Mind az E200–E299 (tartósítószerek), mind az E300–E399 (antioxidánsok) kóddal jelzett szerek növelték a 2-es típusú diabétesz kockázatát egy francia vizsgálat eredményei szerint.
Az Institut National de la Sante et de la Recherche Medicale kutatói által írt cikk fő megállapítása szerint a tartósítószerek nagyobb mennyiségben történő, tartós fogyasztása növeli a 2-es típusú diabétesz kockázatát.
Az eredmények az Inserm, az INRAE, a Sorbonne Paris Nord University, a Paris Cité University, valamint a CNAM (francia társadalombiztosító) kutatóinak közös munkájából származnak, akik a NutriNet-Santé kohorsz több mint százezer felnőtt résztvevőjének egészségügyi és táplálkozási adatait elemezték.
A tartósítószerek az élelmiszer-adalékanyagok egyik legelterjedtebb csoportját alkotják, és világszerte széles körben alkalmazza őket az élelmiszeripar. A 2024-es Open Food Facts adatbázisban szereplő három és fél millió termék közül több mint hétszázezer tartalmaz legalább egy ilyen anyagot.
A kutatók két fő csoportot különítettek el: a nem antioxidáns tartósítószereket, amelyek a mikrobiális növekedést gátolják vagy a romlást okozó kémiai folyamatokat lassítják, valamint az antioxidáns adalékokat, amelyek az oxidáció csökkentésével akadályozzák meg az élelmiszerek minőségének romlását.
A csomagolásokon ezek többnyire az E200–E299 (tartósítószerek) és az E300–E399 (antioxidánsok) kódokkal jelennek meg.
Korábbi kísérletes vizsgálatok már felvetették, hogy bizonyos tartósítószereknek sejtkárosító, DNS-t érintő vagy anyagcserét befolyásoló hatásuk van, ám a 2-es típusú diabétesszel való kapcsolatuk eddig nem volt egyértelmű.
A Mathilde Touvier vezette kutatócsoport célja éppen ennek feltárása volt. A NutriNet-Santé résztvevői 2009 és 2023 között részletes adatokat szolgáltattak egészségi állapotukról, életmódjukról, fizikai aktivitásukról és táplálkozási szokásaikról. Többször is kitöltöttek olyan 24 órás étkezési naplókat, amelyekben az elfogyasztott élelmiszeripari termékek márkáját és pontos megnevezését is rögzítették. Ezeket az információkat több adatbázissal – például az Open Food Facts, az Oqali és az EFSA adataival – vetették össze, és laboratóriumi mérésekkel egészítették ki, így pontos képet kaptak az egyes adalékanyagoknak való kitettségről.
A vizsgálat során összesen 58 különböző tartósítószert azonosítottak a résztvevők étrendjében, ezek közül 17-et elemeztek részletesen, mivel ezeket legalább a vizsgáltak 10%-a fogyasztotta. Az elemzések során figyelembe vették a résztvevők társadalmi-demográfiai jellemzőit, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásait, valamint étrendjük minőségét is, hogy kizárják a lehetséges zavaró tényezőket. A több mint 108 ezer résztvevő közül 1131 személynél alakult ki 2-es típusú cukorbetegség a vizsgálati időszak alatt.
A magasabb tartósítószer-bevitel – legyen szó az összes tartósítószerről vagy külön-külön a nem antioxidáns adalékokról vagy antioxidánsokról – egyaránt növelte a diabétesz előfordulásának kockázatát. A legmagasabb és legalacsonyabb fogyasztási kategóriák összehasonlítása alapján a kockázat a két csoport között 40-49%-os különbséget mutatott. A 17 külön vizsgált tartósítószer közül 12 esetében találtak szignifikáns összefüggést a nagyobb bevitel és a diabétesz kockázata között. Ezek közé tartoznak egyebek között a széles körben használt nem antioxidáns tartósítószerek – például a kálium-szorbát (E202), a kálium-metabiszulfit (E224), a nátrium-nitrit (E250), az ecetsav (E260), a nátrium-acetát (E262) és a kalcium-propionát (E282) –, valamint antioxidáns adalékok, mint a nátrium-aszkorbát (E301), az alfa-tokoferol (E307), a nátrium-eritrobinát (E316), a citromsav (E330), a foszforsav (E338) és a rozmaringkivonatok (E392).
Touvier szerint ez az első olyan vizsgálat, amely közvetlenül elemezte a tartósítószerek és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása közötti kapcsolatot. Bár az eredmények további megerősítést igényelnek, összhangban állnak azokkal a kísérletes adatokkal, amelyek több ilyen vegyület potenciális káros hatására utalnak. A kutatók úgy vélik, hogy a fogyasztók védelme érdekében az új eredmények indokolttá teszik az élelmiszer-adalékanyagok használatára vonatkozó szabályozások felülvizsgálatát is.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy mindez ismételten megerősíti a nemzeti táplálkozási ajánlásokat, amelyek a friss, minimálisan feldolgozott élelmiszerek előnyben részesítését, továbbá a felesleges adalékanyagok kerülését javasolják.
Tartósítószerek
Az E200–E299 tartományba tartozó E-számok az élelmiszeriparban használt tartósítószereket jelölik. Ezeknek a vegyületeknek az a fő feladatuk, hogy gátolják a mikroorganizmusok (baktériumok, penészgombák, élesztőgombák) szaporodását, ezáltal megóvják az élelmiszereket a romlástól és megnövelik a szavatossági idejüket.
A legismertebb és leggyakrabban használt adalékanyagok a kategóriában:
E200 – E203 (Szorbátok): Hatékonyan gátolják a penész- és élesztőgombák szaporodását. Gyakran találkozhatsz velük sajtokban, pékárukban és gyümölcskészítményekben. (Pl.: E200 – Szorbinsav, E202 – Kálium-szorbát).
E210 – E219 (Benzoátok): Erős gomba- és baktériumölő hatásúak. Savanyú élelmiszerekben (ketchup, mustár, üdítők, savanyúságok) használják őket. (Pl.: E211 – Nátrium-benzoát).
E220 – E228 (Szulfitok): Megakadályozzák a baktériumok elszaporodását és az élelmiszerek oxidációját (színváltozását). Gyakran alkalmazzák boroknál, aszalt gyümölcsöknél és ecetes termékeknél. (Pl.: E220 – Kén-dioxid).
E249 – E252 (Nitrátok és Nitritek): Elsősorban húsipari termékek (sonkák, szalámik, virslik) tartósítására és szép piros színének megőrzésére szolgálnak, emellett védenek a botulizmust okozó baktériumoktól. (Pl.: E250 – Nátrium-nitrit)
Az E200–E299 tartományba tartozó tartósítószerek összes hivatalos kategóriája és csoportosítása:
E200–E203: Szorbinsav és szorbátok
E210–E219: Benzoesav és benzoátok
E220–E228: Kén-dioxid és szulfitok
E230–E233: Fenil-származékok (főleg citrusfélék héjkezelésére)
E234–E235: Antibiotikumok (biológiai úton előállított tartósítószerek)
E239: Hexametilén-tetramin
E242: Dimetil-dikarbonát
E243: Etil-lauroil-arginát
E249–E252: Nitritek és nitrátok
E280–E283: Propionsav és propionátok
E284–E285: Bórsav és nátrium-tetraborát (bórax)
E290: Szén-dioxid (gázként használt tartósító)
E296–E297: Almasav és fumársav (savanyúságot szabályozó tartósítók)
Bár a tartósítószerek hivatalos tartománya az E200-tól E299-ig terjed, a számozás nem folytonos. Az Európai Unióban jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok listáján a kategória utolsó kiosztott száma az E297 (fumársav). Az E298-as és E299-es kódokat üresen hagyták, így ezekhez jelenleg nem tartozik semmilyen vegyület.
Antioxidnsok
Az E300–E399 tartományba tartozó E-számok az antioxidánsokat és a savanyúságot szabályozó anyagokat jelölik.
Az antioxidánsok megvédik az élelmiszereket az oxigén okozta romlástól, például megakadályozzák a zsírok megavasodását és a gyümölcsök (mint az alma) barnulását. A savanyúságot szabályozó anyagok pedig az élelmiszerek ízét és tartósságát biztosítják a megfelelő pH-érték beállításával.
A legismertebb és leggyakrabban használt adalékanyagok a kategóriában:
E300 (Aszkorbinsav): Ez a tiszta C-vitamin. Megakadályozza a gyümölcsök barnulását és javítja a liszt minőségét a pékárukban.
E322 (Lecitin): Leggyakrabban szójából vagy napraforgóból kivont természetes anyag. Csokoládékban, margarinokban és pékárukban használják, mert összetartja a vizet és a zsírt.
E330 (Citromsav): A legelterjedtebb savanyúságot szabályozó anyag. Megtalálható szinte minden üdítőben, cukorkában, lekvárban és tartósított élelmiszerben.
E306 (Tokoferolban gazdag kivonat): Ez a természetes E-vitamin. Leginkább növényi olajokhoz és zsírokhoz adják hozzá, hogy megvédjék őket az avasodástól.
E338 (Foszforsav): Jellegzetes, fanyar ízt ad az élelmiszereknek. A kóla típusú üdítőitalok és az ömlesztett sajtok alapvető összetevője.
(Forrás: Nat Commun, 16, 11199. 2025.)
Megjelent: DiabFórum magazin 2026/2 – május (62. oldal)
