2004. július közepe, nem László kórház...
Máté ekkor alig 6 hónapos volt, kizárólag anyatejet kapott, szopizott...
Elkezdett hányogatni... Evett, de ami bement, ki is jött... Természetesen irány a gyerekorvos-> igazából nem talált nagyobb gondot, nem utalt kórházba minket. Vártuk, hogy jön a hasmenés is... Nem jött... De a hányás maradt, miközben Máté nem tűnt igazán betegnek! Úgy értem, nevetgélt, gőgicsélt, mint akinél minden a legnagyobb rendben van. Vissza mentünk a gy.orvoshoz, aki úgy vélekedett, hogy csak bukik a gyerek... Igen ám, de közben belázasodott Máté, a kiszáradástól! Irány a kórház... Ahogy bekerültünk, és próbáltam etetni, ordított, de teli torokból! Na, okos osztályos orvos kitalálta: biztosan azért száradt ki a gyerek, mert nincs tejem, és ezért ordít, ahogy mellre teszem... Ugyanis, bent a kórházban nem hányt (mivel egyszerűen már nem volt mit!!!), és ugye, amit nem látnak, az nincs is...
Infúzióra tették, és beállítottak egy cumisüvegnyi tápszerrel... Hiába mondtam, hogy nekem van tejem, nem az a gond! Erre azt mondták, rendben, nem kapja meg a gyerek a tápszert, fejjek tejet, megpróbálkozunk azzal... És az sem kellett a gyereknek... Erre azt találták ki, biztosan az a baja a gyereknek most meg, hogy nem kapott még cumisüvegből kaját, és idegen Neki... Elküldtek, hogy vegyek tejpépet, vagy gyümipűrét... De mire visszaértem, megtömték a gyereket a tápszerrel... De az én -már akkor okos- kisfiam lehányta a tápszerrel Őt megtömő nővérkét
lol
. Na, innentől csak az infúzió maradt, nem kellett bizonygatnom, hogy nem akar enni a gyerek, ha eszik, hány. Ez így ment több, mint 1 hétig! Közben hasmenés nem volt, de a székletét leoltották, negatív lett az eredmény... Mivel nem volt semmi a székletben, amit gyógyszeresen kezelni tudtak volna, így nem is kapott semmit, csak infúzió hegyeket. Közben csináltak 1 hasi ultrahangos vizsgálatot, mindent rendben találtak ott is...
Tanácstalan arcok bámultak vissza rám, amikor bármit is kérdeztem...
Aztán eltelt 2 hét...
Kínjukban átszállíttattak minket a Heim Pálba, ahol másnap csináltak egy egyszerű kilégzéses vizsgálatot (egyszerűen egy kis maszkon keresztül egy zacsiba kellett kifújni a levegőt a gyereknek, bár, ő inkább teleordította a kis zsákocskát -
-). Pár nap múlva meg is lett az eredmény: Helicobacter Pylori fertőzése van a kisfiamnak... Ez egy baktérium, ami marha jól érzi magát a gyomorban, és a gyomorrák, gyomorfekélyek 90%-áért ez a bakt. a felelős... Na, azonnal megkezdték a célzott kezelést, amit eradikációs antibioticumos kezelésnek hívnak -benne van a nevében is, hogy elég "durva" gyógyszerelést jelent... 2 hétig napi 3-szor kapott vénásan Amoxicillint, Klacidot. Közben, hogy kiderítsék, mégis honnan a csudából nyalta be a gyerek a baktot, családszűrést csináltak, mindenki (nagyszülők is) fújta a zacsit, mint szülinapi tortán a gyertyát! Mindenkinek negatív lett a tesztje, érdekes, hogy nem tőlünk szedte a gyerek a fertőzést, de mi sem kaptuk el Tőle... Letelt a 2 hét gyógyszerelés, 6 hét múlva vissza kellett kontrollálni, van-e még Helicobactere a gyereknek... És volt! Újabb 2 hét, másik 2 antibiotikum kúra következett... 6 hét múlva az én kisfiam újból rendesen teleordította a zacsit... Megint pozitív lett... És akkor már nem merték tovább terhelni a gyerek szervezetét töménytelen mennyiségű antibioval...
Hogy most mi a helyzet H. Pylorit illetőleg? Nem tudom... Mivel nincs semmi tünete a gyereknek, így nem végzik el a tesztet... Lehet kapni gyógyszertárban ennek a baktériumnak a kimutatására tesztet, de IgA hiányos emberek esetében áleredményt ad... És Mátémnak IgA hiánya van... Szóval, nem tudom, mizu jelenleg...