dg
Őstag
...de nem feltétlenűl szeretném hogy tudjon írni, olvasni mire iskolába megy, tanulja csak meg a többiekkel.
Nem is szabad az ilyesmit erőltetni. Többet árt, mint használ.
...de nem feltétlenűl szeretném hogy tudjon írni, olvasni mire iskolába megy, tanulja csak meg a többiekkel.
Pedig az lenne a legjobb, ha engednéd.
Tudom, a kérdés nem nekem szólt, de én 8 éves koromtól vagyok cukros.
Én a helyedben azt tenném, hogy pl. együtt számolnánk ki, hogy mondjuk melyik étel tartalmaz meg egy ebédnyi ch-t?
És így a kérdésekkel, a játékos tanulással rá tudod vezetni arra, hogy minél hamarabb és minél magabiztosabban tudja kezelni magát.
Először próbálj meg minél több infót átadni neki és utána egyre jobban hagyd, hogy önállóan számoljon és étkezzen és korrigáljon, ha szükséges.
Viszont ez csak akkor menjen már - szerintem - , ha meggyőződtél arról, hogy megkapta és tudja használni a kellő ismereteket.
Én is így gondolom, pesig olyan jó lenne ha már megbízhatóan tudná a dolgokat, néha hiányzik egy kis kettesben elcsent pár óra a párommal, de azt se tudjuk milyen az, és igazából így kimondva nem is téma, de néha jót tenne érzem. Nálunk nincsenek mamik sem akik vállalnák őt, csak ha vele vagyok, kezelni senki nem tudja, még a mérést sem. Ezért csak ketten vagyunk rá, egymást válltva oldjuk meg a szüneteket is, és ezért van az is, hogy születése óta egyetlen napot, pillanatot sem töltöttünk egymás nélkül, mire ennek eljött volna az ideje, hogy mehetett volna mamikhoz, tesóhoz ide oda, beteg lett, és azóta is együtt mindent mindenkor. Nincs is ezzel gond, csak sokszór ő is mondja hogy itt maradok a maminál, látja hogy az unokanővérei is ott alszanak, de ha én dolgozom akkor ő nem tud ott maradni, hogy jó nem mész oviba, maradhatsz a amaminál. Neki is hiányzik, mert bár nem volt még nélkülünk soha sehol, de ő simán elmaradna, maminál biztos. Valószínű két percenként hívnám anyukámat az elején. szerintem azt már azt se tudnánk mit kezdjünk egymással a párommal ketetsben, ...na ez csak vicc volt. na mindegy így van, és lesz majd nagyobb is, önálló is, akkor meg majd ezt az időszakot fogjuk visszasírni, mikor már le fog rázni, és cikik leszünk neki a haverok előtt, nehogy már velünk lógjon.
Erről az jut eszembe,hogy amikor voltunk Kisgyónon,és bevonultam egy kis kontrollra,akkor pont bejött a kis Gergő is.Na,mondom,kíváncsi vagyok,hogy mit szól ahhoz,amikor nem az ő ujjacskájából mászik elő a katica.Jött is ám oda nagy érdeklődve!Szemben ültünk egymással,tehát neki fejjel lefel volt a gép.Kiadja:5,6.Na mondja erre:"9,5...Hm...az..."És közben gondterhelt képet vágott.Mondom neki:"Nem,nézd csak:"-és megfordítottam a gépet-"ez 5,6"Mire ő:"Hm!Az szerintem jó!" "Igen,az nagyon!"Nagyon érdekes volt.Amilyen pici,de már megérti a számokat és mint kis diabos,azt is,hogy mit jelent amit lát.
Erről az jut eszembe,hogy amikor voltunk Kisgyónon,és bevonultam egy kis kontrollra,akkor pont bejött a kis Gergő is.Na,mondom,kíváncsi vagyok,hogy mit szól ahhoz,amikor nem az ő ujjacskájából mászik elő a katica.Jött is ám oda nagy érdeklődve!Szemben ültünk egymással,tehát neki fejjel lefel volt a gép.Kiadja:5,6.Na mondja erre:"9,5...Hm...az..."És közben gondterhelt képet vágott.Mondom neki:"Nem,nézd csak:"-és megfordítottam a gépet-"ez 5,6"Mire ő:"Hm!Az szerintem jó!" "Igen,az nagyon!"Nagyon érdekes volt.Amilyen pici,de már megérti a számokat és mint kis diabos,azt is,hogy mit jelent amit lát.
Én is így gondolom, pesig olyan jó lenne ha már megbízhatóan tudná a dolgokat, néha hiányzik egy kis kettesben elcsent pár óra a párommal, de azt se tudjuk milyen az, és igazából így kimondva nem is téma, de néha jót tenne érzem. Nálunk nincsenek mamik sem akik vállalnák őt, csak ha vele vagyok, kezelni senki nem tudja, még a mérést sem. Ezért csak ketten vagyunk rá, egymást válltva oldjuk meg a szüneteket is, és ezért van az is, hogy születése óta egyetlen napot, pillanatot sem töltöttünk egymás nélkül, mire ennek eljött volna az ideje, hogy mehetett volna mamikhoz, tesóhoz ide oda, beteg lett, és azóta is együtt mindent mindenkor. Nincs is ezzel gond, csak sokszór ő is mondja hogy itt maradok a maminál, látja hogy az unokanővérei is ott alszanak, de ha én dolgozom akkor ő nem tud ott maradni, hogy jó nem mész oviba, maradhatsz a amaminál. Neki is hiányzik, mert bár nem volt még nélkülünk soha sehol, de ő simán elmaradna, maminál biztos. Valószínű két percenként hívnám anyukámat az elején. szerintem azt már azt se tudnánk mit kezdjünk egymással a párommal ketetsben, ...na ez csak vicc volt. na mindegy így van, és lesz majd nagyobb is, önálló is, akkor meg majd ezt az időszakot fogjuk visszasírni, mikor már le fog rázni, és cikik leszünk neki a haverok előtt, nehogy már velünk lógjon.
Zsuzsa!
Szerintem nagyon jó lenne, ha a diabbal-féltéssel kapcsolatos feszültségedet, félelmeidet jól kibeszélnéd magadból: sorstársakkal, dokival, esetleg pszichológussl, barátnővel, hogy oldódjon a benned lévő félelem, s belásd magad is, hogy nem indokolt ennyire féltened a gyerekedet. Ez veszélyes ránézve.
Hidd el, én jól tudom, mi az, éjjel-nappal együtt lenni, minden percben felelősnek lenni (szó szerint), tehermentesítés nélkül. Ez pszichésen borzalmasan sok egy szülőnek. És a szülő szemszögéből nézve, ez is olyanná válik, mint valami szenvedély-betegség: abban a pillanatban, hogy nincs mellete a gyerek, hülyére aggódja magát, majd rájön, hogynem is működőképes nélküle. De ez nem a diabról szól igazán, személyes véleményem, hogy a diab itt "csak" a tárgyiasítás ESZKÖZE, diabétesznek hívjuk a félelmet, holott, csak félelem van, más gyökerekkel. (Szíves figyelmedbe ajánlom Popper Péter gyerekekkel kapcsolatos írásait! Maga a gyógyszer!) hasonlít ez ahhoz, amit majd a serdülőkorban a gyerekek fognak csinálni: a lázadás. Diabos a diab ellen, kicsike a mérete ellen, kövér a kilói ellen lázad. Mert lázadni kell, és annak tárgy kell (nyilván, abból merítünk, amink van.)
Szóval, szívből, szeretettel mondom: keresd meg a módját a szorongásod oldására, hogy erre mik a lehetőségek, úgyis tudod. Mindnyűjatoknak jó lesz, de főleg a kisfiadnak!
Magdika!
Fantasztikusan jó dolgokat írsz!!! Mély hálát érzek érte, és kérlek, továbbra is írj a gyermekkori tapasztalataidról!
Engem teljesen megerősített annak eldöntésében, hogy mit teszek jól, és mit rosszul.