Kipróbált édesség receptek

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Örülök, hogy sikered volt a tortával!
Én is nyeltem a könnyeimet, ahogy olvastam a leveledet! Mi "diabos anyukák" mindannyian tudjuk és érezzük mit gondolsz, mit érzel-pláne egy szülinapon!

Nekem meg minden tiszteletem a diabos Anyukáké, vagyis a Tietek. Ti 100x többet tesztek a gyerkőceitekért, mint mi magunkért. És őszinte tiszteletem azoké az apukáké, akik nem kis oroszlánrészt vállalnak egy diab gyerkőcös család összetartásában.
 

zsuzsa

Új tag
Ez tényleg így van, még ha róluk nem is írunk, sokat köszönhetünk, köszönhetek a férjemnek, együtt egymásért csináljuk a dolgunkat, és kimondatlanúl ott van a hála a szeretet közöttünk, és a törekvés arra hogy kiegyensúlyozott boldok felnőtt váljék a most még kisfiúnkból. Szerencsénk van egymással, én mindíg azt mondom hogy nekem vele ő meg azt hogy neki velem, hogy így tudjuk mindezt végigélni, csinálni, mert tényleg nem könnyű, és ezt csak mi tudjuk diabos gyerkőcöt nevelő szülők. Nagyon együttérzek most Molliékkal is, minden történhet velünk, csak a gyermekeinkkel ne legyen semmi gond, mert attó összeomlik a világ.
 

tímeácska

Őstag
Ez tényleg így van, még ha róluk nem is írunk, sokat köszönhetünk, köszönhetek a férjemnek, együtt egymásért csináljuk a dolgunkat, és kimondatlanúl ott van a hála a szeretet közöttünk, és a törekvés arra hogy kiegyensúlyozott boldok felnőtt váljék a most még kisfiúnkból. Szerencsénk van egymással, én mindíg azt mondom hogy nekem vele ő meg azt hogy neki velem, hogy így tudjuk mindezt végigélni, csinálni, mert tényleg nem könnyű, és ezt csak mi tudjuk diabos gyerkőcöt nevelő szülők. Nagyon együttérzek most Molliékkal is, minden történhet velünk, csak a gyermekeinkkel ne legyen semmi gond, mert attó összeomlik a világ.

Annyira igaz, amit írtál, Zsuzsa! Jó,ha van az ember mellett egy társ... Egy megértő, segítő társ... Az én helyzetem egy kicsit "érdekesebb" ennél... Kezdtem, mint beteg gyermeket nevelő... Aztán mint "diabos anyuka"... Aztán folytattam, mint diabos "diabos anyuka"... Aztán... Máté apukája... Kicsit sok! Nagyon sok! De egyetlen egy dolog "tart életben". "Ez" a dolog egy 23 kg-os, locsi-fecsi, örökmozgó, életerős, életvidám kisgyerek! Ha Ő nem lenne, biztos vagyok benne, hogy én sem lennék! Nehéz -az én körülményeimmel együtt-, de MUSZÁJ csinálnom a dolgomat,amit a lehető legjobban kell tennem, és most már 2 ember helyett mindezt egyedül! De tudom, hogy megéri! És azt is tudom, hogy Mátém egész életében hálás lesz, én pedig örülni fogok, hogy van egy különleges -minden szempontból- kisfiam, akire biztos vagyok, hogy egész életemben számíthatok majd! De már most is! Annyi erőt ad, már csak azzal, ha rám néz! Amikor megsimogat a kis kezeivel, és hozzám bújik, azonnal elfelejtek minden fájdalmamat -nem csak fizikait-, minden bánatomat, és érzem, ahogy árad abból a kisgyerekből a szeretet, biztonság, és nyugalom! Nekem Ő a mindenem -most már csak valóban Ő maradt nekem...- és Neki én... Egészen különleges kapcsolat van közöttünk. És ez fantasztikus! De ha bármi baj történne Vele... Igen, egy Világ omlana bennem össze...
 

zsuzsa

Új tag
Valóban nagyon nehéz az élethelyzeted, de úgy ahogy mondtad társsal, vagy anélkül, de nekünk ezt csinállni kell, és nem is kötelességként fogjuk fel, hanem a dolgok természetességével csináljuk, mert vannak ők a gyerekeink, akik rádnéznek, mosolyognak, és tőled, tőlünk várják az éltető biztonságot, szeretetet, és a dolgok megoldását, mert érzik ha baj van, ha bánatunk van, de tudják " anya úgyis megoldja" mert anya azért van, hogy szeressen, hogy törődjön, hogy segítsen.
Ha nincs melletted társ, mindíg vannak segítők szülők, barátok. Persze nem ugyanaz de az ember mindíg abba kapaszkodik aki a legközelebb áll hozzá, és ahonnan segítséget kaphat, mégha azok megértő szavak fórmájában jönnek is. Fontos hogy tudjuk vannak körülöttünk akik figyelnek ránk, törődnek velünk, és a gondjainkkal. Mert betegek mi is lehetünk, és kell még egy biztonság akire számíthatunk, hogy gyermekünkről addig gondoskodik.
 

zsuzsa

Új tag
Jó szomorú hangolatot öltött a kipróbált édesség receptek topik. A lényeg a lényeg hogy vagyunk, vannak gyermekeink, akik okosak, ügyesek, szépek, a jelen problémánál nagyobb gondjuk bajuk ne legyen, ezt meg majd mi egyengetjük.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Jó szomorú hangolatot öltött a kipróbált édesség receptek topik. A lényeg a lényeg hogy vagyunk, vannak gyermekeink, akik okosak, ügyesek, szépek, a jelen problémánál nagyobb gondjuk bajuk ne legyen, ezt meg majd mi egyengetjük.

Minden topikba belefér egy kis ilyen..., egy kis olyan...

Zsuzsa, annyira jó volt olvasni, ahogy leírtad, benne van minden ebből a világból.
 

tímeácska

Őstag
Na, szóval... Mivel ez a kipróbált édességek topikja... Ha hazamentem, csinálok Máténak (meg magamnak :-D) olyan almás-zabpelyhes-csokigolyót... (abból a receptfüzetecskéből, amit a talin kaptunk):-D Agyon fogom kényeztetni a gyereket (meg magamat... :-D), adok egy hatalmas adaggal a boldogsághormonoknak! :lol:;-):-D
 

blaci

Őstag
Annyira igaz, amit írtál, Zsuzsa! Jó,ha van az ember mellett egy társ... Egy megértő, segítő társ... Az én helyzetem egy kicsit "érdekesebb" ennél... Kezdtem, mint beteg gyermeket nevelő... Aztán mint "diabos anyuka"... Aztán folytattam, mint diabos "diabos anyuka"... Aztán... Máté apukája... Kicsit sok! Nagyon sok! De egyetlen egy dolog "tart életben". "Ez" a dolog egy 23 kg-os, locsi-fecsi, örökmozgó, életerős, életvidám kisgyerek! Ha Ő nem lenne, biztos vagyok benne, hogy én sem lennék! Nehéz -az én körülményeimmel együtt-, de MUSZÁJ csinálnom a dolgomat,amit a lehető legjobban kell tennem, és most már 2 ember helyett mindezt egyedül! De tudom, hogy megéri! És azt is tudom, hogy Mátém egész életében hálás lesz, én pedig örülni fogok, hogy van egy különleges -minden szempontból- kisfiam, akire biztos vagyok, hogy egész életemben számíthatok majd! De már most is! Annyi erőt ad, már csak azzal, ha rám néz! Amikor megsimogat a kis kezeivel, és hozzám bújik, azonnal elfelejtek minden fájdalmamat -nem csak fizikait-, minden bánatomat, és érzem, ahogy árad abból a kisgyerekből a szeretet, biztonság, és nyugalom! Nekem Ő a mindenem -most már csak valóban Ő maradt nekem...- és Neki én... Egészen különleges kapcsolat van közöttünk. És ez fantasztikus! De ha bármi baj történne Vele... Igen, egy Világ omlana bennem össze...

Szia Tímeácska!
Ez nagyon kedves, ez a legszebb fórum hozzászólás amit valaha láttam. Legalább tízszer elolvastam egymás után. Köszönöm!
 

pusimelu

Őstag
Én csütörtök délután miután összevitáztam az új főnökömmel,(jól kezdődik),megsütöttem Évike epertortáját eper nem volt benne ,de olyan finom volt bevágtam 3 nagy szeletet ,és nem számoltam semmit mert tudtam hogy ez a torta nem viheti fel a cukromat.(nem is vitte minden rendben volt)Ez volt az én boldogsághormonom.Pénteken vittem az anyósoméknak belőle mert apósom 2-típusú cukorbeteg.Ma meg sütök egy másikat mert elfogyott.Meli
 

tímeácska

Őstag
Meli! Jóóóól megbosszultad a főnököddel való összevitatkozást! :-D Egészségedre! Jajj, már én is úgy vágyok egy kis "boldogsághormonra"... :lol::roll::-D
 

pusimelu

Őstag
Mikor kiderült hogy elfáradtak a bétasejtjeim ,akkor én azt mondtam ,hogy inkább én ,mint bármelyik gyerekem.Olvastam valamit Assisi Szt. Ferenctől és mennyire igaz itt mindenkire: "Kezdd azzal ami fontos,azután ami lehetséges,majd hirtelen azon kapod magad ,hogy azt teszed ,ami lehetetlen."
 

zsuzsa

Új tag
Próbálld ki csokisan, vagy barackosan, most szezonja van az őszibaracknak, és vanilia pudinggal, meg felezett őszibarackokkal szerintem ugyancsak nagyon finom lehet.
 

tímeácska

Őstag
Még egy apróság eszembe jutott, ami nem édesség, de étel... Én a rántott ez-meg-azon (husi, sajt, cukkini, patisszon, stb.) úgy szoktam Ch-t "spórolni", hogy sima zsemlemorzsa helyett a fele mennyiségű zsemlemorzsát zabkorpával keverem. Szerintem nagyon finom így is minden rántott izé, és sokkal egészségesebb is! ;-) Hmm... Már nagyon vágyom a hazai kosztra... Éhes Tímeácska makkal (???)(inkább fincsi epres tortákkal!) álmodik! :-D :lol:
 

zsuzsa

Új tag
Ezt mi is kipróbálltuk, de egy kicsit így keményebb lett a panír, lehet hogy csak nekem, de mi így tapasztaltuk, viszont mi is szeretjük a rántott dolgokat, de én nagyon sokszór csinálom párizsiasan, nincs morzsa, így csak a liszttel kell számólni, és nagyon finom. Most amire rákaptunk, ill. Tibus a soya tej, plusz kálciumos, vagy sima, kevesebb a szh benne igaz nádcukrot tartalmaz, de 1 dl ben csak 3,7 sth van, és finom. Nekünk bevállt. A szomszéd kisfiú asztmás, nem ihat bocitejet, és ő ezt issua, így Tibus is rákapott, hogy vegyek neki is ilyen tejet, kipróbálltuk, cukorilag teljesen rendben volt.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Még egy apróság eszembe jutott, ami nem édesség, de étel... Én a rántott ez-meg-azon (husi, sajt, cukkini, patisszon, stb.) úgy szoktam Ch-t "spórolni", hogy sima zsemlemorzsa helyett a fele mennyiségű zsemlemorzsát zabkorpával keverem. Szerintem nagyon finom így is minden rántott izé, és sokkal egészségesebb is! ;-) Hmm... Már nagyon vágyom a hazai kosztra... Éhes Tímeácska makkal (???)(inkább fincsi epres tortákkal!) álmodik! :-D :lol:

Na ezt megjegyzem magamnak. Én a zabkorpát a kenyér sütésnél használom, ill. váltom ki vele a liszt egy részét. Én most rántott patiszonra vágyom, szerintem nem sokáig.
 

Vick

Új tag
Én sok mindenhez használok zabkorpát. A rántotthús panírjába is keverek, nokedli tésztához is teszek, sütibe is teszek, "tejbedarát" is ezzel készítem. Nagyon jól lassítja a ch felszívódást és egészséges is.
 
Oldal tetejére