Szióka, bocsi, hogy csak most reagálok, de szabi után ezerrel ugrottam fejest a melódiába.
Pont úgy látod a helyzetemet, ahogy az valójában van. El is döntöttem, hogy 12-13-ig nem korrigálok, akkor sem, ha 6-ról tornásztam fel. Aztán amikor visszanézem a pumpán az eseményeket, látom, hogy 12-re korrigáltam. Na-ná, hogy hipo. Mint egy kis elefánt a porcelánboltban.
Az elmúlt napokban viszont "alapból" felborult a cukim, hipo alig volt, az is gyenge, viszont annál több 14-18 közötti érték. Felment megint 20 fölé is, de nem somogyiként, úgyhogy volt náhány nap kezelhetetlen ingadozásom.
Aztán meg jöttek a jó cukik, és újra a meglepetés. Tegnap pl. ebéd után már 10-15 percenként mértem, mert folyamatosan és erősen a nagyon magas (18-20 közötti) érzésem volt, és nem akartam elhinni, hogy csak 6,5-8 között volt a cuki. Aztán nem foglakoztam vele, este vacsi előtt semmit nem éreztem, cuki mérés és 22,5-öt mértem. Az utolsó mérés és a 22,5 között 3,5 óra telt el kaja nélkül, normál délutáni teendőkkel. Csak ültem, és néztem ki a fejemből, és mondtam magamban, hogy "a francba, most ez meg miért?"
Mindennek van oka, ok nélkül semmi sem történik, de a rengeteg variáció közül most éppen melyik volt az ok? Gondolkodom, hogy mivel tudtam vonlna kiküszöbölni, mert ha nem is tudok változtatni a tényeken, akkor is jó tudni. De nem jutottam "sehova".
Egyébként a 8,6-os érték csak magamhoz képest jó. 14 év óta a pumpával sikerült 10 alá vinni. Egyszer lement 8,1-re, aztán vissza 9,2-re, és ott stagnált egy éve. Szóval javulgatok, javulgatok. Ha a kis eredménynek nem örülnék, meg sem érdemelném. Én ezért ugyanúgy megközdök, mint az "ügysebbje" az 5-6,5-ért. Elgondolkodtam már rajta, ha nem így tennék, 14 fölött lennék. Onnan indultam, annyi volt, amikor kiderült a diab.