Tegnap voltam a doktornéninél ,ezért én már nagyjából látom a táblázatomat.Kb.160 -szor mértem ,de csak 150-et tudok beletenni Pál táblázatába ,ezért az utolsó 3 napot már külön kell feltennem.Hétvégén felteszem.Doktornéni megdicsért azt mondta ha így csinálom tovább akkor nem lesznek szövődményeim.
Kint ültem a váróban kb..1,5 órát mire sorra kerültem és kb.25 mami között hát mit ne mondjak megőszültem.
Volt szó mindenről (Atyúk keveset tojik,a víz kemény és büdös meg neked mióta van????stb).Ott ebédeltem egészen pontossan 50 ch ebédet a desszertem egy túrórudi volt(13ch)
Az egyik mámi úgy kiabált rám hogy a túrórudi az nem diétás ám!?
Én meg most az egyszer nem bírtam és megkérdeztem hogy mit tetszik ebédelni otthon?
Borsostokányt tésztával!-mondta ő.
Na akkor tessék kimérni azt a tésztát mert az is szénhidrát csak nem látszik!
Csendbe maradt!
Nem tudom miért kell ok nélkül bántani!
A munkahelyemen is van egy hölgy akinek már 2 szer mértek 16-os cukrot nyugdíjas 2.típusú és nem megy orvoshoz nem mér nem diétázik,és hatni sem tudok rá egy picit sem.Csak beszedi a Meforált és azt hiszi mindent megtett.Nagyon el tud szomorítani az ilyen,mert nem tudom (inkább tudom) mi lesz vele.
Szia!
Gratulálok a jó kis eredményekhez. Nálam is a doki bácsi látogatás kész cirkusz szokott lenni. Ezren a váróban, az átlag életkor 60-100 év között és amikor megérkezem, egy fiatal akkor egyből letámadnak, hogy mióta és hogy hogy viselem a diabot. A kedvenc kérdésem a következő volt: egy néni kb. 70 éves lehetett megkérdezte hogyan kaptam el a diabot. Néztem először nagyon hülyén és a válaszom az volt, hogy rámtüsszentett egy cukorbeteg. Gondoltam, hogyan lehet ekkora baromságot kérdezni. Na ezen egypár fiatal elröhögte magát... Ja és persze én is megtudtam, hogy ha már inzulinos vagyok akkor "nagyon" cukorbeteg lehetek. és jobban sajnáltak:-x