Edukáció

Sani

Új tag
Különben kb. már az 1900-as években rájöttek arra, hogy megfelelő otthoni kezeléstől meghosszabítható a cukorbetegek élete.Tehát az edukáció már ott megjelent, de sajnos talán napjainkban kezdenek világszerte rájönni arra, hogy mennyire fontos a hozzáértő egészségügyi, ill. más területen dolgozók oktatása.
Hivatalos diabetológiai szakápoló képzés Magyarországon 1995 óta van, tehát innen is látszik, hogy még elég gyerekcipőben jár az edukálás., a megfelelő oktatás. De talán most felgyorsul...a fórum segítségével;)
 

DiabFórum

Új tag
Mindenben szívesen részt veszek, ami a szakmai továbbképzésemhez járul hozzá, ill. örömmel ismerkedek meg olyan emberekkel,, akikkel hasonlóak az értékrendünk és a gondolkodásunk.;)

Húúú, kicsit nem követtem az eseményeket, és hogy megnőtt ez a kis topic :) Nem tudom, hogy tudunk-e segíteni valamit a szervezésben... Mármint, ha kell, a szerkesztőség szívesen segít a lehetőségeihez képest. Gondolok pl. előadók felkérése, vagy csak helyszín keresés... Nagyon jónak tartom az ötletet!
 

tímeácska

Őstag
Igen, igen, igen, szükség lesz a segítségedre, Ildi! :-D Most, ha már ennyit beszéltünk/írtunk róla, nem lehet, hogy ne legyen... :-D Köszi, hogy segíteni szeretnél!!! Huhh, már annyira belendült szerintem itt Mindenki, hogy már minél előbb jó lenne... :-D -Türelmetlen Tímeácska;-)-
 

tímeácska

Őstag
Ki mit változtatna magán, úgy értem, a diabbal kapcsolatos hozzáállásában? Vagy mi az (ha van), amiről tudjátok, hogy nem helyes, vagy nem úgy kéne csinálni, de mégsem tudtok ellene tenni?! (Kényes téma, de pár gondolatot megér, asszem...)
 

Sani

Új tag
Én nagyon szeretnék leszokni a túl sok vc mérésről. Terhességem óta ( amikor 2-3 óránként mértem ) nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nincsen minden rendben. Persze már nem mérem annyit, de azért még mindig nem ok. Bár én azzal nyugtatom magamat, hogy így legalább biztos lehetek abban, hogy normoglikémiás értékeim vannak.
 

tímeácska

Őstag
Sani! Ha ez megnyugtat egy kissé, én még mindig 6-7-szer mérek Mátémnál... Pedig Ő aztán normoglicaemiás... :-D De én így vagyok nyugodt... :) Nem bízom a véletlenre... ;-)
 

Sani

Új tag
A többi dolognál nekem az az első, hogy normoglikémiás értékeket érjek el. Azt, hogy milyen módon és eszközökkel érem el, az 'mellék kérdés'. pl: diéta, mozgás, jó inzulinadagok. A mi betegségünkkel ez a fő cél, a normoglikémia.
 

pusimelu

Őstag
Én láttama nagymamámat aki 2-es típusú volt és ette a franciakrémest és élt mondjuk 72 évig de élhetett volna tovább is ha mondjuk valaki segített volna neki.(97-ben halt meg)Nem tudott sokat a betegségéről a szövődményekről se sokat de valahogy nem is érdekelte..Én akkor végeztem el az eü sulit és sokszor én adtam neki az inzulint mert már a szeme sem volt tökéletes.Már akkor jó lett volna egy edukátor akire halgat mert mi az amit egy gyerek mond.Én azt hallottam nem hiszek az asztrológiában meg a horoszkópos humbukokban meg a hasonlóknak de ki tudja van e benne igazság.A cukorbetegség az azért alakul ki mert nem kapunk elég szeretetet.Én gyerekkoromban vesztettem el a szüleimet és ez a beteg nagymamám nevelt és nagyon szeretett de nem úgy ahogy egy szülő.Lehet hogy én azért lettem beteg,mert nem kaptam meg a megfeleő szeretetet?...Soha nem fogom megtudni de lehet hogy jobb is...

Én mit szeretnék változtatni a beteségemmel és a hozzáállásommal kapcsolatban?Akaraterő még kéne ,bár van de néha nagyon fogytán ,meg türelem néha nagyon türelmetlen tudok lenni a betegségemmel kapcsolatban.Sogórnőm 2 es típ dabos és nem tartja be a diétát és nem is hallgat rám csak egy -két napig.Mondjuk az orvosra sem hallgat de neki szeretnék segíteni.Az orvosunk azt mondta neki hogy velem konzultáljon mert én mindent próbálok betartani a diétát a mozgást.Elég makacs ember.Neki nem ártana egy edukátor képzés.Megyek melózni ez most egy kicsit hosszúra sikeredett remélem nem unalmas..Sziasztok Meli
 

Sani

Új tag
Ne felejtsünk el különbséget tenni inzulinnal kezelt , ill,. gyógyszeresen kezelt cukorbetegség között! Mert akit gyógyszeresen kezelnek, annak - szerintem - sokkkal nagyobb önfegyelemre van szüksége, mint akit inzulinnak kezelnek.
Gyógyszeres kezelésnél a fizikai aktivitáshoz és a diétához igazítják az adagokat . És ott nem lehet pl. több gyógyszert bevenni, ha többet eszünk. Több féle diabetikumot ismerünk:
- a cukrok felszívódását lassítják
- glükóz képződését gátolják
- érzékenyítik a sejteket az inzulin hatása iránt.
Nem tudom, hogy van -e már hazánkban is forgalomban azok a szerek, amelyeket étkezéshez kell adagolni. Tehát én nagyon becsülöm azokat a cukorbetetgeket, akik gyógyszerkezelés mellett érnek el normoglikémiás értékeket. A mi dolgunk - hozzájuk képest - gyerekjáték. Inzulinnal könnyű ' jól lenni '. Szóval nem szabad összekeverni a 2 féle kezelést.
 

lizzi

Őstag
Hát Tímeácska tényleg jó kérdés:)
Én azon szeretnék változtatni ,hogy ha valami miatt magasabb cukrot mérek akkor ne legyek ettől kicsit ideges ,mert nem tudom az okát vagy mert tudom azt ,hogy minél jobb értékeket kell elérnem ,de nem sikerül :(és még talán kicsit türelmesebbnek kellene lennem magammal szemben ,hogy ne rögtön és azonnal akarjak mindent megoldani.Meg talán kicsit lazábban kellene kezelnem azt amit az orvosok néha mondanak és merni dolgokon változtatni.Itt most nem azt értem ,hogy nem betartani a jó tanácsokat ,hanem éppen azt ,hogy mivel mi vagyunk elsősorban a saját kezelőorvosaink ezért ne várni arra ,hogy majd az orvos ad tanácsot és akkor az jó lesz hanem bízni saját magunkban és néha a tanácsot adó betegtársunkban ,és változtatni!
 

Sani

Új tag
Megértelek Lizzi!

Azért arra vigyázni kell, hogy kinek hallgatsz a tanácsaira. Én úgy szoktam csinálni, hogyha valami nem tiszta, és kapok egy tanácsot, hogy akkor máshol is utána nézek, hogy tényleg jó-e az a tanács. Ebből a szempontból és bizalmatlan vagyok. Inkább 5-ször utána járok a dolgoknak, nehogy valami bajt okozzak magamnak. ( így volt ez a víz ivással. Kb. 2 éve mondta nekem valaki, hogy leviszi a cukrom, és én addig nem próbáltam ki / és utána sem / magamon, amíg az orvosomtól nem kértem ki a véleményét.)Persze ha valaki már bizonyította a hozzáértését, akkor enyhül a bizalmatlanságom, de ajánlatos mindig utána járni a dolgoknak.;)
 

Nyafi

Tag
Hát Tímeácska tényleg jó kérdés:)
Én azon szeretnék változtatni ,hogy ha valami miatt magasabb cukrot mérek akkor ne legyek ettől kicsit ideges ,mert nem tudom az okát vagy mert tudom azt ,hogy minél jobb értékeket kell elérnem ,de nem sikerül :(és még talán kicsit türelmesebbnek kellene lennem magammal szemben ,hogy ne rögtön és azonnal akarjak mindent megoldani.Meg talán kicsit lazábban kellene kezelnem azt amit az orvosok néha mondanak és merni dolgokon változtatni.Itt most nem azt értem ,hogy nem betartani a jó tanácsokat ,hanem éppen azt ,hogy mivel mi vagyunk elsősorban a saját kezelőorvosaink ezért ne várni arra ,hogy majd az orvos ad tanácsot és akkor az jó lesz hanem bízni saját magunkban és néha a tanácsot adó betegtársunkban ,és változtatni!


Szia Lizzi!

Én ugyanez a típus vagyok mint Te-nehezen változtatok és újítok bármit is!Pedig amikor "túlléptem" magamon és ki mertem próbálni egy-egy olyan dolgot amit tanácsul kaptam és új volt,azt általában nem bántam meg.
Szóval teljesen megértelek,és én is figyelek arra,hogy el tudjak néha szakadni a saját megszokottságaimtól-ami olyan nehéz,de tényleg érdemes!;)
 

lizzi

Őstag
Hát igen Sani én is kikérem több ember véleményét és az orvosét is ,de sajnos nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak orvosok terén és ezért nehéz most azt csinálni amit az orvos ajánl ,de ha nem jön be (és volt már többször is ilyen)akkor meg azért változtatok nehezen ,mert nagyon azt akarom hinni ,hogy ő biztos tudja ,hogy mit kell tennem és akkor az miért nem mükődik jól nálam?De sajnos én már többször rácáfoltam arra ,hogy a nagykönyvben megírt dolgok nálam máshogyan műkődnek és nem jó rá a megszokott megoldás.Csak az a baj ,hogy ez nagyon hosszú idő mire rájövök ,hogy akkor hogyan is mükődik ,vagy miért is nem jó,és ezt ugye nekem kell kikísérletezni!
 

Sani

Új tag
Kedves Meli!

Próbáltad már a sógornőd figyelmét felhívni a magas vc hatására kialakuló szövődményekre? Ha meg ez sem segít, kell valami belső motivációt találni. és utána arra építeni a külsőt. A belső motíváció az életével, személyiségével kapcsolatos. pl. ugye szeretnéd látni a gyermeked esküvőjét, vagy ahhoz, hogy elérd az álmod, hogy - mondjuk - Amerikába utazhass, ahhoz jó egészségi állapot szükséges. Az ő éltével kapcsolatos célokat jobban el fogja érni, ha rendben lesznek az értékei.
Különben nagyon nehéz olyan embert edukálni, akinél nincsen belső motíváció. ( Pedig valami mindenkinél van. )
Nagyon sokan beletörődnek, hogy úgyis rosszak az eredményeim, ez van. <<< ezt nem szabad hagyni.
Ha meg nem tudsz mit tenni, akkor lehet, hogy szakember pl. pszichológus segítsége szükséges ahhoz, hogy 'rendbe jöjjön önmagával'. És akkor máris ha lát célt maga előtt, akkor jobban fog igyekezni a normoglikémiás értékekre.
 
H

hypohonder

Vendég
Már megint megszegem az ígéretemet...talán nem lesz baj belőle.

Kedves Nyafi, azt javaslom Neked és mindazoknak, akik hozzád hasonló cipőben járnak, hogy próbáljatok meg felfedezni a betegségetekben bizonyos törvényszerűségeket. Pl. azt - persze ezt mindenki tudja elméletben, csak a gyakorlatban hibázunk -, hogy a semmitől nem megy fel a cukrotok. Annak mindig van valami materiális oka.
Aztán: az új módszerek. Itt is gyakorlatiasan kell gondolkodni. Ott volt pl. a pumpafórumon a vízivás hatásával kapcsolatos hozzászólás-sorozat, s mindenki el volt ájulva tőle, holott nyilvánvaló, ha belegondoltok, hogy
1./ a cukor a vizeletben csak akkor jelenik már meg, ha tartósan magas vércukrot produkálunk;
2./ minden állapotban a természetestől eltérő táplálkozási (vízfogyasztási) szokások megterhelik a szervezetet. És kiürül ugyan a cukor a szervezetből, de károsít több más szervet. És időben kell eldönteni, hogy megéri-e a kockázatot az új módszer alkalmazása.
Ennél sokkal egyszerűbb, ha az inzulin helyes adagolásával tartja mindenki megfelelő szinten a cukrát.
Tehát komplexen próbáljátok a problémát figyelni, megoldani, lehetőleg minden előnyös és hátrányos következményt figyelembe véve. Vagy minimum számolva ezekkel.

És mivel annyira különbözőek vagyunk, ugyanaz a módszer nem biztos, hogy mindenkinél ugyanazt a hatást váltja ki.
 

tímeácska

Őstag
Éreztétek úgy, és ha igen, mikor, hogy kész, ennyi volt, feladjátok a diabbal való "harcot", "küzdelmet"? Mi az amit akkor tettetek, ill. nem? (értem ezalatt, jól besütiztetek, nem mértétek a cukrotokat pl. 2 napig dacból, stb.) Mi (vagy ki) volt az, ami visszazökkentett a régi kerékvágásba?
 
H

hypohonder

Vendég
Kedves Tímeácska, én valamikor a kezdet kezdetén, illetve ifjú koromban voltam így, amikor évről évre vártam, hogy mikor halok meg. Aztán csak nem haltam meg, és eljött ez az idő, amikor már igazán magamnak alakíthatom a dolgaimat. És most már - még ha elő is fordul egyszer-egyszer, hogy nem úgy sikerülnek dolgok, ahogy jó lenne - nem vesztem el a hitemet. Ennek okaként az előző itteni hozzászólásomban írtakat tudom meghivatkozni. Nevezetesen hogy az ember igen is képes kontrollálni a betegségét, igen is kis odafigyeléssel (na jó, egy kicsinél többel) kézben tudja a legrosszabb időszakokban is tartani a dolgait. Éppen az a baj azzal kapcsolatban, amit a kérdésedben felvetettél, hogy lehetőleg soha nem szabad elhagyni magunkat. És itt nem arról beszélek, hogy nem szabad néha kirúgni a hámból, mert az is kell.
De ezt is tudatosan kell csinálni, tudva, hogy mivel tudod a hámból való kirúgás esetén is kezelni a helyzetedet.
 
Oldal tetejére