A táborvezető és a táborozók szemszögéből
A Juvenilis-Diab-Help Alapítvány immár a 32. alkalommal rendezte meg diabétesz táborát július utolsó hetében, Balatonfenyvesen 48 1-es típusú diabéteszes gyermek és fiatal számára.
A rájuk vigyázó tábori személyzet (edukátorok) külön képzést teljesített, szinte kivétel nélkül 1-es típusú diabéteszesekből álló 20 fős csapat, akik a tábor orvosával egyeztetve koordinálták a gyermekek anyagcsere-helyzetét. A dietetikus csapat hatalmas gonddal és odaadással tervezte meg a gyerekek heti étrendjét, nem is beszélve a hős éjszakásokról, akik kétszer is ellenőrizték a vércukorszinteket, még a srácok az igazak álmát aludták.
Az ébresztő, a reggeli mérés, az inzulinadás és reggeli után színcsoportonként foglalkozásra gyűltünk, ahol ötletes játékokon keresztül az első célunk egymás megismerése, utána pedig a különböző diabéteszes tapasztalatok átbeszélése volt. Itt tehették fel a fiatalok a kérdéseiket, mind a táborral, napi programmal, mind a diabétesz menedzseléssel kapcsolatban.
Mástalan
A nap már felkelt
én is ébredek
mellettem sorstársak
számolják az éveket,
hogy mióta ők mások
mások, mint a többiek,
mióta kell nekik
máshogy élni az életet.
Nem is tudom,
tényleg különbözünk?
Tán lenne egy társaság
kik egészek nélkülünk?
Vagy mi is lehetünk
akik oda tartoznak?
Ha most megszólalok
lesz ereje a hangomnak?
Mert az igazat megvallva
mi is emberek vagyunk,
mi is szabadnak születtünk
bárkivé válhatunk.
A mi életünk is teljes,
az élet minket is ugyanúgy nevel,
mint bárki mástól
tőlünk is csak annyit vesz el.
Gondolataimból feleszmélve
újra a szobában vagyok,
látom a barátaim
akiktől egy nagy ölelést kapok,
mert ők értenek engem
bár fájdalmuk más, mint nekem,
van egy dolog, ami összetart
cukorbetegség, már nem vagy a vesztem.
Phantomber
A csoportfoglalkozásokat követően, a tábor jellemző vonásaként a gyerekek részt vettek két kiscsoportos, interaktív, ismeretterjesztő foglalkozáson, melyeket diabetológus, dietetikus, pszichológus, pszichopedagógus, gyermekápoló tartott.
Az ebédet „szieszta” követte, a délután további része pedig helyt adott a ping-pong és röplabda bajnokságnak, a kézműves foglalkozásnak, főzőkonyhának és a balatoni közös fürdőzésnek.
A nap csúcsa rendszerint az esti programpont volt, mint pl. az „Egy perc és nyersz!” vetélkedő, Konyhai (dietetikai) quiz night, a nagysikerű Misztika háza és korábbi táborozóink magával ragadóan humoros, és mindeközben kendőzetlenül őszinte előadása a diabétesszel való felnövés, valamint a nem mindennapi hivatásuk és a diabéteszük összehangolásáról. Végül a hetünket az éjszakai akadályversennyel zártuk.
A tábor utolsó napján az edukációs foglalkozásokon, a vetélkedőkön és a versenyeken összegyűjtött fabatkáikat „vásárolhatták le” a gyerekek értékes és hasznos ajándékokra. A legnagyobb ajándék számunkra mégis azok a lélekmelengető pillanatok, amikor azt érezték, hogy nincsenek egyedül és mindig számíthatnak egymásra, megbízhatnak egymásban. A táborban megszerzett tudás mellett ez az, amely egy egész évre ellátja kellő munícióval a nyári táborlakókat.
Dr. Nagy-Szakáll Zsuzsanna és Dr. Bády Diána
A JDH a legjobb!
A JDH Alapítvány balatonfenyvesi táborai mindig is kiválóak voltak! Én négy éve táborozok velük és ez alatt a négy év alatt még soha nem csalódtam a táborban. Az edukátorok mindig aranyosak, segítőkészek és persze képzettek. Az éjszakásoknak is hatalmas köszönet azért, hogy egész éjjel vigyáznak a cukrainkra és mindig segítőkészen álnak minden helyzethez – legyen az egy alacsony cukor vagy egy kagyló okozta seb. A tábor vezetése pedig mindig kész az újabb és újabb ötletekre.
Az idei táborban sem tudtam csalódni. Ez volt az életem legjobb JDH-s tábora! Azok a sok beszélgetések, a lelkizések és az edukációk egy évre elegendő energiát adnak ahhoz, hogy folytassam és ne keseredjek el a diabétesz miatt. A rengeteg nevetés és program, habár fizikálisan elfáraszt, de lelkileg fel is tölt. És mire elfogyna, már ott is vagyok és újra várom a buszt a csapatommal és a barátaimmal, hogy elkezdődjön a következő tábor, mert ezeket a táborokat kihagyni hatalmas kár lenne. Sőt, ha betöltöm a tizennyolcadik életévem mindenképp visszajövök, mint edukátor. Ugyanis mindazt, amit kaptam, azt vissza szeretném adni. A tábori élményeket nem is tudom szavakba önteni, mert ezeket érezni és látni kell, nem csak olvasni. Mindenkit csak bíztatni tudok, aki esetleg még nem volt táborban, hogy mindenképp jöjjön el, mert ha nem jön, akkor azt nagyon bánni fogja.
Naumov Botond
Megjelent: DiabFórum magazin 2022/3 – augusztus (16-19. oldal)
