Akitlosz! Sajnos, én úgy látom, hogy Te SAJÁT MAGADDAL nem vagy "megbarátkozva", a diabéteszed miatt... Mert, azzal együtt vagy (sajnos) Te saját Magad!!! Ha ezt nem fogod tudni elfogadni, örökre egy megkeseredett Ember maradsz. Az kinek jó?! Senkinek. Nos, és kinek rossz?! Csakis, és kizárólag Neked!!! Tudod, amiket Te leírtál, egy pár éves kicsi gyerek pár hónapon belül elfogad... (Nem szereti, de elfogadja!!!) És nem "hisztizik"... Már bocsánat... De Te úgy gondolod (mivel ezt is írod), hogy kész kínszenvedés az életed a diab miatt. Nos, akik itt írogatnak, azért nem látják ilyen nagyon borúsan a dolgot (lásd ujjbökés, inzulin beadás), nos, ha Nekik/Nekünk "nem annyira vészes" a diétát is betartani, akkor Ők/Mi csodabogarak lennénk, mivel azt mondjuk, hogy nem más, mint az egészséges táplálkozás alapja a diabos étrend?! Tudod, a mai világban (ez csakis az én véleményem!) már nem csontsoványságra vannak ítélve a diabosok, mint évekkel/évtizedekkel ezelőtt, ugyanis, utána tud járni az ember a diéta+inzulin kezelés "szabályainak", miszerint nem az étrendet igazítjuk az inzulinhoz, hanem az inzulint az étrendhez, ill. étkezési szokásokhoz (persze, ésszerű keretek között!). Ehhez, ha (sajnos sok helyen) nem megfelelő "partner" az orvos, ill. dietetikus, ott vannak a szakirodalmak (akár magazinok formájában), a betegtársak, az internet (ha nincs otthon, akkor van könyvtárban, stb.), és nem utolsó sorban lehet keresni másik orvost is. Bárhol! Én több mint 100km-ket utazgattam, ide-oda, hogy a kisfiam részére megtaláljam a legmegfelelőbb intézményt, a legmegfelelőbb orvossal együtt. És sikerült! Igen, valóban sok az utazási költség (oda-vissza majd' 190 km!), na de nehogy már ne érjen meg ennyit a gyerekem (vagy akár a saját magam) egészsége, 2-3 havonkénti utazással! Mérlegelni kell, mit miért, és mikor tesz az ember, és fontossági sorrendet kell felállítani!
Szóval, előbb próbáld meg elfogadni Saját Magadat (diabbal együtt!!!), és utána gondold végig még egyszer azokat, amiket írtál! Segítek egy kicsit... Utálod az ujjbökéseket. Én sem szeretem, és valljuk be őszintén, talán nincs is olyan nem diabos ember, aki csak úgy bökdösi az ujjait, mert az olyan marha jó érzés (vagy, lehet, hogy van...:-D). DE! Örülök, hogy bökdöshetem az ujjaimat, mert így legalább tudom,mennyi a cukrom, és megbizonyosodhatom arról, hogy helyes a terápiám, "megnyugodhatok". Vagy éppen ellenkezőleg, és tudom, hogy változtatnom kell valamit, mert hosszú távon nem lesz jó, és konkrétan nem szeretnék pár év/évtized múlva szövődménnyel/szövődményekkel együtt élni. Nos, ezért nap-mint nap tehetek valamit... -> Megbökhetem az ujjamat.
Inzulinbeadás. Szerintem egyetlen egy mondat is elég ide: örülök, hogy egyáltalán létezik inzulin... ;-)
Diéta. Nagy kaland, hogy nem ehetek cukorral készített ételeket! Vagyis, erősen nem ajánlott natív cukorral készített ételeket fogyasztani RENDSZERESEN. Mert néha-néha, megengedett, de akkor OKOSAN! Azaz, plusz CH, plusz inzulin! Ilyen kivételes esetek lehetnek: szülinap, amikor csak egyetlen egy diabos ember miatt nem biztos, hogy sütnek édesítőszeres tortát... (És miért nem?! A galádok!:-D)
Egyelőre... ennyi...!
Várom válaszodat/reakciódat az írásomra... Tőled is, és a Többiektől is!;-):-D