Egy szakrendelőben dolgozó dietetikus munkájának mindennapjai…

Holzmann Brigitta dietetikus

Holzmann Brigitta vagyok, 4 éve, napi 7 órában dolgozom Budapesten, egy peremkerületi szakrendelőben mint dietetikus.

Noha a diabetológiához rendelten végzem a munkám, nem csak a diabetológia küld pácienseket, hanem a belgyógyászat, endokrinológia, nőgyógyászat, kardiológia, reumatológia is, mindezt egészíti ki a kerület háziorvosai által beutaltak sora. Egyéni, személyre szabott tanácsadás formájában látom el a betegeimet, naponta 6–10 főt.

A betegek első alkalommal orvosi beutalóval érkeznek hozzám. A diétás kontrollok száma és sűrűsége egyéni szükségletek függvénye. A tanácsadások egy önálló rendelőben, íróasztal mellett történnek.
Az első tanácsadási alkalommal a páciens „hivatalosan” 45–50 percet tölt nálam (az esetek 99,9%-ában ez azonban 60–65 perc, és ha a következő beteg esetleg lemondja az időpontját, még ennél is tovább húzódhat).
Az emberek zöme étrendjének kényszerült módosítását sokszor nem fogadja egyértelmű örömérzéssel. Mások azonban célzott, kiterjedt kérdéslistával érkeznek, vagy tele vannak az interneten olvasott/látott részinformációkkal, esetleg épp össze vannak zavarodva ezektől, de lehet, hogy pont készen állnak az életmódváltásra. Van akit érdekelnek a miértek, van aki csak a lényegre kíváncsi.

Diétás tanácsadás

Holzmann Brigitta dietetikus

Holzmann Brigitta dietetikus

A pácienstől minden esetben Táplálkozási anamnézist veszek fel, mely az aktuális antropometriai adatok mellett rákérdez az étvágyára, az emésztésére, a folyadék fogyasztási szokásokra, a gyógyszerekre és étrend-kiegészítőkre, a fizikai aktivitására, a napi étkezési szokásaira stb. Ezeken kívül az alábbiakban összefoglaltam, hogy egy „vadidegen” páciens mennyi új információt közvetíthet a beszélgetés során, melyek mind összefüggenek és kihatnak étrendjére, életmódjára, illetve alapvetően meghatározzák a tanácsadás hatékonyságát, kimenetelét.

A Táplálkozási anamnézisen kívüli, egyéb fontos információk:

  • közlékenység: mit mond el magáról (+metakommunikáció)
  • betegség belátás: mennyire veszi komolyan a betegségét? mennyit tud a betegségéről?
  • napi időbeosztás: maga osztja be? / munkája befolyásolja?
  • munkahely (hol / hogyan / mikor / mit tud enni?)
  • anyagi lehetőségek (van-e rá pénze?)
  • lelki/pszichés állapot (stressz állapotok – munkahely / magánélet – rendkívül szerteágazóan tudnak az étrendre kihatni)
  • motiváltság (akar-e/meggyőzhető-e a diétázásra? milyen érvek működnek nála?)
  • együttműködő hajlam (kezdetben lendület, hosszútávon fásultság?)
  • az étkezés mint örömforrás: mennyire zavaró e kérdésben a diéta? (ez teljesen egyéni!)
  • étkezési megszokások: gyermekkori / felnőttkori (nagyon erősen tudnak befolyásolni egyeseket)
  • ízekhez való viszonyulás: válogatós? / nyitottság az új ízekre? / preferenciák?
  • iskolai képzettség foka: gyors-lassú felfogás / megértés
  • főzési szokások: magára főz-e, más főz rá? Hogyan tanulta? Ízlik-e/el tudja-e fogadni másképp készítve?
  • ha egyedül él, mennyire tud a főzéssel foglalkozni (tud-e főzni? nekiáll-e főzni kellő gyakorisággal vagy maga miatt nem fog bele? van-e rá ideje?)
  • alvási szokások, lefekvés előtti / reggelizési szokások (mikor szokott elaludni? elmarad-e a reggeli? nassolás?)
  • az egy háztartásban élők együttműködő hajlama (többfelé kell-e főzni?)
  • közétkeztetésből étkezés (hozzájut-e diétás ételhez?)
  • élelmiszerbiztonság! (tárolási, ételkészítési körülmények)
  • az étkező tányérok, poharak, evő- és szedőeszközök mérete
  • médiából érkező eltérítő / téves információk, hiedelmek (ezeket helyre kell tenni)
    stb., stb…

A tanácsadás kellékei

A diétás foglalkozást támogató tárgyi segédanyagok színesítik és elmélyítik az információ átadásban rejlő lehetőségeket:

  • temérdek élelmiszercímkét/csomagolást halmoztam fel, melyeket hiány esetén internetes rákereséssel szoktunk kiegészíteni
  • tányérok, poharak, merőkanál és korlátozott mennyiségben száraz élelmiszer áll rendelkezésre, mind a szemléltetést segítendő
  • recepteket, ételkészítési praktikákat beszélünk meg
  • írott oktatóanyagokat kap a beteg

További szükséges és lehetséges segítő megoldások:

  • családtag bevonása a tanácsadásba!
  • diétázást segítő app-ek

diétás tanácsadás

Diétás kontroll

A kontroll időpontok alkalmával a betegektől általánosan 5 napos részletes (étkezési időpontokat és mennyiségeket, illetve mozgási szokásokat is feltüntető) diétás naplót kérek (vércukornaplóval kiegészítve, ha van). Minden alkalommal ellenőrzöm a testsúlyt, átnézem a naplókat, igyekszem kipuhatolni a páciens motivációs szintjét, valamint szoktam kérni, hogy értékeljék magukat a betegek. Rákérdezek emésztésükre, folyadékfogyasztási szokásaikra és fizikai aktivitásukra. Erre van hivatalosan 20 percem, gyakorlatban ez is nagyon kevés. (Főleg, ha pl. a páciens nem készít, vagy otthon felejti diétás naplóját.)

A dietetikus személye

Mindezekhez szorosan kapcsolódik a dietetikus, vagyis én – az információ befogadója, feldolgozója és a tanácsadás irányítója. Bátran és meggyőződéssel állítom, hogy nagyon lényeges a személyes kontaktus a diétás foglalkozás során!
Alapvető fontosságú hitelesnek, jól felkészültnek, empatikusnak, türelmesnek, megértőnek, barátságosnak, határozottnak, lényeglátónak, praktikusnak, alkalmazkodó képesnek stb. lennem ahhoz, hogy hatékony lehessek. Viszont ahhoz, hogy a betegek számára minden téren jól felkészült legyek még annál is többre van szükség, mint a továbbképzéseken való részvétel, a szakmai cikkek vagy receptek olvasása. Így munkahelyemről kilépve nem fejeződnek be feladataim, hanem inkább folytatódnak.
Ha betérek egy élelmiszerboltba, rögtön bekapcsolnak radarjaim, és máris térképezem az újabb és újabb – magát ékes csomagolásban vagy szolidan kínáló – élelmiszereket. Szinte naponta lehet találni valami újat, nem beszélve arról, hogy a különböző üzletláncok sajátmárkás készítményeiket árulják, melyek összetétele egyenként változó.
Az élelmiszerek tárháza óriási.

A diétás élelmiszerekről/nyersanyagokról

Ezek beszerzése nem kevés pénz és utánajárás. Ahhoz, hogy a dietetikus hitelesen tudjon nyilatkozni különböző márkájú diétás termékekről, vagy járatos legyen pl. paleolit lisztek, tészták és kész élelmiszerek terén, megízlelje a gluténmentes vagy diabetikus péktermékek, kekszek, tészták, élelmiszerek tárházát, a munkahelyi tevékenységén kívül tetemes időt és pénzt kell fordítania ezek beszerzésére, a receptek kipróbálására, a kísérletezgetésre. Ezt senki nem támogatja egy független dietetikus számára (hacsak nem szegődik el egy céghez, aki ezáltal szponzora lesz).

A táplálkozás pszichés oldaláról

Ismert tény, hogy számos betegség pszichoszomatikus alapon is kialakulhat. (pl. irritábilis bél szindróma, gyomorfekély, magas vérnyomás, stb.), emellett ott vannak a pszichés eredetű anorexia vagy bulimia nervosa, a stressz-evés (vagy a stressz nem evés), maga az elhízás, vagy a pszichés kórállapotokra szedett gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező túlsúly, a testépítés motiválta táplálkozási anomáliák, a szájhagyomány útján terjedő táplálkozási hiedelmek – ezen kórképekhez nagyon gyakran indokolt lenne pszichológus bevonása!

Idézet Forgács, Túry, Németh: Dominancia és evészavarok – avagy a megevett hatalom c. értekezésből:
„A kövérség nem egyszerűen egy orvosi kórkép, hanem ódon eredetű kommunikációs jelzés is, ami a dominancia és a pozitív érzések kifejezését, ezáltal pedig az önmegvalósítást is hivatott segíteni. Ez magyarázhatja azt a tényt, hogy kevés férfi igyekszik súlytöbbletétől megszabadulni, ha valamilyen betegség egyébként erre nem kényszeríti. A férfiak „nagyevése” gyakran szociális értéket képvisel, ezért nem is titkolják ezt, míg a nők ezzel szemben, rejtetten, szorongva, bűntudattal és kényszeresen birkóznak meg a leküzdhetetlen kontrollvesztettséggel.”

Saját tapasztalatom, hogy az emberek a lehető legváltozatosabb elfogadható, megérthető körülmény repertoárt vagy mondvacsinált kifogás skálát tudják felhozni, ha az étkezési és fizikai aktivitási szokásaik megváltoztatásáról van szó. Külön kihívás számomra a páciens motivációját felkelteni, kimozdítani a komfortzónájából, érvelni az egészségvédelem mellett, ha neki a megszokás fontosabb. Nem könnyű feladat meggyőzni valakit, hogy változtasson, hiszen pont amiatt jutott ide, mert eddig így élt, ahogyan most is teszi, vagy rábeszélni, hogy saját magára is fordítson kellő figyelmet és időt, ne csak a családtagját (férjét, gyerekét, unokáját stb.) szolgálja ki (háziasszonyokra jellemző helyzet).

Ezen kívül van aki (viszonylag kevesen) az első tanácsadási alkalomtól a következőig gyökeres/radikális változtatásokat eszközöl az életmódjában, és van aki apránként, lépésről-lépésre hajlandó erre. Az egyik ember szépen végigviszi a folyamatot – életmódot vált, a másik viszont elakad, belefárad, vagy nem támogatja a környezete, ezért visszaesik, közben lemorzsolódik, mert szégyelli, hogy gyenge változni. Egy következő hullámzóan ugyan, de kitart, megint másik egyoldalúvá válik mert mégsem hajlandó az első fellángolás után tovább fejlődni – ezért adja fel… rengeteg emberi tényező, melyekhez a dietetikusnak (aki nem kapott mentálhigiénés képzést) mind-mind alkalmazkodnia kell, méghozzá úgy, hogy a dietoterápia végülis hatékony legyen. És akkor még nem is volt szó arról, hogy mivel ezen kezelés nem kórházi körülmények között zajlik, vagyis csak elmondás alapján követhető, mennyi buktatót rejt magában. Mégis, azt kell, hogy mondjam, hogy munkámban a sikeres diétás beavatkozások aránya jóval meghaladja a kevésbé sikeres esetekét.

Számomra a betegellátás nem ismer kivételt, mindenkit ugyanolyan odafordulással látok el. Jellegéből adódóan azonban a munkám önállóan végzem, így valójában (a betegen kívül) senki nem látja egészében, hogy mennyit és hogyan foglalkozom az egyes emberrel.
Van amit a munkámban számokban ki lehet fejezni, ez meg is jelenik a dokumentációban – hozzáférhető az orvosok számára – no meg a túlórákban.
Véleményem szerint nem lehet szubjektív tényezők alapján megítélni a dietetikus munkavégzésének effektivitását, mert, hogy mik azok az apró, vagy épp nagy horderejű tényezők, melyek az adott egyénnél eredményességre /eredménytelenségre viszik az életmódváltást, a diétát – hallatlanul szerteágazó és sokszor számokban nem kifejezhető – emberi tényezőkön, adottságokon, ad-hoc szituációkon is múlik.

A diéta egy szelíd gyógymód. Talán a nutrigenomika és a nutrigenetika előretörése lesz drasztikus hatású a jövőben, habár az egyéb emberi tényezőket később sem lehet majd figyelmen kívül hagyni.

Holzmann Brigitta
dietetikus

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie

Összes tiltása
Összes engedélyezése
Send this to a friend