Nem így nálunk. Tegnap este 7-kor elindultunk Bózsvára, mert Gábornak sikerült összeszedni az egyik osztálytárs által lehurcolt hányós vírust (letépném annak a szülőnek a fejét, aki egy Bp-től 3,5 órára, ezen belül is az erdei úttól 15 perc gyalogútra lévő nomád táborba leengedi a reggel kicsit émelygő gyerekét
, térerő csak imitt-amott van). Mire leértünk, addigra lett egy újabb eset, őt is hoztuk. Mondjuk a környék meseszép, még sötétben is, őzek, nyulak, erdő. Ott kiderült, hogy első nap délben elhagyta a mérőjét a vonaton. Innentől intuitív alapokon működött (ekkor megütött a guta, a tartalék mérő benne volt a zsákjában, de elfelejtette) péntekig, amikor megvilágosodott kis agyában, hogy a tartalék tesztcsík dobozán van egy színskála. A cukrai ma gyönyörűek, teljesen jól van, csak enni nem nagyon bír, bár a szeme kívánja. Remélem, Sátoraljaújhelyen valaki leadta a mérőt, de ezt csak hétfőn tudom meg.