A felolvasó
(The Reader)
amerikai, német romantikus, dráma - 2008
Rendezte: Stephen Daldry
Producer: Anthony Minghella, Sydney Pollack, Scott Rudin, Redmond Morris, Bob Weinstein (ügyvezető), Harvey Weinstein (ügyvezető), Henning Molfenter (társ), Charlie Woebcken (társ)
Forgatókönyv: David Hare, Bernhard Schlink (történet)
Fényképezte: Roger Deakins, Chris Menges
Vágó: Claire Simpson
Zene: Nico Muhly
Látványtervezés: Brigitte Broch, Christian Goldbeck (díszlet), Erwin Prib (díszlet), Eva Stiebler (szerkesztő)
Jelmez: Ann Roth
Szereplők:
Kate Winslet - Hanna Schmitz
Ralph Fiennes - idős Michael
Bruno Ganz - Rohl
Alexandra Maria Lara - Ilana
David Kross - Michael
Karoline Herfurth - Marthe
Hannah Herzsprung - Julia
Linda Bassett - Mrs. Brenner
Susanne Lothar - Carla Berg
Claudia Michelsen - Gertrude
Volker Bruch - Dieter Spenz
Matthias Habich - Peter Berg
Jeanette Hain - Brigitte
Jürgen Tarrach - Gerhard Bade
Vijessna Ferkic - Sophie
Tartalom:
A második világháború utáni Németországban a tinédzser Michael Berg rosszul lesz az utcán, és a nála kétszer idősebb nő, Hanna segít neki hazajutni. Amint a fiú felgyógyul a skarlátból, meglátogatja, hogy megköszönje gondoskodását és hamarosan titkos, szenvedélyes, erotikától túlfűtött kapcsolat veszi kezdetét közöttük, ami csak tovább mélyül, ahogy Michel felfedezi Hanna olvasás iránti szeretetét. A lány lenyűgözve hallgatja, ahogy Michel klasszikusokat olvas fel neki. Az idillnek azonban vége szakad, amikor Hannának nyoma veszik. Amikor nyolc évvel később a joghallgató Michael megfigyelőként részt vesz náci háborús bűnösök perének tárgyalásán, hirtelen megpillantja Hannát a vádlottak padján. Ahogy lehull a lepel a nő múltjáról, Michael olyan titokra döbben rá, mely mindkettejük életére hatással lesz…
A felolvasó az igazság, küzdelem, és a megbékélés története, mely azt mutatja be, hogyan tud egyik generáció megbirkózni egy másik bűneivel.
Véleményem:
Mélyenszántó és elgondolkodtató film! Több, mint amit egy holokauszt-alkotástól elvárnánk! Bár nekem ez a film nem arról szól, inkább csak kellék hozzá. Bár százszorta jobban adja vissza, ami történt, mint mondjuk a Schindler listája. (Ezzel nem minősíteni szerettem volna, a Schindler listája is egy nagyszerű alkotás, de szerintem érdemtelenül kapta annak idején a 7 Oscart! Na, mindegy…)
Először is semmi sem fekete-fehér és itt most nem az operatőri munkára gondolok! Ez nekem eleve tetszik…és meg kell mondjam, hogy hiányzott már egy ideje.
Másrészt viszont nagyon érdekesnek találom, hogy egy másik szemléletmód kezd megjelenni a nácizmus ábrázolásában (értem ez alatt A csíkos pizsamás fiú című mozit is), valahogy megpróbálják belecsempészni ezeknek az embereknek a személyiségét, ami a "szörny" mellett lakozott bennük... Szerintem a film csúcspontja a tárgyalás. Mikor a bíró megkérdezi, miért nem nyitotta ki az ajtót, és erre azt feleli:
- Hiszen felelősek voltunk értük.
Ezek az emberek nem voltak szörnyetegek. Hétköznapiak, sokszor együgyűek, akiket pontosan emiatt nagyon könnyű volt terelni, kihasználni. Mindkét oldal ugyanúgy ki volt szolgáltatva a saját népe által és itt most csak ennyit mondok. Nem szeretnék egy esetleges, ill. felesleges vitát ezzel kapcsolatban, ez a film nem érdemelné meg…
Szerintem megfelelő, jaj, mit beszélek, szóval FANTASZTIKUS, ha...
...ha romantikus érzelmi oldalról nézzük,
...ha a szégyenről,
...ha megbocsájtásról,
...ha kiszolgáltatottságról van szó, …stb.
Végtelenül hiteles film, nem is film, valóságos kis életmű, csak a valóságot mondja el. Nincs semmi szépítés, semmi kozmetikázás. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezek miatt egy csodálatos, megható mozi kerekedett ebből. Erkölcsi kérdéseket boncolgat. Ez egy olyan történet, ahol mindenkit csak sajnálni lehet, ilyen egy hamisítatlan dráma! Olyan elemeket is felvonultat, amiért egy kicsit mindenki magáénak érezheti ezt az alkotást, mindenki azonosulni tud valamelyik karakterrel. Örülök, hogy Stephen Daldry rendezte ezt a filmet, az Órák is jó kézbe került, A felolvasó is. Talán a rendezőt illeti a legnagyobb dicséret, amiért ilyen nagyszerűen meg tudta szerkeszteni, és 40 év történetét egy ilyen szervesen összeálló egésszé tudta alakítani.
Elég hiányos volt a történetről az információm mikor elkezdtem nézni a filmet. Szinte csak annyit tudtam, hogy idősebb nő, fiatalabb srác, kapcsolat meg olvasás. Ebből olyan, jaj de sok mindent nem vártam.
Amit kaptam, az! Ennyi. Nem találok rá szavakat.
(Persze az "ENNYI"-t jó nagy idézőjelben értem ám…)
Kate Winslet és David Kross frenetikusan jók! Eredetileg Nicole Kidman játszotta volna a főszerepet, de akkor lett várandós és így Kate cserélt vele. Szerintem ez a felállás jobb, jó választás volt. Húúú, de nagy szerencse, hogy nem Nicole Kidman lett a főszereplő. Nincs különösebb bajom vele, de Kate Winslet annyira passzol ehhez a szerephez, hogy már el sem tudom képzelni nélküle. Kate Winslet meg is kapta az Oscar díjat ezért az alakításért, de hát az akadémiának nem nagyon volt más választása, különben meg ugyan mindegy, ettől jobb alakítása sosem volt, sosem lesz. Kate Winslet-re nem találok szavakat. Iszonyat durca ez a nő. Ebben a filmben hagyta hátra színészi tehetségének legjavát. Hiszen gondoljunk csak bele: eljátszani egy német nőt német akcentussal, egy náci bűnös bőrébe bújni, aki a film hátralévő részében harminc évet öregszik, elsajátítani a hatvanévesek mozgás- és viselkedésmódját, eljátszani egy írástudatlant, aki egy étteremben az étlapról sem tudja kiolvasni a betűket, ráadásul úgy, hogy a film felét egy tizennyolc éves fiúval való elég naturális szeretkezések közepette hitelessé kell formálnia - valljuk be, csak a legnagyobbak képesek ilyen teljesítményre!
David Kross előtt szintén le a kalappal, meg minden egyébbel, amit le lehet venni… Embertelenül jól játszott. David Kross örömteli meglepetés, remélem, látjuk még! Ez a kis fickó, nagyon tuti volt, tehetséges kis pasi. Nagyon jól eljátszotta a kezdő szeretőt. Komolyan, honnan a fenéből szalajtották ezt a gyereket…?
Ralph Fiennes… visszafogottsága mögött rejtőző érzelmeket egyszerűen elképesztően tudja átadni.
Ja, és a tetejébe még Bruno Ganz is feltűnik a filmben! Komolyan mondom, ettől a fazontól kiver a víz. A bukás című filmje óta, egyszerűen nem tudom róla elhinni, hogy nem Hitler…kitűnő alakítást nyújtott, pedig neki nehezebb dolga volt...
Maga a téma nagyon szépen lett megfilmesítve, viszont a második felétől számomra egy kicsit ellaposodik. Annyiszor de annyiszor láttam már hasonló alkotást, ahol náci bűnösöket ítélnek el, elmondják mit tettek, hogy miért tették, aztán jön a megbánás időszaka, végignézhetjük hogy mit él át Kate, hogyan viszonyulnak hozzá a sértettek, a film végén meg pár szó a táborokról.
A film első fele több szót érdemel. Sosem értettem azt, hogy egy érett, harminc feletti nő mit eszik fiatal fiúkon. De hát ugye, a szerelem kortól független… A fiú teljesen a hatása alá kerül a lánynak, amely hatás az egész életét átitatja. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy mindenki életében vannak meghatározó személyek, 1 vagy esetleg 2, aki a sorsunkat oly könnyedén befolyásolhatja, aki még akkor is jelen van az életünkben, amikor testileg nincs is velünk. A szálak mindig összefutnak. Elvileg el kellett volna ítélnem a főszereplőt, azért amit tett, de egyáltalán nem tudtam, és emiatt még inkább visszatetsző volt az egész. Én sajnáltam. Mert egyszerű lélek volt, mondhatni kissé butácska, tanulatlan, naiv, aki mindennél előbbre vette a kötelességeinek és feladatának teljesítését. Ilyen formán nem tartom bűnösnek. A túlélő nő karakterét viszont nem tudtam sajnálni, sőt inkább ellenszenves volt a végén.
Az igazi áldozat pedig mégiscsak a fiú, akinek az egész élete zátonyra futott egyetlen nyár miatt, bár volt családja, de mégsem volt, bár szeretett egy nőt, de nem kapta meg, minden csak úgy lógott körülötte a levegőben és nem tudott elérni semmit. Kérdés hogy ez után mit kezd majd a férfi az életével…? (Csak amolyan, költői kérdés volt!)
Én a központi alakokkal tökéletesen azonosulni tudtam, és többször felvetődött bennem a kérdés, vajon én hogyan cselekedtem volna Hanna helyzetében! A megoldás elsőre nyilvánvalónak tűnt: ugyanúgy, hiszen én is csak egy lettem volna a megtévesztett tömegből, akik a szent meggyőződés jegyében "csak a dolgukat végezték".
DE! Nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan felső hatalom, ami be tudná nekem magyarázni, hogy embert ölni, népet irtani, lehet nemes cél! Minden normális emberben kell, hogy létezzen egy morális fék, hogy nem ölöm meg a másik embert és nem is asszisztálok hozzá…és létezik a józan ész, ami nem dől be hülye demagógiáknak…
Díjak és jelölések
Oscar-díj (2009) Legjobb női alakítás: Kate Winslet
Golden Globe díj (2009) Legjobb női mellékszereplő: Kate Winslet
BAFTA-díj (2009) Legjobb női alakítás: Kate Winslet
BAFTA-díj (2009) Legjobb film jelölés: Sydney Pollack, Anthony Minghella, Donna Gigliotti, Redmond Morris
BAFTA-díj (2009) Legjobb rendező jelölés: Stephen Daldry
BAFTA-díj (2009) Legjobb operatőr jelölés: Roger Deakins, Chris Menges
BAFTA-díj (2009) Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: David Hare
Golden Globe díj (2009) Legjobb rendező jelölés: Stephen Daldry
Golden Globe díj (2009) Legjobb forgatókönyv jelölés: David Hare
Oscar-díj (2009) Legjobb film jelölés: Anthony Minghella, Sydney Pollack, Donna Gigliotti, Redmond Morris
Oscar-díj (2009) Legjobb rendező jelölés: Stephen Daldry
Oscar-díj (2009) Legjobb operatőr jelölés: Chris Menges, Roger Deakins
Oscar-díj (2009) Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: David Hare
Ez a mozi egy nagyon-nagyon komoly alkotás. Megrázó, mi több megrendítő és emlékezetes film! Senki ne hagyja ki, érdemes megnézni!!! Nagy hatással volt rám. Mindenkinek ajánlom. Persze csakis 16 éven felülieknek!
Üdv.,
Laci
Ui.: A film DVD-n elérhető. Megjelenés dátuma: 2009.09.10.