Kedves Poe,
A vércukormérőm jó, Optimum D-Cont. Mikor a kórházba kerültem, 26 volt. Mint már elmeséltem a leukémiás osztályra kerültem, mivel a diabon nem volt hely. Apukám előtte két héttel ott halt meg, apám orvosát fogadtam meg, aki nem értett a cukorhoz.
2 napig semmit sem csináltak, utána a megkérdezésem nélkül! tettek acrapidra, meg insuletardra. A tablettát ki sem próbálták rajtam. Kb. a második hét végén kerültem csak diab dokihoz, ahol megkaptam a mérőt, szúrót stb. Kb. 2 hete derült ki a veseállomáson, a barátnőm főorvos, hogy nem vették le a hemoglobin A1C-t, és szemre titrálták ki, hogy 41 évesen 1 típus lehetek, mert hogy vékony, és sportoló vagyok. Igaz, már nem játszom, mert 41 éves vagyok.
Múlt héten mikor számon kértem rajtuk, hogy hol vannak a vér-vizsgálatok, akkor mondták meg, hogy hát nincs. Semmi!!!!!!!!És hogy a megkérdezésem nélkül, C peptid nélkül tettek inzulinra. Holott lehet, hogy II. típus vagyok, és lehetnék gyógyszeren.
Annyit sikerült elérni, hogy múlt héten pénteken levették a C peptidet, és elküldték Debrecenben, meg a hemoglobin A1C-t ami megjött, és 9,4-lett, ami ugye várható volt. Most már ott tartunk tegnaptól, hogy nem kértek ugyan elnézést, de egyezkedünk. Ha a C peptid mutat valami jót, akkor 14-én kell befeküdnöm, rátesznek a gyógyszerre először, ha ez nem viszi le akkor még mindig marad végső esetben a Novorapid, meg a levemír. Szóval ennyi hibával amit elkövettek, én még reménykedek. Az bizony valószínű, hogy édesapám halála már csak pont volt az í-n, és régóta élhetek vele. Mindenesetre úgy gondolom, ha I. típus lennék, már halott volnék. Mindenesetre a sport sokat ad...nekem az életet! mert még itt vagyok.
Az biztos, hogy magasak a cukrok. Mivel beállítás nélkül jöttem ki, mert a lányom aki 9 éves nem volt kire bízni, ezért van ez. 12 cukrok fölött érzem jól magam. 10 alatt már hipó érzetek vannak. Ez olyan mint a drog, le kell majd magam szoktatni erről. De ez munkahelyi körülmények között nem lehet ugye. Nekem meg dolgoznom kell, mert én vagyok a családfenntartó. 2 hét kórházra kaptam 64.000 ft fizetést, nincs gyerektartás, ennyiből kell léteznünk sajnos. Nagyon nem merem magam megszúrni, mert voltak már ügyek, volt elég súlyos is. A szerencse az volt, hogy voltak velem. Én elvagyok a nagyobb cukrokkal, csak az a baj, hogy edzeni nem lehet vele, mert tegnap előtt is 16 jöttem ki ugye. Ez az acrapid meg nagyon rossz, egy azon értékhez nem lehet ugyanazt szúrni, mondjuk tegnap reggel 10,4 indítottam, 1,5 óra után lett 12,4 ma ugyanezzel indítva 1,5 óra múlva 6,0. Ki érti ez? És a kaját tényleg betartom! A két hónap alatt szép lassan a cukor miatt pánik beteg lettem, az sem igazán segít, amiket itt olvasok, hogy másokkal is volt ilyen, és akkor még jobban elkeresedek, és még jobban nem akarok nagyot szúrni, hogy nehogy az utcán baj érjen. Tudom, okos ember vagyok, hogy ez így nem maradhat, mert akármilyen testem van, és még nincs károsodás, majd lesz.
De az sem lehet, hogy a cukor miatt, nem merek elindulni a munkahelyre, mert pánik beteg lettem, és ha pánik beteg vagyok, akkor nem tudok dolgozni, eltartani magunkat, és akkor éhen halunk.
Tegnap elmondtam az orvosnak, hogy ideg-összeroppanást kaptam a cukor miatt, már nem bírom, és ettől már bármi jobb.
Ebben a városban a helyzetet leírtam, hogy hogy viselkednek az emberek....ez is a baj.
Egyetlen megoldás az edzőterem, ott legalább jól érzem magam. De ott sem minden a régi, mert negyed óránként mérek. De mire oda jutok du, már 10 fölé megy....
Ha tablettára tennének, akkor megszabadulok a rettegéstől, ha nem megy, akkor így nem szeretnék élni, de mi a megoldás? Hogy lehet, ezt lelkileg lerendezni?
Köszi,
Moncsi