Mi a diabulimia?

A diabulimia egy olyan étkezési rendellenesség, amely jellemzően fiatal női cukorbetegek körében alakul ki, és súlyos következményekkel járhat. A diabulimiában szenvedők az inzulinadagok csökkentése mellett korlátozhatják a kalóriabevitelt, hányhatnak étkezés után, vagy visszaélhetnek a hashajtók használatával.

1. A diabulimia jelei és tünetei
2. Mi okozza a diabulimiát?
3. A diabulimia hatásai
4. Diabulimia diagnosztizálása
5. Diabulimia kezelése
6. Mikor kell segítséget kérni?

1. A diabulimia jelei és tünetei

A diabulimia fő jele az, ha valaki szándékosan korlátozza inzulinadagját, vagy kevesebbet ad, mint amennyire szüksége van. Külsőleg ez látható tüneteket okozhat, mint például:

• hirtelen vagy megmagyarázhatatlan fogyás,
• gyengeség és fáradtság,
• tartós szomjúság,
• gyakori vizelés,
• hányinger vagy hányás,
• ájulás,
• szédülés,
• száraz bőr vagy haj.

Azok az érzelmi és viselkedésbeli változások, amelyeket a diabulimiás személy mutathat, a következők:

• nem kezelik a cukorbetegségüket,
• titkolóznak a vércukorszintjüket vagy az inzulinadagot illetően,
• az inzulintól, hipoglikémiától való félelem,
• az a meggyőződés, hogy az inzulin hízáshoz vezet,
• szorongás és a testképzavar,
• test dysmorphia, amikor az ember saját maga torz tükörképét látja,
• túl szigorú szabályok az étkezéssel, táplálkozással, testmozgással vagy kalóriabevitellel kapcsolatban,
• kerülik az étkezést mások közelében,
• visszahúzódnak a családtól és a barátoktól,
• a diabetológiai vizitek kerülése.

A velejáró egészségügyi szövődmények, mint például:

• acetonszagú lehelet, aceton a vizeletben,
• alacsony nátrium- vagy káliumszint,
• gyakori hólyag- vagy gombás fertőzések a magas vércukorszint miatt,
• rendszertelen menstruáció vagy menstruáció hiánya,
• látásromlás.

2. Mi okozza a diabulimiát?

Csak az inzulinfüggő cukorbetegeknél alakulhat ki diabulimia. Az evészavarok egyéb megnyilvánulásaihoz hasonlóan azonban összetettek azok az okok, amelyek miatt egyeseknél ez kialakul, másoknál nem. A kutatók úgy vélik, hogy a következő tényezők játszanak szerepet:

• Diétakultúra: Az étrendkultúra olyan kultúrákat jelöl, amelyek a soványságot az egészséggel, szépséggel és erkölcsösséggel társítják. Ez világszerte jelentős szerepet játszott az evészavarok előidézésében.
• Nemi ideálok: A legtöbb étkezési zavar gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Ennek oka valószínűleg a nőkre nehezedő fokozott nyomás, hogy kívánatosak legyenek. Azokban a kultúrákban, amelyek fontosnak tartják a karcsúságot, ez egy bizonyos súly megtartását jelenti.
• Pszichológia: A szorongásos, perfekcionista vagy rögeszmés-kényszeres viselkedésű emberek érzékenyebbek az étkezési zavarok kialakulására. A gyermekkori traumát, például bántalmazást átélt embereknél lényegesen nagyobb eséllyel alakulnak ki étkezési zavarok.
• Biológiai tényezők: A genetika növelheti vagy csökkentheti az étkezési zavarok kockázatát. A vegyi anyagok és a hormonok, például a szerotonin változásai szintén befolyásolhatják az étvágyat és a hangulatot.

Az Egyesült Királyságban több mint 750.000 embert érint valamilyen étkezési rendellenesség – de mi történik, ha egy 1-es típusú fiatal „rosszul” használja az inzulint a drasztikus fogyás érdekében?
A BBC dokumentumfilmjében három diabéteszes fiatalt láthatunk, akik életüket kockáztatták azért, hogy vékonyak maradjanak.

3. A diabulimia hatásai

A diabulimia súlyos állapot. Kezelés nélkül számos egészségügyi problémát okozhat. Ennek az az oka, hogy a megfelelő inzulinadag hiányában a cukorbetegség a következő betegségekhez vezethet:

• legyengült immunrendszer,
• halláskárosodás,
• látásvesztés,
• idegkárosodás,
• szervkárosodás,
• hasnyálmirigy-gyulladás,
• stroke,
• kóma,
• halál.

Ezenkívül az étkezési zavarok egyéb tünetei, mint például a táplálékfelvétel korlátozása vagy az étkezés utáni hányás, egyéb szövődményekhez vezethetnek, ezek:

• táplálkozási hiányosságok,
• elektrolit egyensúlyhiány,
• hormonális egyensúlyhiány,
• alacsony vérnyomás,
• lassú vagy szabálytalan szívverés,
• hányás okozta károsodás, például fogerózió vagy szájvérzés,
• csökken a csontsűrűség és nő a törések kockázata.

Ezek a szövődmények súlyosbíthatják a kezeletlen cukorbetegség következményeit, növelve kockázatukat, és gyorsabban jelentkezhetnek, mint egyébként.

4. Diabulimia diagnosztizálása

Az orvosok a tünetek alapján diagnosztizálják az étkezési zavarokat. Az orvos közvetlenül megkérdezheti az érintett személyt a viselkedésével kapcsolatban, vagy más forrásokból, például szüleik vagy gondozóik beszámolóiból meríthet.
Diabulimia esetén az orvos a HbA1c-t és/vagy a vércukorszintet is megvizsgálhatja, hogy megtalálja az elégtelenül kezelt vércukorszint jeleit. Ebből kiderülhet, hogy a beteg nem kap elegendő inzulint. Mivel a diabulimia viszonylag ritka, az egészségügyi szolgáltatók nagyobb tudatossága megkönnyítheti annak felismerését.

5. Diabulimia kezelése

A diabulimia kezelésének két célja van: a cukorbetegség stabilizálása az inzulinbevitel növelésével és a mögöttes étkezési rendellenesség kezelése.
Ennek az állapotnak a kezelésére nem elegendő, valakit enni vagy a megfelelő inzulinadagolásra ösztönözni. Ettől még hiedelemrendszerük, torz testképük és érzelmi szorongásaik továbbra is fennmaradnak. Ezért az ilyen személynek szüksége van mentálishigiénés szakember támogatására is.

Súlyosságától függően az étkezési zavarok kezelése járó- vagy fekvőbeteg-kezelést foglalhat magában:

• Pszichoterápia: Ez segíthet a személynek azonosítani a testével és a cukorbetegséggel kapcsolatos nem hasznos hiedelmeit, megtudni, honnan származnak ezek a hiedelmek, és hogyan kell megbirkózni, ha késztetést érez az inzulin vagy az élelmiszer korlátozására. Idővel a terápia ezeket a hiedelmeket is kiegyensúlyozottabbakkal helyettesítheti.
• Táplálkozásterápia: Ez azt jelenti, hogy fokozatosan több ételt kell fogyasztani, az inzulin adagokat ennek arányában emelni, hogy a betegszemély megkapja a szükséges tápanyagokat. Az embereknek az is előnyös lehet, ha dietetikussal beszélnek, hogy megtudják, mire van szüksége a testüknek az egészséghez, és hogyan kell vigyázni rá.
• Családi és szociális támogatás: Ez segíthet abban, hogy egy személy úgy érezze, hogy támogatják és elfogadják olyannak, amilyen, és megelőzheti a visszaesést. Ez különösen fontos az étkezési zavarokkal küzdő fiatalok számára.
• Gyógyszeres kezelés: Más betegségekben, például szorongásban vagy depresszióban szenvedők számára előnyös lehet az antidepresszánsok alkalmazása.

Egyes esetekben egy személyre szabott kezelésre is szükség lehet a cukorbetegség szövődményei miatt.

6. Mikor kell segítséget kérni?

Segítséggel és támogatással a diabulimia kezelhető. Azok, akik aggódnak magukért vagy valaki másért, a lehető leghamarabb beszéljenek orvossal vagy mentálhigiénés szakemberrel.
Az evészavarok súlyosan befolyásolhatják az ilyen betegséggel élők és a hozzájuk közel állók életminőségét. A korai beavatkozás és kezelés nagymértékben növeli a gyógyulás valószínűségét.

(Forrás: Medical News Today, 2023. november 16.)

Megjelent: DiabFórum magazin 2023/5. – december (20-21. oldal)

Kapcsolódó cikk:
A legveszélyesebb étkezési zavar 1-es típusú fiataloknál a diabulimia