emlékezni fog, és mint megtapasztalt eseményt, időben eszedbe juttatja, hogy "ho-hó, erre figyelni kell"! Lehet, hogy ezzel az "emlékkel" a jövőben egy komolyabb vészhelyzetet hamarabb felismersz, vagy időben ki tudod védeni.
Még a végén azt hozom ki belőle, hogy hasznos is volt. Hát igen, valamilyen szinten igen.
 

gabibaba

Aktív tag
Na nálunk az volt a nagy mák, hogy este 8 körül meglépett a kutya, és Gábor egy darabideig üldözte, míg haza sikerült hoznia, így éjfélre 3,6 és reggelre 6,1 lett! Délre kúszott fel, de hogy a hipo vagy más... ezt már sosem tudjuk meg.
 

tímeácska

Őstag
Ugyebár, ennek a topicnak az a címe, hogy "Diabeteses gyermek lelki világa -hogyan segíthetjük Őket?". Na, de mi a helyzet a cukorbeteg gyermek szüleivel?! Mert sajnos, igen sok esetben, Ők is segítségre szorulnak... Lehet, hogy egy idő után a gyermek tökéletesen elfogadja a tényeket, és már egyáltalán nem foglalkoztatja az a dolog, hogy Ő "más", mint a többiek, vagy "más", mint a diab. felfedezése előtt volt... De a szülők adott esetben nem tudják elfogadni azokat a dolgokat, amiket a gyermekük már igen. Hogyan lehetne Nekik segíteni?
Most egy kis csavart tennék a dologba...: azok a szülők, akik pontosan az általam előbb vázolt helyzetben vannak, nos Ők hogyan gondolják, hogyan lehetne ezt megoldani, illetve, min kellene változtatniuk, hogy el tudják fogadni, vagy mi lenne az a dolog, ami ebben segítene?!
És, ugye ne felejtkezzünk meg a felnőttként diabossá válókról sem... Nekik miben lehet segíteni? És hogyan?
Pontosan erre, ill. hasonló célzattal hoztak létre több helyen cukorbeteg egyesületeket. Ti jártatok már ilyen helyen? Mik a tapasztalatok? Érdemes ilyen egyesületeket létrehozni?
 

pusimelu

Őstag
Amikor kialakult a diabetesem akkor elég furcsa érzés volt:Azt mondtam magamnak biztos összecserélték a laborleletet.(nem)Végig az járt a fejemben hogy lesz ezután.Még jó hogy én és nem valamelyik gyerekem.Nem ehetek egy jót?Ott maradok majd az utcán és senki nem fog segíteni?(ilyen sem volt)Mit szólnak a gyerekeim?Így is szeretni fog a férjem?(megkérdeztem párszor ,azt mondta igen,és érzem)Annyi kérdés merült fel bennem,közben meg csak bőgtem vagy 3 napig.Párom és a családom segítségével aztán talpra álltam(azt,hiszem),de néha még mindig vannak mély pontok.(szerintem mindig lesznek is)Aki már több éve diabos talán erre pontossabb választ tudna adni.A kezelőorvosom a párom a fórum és a családom nélkül még mindig rosszul érezném magam ebben egész biztos vagyok.Hála nektek meg a családnak van értelme az életemnek már nem úgy nézek egy betegre hogy jaj szegény.Akik betegek azok valahogy erősebbek,többet kibírnak már nem lepődnek meg mindenen és kicsit mindegyiket közelebb érzem magamhoz mint előtte.(Nem tudom érthető e ,de nem tudok rá megfelelő szót találni.)
Sokat segítek tanácsot adok a környezetemben lévő akár 1-es akár 2-es típusú diabeteses ismerősemnek.(Köszi Teki ezúton is a tájékoztatókat még van egy pár.)Sokkal jobban odafigyelek nem csak a saját étkezésemre de a család étkezésére is.
Én úgy tudom ezen a környéken nincs diabetes egyesület pedig szerintem el kéne.Sokan nem tudják hogy milyen új inzulinok tesztcsíkok és más kezelési lehetőségek vannak.Például nem tudják hogy a C-testen kívül a D-contos Personal csík jobb mert kevesebb vér kell hozzá.Pár betegnek már szóltam hogy próbálják ki.Sokan nem mérik a cukrukat és amikor 12-13-at mérek azt mondják nem baj.Amikor meg vese meg szemproblémájuk lesz akkor majd baj lesz.(Sokan beletörődnek a dogokba.)
Mit tennék ha a gyerekem beteg lenne?Talán nem esnék már annyira pánikba mert tudom hogy ezzel is együtt lehet élni,de biztos nehezen tudnám vagy soha nem tudnám elfogadni a helyzetet.Egészséges gyeremekeimért is szét aggódom magam nem még ha diabos lenne.
 

pusimelu

Őstag
Tímeácska én is szeretnék tőled kérdezni valamit.Milyen feltételek kellenek ahhoz hogy egy ilyen egyesületet létre hozzál ?Mi a külömbség egy egyesület és egy alapítvány között?Ha te nem tudod a választ akkor mástól is várom a tanácsokat.Köszönöm. Meli
 

tímeácska

Őstag
Tímeácska én is szeretnék tőled kérdezni valamit.Milyen feltételek kellenek ahhoz hogy egy ilyen egyesületet létre hozzál ?Mi a külömbség egy egyesület és egy alapítvány között?Ha te nem tudod a választ akkor mástól is várom a tanácsokat.Köszönöm. Meli

Nagyjából tudom csak a válaszokat, de a nagyjából ide most nem megfelelő. Összegyűjtöm az infókat, és visszatérek erre a kérdésre, megígérem!
(De ígéretet kaptam Keller Richárdtól, hogy hamarosan csatlakozni fog Hozzánk -Diabetes Junior Help Alapítvány-, Ő biztosan tudja majd a megfelelő válaszokat!:mrgreen: D-JUNIOR néven regisztrálva van, csak még nem aktív... De remélem, az lesz!:rolleyes:;);))
 

gabibaba

Aktív tag
Kamaszoknak

Egyik barátnőmtől kaptam ezt a levelet, hátha tudtok olyan gyerekeket, akit érdekel.
 

Csatolások

  • mosoly.doc
    86.5 KB · Olvasás: 19

nofre

Adminisztrátor
Fórumvezető
Tímeácska én is szeretnék tőled kérdezni valamit.Milyen feltételek kellenek ahhoz hogy egy ilyen egyesületet létre hozzál ?Mi a külömbség egy egyesület és egy alapítvány között?Ha te nem tudod a választ akkor mástól is várom a tanácsokat.Köszönöm. Meli

Szia Meli,
Én is utánanézek, klubot is létrehozhatsz, ha a környéken van elég érdeklődő, és vagy Ricsiékhez, vagy a Cukorbetegek Országos Szövetségéhez (MACOSZ) is lehetne csatlakozni...
 

moncsi

Új tag
magatartászavar?

Sziasztok!
Az én fiam 11 lesz, igazi kiskamasz+diabos (1 éve). A suliban rengeteg gond van vele (bár jól tanul), egyszerűen kilóg a sorból (már a diab. előtt is különc volt). Most ezzel a betegséggel teljesen padlóra került, és én nem tudom hogy segítsek, mert itthon nincs vele baj különösebben. A tanárok nem túl toleránsak, szerintük zavarja az órát, ha cukrot mér, vagy rosszul van...
A tanárai szerint deviánsan viselkedik, nem érdeklik a szabályok, egyszerűen nem érzékeli a határokat, mit tehet és mit nem, mi jó. mi nem. Én hiába tartok kiselőadást neki, magyarázok nap, mint nap, úgy érzem nincs semmi értelme, és lassan elfogy az energiám, türelmem, folyton sírok esténként. Mit tegyek?! Rángassam el pszichológushoz? Kitől kérjek segítséget?
 

dg

Őstag
A tanárok nem túl toleránsak, szerintük zavarja az órát, ha cukrot mér, vagy rosszul van...
A tanárai szerint deviánsan viselkedik, nem érdeklik a szabályok

Szia moncsi!

Na tessék. Hát ezt nagyon szomorúan olvastam, és ugyanakkor egyáltalán nem lep meg. Mármint a tanárok hozzáállása. Egyértelmű, hogy itt a tanárok a hibásak, s ha ilyen a hozzáállásuk, az mindenképp kivetül az osztályközösség magatartására is. És ebben az a borzasztó, hogy hiába beszélne a tanárral a szülő, ugyanolyan maradna, túlon túl be van vésődve az agyukba ez a hibás magatartás. És hogy őszinte legyek, gőzöm nincs, hogy hatásosan hogy lehet ezen javítani -- itt a már meglévő tanárállományra gondolok, az "öregebb" generációra.

Nyilvánvaló, hogy mindezt a fiad tökéletesen érzékeli, és vadócsággal válaszol, ami egyébként nekem szimpatikus, mert ezek szerint nem a "megadja magát" típus. Mert ücsöröghetne a sarokban is, visszahúzódóan, némán.
Itt is igaz: Beteg a gyerek? Gyógyitsd a szülőt! -- csak itt a tanárt kellene gyógyítani...
Na de ki mondja meg a kedves kollégá(i)mnak, hogy ő maga az, aki arról tehet, hogy egy fiatal ilyen rosszul érzi magát a közösségében? És jó lenne ha...mondjuk pályát változtatna, vagy tréningezné magát?! Senki nem fogja megmondani.

És miben nyilvánul meg a deviáns magatartás? Említenél egy-két konkrét példát?
 
Oldal tetejére