Edukáció

Nyafi

Tag
Érzi valaki magát a társadalom által megkülönböztetettnek, illetve hátrányosabb helyzetűnek a diabetese miatt? Ha igen, mit kéne tenni, hogy ne így legyen? MI mit tehetünk?


Hát,én néha érzem ha elmondom vkinek.Úgy néznek az emberre,olyan sajnálattal,mintha élő halott lennék-pedig nagyon nem!!:D
Gondolom amiatt is van,hogy nem tudnak hogy reagálni és kedvesen sajnálnak-azt hiszik,ez jó így.Meg aztán a kezelésről annyit tudnak hogy szurkálás,no cukor,és tudnak sokan a szövődményekről is.
Ezen úgy tudunk változtatni ha odafigyelünk magunkra,vidámak vagyunk,és látszik rajtunk hogy szeretünk élni.Nem?
 

Sani

Új tag
Történt valami konkrét dolog 55 órája veled? Mert úgy tűnik, valami bánt. (Bár lehet, hogy én látom rosszul):???:
 

tímeácska

Őstag
Csak egy kissé borús vagyok...

Más téma:
Érzi valaki úgy, hogy a betegsége büntetés? Vagy esetleg épp' az ellenkezőjét, hogy valami "küldetés" szerűséget rótt rá ezzel az a bizonyos sors?!
 

tímeácska

Őstag
Hát,én néha érzem ha elmondom vkinek.Úgy néznek az emberre,olyan sajnálattal,mintha élő halott lennék-pedig nagyon nem!!:D
Gondolom amiatt is van,hogy nem tudnak hogy reagálni és kedvesen sajnálnak-azt hiszik,ez jó így.Meg aztán a kezelésről annyit tudnak hogy szurkálás,no cukor,és tudnak sokan a szövődményekről is.
Ezen úgy tudunk változtatni ha odafigyelünk magunkra,vidámak vagyunk,és látszik rajtunk hogy szeretünk élni.Nem?

És, Nyafi, Te vidám vagy? Látszik rajtad, hogy szeretsz élni?! Nagyon remélem, hogy igen, és a példád akkor követendő! ;-)

Nem uncsik már a kérdéseim?!
 
H

hypohonder

Vendég
Direkt nem szóltam hozzá a szövődmény-kérdéshez, mert kíváncsi voltam, hogy milyen vélemények lesznek, és nem akartam semmiképpen sem befolyásolni azokat. Lehet, hogy kicsit hosszú leszek, elnézést érte...
Nem tudom, hogy akinek még nincs, az hogy képzeli el az egyik vagy másik szövődményt, mit gondol, hogy mit érez majd akkor?
És nem tudom mit gondoltok, hogy mi lesz, ha bekövetkezik egy nem kívánt, de talán mégis szükségszerű esemény, mint pl. a látás, a láb elvesztése? Vagy ha a művese kezelés válik szükségessé?
Mert meg kell mondanom, hogy nagyon sok esetben nincsenek látható, érezhető jelei egy-egy szövődmény kialakulásának. Az ember el sem hiszi, hogy betegebb, mint néhány évvel korábban volt. A szem talán kivétel, mert ott "látható" jelei vannak: nem látsz jól. Homály van a szemedben, szürke-fekete csíkok, foltok úsznak ide-oda. Ez már azt jelenti, hogy a folyadékban megjelent a vér, amit a hajszálerek "elengedtek"... De igazán az orvos is csak műszerrel látja, hogy mi van a (szem)fenekeden...
Nálam ez jelentkezett először. 1987. február. Jogosítványom orvosíját kellett hosszabbítani. És nem tudtam elolvasni a tábla nagy részét a vizsgálatkor... Letaglózó élmény volt!!! És az egyik szemész azt mondta: "Talán öt éve még van a megvakulásig".
Még ma is látok, elég jól, szerencsére.
De: még kezelhető voltam, injekciókkal és lézerrel rendbe hoztak Debrecenben (Berta prof. akkor még tanársegéd volt, de már akkor tudták, hogy prof lesz belőle). 1993, óta nem volt szükség több lézerkezelésre.
Nagyon magam alatt voltam, hiszen a szemem nekem is fontos volt. Nem biztos, de azt hiszem, hogy akkortól kezdtem el magamra jobban figyelni. Az egy nagy felkiáltó jel volt, s azt jelentette, ha jót akarsz, akkor figyelj jobban magadra!
Mivel hogy más nem igen figyelt rám. Az orvosok sem. Az utóbbi 6-7 évben érzek csak ezen változást! Ezek szerint felnőtt egy új orvos nemzedék, akiket már betegcentrikusságra tanítottak. Vagy "csak" szeretik a szakmájukat...?

A vese. Nagyon fontos. Nem azért van belőle kettő, mert az egyiket el lehetne dobni!!! Láttatok már művese-kezelést? Számomra megdöbbentő élmény volt, a hideg futkosott a hátamon, pedig csak külső szemlélő, nem pedig alany voltam. A pumpát ugyanis nekem a miskolci nefrológián állították be, és akkor láttam ilyent. Az egyik nővér ugyanis kíváncsi volt rám, mert még nem látott 42 éve cukorbeteg embert. S mivel ő bonyolította a művese kezelést, s egy pillanatra sem tudott onnan eljönni, engem hívott oda beszélgetni... Na ez az, amikor azt mondom: ha oda kerülnék, akkor inkább haljak meg!!!

Csodálkoztam ezen a nővéren, de az összes orvoson ott, mert egymást váltva jöttek hozzám, és láttam az arcukon az érdeklődést. Mivel egyedül voltam a szobában, nyilván nem más miatt jöttek. Kezdtem rájönni: még nem láttak 42 éve cukorbeteg embert...aki még viszonylag jó állapotban van, nem hiányzik keze-lába, nem vak, és még művese kezelésre sem kell járnia... És kezdtem, becsülni azt, hogy ilyen állapotban vagyok.

Hogy meddig tart? Kedves Sani, nagyon könnyű azt mondani - és egyáltalán nem bántani akarlak, remélem, tudod -, hogy mire kell törekedni, és akkor nem lesz baj. Szerintem a cukorbetegséget nem lehet tökéletesen kezelni, csak laboratóriumi körülmények között. A hétköznapokban mindenki követ el hibát, és az élet nem díjazza, ha hibázunk! Mindenért keményen meg kell fizetnie mindenkinek. Ki előbb, ki később kerül ebbe a helyzetbe, természetesen attól függően, hogy hogyan tudta ezt a helyzetet megoldani!
 
H

hypohonder

Vendég
Felvetődhet a kérdés, hogy miért is csinálom tovább, miért nem vetek véget a dolgoknak? Mert szeretek élni. Még így is! Nem félek a haláltól, 2004. óta egyáltalán nem. Azt szoktam mondani: a halállal már megbékültem, de az élettel még nem sikerült... Igyekszem úgy élni a napjaimat, hogy ne okozzon nagy galibát, ha egyszer menni kell...
 

tímeácska

Őstag
Én nem tudok megbarátkozni a halállal... Én félek tőle...
Hypohonder! Ha menni kell, akkor is galibát okoz az ember... Gondolj azokra, akiket esetlegesen itt hagynak...
 
H

hypohonder

Vendég
Tímeácska, félni nem a haláltól kell. Az egy szükségszerű és mindenképpen bekövetkező dolog. A hogyan az, ami nem mindegy. Nekem 2004-ben azt mondták a sebészeten (vakbélgyulladás miatt műtöttek), hogy a cukorbetegek gyorsan és csendesen mennek el. Vannak megmagyarázhatatlan halálok. Amikor semmi tünet, semmi jel nincs. Olyan szívinfarktus, aminek nincs előzménye! És mindent visz! Én beszélgettem ilyen dolgokról a diabetológusommal, aki nem mellesleg kardiológus és nefrológus is...érdekes dolgokat mesélt...

Na de ne rémisztgessük egymást: azon kel a fejünket törni, hogy hogyan lehet mindent és mindenkit túlélni!
 

tímeácska

Őstag
Tímeácska, félni nem a haláltól kell. Az egy szükségszerű és mindenképpen bekövetkező dolog. A hogyan az, ami nem mindegy. Nekem 2004-ben azt mondták a sebészeten (vakbélgyulladás miatt műtöttek), hogy a cukorbetegek gyorsan és csendesen mennek el. Vannak megmagyarázhatatlan halálok. Amikor semmi tünet, semmi jel nincs. Olyan szívinfarktus, aminek nincs előzménye! És mindent visz! Én beszélgettem ilyen dolgokról a diabetológusommal, aki nem mellesleg kardiológus és nefrológus is...érdekes dolgokat mesélt...

Na de ne rémisztgessük egymást: azon kel a fejünket törni, hogy hogyan lehet mindent és mindenkit túlélni!

Igen, így van! És erre kell törekedni, és arra, hogy elégedettek lehessünk! Magunkkal, másokkal, és úgy összességében a világgal, ha néha nagyon nehéz is!
Én Mátémban látom azt a hatalmas élni vágyást, és annyira élvezi az életet, hogy minden erőmet Ő adja nekem mostanában... Ha Ő nem lenne, feladnám... De SOHA nem adhatom fel, hiszen, én még az unokáim esküvőjén rojtosra akarok táncolni 2 pár cipőt... :)
 

tímeácska

Őstag
Mi az, ami így cukorbetegen a legjobban hiányzik az életetekből? Mi az, amiből úgy érzitek, hogy "hiányt szenvedtek" (mármint a nem diabosokhoz képest...)?! -Érdekesen hangzó kérdés...-
 

Nyafi

Tag
És, Nyafi, Te vidám vagy? Látszik rajtad, hogy szeretsz élni?! Nagyon remélem, hogy igen, és a példád akkor követendő! ;-)

Nem uncsik már a kérdéseim?!


Tímeácska,dehogy uncsik!!Hiszen ezért van ez a fórum.
Igen,látszik rajtam hogy szeretek élni,ezt mindenki észreveszi,és ezt nem a szuper eredményeimnek köszönhetem,hanem annak hogy annyi szeretetet kapok,hogy ezért érdemes élni!És küzdeni nap mint nap.
 

tímeácska

Őstag
Tímeácska,dehogy uncsik!!Hiszen ezért van ez a fórum.
Igen,látszik rajtam hogy szeretek élni,ezt mindenki észreveszi,és ezt nem a szuper eredményeimnek köszönhetem,hanem annak hogy annyi szeretetet kapok,hogy ezért érdemes élni!És küzdeni nap mint nap.

Na, ez a hozzáállás tetszik! Csak így tovább, Nyafi!!! Mikor lesz pumpád?
 

Nyafi

Tag
Na, ez a hozzáállás tetszik! Csak így tovább, Nyafi!!! Mikor lesz pumpád?


Köszi,kösziii!:)21.-én fexek be...:-|Már nagyon kíváncsi vagyok!
Éjszaka mikor megfordulok az ágyban,mindig vigyázok,mert már azt hiszem hogy rajtam van...:)
Tímeácska,jobbak mostanában az eredményeid?És Máté jól van?
 

tímeácska

Őstag
Köszi,kösziii!:)21.-én fexek be...:-|Már nagyon kíváncsi vagyok!
Éjszaka mikor megfordulok az ágyban,mindig vigyázok,mert már azt hiszem hogy rajtam van...:)
Tímeácska,jobbak mostanában az eredményeid?És Máté jól van?

Huhú, 21.-e mindjárt itt lesz... :)
Hát, az eredményeim... Uhh... Vacakok, de rásegít egy jó adag stressz is mostanság... Tegnap este tettem fel az eredményeinket a blogba... Ott fent a lap tetején van, h blog, a vezérlőpult mellett... Kukkants bele, ha rondát akarsz látni... :-D Máté jól van, köszöni szépen... Legalább Ő oké... 6.-án van egy kiugró értéke, 16,9 de az az én hibám... Egyszerűen elfelejtettem beadni az inzulint a vacsihoz... Kissé szét voltam csúszva, de tudom, erre nincs mentségem...
 

Nyafi

Tag
Nehogy azt hidd,Tímeácska hogy az én eredményeim sokkal szebbek!De bízzunk benne hogy ez a pumpacsoda segíteni fog!;)Hiszen eddig mindenkinek bejött...és gyógyulgatsz már?
Máté eredményei előtt le a kalappal.Szinte sosincs hypoja,ezt hogy csináljátok?
 

lizzi

Őstag
Sziasztok!
Hát most megpróbálok a sok jó kérdésre valahogyan felelni:)
Nekem is vannak szövődményeim ,és én legjobban a látásom elvesztésétől féltem és hiába jártam rendszeresen szemészhez, és jó szemészhez ,akkor is úgy jött mint derült égből a villámcsapás,tehát nem volt előzménye.Amikor megvizsgáltak és kiderült ,hogy gond van a szememmel az volt az első gondolatom ,hogy nem akarok tovább élni ,de mint már sokszor írtam engem olyan csodálatos családdal áldott meg a Jó Isten ,hogy tudtam ,hogy tovább kell harcolnom!Volt kb 2-3 hónap amikor egymás után jöttek a betegségek ,halálesetek, gondok és akkor elég magam alatt voltam ,de mivel sokan álltak mellettem sikerült kilábalni és még azt is elértem valahogyan ,hogy ugymond töröltem valamennyire az agyamból a dátumokat ,hogy mi mikor volt és milyen szörnyűség történt!Ezt nagyon nehéz elmagyarázni vagy leirní de ez nálam nagyon jól bevállt és sok mindenen átsegített.Igaz ezt az előzte meg ,hogy nem tudtam örülni semminek ,sírtam napokig ,de idővel ráébredtem ,hogy ezzel csak magamnak ártok és még rosszabb lesz és visszafordítani már semmit nem tudok ,de ezután sokmindenen változtatni igen!!!Tehát én ugymond most már elfogydtam ,hogy életem végéig vérnyomáscsökkentőt szedek és nem látok az egyik szememmel ,de Hála Istennek a műtét és lézerezés óta stagnál az állapotom és törekszem ,hogy ez így is maradjon:)És annak is tudok örülni ,hogy jól látok a másik szememmel és jobb eredményeim vannak pumpával mint előtte:)
 

lizzi

Őstag
Ja a másik kérdésre ,hogy én érzem-e a hátrányát annak ,hogy cukorbeteg vagyok?Igen nagyon sokszor éreztem ezt főleg álláskereséskor és konkrétan meg is mondták ,hogy ez miatt nem kellek.De én nem szégyellem ezt és mindenhol elsőre elmondom,sőt ismerősöknek meg mindenkinek amikor valami miatt szóbajön akkor mindig ez szerepel az első infók között ,talán mert ugye arra is gondolok ,hogy ha netán valami bajom lenne akkor jobb ha tudják ,hogy mi is van velem?
 

pusimelu

Őstag
Sziasztok!

Van egy csomó papírmunkám de előbb ide írok mert nem bírom ki hogy ne írjak!Nagyon jó volt olvasni a soraitokat!Nem akarok mindenkinek személyesen válaszolni de hozzászólnék.Előszőr :Sani!
A sógórnőm furcsa személyiség néha én sem értem.Múltkor azt mondta a 8 as cukor nem sok.Nekem evés után is ritkán megy fel 8 -ig.(neki éhgyomorrra annyi)Mondtam neki menjen el és szedjen gyógyszert mert akár meg is vakulhat a lába is rá mehet ,már vannak szívproblémái ami nem tudom hogy a cukortól van e ,de vannak.(magas frekvencia ,légszomj ,mellkasi fájdalom,szédülés)Már kezelik,de a diabetológusnál sem volt,csak a körzeti orvosnál.Vállalkozók és sokat melóznak de teljesen tönkre fog menni.Sokat beszélgetek vele hátha egyszer eljut a tudatáig hogy ez nem kis dolog.Na ennyit a sógórnőmről.
Tímeácska!A soraidon keresztül érzem a nagy bajt.Nem tudom olvastad e de van egy könyv ha lesz időd olvasd el az a címe hogy :A Titok Az író:Byrne,Rhonda.
Nekem sokat segített!Azóta a rosszban is megkeresem azt a pici jót,mert van benne.
Ami még sokat segített az Müller Péter :Szeretetkönyve.Nagyon tanulságos és nehezen emészthető de azóta másképp látok sok mindent.Ez nem okoskodás csak segíteni akarok!Nagyon jók a kérdéseid és jól esik hogy nekem is felteszi valaki ,mert én mióta beteg vagyok csak azt hallom hogy :De sovány vagy?Jól Vagy? Ettől kész vagyok! Miért nem azt mondják például hogy: Milyen karcsú lettél?200 ch tól nem leszek díjbirkozó.Viszont nagyon jól érzem magam!Tegnap hypó de elkaptam a Somogyit bár fájt a a fejem utána,de ez legyen a legkevesebb.Van e olyan mikor elegem van az egészből?Van!Engem a gyerekeim motiválnak!Értük csinálok mindent és ott leszek a ballagásukon ezt garantálom és a SORSnak üzenem hogy JÖHET!!Meli
 

Nyafi

Tag
Lizzi! Le a kalappal előtted,sok sikert kívánok és SOHA ne add fel!
Ami nekem legtöbbet segít,ha már így szó van róla,az a Biblia.
Minden nap,minden helyzetben.
 
Oldal tetejére